Ég és föld! A levade a tökéletes engedelmesség, az ágaskodás a totális ellenszegülés. A nehézség az, hogy a felületes szemlélő számára mégis hasonlóak.

Persze megkülönböztetésük azért nem ördöngösség. Hogy éppen melyikkel van dolgunk, azt a hátulsó lábak birtoklása dönti el, akkor is, ha kézen hajtja végre a lovas, akkor is, ha nyeregből.

A levade nem az elülső lábak levegőbe való emelését jelenti! A levade célja az összeszedettség végsőkig való fokozása, a konc teljes meghajlítása, a hátulsó lábak súlypont alá való léptetése. Az ágaskodás során a súlypont ugyan a hátulsó lábakra kerül, az elülsők a levegőbe emelkednek, de a ló (az ellenkezés miatt) nyilvánvalóan elveszti összeszedettségét, ízületeit (leglátványosabban csánkját) a lehető legerősebb hajlítás helyett a lehetőségek határáig kiegyenesíti.

A levade során a csánk látványosan lefelé mozdul el a földet közelíti, az ágaskodás során magassága változatlan!

A fentiek miatt a levade feladatot csak piaffe-ból lehet indítani. Már persze helyesen végrehajtott piaffe-ból. Ha a piaffe során a ló „nem ül le”, a levade is cirkuszi feladattá sűllyed, ugyan úgy ahogyan az ilyen piaffe is csupán a cirkusz porondjára való. A jó levade során a nyereg magassága szinte változatlan, amennyire a ló hátulsó része lesüllyed, olyan mértékben emelkedik meg elülső része. A feladat végrehajtása szinte bizonyosan helytelen, ha a ló a levade során jelentősen megemeli súlypontját (pl. kézen kiképzője fölé „tornyosul”).

A levade előgyakorlata a pessade. A ló ültetettsége a piaffe ültetettségénél erősebb, az elülső lábak már elemelkednek a földtől, de csak szerény mértékben.