A lókiképzés egyik legfontosabb célja az, hogy a ló hátulsó lábai többletterhet vegyenek fel. A hogyan és miként sem különösebben bonyolult, szisztematikus munkával, türelemmel minden ló és lovas páros képes rá.

A lókiképzés központi kérdése a ló egyensúlyának javítása. Tulajdonképpen kétszeresen is furcsának tekinthetjük ezt a kijelentést, hiszen fizikai értelemben mindig egyensúlyban van a ló. Ha nem lenne egyensúlyban, akkor eldőlne, felborulna. Ráadásul fizikai értelemben nincs jó és jobb egyensúly, csupán egyensúly létezik: egy test vagy egyensúlyban van, vagy sem, olyan fizikailag nem létezik, azaz nem értelmezhető, hogy jó és jobb egyensúly. Ha egy testnek több alátámasztása van, és a súlypont nem esik kívül az alátámasztásokon, akkor egyensúlyban van és kész! Ez azt jelenti, hogy külső segítség nélkül sem dől fel, borul el. Lovaglási értelemben azonban értelmezhető a jó és jobb egyensúly kifejezés: annál jobb a ló egyensúlya, minél több súlyt vesz fel a hátulsó láb. Sőt a nincs egyensúlyban kifejezést is használjuk, holott ilyen esetben sem dől el a ló. A nincs egyensúlyban kifejezés lovas szaknyelvünkben azt jelenti, hogy a ló az elülső lábain hordja saját és lovasa súlyának nagyobb részét.

Sokan azt vallják, hogy természettől fogva a ló elülső lábaira esik több súly. Ez álló helyzetben igaz, mozgás közben azonban nem! A mozgás az teljesen más, hiszen álló helyben a statika szabályai, míg mozgás közben a dinamikáé érvényesek! A kérdésben Kókay Pál álláspontjával értek egyet, aki világosan kifejti, hogy mozgás közben a természetes helyzetben lévő ló (a lovas nélküli ló) egyformán terheli elülső és hátulsó lábait. Amikor a lovas felül a lóra ez a természetes helyzet borul fel, többletsúly kerül az elülső lábakra. A ló kiképzésének legfontosabb célja az, hogy a ló a lovas súlyával terhelten megtanuljon úgy mozogni, hogy az eredeti harmónia, az eredeti tehereloszlás visszaálljon. A ló kiképzésének az a célja, hogy (lovaglási értelemben) a lovas javítsa a ló egyensúlyi helyzetét. Sőt! A mesteri lókiképzést az jelzi, ha a képzés eredményeként a hátulsó lábak hordják a ló és lovas közös súlyának nagyobb részét. Az ilyen ló végletesen tudja szabályozni sebességét, rendkívül fordulékony, robbanékony. A lovas versenyek tulajdonképpen ezt tesztelik.

A hátlulsó lábra eső teher növelése

A természetben, ha egy testnek több alátámasztása van, akkor azokra nem feltétlenül esik egyforma teher. Arra esik több, amelyik közelebb van a test súlypontjához. Szélső esetben, ha az egyik alátámasztás pontosan a súlypont alá esik, akkor az összes terhet az viseli, a többi alátámasztást akár meg is lehet szüntetni. A lónál az alátámasztást a lábak képviselik. A hátulsó lábakra annál több teher esik, minél közelebb kerülnek azok a súlyponthoz.

A hátulsó lábakra eső teher növelése két módon lehetséges: a hátulsó lábak súlypont felé léptetésével (az alátámasztásnak a súlypont felé közelítésével), vagy a ló súlypontjának hátrafelé mozdításával (a súlypontnak az alátámasztás felé való közelítésével). A hátulsó láb súlypont felé léptetése a szárra állítás, a súlypont hátrafelé való mozdítása a felvétel.

A szárra állítás

A szárra állítást először az álló helyzetben lévő lovon célszerű gyakorolni. A száronlét azt jelenti, hogy a lovas által meghatározott keretet a ló puhán kitölti. A lovas zárja a csizmáit, ezzel a lónak hátulról keretet ad, ami abban nyilvánul meg, hogy a kimaradó hátulsó lábakat a ló a lovas által elvárt helyzetbe hozza. A csizma zárása nem előreléptető segítség, csupán a keret jelzésére szolgál. Eközben a szárral két lehetősége van a lovasnak. Ha enged, akkor a lónak a nyakát előre és lefelé kell nyújtania. Ha a lovas a szárakkal kitart, akkor elöl is meghatározza a keretet. A lónak a csizma nyomásának hatására engednie kell, el kell magát löknie a zablától. Ez akkor következik be, amikor a hátulsó lábak a “helyükre” kerülnek, azaz a súlypont felé lépnek. Ha ez megtörténik, akkor a ló szárra kerül.

