Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy fából, mégpedig nemes fából egyszerű dobozt készítek. Gondoltam: nem nagy ügy. Elmentem egy fatelepre – nemes fából csak cédrust tartottak, nem hezitáltam, vettem egy ujjnyi vastag deszkát. A deszkával elballagtam nagybátyámhoz, aki hangszerkészítő lévén komoly gépparkkal rendelkezik. A deszkát fél centisre vékonyítottam, majd kiszabtam a doboz négy oldalát, tetejét, alját. Mindez pikk-pakk elkészült a jó minőségű gépekkel, majd mint, aki jól végezte dolgát a kiszabott darabokkal hazamentem, hogy másnap összereagasszam az oldaldarabokat és a doboz alját, a tetejét pedig egy zsanérral felcsavarozzam. Úgy véltem, a munka nehezén már túlestem. Legnagyobb meglepetésemre, a kiszabott elemek elgörbültek, elcsavarodtak másnapra. Na, de engem sem kell félteni, csak nem győz le néhány vékony falemez, majd én megmutatom felkiáltással, erős szorítók segítségével a kellő formában összeragasztottam a renitens elemeket: a doboz oldalait és az alját. A tetejével nem tudtam mit kezdeni, ezt a problémát későbbre hagytam. Másnap szorítók le, és boldogan nyugtáztam, hogy a józan paraszti ész, a nyers erő és a XXI. századi ragasztó diadalmaskodott.
De tévedtem! Éjszaka a doboz hangos dördüléssel széthasadt, szétfeszítette önmagát...Szakismeret nélkül, vagy akár a józan paraszti észre való hivatkozással semmilyen szakma nem művelhető, mégha az egyszerűnek tűnik is! Jó szakember csak jó iskolából kerülhet ki!
És, hogy is lehetne ez másképp a lókiképzésnél? A szakmai ismeretek évezredek óta lovas mesterről lovas mesterre szállnak, azt akárhonnan megtanulni nem lehet. És nem véletlen a lovasok régi megállapítása sem: Ahol az erőszak elkezdődik, ott végződik a szaktudás! Ha erőszakoskodó lovast látok, mindig a cédrus ládikó jut eszembe...