Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Szemléletváltást! II.

2012. november 29. 10:09 - patkószeg

A magyar díjlovaglásban jelenleg generációváltás zajlik. Az előző genrációt, Dallos, Kövy, Komjáthy, Lovász képviselte, tagjaik személy szerint közel állnak szívemhez. Évtizedes egyéni tevékenységükről mindannyian csak a tisztelet hangján beszélhetünk, jómagamat először Kövy András ültetett nyeregbe (ez még akkor volt, amikor nemhogy a nagy, de még a kisfedeles sem állt Kaposváron), majd több mint három évtizedig (!) Dallos Gyula tanítványa voltam. Most sem szeretnék a „saját fészkembe piszkítani”. Mégis, ha mérlegét kell vonni, azt a legsommásabban úgy lehet megfogalmazni, hogy generációjuk siralmas állapotokat hagy maga után.

Precízebben fogalmazva, (mert hát nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk fel, hogy ők sem örököltek mosolygósabb helyzetet) azt kell megállapítani, hogy generációjuk nem tudott változást hozni a magyar lókiképzés 70-es évekre kialakult állapotán. Bár Kövy és Komjáthy (Ádám Zoltán révén), Lovász (Szemere Csaba révén) még hozzájutott a magyar hagyományok tiszta forrásához és képzettségük a magyar husztártiszti hagyományok folytatása, maguk, Dallos Gyulával együtt képtelenek voltak az új generáció kinevelésére, a modern magyar lovaskultúra továbbadására – munkájukhoz a feltörekvő fiatalok egyike sem köthető. (Egyedül Kövy lovasa, Buga a szabályt erősítő kivétel.) De hiányoznak azok a 30-as, 40-es, 50-es években járó magas szinten versenyző amatőr lovasok is (az olimpián 70-es éveiben járó versenyző is szerepelt), akik jelenlétükkel, anyagi erejükkel életben tarthatnák, mozgásba hozhatnák a magyar díjlovaglást.

Ám nem csak edzőként, lókiképzőként szintén megállapíthatjuk generációjuk eredménytelenségét, a versenyekről hiányoznak azok a nagydíj kategóriájú, vagy nehéz osztályú, kiképzett, „kész” lovak, amelyek iskolalóként, öreg tanítómesterként, versenyről versenyre örömöt, élményt és tapasztalatot adnának amatőr versenyzőknek. Az amatőrökkel kapcsolatban az az általános gyakorlat alakult ki, amikor is külföldről vetetnek velük nagyértékű, de képzetlen lovakat (A, L, M osztályúakat), majd azokat a lovasokkal együtt próbálják kiképezni. Ennek eredménye volt az idei nemzeti bajnokság, ahol a két érdemi kategóriában (nagydíj kategória, nehéz osztály) írd és mondd 5 (mindenki jól látja öt!) hazai képzésű ló tudott starthoz állni. Itt még egyszer szeretném jelezni, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején ugyan ez volt a helyzet. 1981-ben (ha jól emlékszem) Dallos Gyula legidősebb tanítványként azért lovasított, azért indított a nagydíj kategóriában (akkor még nem így nevezték és a nehéz osztály egy kategóriát képzett a nagydíj kategóriával), hogy ne három, hanem négy startoló legyen a magyar bajnokságon. Most is szeretném ezért köszönetemet kifejezni!

Hogy mi az idős generáció sikertelenségének oka? Sok minden, de talán a legfontosabb az, hogy az idős generáció nem tudott választ adni arra, hogy a versenysportban edzőként, vagy versenyzőként akar részt venni, saját tanítványaikkal folyamatosan konfliktusba, érdekellentétbe kerültek. Legjobb példa erre Pachl Péter, vagy Szeicz Erika sportolói életútja.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr584933072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rapika11 2012.12.05. 15:13:06

