"A lovaglásban a jóhoz közel áll a rossz..." kezdi Kókay Pál huszárezredes Hátúlról előre című írását. Csak a lókiképzés elméletének ismeretében és a részletek megfigyelésével lehet eldönteni, hogy az adott feladatvégrehajtás helyes, vagy sem. Ha pedig helytelen akkor azt is látni kell, hogy a problémát a ló melyik testrésze okozza. Ennek hiányában a kiképző nem tud megfelelő korrekciót alkalmazni, nem tudja a mozgás harmóniáját visszaállítani.

A szemet minehhez iskolázni kell, mert egyszerre sok mindent kell értékelni, minősíteni: látható-e valahol blokk a ló gerincoszlopában, hosszan a súlypont felé lép-e a ló, kellően könnyedek-e a vállak, a hátulsó láb csoszog, vagy a térd és a csánk meghajlításával a patákat határozottan magasra emeli-e mozgás közben a ló, a lábak, a vállak, a csípők jó irányban mozognak-e, a paták természetesen érnek-e a talajra, vagy valamelyik részük (pl. a pata hegye) ér le először a földre, stb., stb.

A lovaglásban a jóhoz közel áll a rossz. Ha valaki nem tud a látvány alapján különbséget tenni, akkor nem tudja kezének érzését kialakítani. A kéz iskolázásának az útja az, hogy kézen dolgozva az adott látványt össze kell hasonlítani az érzéssel. A kéznek éreznie kell a gerincoszlop, a váll, de a hátulsó lábak minden egyes ízületének problémáját. Mindezt nem lehet begyakorolni, ha a lovas nem veszi észre a ló mozgásának hibáját. Ha tehát a szem nincs kiiskolázva, akkor a kéz sem lehet és a lovas nem juthat helyes lovasérzéshez.

A fenti képen Moys Elemér huszár ezredes látható.