Szombaton, amikor Bent Branderup, az Academic Art of Riding nagymestere elfogadta vizsgatesztjeimet (munka kézen és futószárazás), azt hittem, hogy ez a hétvége csúcsérzése, csúcsteljesítménye. Hát nem! Vasárnap még egy órát adott, amit az alábbiakban szeretnék összefoglalni, dokumentálini:
A lóval ismét kézen történő munkájára készültem, ezért Zitát az istállóban kapicánnal (és a kapicánba csatolt két szárral) szereltem fel, erre pedig kantárt raktam (feszítőzabla szárakkal, csikózabla nélkül). A lovardába érkezve, emelegítésként vállat be és farat be gyakorlatot végeztem állóhelyben. Segítségeimre a ló erőteljesen és jól reagált mindkét kézre, bár a bal vállát, jobb kézen, a nyak fölött átnyújtott pálcával meg kellett segítenem. Ezután a szárakat a mar fölött összefogva, a ló bal oldalán vezetve, bal kézen körön vállat be és farat be feladatokat kért Branderup úr. Majd bal oldalról történő vezetéssel ugyan ezt jobb kézre végrehajtott körön is be kellett mutatni. A lovat kívülről vezettem, a ló tőlem a kör középpontja felé esett, a feladatok így felőlem nézve ellenállításban kerültek végrehajtásra. A ló farának vezetését a csípő felé mutató, vagy azt megérintő pálcával határoztam meg. A jobb oldali csípőzöz a ló háta fölött átnyúlva közelítettem. Bal olalon állva ez különösen a jobbra történő vállat be feladatnál volt fontos. A nagymester mindezt a heveder helyére irányuló pálcasegítségre korrigálta, hogy az a ló könnyebben azonosítsa majd a combsegítségekkel.
Mindezek után precízebb szárfogást és tartást kért. A szárakat tartó öklömet szigorúan a ló marja fölé, a ló hossztengelyébe rendelte teljesen felállítva, úgy mintha egy pohár vizet tartanék. (Ez teljesen megegyezik nemzeti hagyományainkkal.) Marokra kellett fogni a bal kapicánszárat, a kisujj és a gyűrűs közé kellett fogni a bal feszítőszárat, egyel följebbb a jobb feszítőszárat, a középső és a mutatóujj közé pedig a jobb kapicánszárat. Ebben a helyzetben azt tapasztaltam, hogy az öklömnek jobbra, vagy balra való mozdításával Zita vállai öklömmel együtt mozdulnak. Mozdulatlan csukótartás mellett az öklöm előrebillentésével a ló bal állításba és ennek eredményeképpen bal hajlításba került, mivel a bal kapicánszár rövidült, a jobb hosszabbodott. Az öklöm hátrabillentésével a ló jobb állításba és ennek eredményeképpen jobb hajlításba került, mivel a jobb kapicánszár rövidült a bal hosszabbodott. Egykézbe vett szárakkal külön tudtam így jelezni a lónak hajlítási és vállvezetési szándékomat. Zita egyből, helyesen reagált. A szárkezelés megértése után vállat be és farat be feladatot kellett bemutatnom először álljban, majd lépésben. A tekintetem mindvégig a szárak, illetve a ló feje felé fordult. Branderup úr arra kért, hogy a feladatot a későbbiekben addig gyakoroljam, míg kezem megtanulja érezni a ló hajlított pozíciójának, illetve a vállak vezetésének érzését, hogy tekintetemmel a másik irányba tudjak fordulni és ezzel a hátulsó lábak tevékenységét tudjam ellenőrizni. A ló válla mellett állva, illetve haladva ugyanis pont ellentétes irány a ló feje, vagy a hátulsó lábak felé fordulni!
Az egykézbe vett szárak: a hajlítás és a vállak precíz vezethetősége azonnal rendkívül összeszedhetővé tette a lovat. Ez volt az az érzés, ami miatt ezt a bejegyzést írom! Az összeszedhetőséget a ló faroktövére adott apró pálcasegítségekkel, azaz a ló szorgalmának és ültetettségének növelésével lehetett érvényesíteni. Két-három kör után a ló, a lépésben végzett vállat be és farat be feladatok eredményeképpen önmagától iskolalépésbe, majd piaffe feladatba ment át.
A teljes munka (a kezdéstől a piaffe-ozásig) 10-12 percig tartott. Mivel a ló teljesen megértette a feladatot, arra nem csak helyesen, de nyugodtan reagált, dicséret után azonnal az istállóba vezettem vissza.
Hmmm...
