Többen kérték, hogy írjam meg, mi történt, mit tanultam a Bent Branderupnál töltött egy hét alatt. De, az nem úgy van kérem szépen! A kiképzés részletekbe menő elveiről beszélt, a ló különböző állapotaira jellemző lovasérzésekre mutatott rá, a lovas (!) igen összetett mozgásformáira tanított. Lehetetlen ezt összefoglalni - különösen most. Hónapokig tart a hallottak, a látottak megemésztése, feldolgozása, átélése, sajátommá tevése, majd közérthető formában történő megfogalmazása. Mindenesetre rajta leszek.

Nem tágítok a céltól, nemzeti lovaskultúránk magas színvonalának visszaállításától. Ennek az útja pedig az, hogy külföldi mesterekhez kell járni - tőlük kell eltanulni a szakma bázisát. Az így megszerzett ismeretek alapján kutatni kell a magyar szerzők szakírásaiban megfogalmazott gondolatokat. Ugyanis továbbra is azt gondolom, hogy igenis van sajátságos nemzeti lovaskultúránk, ami - egyebek mellett - lófajtáink miatt, a nyugat-európainál nagyobb lovaglási sebességre való törekvés miatt ha szerény mértékben is, de eltér attól a víziótól, amit a legnagyobb kortárs lovas mesterek megfogalmaznak, a gyakorlatban elénk tárnak. Éppen ezért kell a megszerzett ismereteket közzé adni, "megfürdetni" az igényes lovasok közösségében, majd a közösség tapasztalatait rögzíteni kell írásban, álló- és mozgóképen, hogy a következő lovasgenerációnak mindez, saját kultúránkként, rendelkezésére álljon.