Addig, ameddig a lovas szakemberek, a sportvezetők, az oktatási intézmények szereplői nem néznek azzal szembe, hogy mi okozta a hetvenes és nyolcvanas években a magyar lókiképzés kultúrájának összeomlását (a hatvanas években Magyar Imre még kategóriagyőztes (!) volt díjlovaglásban Aachenben és a legkomolyabb európai szakemberek álltak sorban, hogy kiképzett lovat vásárolhassanak tőle), addig elképzelhetetlen nemzeti lovaskultúránk megújítása. A szép szavak, a rózsaszínre festett helyzetértékelés, az "ifiknél már jók vagyunk" szólamokkal tele van a padlás, a valóságban pedig a hazai díjlovaglás évtizedek óta helyben jár, sötétben tapogatózik és képtelen komoly teljesítmény felmutatására - a külfödön tenyésztett, külföldön képzett lovak korát éljük...