A száronlét a hagyományos magyar lovaskultúra központi gondolata. Akkor van száron a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán kitölti.

A száronlét azért a legfontosabb gondolata a magyar lovaskultúrának, mert a száron lévő ló bizotsan együttműködik lovasával. A keret, más megfogalmazással a szabályok elfogadásával együttműködés, sőt a vezetőt követő magatartás alakul ki az élőlényekben. És ezt a különböző közösségekben természetszerűen alkalmazzák. Érdekes a helyzet például az iskolában, amikoris az első osztályban, szeptember elsején mondjuk harminc, egyébként egymást és az iskolát nem ismerő kisdiák reggel nyolc órakor bemegy a tanterembe. A tanító szintén bemegy és megkezdi a tanítást. Fel lehet tenni a kérdést, hogy mitől lesz rend a tanteremben, miért tartják tiszteletben a tanítót a gyereket, miért kezdik követni utasításait, miért akarják megérteni gondolatmeneteit. A válasz tulajdonképpen egyszerű: be kell ülniük az iskolapadba, csak engedéllyel állhatnak fel, mehetnek ki a táblához, stb. A tanár az, aki keretek kijelölésével meghatározza, hogy a tér melyik részében, mit csináljon a kisdiák. Az élet törvénye az, hogy közösségekben az lesz a vezető, aki a csoport, a közösség tagjai számára különböző tevékenységeket tud meghatározni, aki viszont azokat elfogadja abban együttműködési vágy, a vezetővel való kooperációra való törekvés, követő magatartásra való hajlam erődödik. A padba való beülés szinte láthatatlan keretként van jelen és ha ezt mégsem fogadja el az elsős kisdiák, akkor ugyanezt erősebben érvényesíti vele szembe a tanító – sarokba állítja. Ha a sarokba beállt a kisgyerek, akkor a vezető-követő viszony eldőlt, hiába zokog esetleg még mindig a nebuló. A sarokban előbb-utóbb elfogadja a rendet és az együttműködés útjára lép. Hasonló a helyzet ló és lovas között is. A keret elfogadásával, a száronléttel a ló együttműködővé válik. Persze száronlét nélkül is lehet(!), hogy együttműködő a ló. Hányszor láthatunk csodálatosan együttműködő lovakat szabadonidomítók munkája során. De a száron lévő ló biztosan(!) együttműködő. Sőt nem csak együttműködő, de az együttműködésre, ha nem is hosszú időre, ám mégis csak a jövőre nézve engedelmességi “igérvényt ad lovasának”, hiszen az együttműködés beszüntetése során először a száronlétet adja fel a ló, csak azután szűnik meg a lovassal való együttműködés.

A fentieken túlmenően meg kell állapítani, hogy a száron lévő ló optimálisan használja saját testét, mert az együttműködő ló elengedett, azaz mentes a feszültségtől, az ellenállástól, a feszességtől: a ló külső elengedettsége (izmainak, inainak nyújthatósága, ízületeinek hajlékonysága) és belső elengedettsége (lelki fesztelensége) a ló képzettségéhez viszonyítottan a lehető legjobb, ezért a száron lévő ló használati élettartama hosszabb, sérülésére kisebb az esély. A száron lévő ló a szabályzatok által ideálisnak leírt boldog atléta, a happy athlete.

A keret

Száronlét előfeltétele a lovas által meghatározott keretet. Keret hiányában nincs mit kitöltenie a lónak, a keret meghatározása nélkül a ló nem lehet száron. A keret viszont ténylegesen keretet jelent, tehát a kerettel minden oldalról "körbe" kell vennie a lovat: elöről, hátulról, oldalról. Így, a keretet csupán szárakkal nem lehet meghatározni. Lényeges különbség van tehát a támaszkodás és a száronlét között. A támaszkodás kapcsolatot fejez ki a lovas keze és a ló szája között, a száronlét kifejezés pedig a ló állapotát határozza meg.

