A piaffe a minőségi lókiképzés kulcsfeladata. A piaffe szerszám, mondhatnánk munkaeszköz: olyan mint villanyszerelőnek a csavarhúzó, ácsnak a szekerce. 

Mindezzel együtt még a legmagasabb szintű versenyeken is általában hibás piaffe feladatot lehet látni. Az ugyan, amit a lovasok bemutatnak hasonlít a piaffe-ra, de mégis valahogyan életidegennek, „műanyag” mozgásnak hat. Ilyenkor úgy tűnik, mintha a piaffe feladat természetellenes lenne, ami természetellenesség egyben a díjlovasok kiképzésének végső pontját jelenti, hiszen – gondolhatnánk – hová is lehetne onnan továbbhaladni. Sok lovastól pont azért áll távol a díjlovaglás, mert a sportágat ezzel a természetellenességgel azonosítják, és pont a hibás feladatvégrehajtás miatt elfogadhatatlan számukra a lókiképzés célja, vagy ilyen végeredménye. Pedig valójában a díjlovasok pont az ellenkezőjére törekszenek.

Azt gondolom, hogy mindez a hibás szabályzatokból, a pontatlan elvárásokból következik, mert egyébként, pusztán a formájukat tekintve, az előírásoknak tökéletesen megfelelnek a versenyeken bemutatott piaffe-ok. A díjlovagló szabályzat például így fogalmaz: „A piaffe nagymértékben összeszedett, kadencírozott, a lábak átlós emelésével végrehajtott mozgás, ami azt a benyomást adja, hogy a ló egyhelyben mozog.“ Ugyanezt erősíti meg a német és ezzel a nemzetközi megközelítést alapvetően meghatározó Irányelvek is.: „(A piaffe) ütemes, emelkedett mozgás, csaknem helyben. Az átlós lábpár ügetésszerűen egyidejűleg lép talajra és emelkedik fel, de lebegési fázis nélkül.“ Mindkét meghatározás valamiféle kétütemű, az átlós lábak egyidejű felemelésével végrehajtott mozgást ír le. Megjegyzem, hogy ezekből a definíciókból nem derül ki, hogy pontosan mi is a piaffe. Mindkét leírást csak az érti, aki tudja, hogy miről van szó, akinek van elképzelése a piaffe feladatról, aki már látott piaffe-ot! Ha valaki nem tudja milyen a piaffe, akkor az ezekből a leírásokból nem értheti meg!

Érdekes, hogy nemzeti hagyományunk a fentiektől határozottan eltérő meghatározást követ. A magyar szerzők a piaffe-ot egybehangzónan nem valamiféle mozgásnak, hanem határozottan ügetésnek tartják! Alistai Nepomuk János a XIX. század elején így ír: "A fellebbi oskolában a' lónak ügetésbéli helyben való mozdulása (Piaffe-nek) neveztetik." De ugyan ezt állítja Kókay Pál is a XX. század elején: „A piaffe nem más, mint ügetés helyben. Más szavakkal: Az ütem teljes függetlenítése a tempótól.“ A magyar megközelítésben tehát a piaffe ügetés!

A szabályzat és az Irányelvek zavara persze érthető, ugyanis a piaffe-nak nincs kifejezett lebegési fázisa. Márpedig az ügetésnek van. Az ügetés kétütemű, lebegési fázzissal rendelkező jármód. Ezt az ellentmondást oldja fel Keméry Pál meghatározása a múlt század ötvenes éveiben kiadott Idomítólovaglás című könyvben: „A piaffe az iskolaügetés lábsorrendjében végzett ügetés helyben.“ A piaffe tehát ügetés, de mint iskolajármód nem rendelkezik kifejezett lebegési fázissal! Keméry megfogalmazása borotvaélesen pontos és a magyar hagyományokat követi. Ugyanezt állítja egyébként Kókay Pál is, amikor a piaffe legfontosabb szempontjáról, mondhatánk a piaffe „szívéről“ ír: „Jól véssük emlékezetünkbe, hogy a piaffe iskolázásának lényege és éltető eleme az előrefelé történő mozgás!” Itt kell megjegyeznem, hogy annak idején, amikor lovagolni kezdtem, az Intermediaire II.-es feladatban és a Nagydíjban volt feladat a piaffe és Intermediaire II-es feladat a piaffe-ban kötelező előrehaladást írt elő. Nem véletlenül!

