A képzett (mozgáskultúrájában kiművelt) ló képes súlypontját nem csak előre-hátra, hanem az egyik oldalról a másikra áthelyezni. Hiszen vezethetőségének fenntartása mellett hogyan is válhatna a végletekig fordulékonnyá egy ló, ha súlypontját oldalirányba nem tudja precízen szabályozni?

A klasszikus kiképzés során ezért az oldalirányú súlypontáthelyezés tanításának komoly hagyományai vannak. A súlypont álló helyzetben történő belső oldalra helyezése a vállat be feladat „testvére”. A hajlítás megtartásával a ló, vállainak enyhén a hajlítás irányába történő elmozdításával, ám ellépés nélkül, a belső elülső lábát erősebben terheli meg. Ebből a helyzetből a másik elülső láb megterhelése (a súlypont áthelyezése) két módon lehetséges. Egyrészt a ló áthajlításával, a másik irányba történő állóhelyzetű vállat be feladattal. Ennek során a vállak enyhén, a lábak ellépése nélkül, a másik irányba tolódnak, ezzel a másik elülső láb kerül fokozott terhelésre. A másik lehetőség a hajlítás megtartásával, a vállat be pozícióból farat be pozícióba való átmenettel történik. A vállak ebben az esetben is kifelé tolódnak (ezzel megtörténik a külső elülső láb terhelése), ám ilyenkor a csípők befelé tolódnak (szintén a hátulsó lábak ellépése nélkül) és a ló álló helyzetben farat be pozícióba kerül.

A képzett ló mindkét feladatot végre tudja hajtani!