A lovaglás, a lókiképzés kultúrát testesít meg: egyedül, társak, segítők nélkül művelni nem lehet.

A lovasnak rendszeresen ellenőriztetnie kell magát és ezt még a legnagyobbak sem kerülhetik meg. Idézhetném most ismét Kókayt, aki a Hátulról előre című írását így kezdi: "A lovaglásban a jóhoz nagyon közel áll a rossz. A lovas észre sem veszi, s a jó útról a gyors eredmény utáni törekvés rossz útra téríti."

A lovas mellett, vagy a kör közepén álló segítő jelenléte nem jelent hierarchiát. Nem jelenti azt, hogy a segítő jobb lovas, vagy okosabb a lovasnál. A legkomolyabb lovasmesterek is kontroll alatt végzik munkájukat. Nem csak saját magukat segítik ezzel, de nyíltan felvállalt alázatukkal szakmai magabiztosságukról tesznek tanubizonyságot.

(A segítség rendszeres igénybevételének hiánya értelem szerűen a fentiek ellenkezőjét jelenti.)