A téma megérne nem csak egy misét, hanem egy egész tanulmányt. Szerintem a nemzedék váltás valóban zajlik de ennek a Dallos Gyula által jellemzett második generációnak kellene lennie. Tehát nemcsak ő utánuk nem nevelkedett fel egy generáció, hanem utánuk a második generációt sem lehet igazán felismerni. Van ugyan egy-két jó példa de nem általános a jelenség. A legnagyobb gond és a legégetőbb probléma a nem egységes szemlélet, a széthúzás, az irigység a mások munkájának becsmérlése, az ön és az egész díjlovas társadalom ámítása. Amiről most írtam szerintem csak a jéghegy csúcsa és annak is csak a legkisebb darabja. Az igazi nagy gondok a mélyben gyökereznek. Tehát teljes egészében helyes a megállapítása patkószegnek SZEMLÉLET VÁLTÁSRA van szükség. Azt hiszem nyugodtan be lehetne vonni ebbe diskurzusba a díjlovaglásért felelős embereket, hogy végre szembesüljenek "gyümölcsöző" munkájuk eredményével. Ha van kedvetek akkor legalább ennek a blognak a keretein belül vesézzük ki a problémát és talán találunk némi jó javaslatot is.

rapika11 2013.02.16. 09:57:15

Úgy látom nagyon forró a "pite" mivel nem szól a felvetéshez senki. Most azért kommentelek újra ebben a témában mert nem régen került napvilágra, hogy a díjlovassport erősen hanyatlásnak indult, vagy talán már az agonizációja tart. Kiderült ugyanis, hogy a szakágak közül díjlovaglásban van a legnagyobb visszaesés, visszafejlődés. mutatja ezt az egy gyérülő induló szám a versenyeken egyre kevesebb a nívós verseny és nincs nagydíjszintű bemutatás. Sajnos azt kell mondjam, hogy a magyar bajnok a kaposvári VK. fordulón nem tudott a dobogó közelébe jutni sem, sőt csak a 9. helyen tudott végezni 12 induló közül.Hol van már az az idő amikor a Dallos/Action páros sikerei voltak jellemzők a kaposvári VK fordulókra!?
A bíráskodásról is el lehet mondani, hogy csak hanyatlik, hanyatlik. Nem lehet új arcokkal új fiatal arcokkal találkozni. Nincs nemzetközileg elismert keresett bírónk Mándi Barnabás óta. Miért nem lehet arról hallani, hogy bár 70 éves elmúlt de a tudását kamatoztathatná a magyar díjlovaglás fellendítésére. Nem akarom tovább szaporítani a szót így hát egyelőre ennyit írok ebben a témában és várom a hozzászólásokat.

patkószeg 2013.02.18. 08:10:27

@rapika11: Csak halkan jegyzem meg, hogy a hanyatlás pont Mándival és bíráskodásával kezdődött! Kiváló sportdiplomata volt, de nem volt lovasember! A bírói asztal mellett is sportdiplomáciát folytatott. Pont ezért lett nemzetközileg is eredményes, nem pedig szaktudása, és pártatlansága miatt.

