Egyszerűen képtelen vagyok felidézni, hogy melyik évben történt, pedig nagyon sokszor eszembe jut. Rekkenő meleg volt, vasárnap, a magyar díjlovagló bajnokság döntője. A bajnokság eredményét akkor még más rendszerben számolták ki: egyszerűen összeadták a három napon, a három versenyszámban kapott pontokat és az lett a bajnok akinek a legtöbb pontot adták a bírók. Három nap, öt bíró, összesen tizenötször 25-35 darab pont, amit az egyes feladatokra és a feladatok végén összevont pontszámokként kaptak a lovasok. Nagyon sok pont, nagyon sok összetevőből. Ezreléknyi esélye van annak, hogy pontegyenlőség alakuljon ki.
Már arra sem emlékszem pontosan, hogy kikkel pontoztam együtt, de az biztos, hogy Vöri (Vörös Laci) is pontozott. (Akkor még ő sem volt kigolyózva a díjlovas bírók közül, pedig vele napjainkban is sokkal erősebb lenne a hazai bírói kar. Szaktudása és gyakorlata a mai bírók szinte mindegyikét felülmúlja.) Úgy emlékszem Mándi Barnabás is pontozott. Valószínűleg felesége volt a negyedik, Prutkay Zoltán pedig az ötödik bíró.
Az első két nap után két lovas állt fej-fej mellett az első helyen: Dallos Gyula és Lovász József. A döntő versenyszámra az E betűhöz osztottak be, pont ahhoz a bírói házikóhoz, ami a képen szemben látszik. A díjlovas bírónak nem egyszerű a feladata. Minősíteni kell minden egyes feladatot úgy, hogy egyben helyes sorrendet is alakítson ki a lovasok között. Azért, hogy a munkámat könnyítsem, rendszeresen úgy jártam el, hogy a rivális lovasok pontszámát nem csak bediktáltam az írnoknak, hanem magamnak is feljegyeztem, ezért amikor a másik esélyes lovas bírálata zajlott, akár több lovas bírálatával, fél, háromnegyed órával később, akkor is feladatról-feladatra tudtam mérlegelni, hogy az összehasonlítandó versenyzők közül melyik volt jobb, melyik gyengébb - így véleményemet nagyon pontosan tudtam pontjaimmal kifejezni. A módszer arra is jó, hogy az utolsó pont meghatározása után azonnal tudjam, hogy nálam melyik lovas kapott több pontot, hiszen csak a pontkülönbségeket kellett számbavenni.
Ezen a napon azonban nem tudtam különbséget tenni. Másodjára talán Gyula következett és programjának befejezése után, bár nem sok idő volt töprengeni, úgy döntöttem, hogy egyenlő pontszámot érdemelnek, teljesítményük egyforma volt. Nem különös, nem sorsszerű? Hiszen végül is ez a döntés lett az oka annak, hogy összesítésben is pontegyenlőség alakult ki: azon a bizonyos napon a magyar bajnoki címet megosztva adták Dallos Gyulának és Lovász Józsefnek...
