A Magyar Lovas Szövetség honlapján megjelent a Díjlovagló Szakbizottság tísztújítására jelöltek névsora. Az elnöki pozícióra Berényi Miklós kapott jelölést.

Berényi Miklóst évtizedek óta ismerem, nagy munkabirású, széles látókörű, igen tisztességes ember. Amikor neve felmerült először meglepődtem, mert a tisztújítás kapcsán arra gondoltam, hogy a magyar lókiképzést, a díjlovaglást megújítani, az évtizedes válságból kimozdítani csak lókiképzéssel foglalkozó ember képes. Elképzeléseit elolvasva azonban megváltozott a véleményem, írása teljesen világos: a szakmai megújulás előtt morális megújulásra van szükség. Márpedig erre a feladatra Berényi Miklósnál keresve sem találhatna jobb elnököt a szakág.

Munkája, vállalásának beteljesítése nem lesz egyszerű feladat, hiszen meg kell haladnia a leköszönő elnök tevékenységét. Mindezzel együtt Vági László munkáját is elismerés és köszönet illeti, de az érdekek kiegyensúlyozására, a konfliktusok elsimítására irányuló erőfeszítései, csak a szakág folyamatos működésének fenntartását biztosították, a megújulást nem. Vági László kísérlete helyes volt, jó célokat szolgált, de nem vezetett eredményre. Most karakteresebb vezetés kell és erre a feladatra Berényi Miklós személyisége reményt nyújt.

A magyar díjlovaglás, a nemzeti lókiképzés ugyanis megújulásra, megújításra szorul. Ezt annak ellenére kell evidenciának tekinteni, hogy a szaksajtóban csak győzelmi jelentéseket lehet olvasni. A lókiképzés alacsony színvonalát mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy magyar csapat utoljára 1981-ben vett részt világversenyen, a magyar lovaskultúra közel 35 (!) éve nem volt arra képes, hogy egy ugyanazon évben három, az elvárások legalsó színtjét megütő lovat kiállítson nagydíj kategóriában.

Az elődök tiszteletének hiánya

Mindez elsősorban az elődök tiszteletének hiányára vezethető vissza. Ezredéves lovaskultúránkat, amelyet a XX. században az örkényi lovasok fémjeleznek, a múlt század ötvenes éveiig művelték. Bár a résztvevő lovas mesterek még tovább éltek, de a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években őket követő lovasok kézlegyintéssel küldték őket szellemi karanténba és kultúrájuknak nincs örököse, nincs olyan lókiképző, aki a folytonosságot képviselné - évezredes lovaskultúránk a múlté lett.

Mesterek nélkül

Ez nem csak a nemzeti lovaskultúránk feladását jelenti, hanem elvi hibát is, megszűnt szaktudás mesterről mesterre szálló folyamata, napjaink lovas szakemberei autodidaktáknak mondhatók, tudásukat nem szakemberektől, hanem saját tapasztalataikból, megfigyeléseikből merítik. Így semmilyen szakmát, a lókiképzés mesterségét sem lehet folytatni.

Becstelen lovasképzés

Mindez szakmai hiányosságot és bizonytalanságot szül. A hiányosságot, bizonytalanságot és a lovak kiképzésére való képtelenséget pedig külföldről vásároltatott lovakkal pótolják, hihetetlen anyagi erőfeszítésre kényszerítve a sportágat fiatalon kezdő lovasokat, illetve azok családjait. A lovakkal történő munka során hozzáadott érték nem keletkezik. Ezt egészíti ki a sportágat fiatalon hittel kezdő lovasok hitegetése, a korosztályos versenyeken való részvétel kétes, valódi szakmai tartalom nélküli dicsőségével. De a szakmai előrehaladás hiánya néhány éven belül világos lesz a fiatalok és családjaik számára és szinte kivétel nélkül elhagyják a sportot. Az edzők persze nem is nagyon bánkódnak, hiszen saját konkurenciájukat kellene kinevelniük. Ez "valahogyan" évtizedek óta nem sikerül. Szintén a szakmaiság hiányát, annak elfedését szolgálja a lovasok érzelmi befolyásolása, az egyes lovas közösségek szembeállítása. Csak az edzők céljait szolgálja, ha lovasaik nem állnak szóba más edzők lovasaival, saját sporttársaikkal. Mindez becstelenség, a fiatalok álmainak tönkretevése, rövid távú anyagi előny szerzése érdekében.

Morális megújulásra van tehát mindenek előtt szükség: az elődök tiszteletére, munkájuk felkutatására és megismerésére, napjaink lovas mestereivel való szakmai kapcsolatok kialakítására, a problémákkal való szembenézésre. Az új elnök feladata nem lesz egyszerű.

Írásommal nem akarok senkit sem megbántani. De a díjlovaglás jelenlegi helyzete kötelezi a körül állókat, a tisztújítás pedig lehetőséget ad a számvetésre. Dixi et salvavi animam meam. (Szóltam és ezzel megmentettem a lelkem.)