Itt kell külön beszélni a támaszkodásról. A támaszkodás nem a szár feszességét jelenti, a helyes támaszkodás során a szárba nem kerülhet súly. A lovaglás közben a permanensen feszes szár a ló helytelen egyensúlyát jelzi. A helyes támaszkodás a szárfeszesség és a “semmi” közötti állapot, amikor a lovas keze a szár különleges súlyát érzi, olyan állapot, amikor a száron “átmegy” az információ, a lovas keze érzi a ló állapotát, de a ló is hírt kap a lovas szándékáról, azaz a szársegítségek eljutnak a lóig.

A ló oldalról történő bekeretelése tulajdonképpen a vállak és a csípők helyes vezetése a ló lábainak egyenletes terhelése érdekében. (Világosan beszé erről Josipovich.) Ez (másodlagos segítségként) a szárakkal történik. A vállaknál ez könnyen belátható, de a csípők helyzetét is meg lehet határozni a szárakkal, a hajlítás egyik lényeges célja az, hogy a hajlításban lévő ló vállának jobbra, vagy balra vezetésével a csípő ellentétes irányba mozdul. Ezt a hatást Bent Branderup a banán a falnál hasonlattal írja le: “ha a banán egyik végét a fal felé nyomjuk, akkor a másik vége távolodni fog a faltól és fordítva”. A szár tehát nem csak elöről (hosszirányban) tudja a keretet megmutatni a lónak hanem oldalról is: vagyis a keret meghatározása során a szár hol a zablára hat, hol a vállra, illetve a csípőre, ezért a száronlét kifejezés sokkal találóbb, mint az angol on the bit. A ló állapotát ténylegesen nem a zabla hatása, hanem a szár hatása alakítja! Ugyan így sokkal precízebb a szár mögött van kifejezés, mint a behind the bit.

A keretet hátulról (másodlagos segítségként) a csizma (az alsó lábszár) határozza meg. A keretet meghatározó (a száronlét kialakítását célzó) csizmasegítség nem előrehajtó segítség, hiszen annak nem célja a ló iramának fokozása, hanem a keret meghatározása! Ez azért fontos, mert az ilyen csizmasegítség használata mellett a szár hatásbahelyezése nem fog egybevágólag hatni. Ezért van az, hogy a magyar hagyomány nem fogadja el a szár-csizma, csizma-szár nélkül történő lovaglás elvét. Ezt Kókay Pál huszár ezredes fejtette ki.

Önkéntesség

A száronlét önkéntes, az a ló tanult tulajdonsága. A ló legjobb tulajdonsága. A száronlét a lónál olyan, mint a jólneveltség az embernél: tanítása igen hosszú időt igényel. Előfeltétele az elengedettség, az egyenesség és a helyes egyensúly. Önkéntesség nélkül nincs száronlét, hiszen ha példálul a keretet elöl nem tölti ki önként a ló és a lovas keze "keresi" meg a ló száját, a lovas keresi meg a kapcsolatot, akkor nem beszélhetünk a lovas által meghatározott keretről, hiszen a lovas ilyenkor a ló által felajánlott kerethez igazodik. Másrészről a hátramozduló kéz akadályozni fogja a ló hátulsó lábainak előrelendülését, így akadályozni fogja a keret másik végének, a ló hátulsó lábainak keretet elfogadó szándékát is. Mindez azt is jelenti, hogy a száronlét szorosan kapcsolódik a hátulsó láb tevékenységéhez. Ha a ló nem vesz támaszkodást, akkor a ló hátulsó lábának előrelendülése (azaz a lendület) kevés, ha túl erős a támaszkodás, azaz a ló úgymond túlmegy a zablán, akkor a ló háulsó lábainak hátralendülése túl nagy, a ló elvesztette az egyensúlyát. Az előbb esetben előre kell lovagolni a lovat, az utóbbiban fel kell venni.

Puhaság

Puhaság nélkül nincs önkéntesség. A puhaság az önkéntesség maga. A puhaságot a lovas leginkább az ülésében érzi, a kényelmesen lengő hátban.