Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Balatonvilágos, díjlovaglás

2012. augusztus 03. 06:47 - patkószeg

A hétvégén zajlik a balatonvilágosi díjlovagló verseny. Az évről évre megrendezett esemény talán a legnépszerűbb címet is magáénak tudhatja, hiszen rendszeresen a magyar bajnokság indulási létszámát is meghaladó ló és lovas áll starthoz. Be kell, hogy valljam, nekem is a kedvenc versenyem, bár idén, az előzetes startlistát olvasgatva kiborultam, hogy nagydíjban csak két magyar lovas nevezett.

Ami persze leginkább érdekel az a Szent György Díj (és természetesen a Nagydíj). Kíváncsi vagyok a lovasok és a bírók hozzáállására, arra, hogy milyen megközelítésben lovagolják, bírálják a feladatokat. A lókiképzés „izgalmai” ugyanis a nehézosztálynál kezdődnek. A lényeg ott kezd elválni: a ló és lovas képes-e az iskolaegyensúly kialakítására, vagy pedig szemléletük a feladatok puszta végrehajtására szorítkozik. Szeretném ismét kifejezni ez ügyben, hogy nem attól nehézosztályú egy ló, hogy képes a sorozatugrásváltás végrehajtására, nem attól nehézosztályú, hogy vágtában is tud oldaljárást bemutatni, nem attól nehézosztályú, hogy így, vagy úgy „túlesik” a perdülésen. (Ez az a szemlélet, ami miatt több mint 30 éve nincs magyar csapat nemzetközi díjlovagló versenyen!) A nehézosztály és így, mint annak kezdő feladata a Szent György Díj, az iskolaegyensúlyról szól: a könnyedségről, az egyszerűségről, az együttműködőkészségről, a hajlékonyságról, a rugalmasságról, az atletikus erőről.

Az izzadságszagú nehézosztályú programnál nevetségesebb nincs!

Kedves Lovas Barátaim!

Mindezzel együtt mindannyiótoknak sikeres versenyzést kívánok! (A fentieket pedig lovasbaráti szeretettel írtam, bármennyire is kemény, hiszen én már csak tudom, hogy milyen áldozatokat követel az, hogy egyáltalán eljusson versenyre a páros, mennyi gond, kitartás, erőfeszítés és szorgalom kell ahhoz, hogy a legegyszerűbb feladat is bemutatásra kerüljön!)

Amire pedig már előre büszke vagyok az az, hogy a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda lovaskultúrájára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az év legnagyobb versenyére tőlünk érkezik a legtöbb lovas, még akkor is, ha négy lovasunk Simon Szilvi, Tilli Dóri, Honvéd Szilvi és Lajos Era ilyen, olyan okokból idén kénytelen volt kihagyni a versenyt. De erről a következő posztban írok!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr104693366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása