A világ talán legkülönösebb ténye, hogy a harmónia, vagyis amikor a fogaskerekek összeállnak - egyszerű.

Pofonegyszerű.

Olyan, mintha alkotójától nem is kívánna szinte semminemű teljesítményt. Pedig hát legtöbbször kíméletlen, esetenként évtizedes, alázatot és kitartást igénylő munka áll a háttérben. Olyan, mintha akár mi magunk is képesek lennénk megvalósítani, reprodukálni. Picasso pillanat alatt, a fényképezőgép nyitott objekíve előtt készített fényrajzai a legjobb példái mindennek. Annyira egyszerűek, annyira kézenfekvőek, annyira magától értetődőek, hogy magyarázni kell: "Igen ezek az alkotások műremekek!" Annyira egyszerűek, hogy az alkotás mámorában maga az alkotó is gyakran elfeledkezik a hosszadalmas felkészülésről, az alkotás pillanatáig megtett rögös út fáradalmairól.

Tegnap Szmrecsányi Márton és Veszely Bea sikeres elméleti vizsgát tett és szintén sikeresen mutatták be a vezetőszáron történő munka tesztjét. A különböző hosszhajlításokat (vállat be, farat be, farat ki, oldaljárás, perdülés) olyan egyszerűséggel és természetességgel mutatták be, hogy a vizsga szinte magyarázatra szorult - kérem szépen, a felmutatott elméleti hozzáértés, a bemutatott gyakorlatok a lókiképzés mesteri szintjét képviselik, bármennyire is nyilvánvalónak látszanak, vagy magától értetődőnek hatnak. A harmónia pofonegyszerű!

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált névsora ide kattintva található.

Szmrecsányi Márton: oldaljárás

Veszely Bea: farat ki (fordulatban)

Ünnepi ebéd