Keresem, keresem, de nem találom Maximilian Weirother mondását, aminek a lényege az, hogy olyan lókiképző mestert még nem látott a világ, akinek a haját nem őszítette meg a kor. Hát igen! A lókiképzés nem csupán sport, a lókiképzés elhivatottság, életforma, művészet. A lovaglás, a lókiképzés nem szorítkozik egy megtanulható technikára. A lovagláshoz, lókiképzéshez (művelésének mesteri fokához) tapasztalat szükséges. Nem csak lovaglási, hanem élettapasztalat is. A lovas nem csak társa, de nevelője, pedagógusa is lovának! Itt szeretnék még egyszer hivatkozni az Hát ettől én nem halok be! című bejegyzésemre!

Ezt igazolja tulajdonképpen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság statsztikája, miszerint az öt legidősebb olimpiai résztvevő közül négy a lovaglásban szerepelt:

1. Oskar Swahn, lövészet, 72 éves, 1920., Antwerpen

2. Arthur von Pongratz, díjlovaglás, 72 éves, 1936., Berlin

3. Hiroshi Hoketsu, díjlovaglás, 71 éves, 2012., London

4. Lorna Johnstone, díjlovaglás, 70 éves, 1972., München

5. Ian Millar, díjugratás, 65 éves, 2012., London