Még egyszer a nehéz osztályról:

„Lovam tudja a sorozatos ugrásváltást, tehát készen áll a nehéz osztályú versenyekre. A perdüléssel ugyan még gondom van, de valahogy majd megfordulok, az úgy sem lényeges.” Így foglalható össze az elmúlt harminc év és napjaink hozzáállása a díjlovaglás nehéz osztályához – és ez micsoda tévedés!

A nehéz osztály lényege az iskolaegyensúly, az önhordás. A probléma az, hogy helyes egyensúly nélkül is végre lehet hajtani nehéz osztályú feladatokat. Ám a helytelen egyensúllyal dolgozó lónál az igazi gondokkal nem az első évben fog szembesülni a „lókiképző”, hanem később, amikor nem érti, hogy az évek során miért fásul el a lova, miért lesz egyre kelletlenebb, miért jönnek a sérülések, miért nem öröm sem lónak, sem lovasnak a napi munka, vagy akár a versenyeken való részvétel.

Mindennek az oka az, hogy a kellő egyensúly hiányában végrehajtott nehéz osztályú feladatok inkább ártanak a lónak, mintsem használnak. A helytelen egyensúlyban lovagolt ló az idő előrehaladtával egyre feszesebb lesz, a kellő egyensúly hiányát folyamatosan az „ötödik lábán” a zablán keresi, ennek eredményeként pedig egyre inkább ellenállóvá, ellenszegülővé válik. Tipikus, hogy ezek a lovak „betonszájúak” lesznek, előbb-utóbb kiskantárral lovagolni már nem is lehet őket. Hány és hány lóra emlékezhetünk, amelyek fiatal korukban rendkívüli adottságokról tettek tanúbizonyságot: nyerték az A, L és még talán az M osztályú versenyeket is, majd évekig „várakoztak” arra, hogy fellépjenek a nehéz osztályba. Végül, ha esetleg eljutottak a nagydíj kategóriáig, akkor ott csak egy-két évig tudtak szerepelni, „nehezen lovagolhatóvá” váltak, előbb visszakerültek a nehéz osztályba, majd „ifilóként” végezték, egyébként szenvedéssel teli sportpályafutásukat.

Ezeknek a lovaknak a jellemzője, hogy csak kettőt említsek: az egyes jármódok bizonytalan lábsorrendje (leginkább lépésben, hátralépésben látszik, de előfordul vágtában, sőt, horribile dictu, ügetésben is), valamint az izzadságszagú perdülés. Hogy miért a perdülés? A perdülés ügyesség (egyensúly) és erő kérdése. Már pedig helytelen egyensúlyban hogyan is fejleszthetné ügyességét (együttműködőkészségének bázisát) a ló, helytelen egyensúlyban hogyan is lehetne azokat az izmokat fejleszteni, amelyekre a könnyedség során szükség lenne?

De, hogy még egyet említsek: nem is tudom, hogy volt-e olyan hazai lovas a legutóbbi balatonvilágosi versenyen, aki a vágta cikk-cakk oldaljárást végre tudta hajtani. A többség minden esetre úgy ért a középvonalon a rövidfalhoz, hogy még nem hajtotta végre a kellő számú vágtaugrást!

A nehéz osztály lényege az iskolaegyensúly, az önhordás, a nehéz osztály kulcsfeladatai pedig a vágtában végrehajtott hosszhajlítások, valamint a perdülés!