Kedves Barátom!
Nagy örömöt okoztál fotóddal, amin kapicánnal kombinált kantárt használsz. Az ilyen felszerelés használata azon túl, hogy praktikus (ezzel legegyszerűbb a lókiképzés) nemzeti hagyományainkat eleveníti fel, egyben lovaskultúránk igényes művelését jelképezi. Tudom, hogy még csak a kezdetén vagy a lovaglás, a lókiképzés mélyebb ismereteinek elsajátításában, de bátorítalak a kapicános kantár használatára: olyan érzésekhez és kiképzői tapasztalathoz tudsz segítségével jutni, amit a napjainkban általában használt csikókantárral, vagy nagykantárral szinte lehetetlen.
Budapest, 2016. április 10.
Lovasbaráti szeretettel:
Dr. Gőblyös István
p. s.: A kapicán, illetve a kapicánnal kombinált kantár (értsd: feszítőzablával ellátott kanrár) használatáról, annak előnyeiről már Alistai Máttyus Nepomuk János is hosszasan értekezik az 1828-ban megjelentetett A Nemzeti Lovag című könyvében. A szöveg a mai olvasó számára néhol nehezen érthető ezért az eredeti szöveget saját értelmezésemmel és megjegyzéseimmel bővítem ki, amit dőlt betűk, döntött zárójel és piros szín jelez. Ám a régi nyelvezet ellenére sem kétséges Alistai álláspontja: az igényes lovas- és lókiképzés elképzelhetetlen a kapicán használata nélkül.
"Az órrkantár, órr fék vagy (kapuczán) ama eszköz, mellyet vagy a fiatal lovak tanítása elején vagy az oskolalovak mesterséges járásokra való oktatáskor /iskolajármódok tanítása során/ nyakok rendesebb hajlítása megnyerésére /a kapicán a ló hajlítását szolgálja/, vagy ezek szája megkíméltetésére /a kapicán a könnyed támaszkodás kialakítását segíti/ a lovagujonczok kezeiben visczányon vagy a feszítő zablán kívül használtatni látunk, és minthogy nem minden lovag finom érzetű lovat kedvel és vezetni tud, ritkábban is szemléljük ezen eszköz haszonvételét, melly különben a csökönyös, vagy a rendetlen hátozással elrontott ló szája megjavítására felette alkalmatos /a kapicán igen jó segítség az elrontott lovak utóidomítása során/: ennek hathatóságát csak a lófej viselete s a lovag kezejárása, de leginkább ezen eszköznek a lófejre való különbféle helyheztetése határozza-meg.
A kapuczán többféle formákban találtatik: a leggyengébb két részből áll: egyik része, egy az órrára alkalmatos, belöl üreges, gömbölyűre vert, bőrrel befedett egy czolnyira való széles vas, mellnyek három karikáiban középett a futtató szár, oldalt pedig vezérszárok bécsatoltatnak /a kapicánon három karika van, a középsőt futószárazás, a két szélsőt lovaglás során kell használni/ és belső szélén lévő élével a ló orrcsontjára míveltetik: másik a kapuczánfék maga, melly a két pofa- egy torok- homlok- és orr szíjbul az az: órrodzóbul összefoglaltatik.
Midőn ezen eszközet lovunknak keményebben éreztetni akarjuk, akkor a karikában szolgáló vas szarvakat hosszabbítani szükséges /ha a karikák rövideb, hosszabb szárakon ülnek és mint kis szarvacskák szinte kiállnak a kapicánból, akkor hatásuk erősebb/, és midőn azzal magán a lovat vezetjük, ennek homlokszíját nem hagyhatjuk-el; de midőn ezt a kantárral egyszersmint használjuk /a kapicánt kantárral kombinálva is lehet használni (ez látható a fotón)/, akkor akkor vagy ennek órrodzóján felyül vagy ippen erre csatoltassék a kapuczán órrodzója. Ha ezt a zabolán alul (mint sokan szokták) csatoljuk, a ló fejét kevesebb erővel alább helyeztethetjuk, de ellenben az a hiba szármozat, hogy a kapuczánszár meghuzásával a trensliszár szélén való szabad játékja elzáródik. Minden esetre, ha a kapuczán magán használtatik, az arcz - vagy járomcsontok töve alá csatoltatik olly szorosra, hogy a nyeldeklő járás körében mintegy két ujakkal alája nyúlni lehessen /a kapicánt nem szabad erősen meghúzni/, mindazáltal a ló órrszárnycsontjaira ne huzatathassék le /a kapicán nem eshet a ló orrának sérülékeny, legalsó, porcos részére/.
Mennél nehezebb a futószár és mennél hosszabb ezen vezető eszköz, vagy mennél tartósabb az előbbi szárral való ránczigálás, annál fájdalmasabb ez, minthogy a ló órrcsontja csak egy vékony börecskével béfedve vagyon. Több izben látjuk szomorúan, hogy a kapuczán kemény és idétlen használtatása egy szempillantás alatt orvosolhatatlan kárt termeszt lovunkban /a kapicán durva használata visszafordíthatatlan sérüléseket okozhat/; azért ezen jó de veszedelmes eszközt nem minden lovag kezére lehet bízni, ki talán hosszas lovagszolgálatjából helytelen való következésével elbizakodván, véle értelmesen dolgozni magát hamisan elhiteti.
Más különbféle s keményebb órrkantár formák is használtattak régenten, mellyek több vas részekből és éles fogakkal készítettek /ilyenek ma is léteznek/, és mellynek állszíjján egy karika csak helyheztetett, hogy az ebben csatolt szárral a lovat feligazíthatták, de mind ezek mesterséges órrkantárok valóban szükségtelenek, mert a lófej és egyébb test hibás tartását csak a kéz pallérozza utóbb, melly gyengébb eszközzel is igen ékesen a lovat magához kantározhatja, ennek fejét helyheztetheti, ha a feszítő vagy a vendégszárakon kívül még rendes eszméléssel ezeket használja a lovag /türelmes munkával, szaktudással a különféle segédeszközök használata elhagyható/.
XIII. Károly, Svekus Király egész Lovagseregje igen jól vezette lovait órrkantárral, mellynek haszonvétele hosszas útakon leginkább is ajánlható, minthogy ezekben kifáradván a paripa lovagjától sok zavarodást, összevissza sarkantyuzást, szájja kegyetlen megránczigáltatását a zabla által elszenvedni kénytelenítvén az által szája gyenge érzékenységét elveszti, a szükséges gyorsaságra alkalmatlanná tétetik, szájában fekbő keresztrúd által okozott nyálhabzással hamar megszomjazik és kifárad /itt ismét az utóidomításról van tulajdonképpen szó/. A Muszkák ez okból lovaikat lekantározván hosszas útakon egyedül kötőfékkel azokat vezetni látattak."
