Az emberiségnek évezredes tapasztalata, hogy a jólképzett, együttműködő ló bizonyos fej- és nyaktartást vesz fel. Ezt nem csak a lovasemberek, de a kívülállók is pontosan tudják, mert a helyesen mozgó lóról alkotott elképzelésünk mindannyiunk kultúrájának része. Belső elképzelésünkben a jólképzett ló és a délcegen ívelődő nyak egymástól elválaszthatatlanok és ez így van rendjén.
De ez a belső kép a felelős azért, hogy a lovasok döntő része azt a bizonyos fejtartást és nyakformát erőlteti. Holott a nyakforma az elengedettség, az egyenesség és a kívánatos egyensúly eredménye, ezért szárakkal való mindennapos küzdelem, a fej és a nyak erőszakos pozícionálása során nem az okkal, hanem az okozattal foglalkozik a lovas. Így pedig eredményre nem juthat.