Az ugrásváltás helyes tanítása igen komoly előképzést, előkészítést igényel. Igaz ez annak ellenére, hogy a díjugratók világában már igen fiatal lótól, a képzés korai szakaszában megkívánják az ugrásváltást. Eredmény képen persze nagyon gyakori a hátulsó lábak késése, vagy a folyamatosság hiánya a feladat végrehajtása során. A probléma javítása persze nem egyszerű.
A régi mesterek öt pontban foglalták össze az ugrásváltás tanításának előfeltételeit:
• Képes-e a ló az összeszedett, közép és nyújtott vágta végrehajtására?
• Ügetésben és vágtában átmennek-e a lovon a félfelvételek?
• Tud-e a ló kiskörben ellenvágtázni?
• Képes-e a ló a lépés-vágta, vágta-lépés átmenetek végrehajtására?
• Nyugodtan végre tudja-e hajtani a ló az egyszerű ugrásváltást?
Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor nem érdemes az ugrásváltás tanításához fogni. A ló ugyan végrehajthatja a kívánt kézváltást, ám a végrehajtás inkább elvesztett egyensúlyának eredménye lesz, mintsem a helyes segítségé. Eredményül feszes, értetlen és ellenkező lovat „kap” a kiképző. A segítségek egyre nagyobbak lesznek, a lábak egyre nagyobbat ollóznak, a ló egyre inkább swingel, a későbbi sorozatos ugrásváltás végrehajtása még hosszú gyakorlás után is izzadságos, feszes és természetellenes.