Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

"Földmunka"

2016. május 04. 12:17 - patkószeg

Névtelen.png

Moys Elemér huszár ezredes kézen dolgozik

Kiváló barátom, Panyi Gyuri, a napokban cikket tett közzé a földmunkáról. A cikket ide kattintva lehet olvasni. Gyurinak magának, de írásainak is nagy híve vagyok: találóak, tömörek, humorosak. Gondolatait most azonban nem tudom szó nélkül hagyni, mert a sommás megfogalmazások gyakran csak az igazság egyik szeletét bontják ki:

1. Nem szeretem a kifejezést, hogy "földmunka", mert az a német-angol kifejezés tükörfordítása és magyarul teljesen esetlen. Ráadásul a groundwork csak az egyik formája a nyereg nélkül végzett munkának. Meg lehet ugyanis különböztetni szabadidomítást, futószáras munkát, vezetőszáron végzett munkát, kantárban (kézen) végzett munkát, hosszú száras munkát és pilárok közötti munkát. A földről végzett munka fontosságát és bevett gyakorlatát mutatja a fenti kép. Az látszik rajta, hogy a magas ló kézen történő munkájához külön padkát építettek!

2. A "földről végzett munka", ha már így nevezzük hagyományos része a lókiképzésnek, nincs olyan lovasa a világnak, aki megkerülhetné. A lókiképzés első lépése a munkához való szoktatás. Ez elképzelhetetlen szerszám nélkül és nyilvánvalóan nem nyeregből történik. Megismertetik a lóval a kötőféket, a vezetőszárat, vezetgetik, alkalmankét (pl. etetésnél) lekötik a lovat, stb. A tényleges munka szintén a földről kezdődik, a lónak meg kell tanulnia futószáron dolgozni: hozzá kell szoknia a kantárhoz, felsőhevederhez, ostorhoz, esetenként a kikötőszárakhoz és persze mindeközben (a legelső pillanattól fogva) a hajlításhoz. Majd lóra ülve is mindenki lovardai formációkkal kezd (még akkor is, ha formálisan nem lovardában kezdődik a ló kiképzése): kiskört, nagykört, átváltást, stb. lovagol, a munkához való szoktatás is elképzelhetetlen a ló hajlítása nélkül.

3. Sokan és köztük én is előnyösnek és célravezetőnek tartom, hogy mindekőzben szabadon is dolgozzak lovaimmal, kapcsolatunkat, személyes viszonyunkat kialakítva, majd erősítve ezzel.

4. A vezetőszáron végzett munka, vagy a kézen (kantárban) végzett munka szintén előnyös, gyorsítja és változatossá teszi a ló számára a kiképzést, segítségével igen egyszerűen lehet (már a felülés előtt) megtanítani a ló és lovas között használt nyelvet, a lovas különböző segítségeit (szár, csizma, testsúly, stb). Így amikor a lovas a lóra felül a lovas jelzései nem lesznek érthetetlenek a ló számára.

5. A pilárok közötti munka sem csak a magasikola eszköze. A pilár a ménesvezéri helyzet kialakításának helye különösen erős karakterű lovak számára.

6. A földről végzett munka nagy segítséget ad a lovasnak is különböző érzések elsajátításához, sőt segítségével gondolatokat lehet kapni a nyeregben végzett munkához. A földről végzett munka során ugyanis (a nyeregben végzett munkával ellentétben) látszik a ló és a lovas a különböző érzéseit maga tudja összehasonlítani a látvánnyal. Ezért a földről végzett munka a lovasérzés tanulásának módszere.

A földről végzett munkát lebecsülni nem szabad. De túlértékelni sem. A földről végzett munka csak az előkészítése a lovaglásnak. Persze ki-ki elmerülhet a lókiképzés bármely részletében, de az általános cél mégis csak a lóra ülés és a lovaglás.

12924462_1128902587162504_8289841346955279652_n.jpg

Hanthy László, a lovas testőrség parancsnoka kézen dolgozik

Nem lehet megkerülni azt azonban, hogy a földről végzett munka legnagyobb hátránya a szerény iram. Ennek a problémának a megoldását sziolgálja a futószárazás. A futószárazás és a kézen, vagy vezetőszáron végzett munka között az a különbség, hogy minél nagyobb a lovas és a ló közötti távolság, annál nagyobb lehet sebességkülönbségük is. Azonban a távolsággal fordítottan arányos a befolyás. A futószárazás során meg kell találni azt az optimális távolságot, amelyben a legnagyobb iram mellett még megmarad a lovas befolyása lova felett.

11059668_1128910433828386_6373928548178354026_n.jpg

Hosszúszáras munka fiatal lóval a Bécsi Spanyoliskolában

Végezetül engedtessék megjegyeznem, hogy az írás első bekezdése kiborított: "Régen, az én időmben azt az embert nevezték lovasnak, aki ült a lovon. Aki lentről vezette, vagy bármi más dolga volt a lóval, de nem lovagolt, azt a legjobb esetben is csupán a "gyalog huszár" jelzővel illették, de még inkább csak "gyalognak" hívták, amit a köznyelvben a hétköznapi sakkozók is is ismernek, de nem hivatalosan csak parasztnak hívják." Ez egyszerűen nem igaz! Abban az időben komoly embert szinte nem engedtek még a ló közelébe sem, a tsz-ekben, gyárakban segédmunkásként dolgozó lovasszakemberek csak esetenként és suttyomban kerülhettek lovak közelébe. Pont ez napjaink problémája, pont ez ami miatt ott tart a magyar lovaskultúra ahol tart. Akik parasztozták a földről is dolgozó szakembereket, azok a tudatlanság magabiztos gőgjével tették kinyilatkoztatásaikat...