Szóval a piaffe ügetés és ennek megfelelően nem a kiképzés természetidegen végcélja, hanem a kiképzés természetes eszköze. Segítségével lehet igazán ügyessé és fordulékonnyá tenni a lovat ügetésben. A mozgáskultúrát ugyanis mindig lassú mozgás közben lehet fejleszteni, ennek megfelelően először piaffe feladatban, vagy az úgynevezett féllépésben (egy patanyomnyi előrehaladás) képes a ló iskolaegyensúlyban ügetni.

A piaffe végletesen tisztázza a ló számára az ütem és az iram közötti különbséget. Az egyes jármódokban a ló ütemének állandónak kell lenni, függetlenül az iramtól, vagyis a ló haladási sebességétől. Az iram és az ütem függetlenségét lépésben, az iskolalépéssel is lehet gyakorolni, de ügetésben mindez jóval kifejezettebb a ló számára.

A piaffe erősíti és hajlékonnyá teszi a lovat. A rövid, iskolaügetésben végzett munka igen nagy erőt igényel. Nem csak a hátulsó lábakra esik többletteher, hanem a törzsizmokat is erősen igénybe veszi. A piaffe gyakorlása során a ló gyorsan „megszuszogósodik“. A hajlékonyság növelését a piaffe-ban szükséges végletes elengedettség biztosítja.

A piaffe előkészíti a passage feladatot. A passage nem más, mint iskolaegyensúlyban végrehajtott ügetés, a passage nem más mint piaffe előre. Hát persze! Csak az a ló képes mozgás közben is megtartani iskolaegyensúlyát ügetésben, amelyik állóhelyben, vagy közel állóhelyben már képes rá. Passage-hoz hasonló mozgást persze más módon is lehet tanítani, de az nem vezet helyes végeredményre. Jó piaffe nélkül nincs jó passage, a rossz piaffe viszonyt a helytelen passage jele bármit mutasson is a ló passage-ban!

A piaffe előkészíti az iskolavágtát, a redoppot és a terre a terre-t. A mozgáskultúra iskolázásának alapszabálya az, hogy mindent először lassú mozgás közben kell begyakorolni. Ezért először mintent álljban, vagy lépésben kell kell elsajátítania a lónak. Ha lépésben megy, akkor lehet ugyanazt ügetésben is megpróbálni, ha pedig ügetésben is megy, akkor lehet vágtával is próbálkozni. Ezért van az, hogy a vágta iskolaegyensúlyban végrehajtott feladatainak előkészítője a piaffe.

A piaffe végletesen fokozza a lendületet. Hogyan is van ez? A piaffe? Igen, mert a lendület a hátulsó lábaknak a súlypont felé való lépését jelenti és a lendületnek semmi köze a ló sebességéhez, iramához. A piaffe feladatban a hátulsó lábak végletesen a súlypont felé lépnek, ezért a jó piaffe az egyik leglendületesebb feladat. Nem véletlenül hangsúlyozza a lendület fontosságát a díjlovagló szabályzat.

A piaffe fokozza az összeszedettséget. A piaffe feladatban a lónak össze kell tolódnia, fel kell igazodnia, figyelmével a lovas felé kell végletesen fordulnia.

A piaffe fokozza az átengedőséget. Az átengedőség fokozódása miatt van az, hogy a jó piaffe az élénk lovat nyugtatja, a lomhát élénkíti. A piaffe szorgalmassá teszi a lovat.

Végül, de nem utolsósorban a piaffe a lovast is segíti. Az Irányelvek világosan ír erről: (A piaffe értéke) a ló gimnasztikai kiképzésének tökéletesítésén túl abban rejlik, hogy továbbképzi a lovast a lókiképzés művészetében. A lovasművészet ezen koronájának művelése közben felbecsülhetetlen értékű új ismeretekhez jut és képességei a lovaglás minden területén megszilárdulnak.