rapika11 2013.02.22. 11:26:04

@patkószeg: Dr. Mándi Barnabás nem hiszem, hogy az én védelmemre szorulna, de szeretném megjegyezni,hogy senkiből nem lehet "O" bíró csak a jó sportdiplomáciai ténykedése miatt. Senki nem lehet pl. a Pekingi Olimpia legegyenletesebben bíráskodó jurie tagja ha amit csinál, jelen esetben a bíráskodás, nem szakszerűen és elfogultság nélkül teszi. Jó néhány esetben ültem mellette itthoni bíráskodásai alkalmával és soha de soha nem tapasztaltam elfogultságot vagy részre hajlást nála, sőt állandóan azt hangoztatta, hogy a bírónak azt kell pontoznia amit akkor lát amit a lovas abban a pillanatban bemutat. A magyar díjlovaglás valójában akkor kezdődött amikor a sok szerencselovag valódi tudás és szakértelem hiányában befolyása alá vette és tartja a mai díjlovaglást. Gondolok itt az előző és részben mai szakbizottságra élén a bizottság elnökével akiknek elképzelésük sincsen arról hogyan kellene, vagy lehetne fejlődést elérni a népszerűséget növelni. Egyetlen cél lebeg a szemük előtt a saját pecsenyéjük sütögetése. Nincs koncepció a kimondottan díjlovas edzőképzésre, csak ad hoc szerűen képezgetik az edzőket, nincs szisztematikusan felépített bíróképzés, nincs bíró és nincs edző utánpótlás. Nincs a díjlovaglásban csak Ady szavaival"Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
Amíg dr.Mándi Barnabás és Dallos Gyula neve fémjelezte a magyar díjlovaglást a nemzetközi lovasvilágban is volt respektje. Volt igen sportdiplomáciai siker is. De mi van ma? Megint jönnek Ady szavai Csönd van. Van áskálódás van irigység van "észosztás mások eredményeinek lebecsülése, az elkövetett hibák elkendőzése másra kenése. Nincs becsülete az igazi valós tudásnak nincs fejlődés nincs lovas nincs néző és lassan nem lesz magyar díjlovassport sem a "fejlődés" ilyetén alakulása a mai és az ezt megelőző szakbizottság néhány tagjának áldásos működésének eredménye.

patkószeg 2013.02.22. 18:42:12

@rapika11: Arról írsz, amiről én. Mándi kiváló sportdiplomata volt, de talán életében nem ült lovon. Honnan tudhatná, hogy mi zajlik odafönn, honnan vette a bátorságot a lovasok bírálatára? Azt természetesen nem vitatom, hogy kiváló esztétikai érzéke volt, magam is sokszor ültem mellette, de sokkal jobb volt a Mándit megelőző lovasemberi (!) generáció mellett ülni (Hetey, Babocsay, Lacy, stb.), akik nem csak az esztétikai kérdéseket tudták taglalni, hanem a tartalmiakat is. Saját tapasztalataik voltak, mégpedig nem is akármilyenek!
Azt, pedig, hogy a Dallos nevével fémjelzett időszak alatt mi történt, kérlek nekem ne részletezd, nálam közelebbről azt senki sem látta. Én nem vagyok beájulva. Az, hogy ma milyen a helyzet, az generációjának munkáját minősíti!

rapika11 2013.02.24. 19:58:19

@patkószeg: Nekem errő eltér a véleményem! De nagyon A Dallos, Kövy, Lovász generáció a mai napig neveli tanítja ráadásul a régi elveknek megfelelően a lovasokat. az utánuk következő sajnos ma 40-50 éves nemzedékből elfogyott a tudás az alázat a tisztelet a ló és a sport iránt. Ma nem található igazán elkötelezett a díjlovaglást alázattal szolgáló a szakmáját ismerő és állandóan fejlesztő azt tanuló szakemberrel. Nem tudnak eredményt felmutatni. Tudnak viszont nagyon "okosakat" mondani. Tudnak az eredménytelenségről eredményként, fejlődésként írni beszélni. Tudnak önmaguknak piedesztált emelni irigykedni mások eredményeiért degradálni az eredményt felmutatókat. Készek saját valódi szakértelem és tudáshiányuk miatt másokat (akik eredményt, sikert értek el nemzetközi szinten) szapulni leminősíteni. Mándi Barna feladata nem az volt, hogy bemutassa a gyakorlatokat, hanem a gyakorlatok megfelelő bírálata, részrehajlás és elfogultság nélkül. Na mármost ezt a Pekingi Olimpián ha tetszik ha nem dr. Mándi Barnabás teljesítette a legjobban, Ő volt az "O" bírók legjobbika. De ha oly módon gondolkodunk a bírókról, hogy nem tudnak nagydíj szinten lovagolni és akkor nem is fognak tudni objektíven bírálni akkor a legtévesebb úton járunk. A színházi kritikusok sem színészek vagy rendezők.
Visszatérve a generáció váltáshoz, az utánuk következő generáció tehát a ti generációtok hol áll ebben az esetben. Hol van a ti felelősség tudatotok ha annyira tudjátok az előttetek járók hibáinak felismerése, ti miért nem tesztek a hibák kijavításáért
, miért nem mutatjátok meg akár jó példával előljárva is a helyes utat az alázatot a szeretett sportág iránt, miért nem látni az összefogás, a valódi összefogás, csíráit sem? Miért ez a nagy visszafelé mutogatás miért nincs önkritika? Jobb ha nem én adok ezekre a kérdésekre választ.