Mindezzel a megjegyzéssel együtt maradok Gyuri és blogjának híve, szeretettel várom a további bejegyzéseket.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr588684710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Panyi György · http://envokazoregsam.blog.hu/admin/stat/top 2016.05.04. 14:30:26

Hi Steve ! A világért sem akartalak kiakasztani....hihihi...de először a végére reagálnék...! Lovasnak még most is csak azokat hívják akik lovon ülnek, ergo tudnak lovagolni. Amit te állítasz az az ötvenes évekre volt jellemző, a hatvanas évek végén már a téeszekben is komoly munka folyt, lásd Szemere Csaba Mezőkeresztes, Szabados Gyula Kecskemét,Németh Dezső Enying, Monspart Gábor Kaposvár, Makkos Vilmos Szombathely, Vagy éppen Hargitay Matyi bácsi a BLK-nál, de lehetne sokáig sorolni, addigra már mindenki megtalálta a helyét, cáfold ezt meg ha nem így lenne. A másik dolog. Még nem láttam embert, akiből úgy lett volna lovas, hogy először megtanulta a földről való munkát, tudniillik a földről való munka a lókiképzés része, és a lókiképzésben pedig semmi keresnivalója annak, aki még ülni sem tud biztonságosan. Jelzi ezt egyébként a rengeteg elrontott ló is. És végül, szerintem a magyar lovaskultúrának éppen nem ez a baja, hanem az, hogy a rendszerváltás után minden maradt a régiben, akinek meg pénze volt elkezdte majmolni a külföldi toplovasokat, és a fent említett szakembereket pedig mellőzték, ami egyébként is magyar specialitás, a kiöregedett lovasokat nem keresik, lásd Varró, Ákos Ajtony és a többi. Mindeközben otthon a mai napig nem törődik senki szervezetten a hobbilovasokkal, mert mihelyst elkezdenének szerveződni, a szövetség rögtön ráteszi a kezét, amitől az alapvetően rögtön megdrágul. Így az a tömeg, akiből a piramis alapját lehetne építeni téblábol össze vissza, jó esetben az internetről tájékozódik. A hazai környezet a mai napig nem kedvez a hobbilovasoknak, jelzi ezt a folyamatosan csökkenő lólétszám is. Maradok híved tisztelettel....Panyi György

Fala Bella 2016.05.04. 22:52:43

Többször is elolvastam mindkét blogbejegyzést, de én nem érzem az ellentmondást köztük.
A földről való munka természetesen nagyon fontos, éppen ezért olyanok végezzék/oktassák akik értenek a lovagláshoz (vagy a hajtáshoz).

München mellett dolgozom egy hobbiistállónál; itt a bértartók nagyobb része a Bodenarbeittól várja a megváltást és véleményem szerint a hiányos lovastudást próbálja vele pótolni/palástolni.
Egyik ló pl. konkrétan rárúg az emberre, ha nyereggel közelítenek felé, pedig lassan már két éve (!) hiearchia tréningeznek vele, hogy a ló megértse végre,ki is a főnök.
Egy másik csikót alapos előkészítő munka után, fél éve lovagolnak már, de kizárólag lépésben (természetesen zabla nélkül, csomózott kötőfékkel) képezik. Az oldaljárásokat már gyakorolják, de az ügetést még nem.
A harmadik, ami eszembe jut, egy aranyos ló, de néha bakol, olyankor leesnek, aztán mérgesen hátraléptetik és utána több hónapos földről történő korrekció következik.
Mindezt irigylésre méltó önbizalommal és magabiztossággal:((((

magyar_lovaskultura 2016.05.09. 14:32:06

Sosem szerencsés egy módszer értékét abból megítélni, hogy kik és hogyan csinálják rosszul. A nyeregre kirúgó lóval pl. nem azt kellene megértetni, hogy ki a főnök (az egész dominancia elmélet tele van félreértéssel), hanem azt, hogy a nyeregtől nem kell félnie. Ennek is több száz éve ismert technikája van, nem mai találmány, és persze nem lóhátról kell csinálni.
Szóval mi, kedvtelési lovasok sokszor tényleg nehezen igazodunk el a "profik" által is félreértett elméletek és gyakorlatok között. A magam részéről ezért mindig azt keresem, kik csinálnak jól valamit, akár földről, akár lóhátról. Tiszta forrásból érdemes meríteni. Akik meg rosszul utánozzák őket, azoknak legföljebb a hibájából tanulok, vitatkozni velük viszont fölösleges. Még kevésbé érdemes magát a módszert kárhoztatni a rossz alkalmazók miatt.
süti beállítások módosítása