Középügetés: “A munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód de „kerekebb”, mint az utóbbi. A ló tiszta és mérsékelten hosszabb lépéshosszal, a munkaügetéshez hasonlóan egyértelműen a hátulsó lábakból eredő lendülettel halad előre. A lovas megengedi a lónak, hogy száron maradva a homlokvonal az összeszedett ügetéshez és a munkaügetéshez képest valamivel a függőlegesnél előrébb kerüljön, egyidejűleg engedi, hogy a ló nyakát és fejét könnyedén leengedje. A patadobbanásoknak egyenletesnek kell lenniük, a ló mozogjon egyensúlyban és könnyedén.”
A közfelfogással szemben Zita középügetése különösen azért tetszik, mert a szabályzatban leírtak megtartása mellett, az iram növekedésével nem változik mozgásmechanizmusa: elülső lábait nem kezd látványosan „dobálni”. Annak idején Christine Stückelbergertől láttam olyan középügetést, amikor a fokozás csal oldalról volt észlelhető, a ló annyira „nem dobálta az elejét”, hogy előröl vagy hátulról nem is látszott a fokozott iramban való mozgás. (Christine Stückelberger edzője, Georg Wahl persze a bécsi spanyoliskola oberbereitere volt, aki még a régi szemlélettel vezette a lókiképzést, mert hát a nagyobb iram változatlan mozgással való végrehajtására csak a teljesen elengedett ló képes…)
A középügetés fals végrehajtását a régiek cirkusztrotnak nevezték. A ló elöl mutogat, hátulsó lábaival viszont sokszor még a patanyomot sem tudja átlépni, ennek eredményeként az iram nem növekszik, „fél óráig tart” míg átér a ló az átlóvonalon. A cirkusztrot egyértelműen feszességet, durva kiképzési hibát jelez.