A modern lovas, a XXI. század lovasembere az igényes szabadidőlovas!

Nagyot téved az, aki egyenlőségjelet tesz a minőségi lovaglás és a versenyzés közé! Sőt, napjaink versenysportja, a végletes teljesítmények kifacsarása a lovakból gyakran éles ellentétben áll a valódi lovasember lószeretetével, azzal, hogy a ló hagyományosan a legközelebbi társa gazdájának - tulajdonképpen családjának tagja. Egészen furcsa és visszataszító látni azt, hogy a legismertebb lovasedzők (nem nevezném őket sem lókiképzőknek, sem lovasembereknek), milyen lenézéssel tekintenek a különleges adottságok nélküli lovakra. Hát persze, mert azok nem tudják kompenzálni szakmai hiányosságaikat, azokon nem lehet annyi nyereséget elérni, mint komolyabb adottságú társaikon. Ez a hozzáállás vezeti őket a tartalom nélküli formák elfogadásához és a megengedhetetlen eszközök alkalmazására. (ló bántalmazása, drogok, teljesítményfokozók, stb)

A modern lovas azonban nem a teljesítményt, hanem a boldogságot, a harmóniát keresi a lóval való együttléte során. A minőségre való törekvés a lovas részéről igényességet feltételez önmaga és a közös munka tartalmára vonatkozóan, mindez pedig belső meghittséghez, a ló és lovas kapcsolatának elmélyüléséhez vezet. Az ilyen típusú lókiképzésnek nincs szüksége bírói ítéletekre, nincs szüksége legyőzendő versenytársakra. A harmónia önmagáért beszél.

De persze mindez nem jelenti azt, hogy az igényes szabadidőlovas ne törekedhetne komoly feladatok (ugrásváltás, féloldalazás, stb.), vagy akár a legmagasabb feladatok (piaffe, passage, perdülés, sorozatos ugrásváltás) elérésére, teljesítésére. Sőt! Igényessége, lova felé forduló figyelme, lovas elődeink szakmai munkájának ismerete szinte önmagától vezeti el a kiképzőt még átlagos képességű lovával is céljaihoz!

A modern lovas, a XXI. század lovasembere az igényes szabadidőlovas.