Most kivételesen nem a lóról írok, hanem a lovasról. És a lazításnak mind a mentális, mind a fizikai értelmére gondolok. A lovasnak a saját testét ugyan úgy „karban” kell tartania, mint lováét. A kellő állóképesség és az izmok megfelelő állapotán nap, mint nap fáradozni kell.  Ennek elhanyagolása idő előtt sportolói sérülésekhez, a test elöregedéséhez vezet. Ne feledje senki, a komoly lovasmester 50 év felett kezdődik. A testnek az ötvenes, hatvanas, de akár a hetvenes években is alkalmasnak kell lennie a lókiképzésre. (Mint ahogyan azt az elődöktől láthattuk.)

De a lélek kívánatos állapotát, a motivációt, a boldogság keresését sem szabad feledni! Aki csupán a versenyeken való eredményes részvételt, a ló teljesítményének végleges növelését célozza, és megfeledkezik a lóval való bizalmas kapcsolat értékességéről, az együttműködési készségének mindenek elé való sorolásáról, az célt téveszt: rövid távon fogja motivációját veszteni.