Tegnap minden összeomlott bennem, amit a német precizitásról gondoltam. Zitával egy éjszakát töltöttem egy Berlin melletti kistelepülésen - ő egy istállóban, én egy hotelben. A történethez tudni kell, hogy szombat délután három órára kellett Rostokba a komphoz érnem és azért, hogy el ne késsem az indulást, de ne is kelljen félnapos rátartással azt "becéloznom" (autópályadugó, stb.), kétnapos utazást választottam, berlini éjszakázással. Berlinig kb. 900 km az út, amit az nehezít, hogy Prágán át kell verekednie magát az utasnak, na meg hát az, hogy Prága és Drezda között nincs autópálya.

Szóval tegnap Berlin mellől indultam és talán azért mert itt is mindenhol útfelújítás van, a navigáció olyan mellékutakon vezetett fel a Berlin-Rostock autópályára, hogy nem hittem a szememnek: nem hittem el, hogy Németországban ilyen utak léteznek. Nálunk Taktaharkány és Zalalövő között jobb van. Volt olyan szakasz, hogy annyira le kellett lassítanom, hogy egy kerékpárost gond volt megelőzni. Na, gondoltam, Zitácska hátul a futóban úgy rongylábazik, mint Komár Laci a Táncoló fekete lakkcipőkben.

Figyelem: retrósokk következik, a felvétel a közhangulat megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz, az arany színű szmokingra, ezüst reverrel külön felhívom a figyelmet,de közben Zitára gondoljatok!)  :)