A német, holland, stb. lovasok mélyre lovagolják lovaikat. Céljuk az izmok, különösen a ló felső vonalán elhelyezkedő izmok nyújtása. A francia iskola viszont feligazítja a tarkót, a ló egyensúlyának kialakítását preferálja. Most akkor mit is kell erről gondolni és mi ezzel kapcsolatban nemzeti álláspontunk?
A mélyrelovaglás, az izmok nyújtása megkerülhetetlen a ló kiképzése során. A nehézség az, hogy a nyak előre és mélyrenyújtásával a ló súlypontja határozottan előremozdul. Miután a ló négy lábát egyenlően kívánja terhelni (lovassal együtt is) ezért a súlypont előremozdítását hátulsó lábainak hosszabb előrelépésével kompenzálja. A hosszabb előrelépés biztosítja az egyenlő teherviselés elvének fennmaradását. Ennek hiányában a ló elülső lábaira nagyobb teher esik, mint a hátulsókra, a ló az elejére esik, elveszti ügyességét, megszűnik képessége arra, hogy saját (lovassal terhelt) testét szabályozottan mozgassa, nagy lesz az elülső lábak túlterhelésének, sérülésének veszélye. Miután a hátulsó lábak izmai, ínrendszere különösen a képzés kezdeti szakaszában csak korlátosan nyújtható, ezért a mélyrelovaglásnak is korlátja van: az egyensúly. A nyak helyzetének és a hátulsó lábak tevékenységének mindig összhangban kell lenniük. Kizárólag a hátulsó lábat figyelve információval rendelkezünk arról, hogy a nyaknak milyen helyzetben kell (kellene) lennie. A nyak helyzetét figyelve információval rendellkezünk arról, hogy a hátulsó lábaknak milyen tevékenységet kell (kellene) kifejteni. A ló nyakának túlságosan mélyre kényszerítése sokszor lehetetlen helyzet elé állítja a lovat: képtelen kellő mértékben előrelendíteni hátulsó lábait.
A feligazítás során a ló izmai hatásba kerülnek. Az izmok igénybevételének korlátja a ló edzettsége: az izmokat csak bizonyos mértékben és időtartamra lehet igénybe venni, különben azok elmerevednek. A merevség nem csak természetes mozgás ellentéte, de akadálya a hátulsó lábak előrelendülésének, a ló lendületes mozgásának. Ebből következik, hogy feligazítani csak nagyon óvatosan és mértékletesen lehet a lovat.
Nemzeti álláspontunk az, hogy a képzés kezdetén mindkét szempontot figyelembe kell venni: a fiatal ló különösebb feligazítás nélkül és különösebb mélyrelovaglás nélkül találja meg fesztelen, lovas alatti mozgását. Csak a kiképzés előrehaladása ad lehetőséget a lovasnak a nyak fokozottabb és fokozottabb erőteljesebb nyújtására, illetve egyre erőteljesebb feligazítására. Elődeink álláspontja az, hogy kezdetben a nyakat se le, se fel, maradjon az a ló felépítéséből adódó természetes helyzetben!