Az összeszedettségre törekvő lovas gyakran tapasztalja, hogy a ló feszes mozgással, a hátulsól lábak tolóerejnek erőteljes használatával áll ellen, mozgása eközben lebegőssé, passage szerűvé válik. Annak ellenére, hogy ez nyilvánvaló ellenkezés, mégis nagy a kísértés arra, hogy valamilyen kompromisszumként, a látványos mozgás kedvéért, a passage "tanítása" érdekében a kiképző ezt elfogadja, sőt esetenként támogassa ezt. Nagyon gyakran megfigyelhető ez a díjlovas versenyeken, amikor már a nagydíj kategóriát el sem értő lovak passage szerűen mozognak. De akkor is tetten érhető, amikor kiképzők arról beszélnek, hogy van olyan ló, amelyik a passage feladatot előbb tanulja meg, mint a piaffe feladatot.

Mindez helytelen, mindez a kísértés, a könnyű út elfogadása - a ló ilyenkor nem tol, hanem tologat, ellenkezik, a kiképző ilyenkor arra tanítja lovát, hogyan kell az összeszedettségből kibújnia. A helyes passage csakis a helyes piaffe feladatból következhet, a passage piaffe előre. Mi lesz a nehezebb, hosszabb, nagyobb türelmet kívánó út választásával a különbség? A helytelen passage a feszesség miatt izzadságszagú, feszes szárral, feszes háttal végrehajtott feladat, ami csak karikatúrája a helyes passage végtelen könnyedségéek és harmonikusságának. A helyes passage a lovaglás talán legszebb feladata.