patkószeg 2013.02.24. 22:48:24

@rapika11: Elfogult vagy!
Kérlek sorod fel Dallos, Kövy, Lovász tanítványait a 70-es évek közepétől napjainkig! Sorold fel 40 éves edzői munkájuk eredményét: hármuknak összesen 120 évnyi tevékenységét! Azokat az lovasokat, akik mellettük "pályán" tudtak maradni, azokat a 50, 40 és 30 éveseket, akik ma is versenyeznek! Ha leírtad, akkor kezdhetünk arról beszélni, hogy kell-e valamin változtatni, vagy sem.

patkószeg 2013.02.24. 22:56:27

@rapika11: Elfogult vagy!
Kérlek sorold fel azokat a lovasedzőket, akihez (amikor még éltek) odament pl. Dallos, hogy tanuljon tőlük. Milyen régi elvek továbbadásáról, milyen alázatról beszélsz? Én ott voltam, amikor saját edzőmként Dallos leszólta ezeket az embereket és elfordította a fejét, ha a Nemzeti Lovardában, vagy valamelyik versenyen szembe jöttek vele.

kandare 2013.03.12. 10:17:09

Szemléletváltásra valóban szükség lenne. De ez önvizsgálatot kell hogy jelentsen, nem pedig egymásra mutogatást. Nyitott szemmel járni , és tanulni. A tanulás folyamata azonban ne „egy Isten hit” legyen. A kizárólagosság mindig a látókör beszűkülését jelenti, az ember elfelejt gondolkodni és birkaként követi a mások által hirdetett hitet. Az mindenkinek gyanús kéne, hogy legyen ha valaki a saját módszerét, elméletét tartja az egyedüli helyes útnak, és egyszerű sablonok alkalmazásával akarja minden ló és lovas páros esetében megoldani a problémákat. Tudomásul kell venni, hogy tökéletes ló, tökéletes lovas, tökéletes edző nincs. Ezért az egyén akkor jár el helyesen, ha megpróbál a lehető legtöbb információhoz hozzá jutni, a lehető legtöbb irányzattal megismerkedni, és minél több tapasztalt, kiváló lovas tapasztalatait, tudását egyesíteni magában és lova képességeinek, adottságainak, temperamentumának megfelelően alkalmazni azokat. Az igazság többnyire középen van. Egyszerű példa: Anky van Grunsven és Philippe Karl (előbbi extrém kereken és szűken, a utóbbi kizárólag feligazításban lovagol). A múltat pedig nem kéne sem idealizálni, sem kapaszkodni belé, hanem megpróbálni tanulni belőle és előre tekinteni a fejlődés érdekében.

patkószeg 2013.03.12. 13:20:02

@kandare: Minden szavaddal egyet értek, azonban mégis az a helyzet, hogy Neked is külföldön kell keresni a kenyeredet és nem idehaza. Ahhoz, hogy ez másképp legyen azzal is szembe kell nézni, hogy mi okozta, okozza ezt!

kandare 2013.03.12. 13:46:59

Nem KELL külföldön keresnem a kenyeremet hanem így döntöttem. És ennek legfőbb oka pont az itteni mentalitás és a lovas szempontból különösen inger gazdag környezet.

patkószeg 2013.03.13. 09:04:28

Erről beszélek! Megint egyet értünk!
süti beállítások módosítása