A szárra állítás során egyszerre kerül hatásba a szár és a csizma. Ennek lehetőségét sokan tagadják, mereven kitartanak a szétválasztott segítség adás módszere mellett, a szár- és csizmasegítségeket kizárólag különválasztva adják. Nemzeti szakirodalmunk ez ügyben más álláspontot foglal el, Kókay világosan beszél erről: szerinte csak a képzés elején lévő, még nem átengedő lovat kell szétválasztott segítségekkel lovagolni. Tartalmilag ez azt jelenti, hogy ha a ló már meg tudja különböztetni az előrehajtó és a keretigazító csizmasegítséget, ha már meg tudja különböztetni a rövidítő és keretigazító szársegítségeket, akkor hatásba kerülhet egyszerre is a szár és a csizma, hiszen azok nem fognak egybevágólag hatni, nem értelmezi a lovas segítségét a ló úgy, hogy az csizmáival előrehajtja, a szárakkal pedig ugyanezt akadályozza!

Álljban a szárraállítás során a ló a hátulsó lábaival előre léphet. Ha a feladat álljban sikerül, akkor azt menet közben is meg lehet kísérelni: először lépésben, majd ügetésben, végül vágtában.

A felvétel

A felvételt először szintén álló helyzetben célszerű gyakorolni. A felvétel során a lovas a lóra úgy hat, hogy az hátrébb vegye súlypontját: a tarkó és a nyak fel és hátraigazodjon, a váll és a hát hátrafelé igazodjon, a csípő és a hátulsó lábak ízületei hátra és lefelé igazodjanak. A felvétel erőssége különböző lehet, és bár azok valójában nem válnak el egymástól lépcsőzetesen, mégis az érthetőség kedvéért skálaszerűen szokás róluk beszélni:

• ⅛ felvétel: Az egynyolcad felvétellel a lovas azt vizsgálja, hogy ha felvételt adna a lovának, akkor az ellenállás nélkül végighaladna-e a ló testén. A lovas az egynyolcad felvétellel azt tudja megvizsgálni, hogy van-e valahol merevség, blokk a ló testében.

• ¼ felvétel: A negyed felvétellel a lovas helyre tudja állítani a ló oldalirányú és hosszirányú hajlítottságát.

• ½ felvétel: A félfelvétellel tudja a lovas az adott iramhoz képest megfelelő súlyponti helyzetet beállítani, az elejére esett lovat tudja ismét a helyes súlyponti helyzetbe hozni.

• ¾ felvétel: A háromnegyed felvétellel a lovas az adott iramnak megfelelő súlypontot hátrébb mozdítja, ennek következtében a ló lassulni fog. Itt érdemes megjegyezni, hogy a természetesen mozgó ló mindig a súlypont alá lép. Minél előrébb kerül a ló súlypontja, annál hosszabbakat fog lépni. Minél hátrább kerül a ló súlypontja annál rövidebbeket fog lépni. Az élénk iramokban tehát a súlypontnak előrébb kell esnie, mint a rövid iramokban.

• Teljes felvétel: A teljes felvétel megállítja a lovat. A ló megállítása persze nem jelenti a jármód felfüggesztését is! Ha a ló előrehaladása megszűnik, de a lépés jármódot fenntartja, az az iskolalépés. Ha a ló előrehaladása megszűnik, de az ügetés jármódot fenntartja, az a piaffe. Ha a ló előrehaladása megszűnik, de a vágta jármódot fenntartja, az az iskolavágta.

• Iskolafelvétel: Az iskolafelvételben lesüllyed a ló csípője.

A szárra állítás és a felvétel előfeltétele az elengedettség és az egyenesség. Az elengedettség hiánya, a merevség megakadályozza azt, hogy a szárra állítás, vagy a felvétel segítsége végighaladjon a lovon. Érdekes, hogy a szárra állítás során nem tud információt szerezni a lovas a blokk helyéről, viszont a felvétel során a szárak segítségével a lovas keze világosan érzi a blokk helyét. Mármint a tarkóhoz legközelebb eső blokk helyét! Arról, hogy a blokk mögött mi van, arról nincs információja a lovasnak.

Az egyenesség hiánya megakadályozza a hátulsó lábak többletteher felvételét. A ferdeség ugyanis vagy egyfajta merevséget takar, vagy pedig testi gyengeséget, aszimmertiát, aminek hiányában a ló képtelen egyensúlyi helyzetének javítására.