Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Elsődleges és másodlagos segítségek

2017. december 28. 06:58 - patkószeg

A lovas a segítségeken keresztül kommunikál lovával: segítségekkel jelzi szándékát, lovával szemben támasztott elvárásait. A lovas segítségei évezredek tapasztalatai alapján alakultak ki, azok egységesen, minden lovon “működnek”.

A ló átengedősége, vagyis az, hogy végrehajtja-e a lovas szándékát, az együttműködési szándékán és képességén múlik. A képesség pedig az ügyességén, és azon múlik, hogy megérti-e a lovas szándékát, elvárásait. Ha nem érti meg, vagy félreérti, akkor nem fog úgy reagálni, ahogyan azt a lovas szeretné. Mindez a lovas kommunikációján, jelzésein, a jelrendszer helyes alkalmazásán múlik. A lovas segítségeit két csoportra szokás osztani: az elsődleges és a másodlagos segítségekre.

Súlypont - fej, váll, csípő - ülőcsontok

Az elsődleges segítségeket az üléssel adja a lovas, amellyel egyrészt a saját súlypontját helyzetét tudja megváltoztatni. Míg a campagne lovas (a sportlovas) súlypontjával követi a ló súlypontjának változását, addig az iskolalovas azt várja el, hogy lova kövesse a lovas súlypontjának változását. A lovas - felsőtestének elmozdításával- súlypontját előre, hátra és oldalra tudja mozdítani. Az előre helyezett súlypont gyorsítja a lovat, a hátra helyezett súlypont lassítja, az oldalra helyezett súlypont oldal irányú mozgásra készteti a lovat. A helyesen kiképzett ló mindig a súlypont irányába fog lépni. Ha a lovas nem kíván változtatni lova sebességén és menetirányán, akkor súlypontját középre kell helyeznie. (Ez az előbbi logikából következően akkor is áll, ha a ló oldal irányban mozog. A lovas oldalra helyezett súlypontja csak az oldal irányú mozgás megkezdetéséhez szükséges, fenntartásához már nem! Elsőre talán ezt nehéz elfogadni, de aki megnézi Harry Boldt fotóit a Das Dressurpferd című könyven, az megbizonyosodhat a fenti állítás helyességéről.)

Másrészt a ló oldal irányú hajlítását a lovas testének torziójával, fejének és vállainak a csípőihez viszonyított elfordításával jelzi. A ló feje a lovas fejét, vállai a lovas vállait, a ló csípői a lovas csípőit fogják követni, azokkal mindig párhuzamosak maradnak.

Az ülés segítségei mindezeken felül még az ülőcsontok segítségeivel egészülnek ki. A lovas tehermentesítheti mindkét ülőcsontját, megterhelheti mindkét ülőcsontját, de megteheti azt is, hogy csak egyik ülőcsontját terheli a másik egyidejű tehermentesítése mellett. Mindkét ülőcsont tehermentesítése a combok zárásával törénik. Ez a zárt ülés. A zárt ülés a lovat (a lovas súlypontjának egyidejű előremozdítása mellett) hosszabb lépésekre, illetve ugrásokra készteti. A combok közelítőizmainak lazításával a lovas súlya fokozottan terhelődik ülőcsontjaira. Ez a nyílt ülés. A nyílt ülés, az ülőcsontok hátizmokra gyakorolt erőteljesebb nyomásával rövidíti a lovat (a lovas súlypontjának egyidejű hátrahelyezésével együttesen) csökkenti a ló iramát, a lovat akár meg is állíthatja, sőt állóhelyzetben a segítséget tovább folytatva hátraléptethet a lovat. Mindezt bárki megtapasztalhatja, aki az ülésére veszi a lovat. A ló ülésre vétele nem bonyolult. Lépésben célszerű gyakorolását megkezdeni. Először a lovasnak meg kell éreznie azt, hogy a ló melyik hátulsó lábával lép: azzal, amelyik oldalon a lovas csípője mélyebbre kerül, amelyik oldalon a csizmája a ló “oldalához lendül”. Ha a felváltva lesüllyedő csípővel ezek után ritmikusan erősebb nyomást gyakorol a lovas a ló hátára (az adott oldalon erősen beletapos a kengyelbe), akkor a ló lassulását, megállását fogja tapasztalni. Azt fogja érezni, hogy ülésével meg tudja határozni lova sebességét, azaz lovát ülésére vette.

Az ülőcsontok kizárólagosan egyoldali terhelése (illetve a másik oldali ülőcsont felemelése) a lovas testének torziójával együttesen hatva, a ló hajlítását eredményezi. A hajlítás során a belső oldalon a nyereg lesüllyed, a lovasnak olyan érzése van, mintha azon az oldalon eltűnt volna alóla a ló, mintha azona az oldalon szinte nem lenne ló alatta. Itt kell megjegyezni, hogy a hosszhajlítás során nem a testsúlyt kell befelé mozdítani, hanem a belső ülőcsontot kell megterhelni. A két dolog nem azonos!

Szárak, öklök, combok, csizmák

Amennyiben az elsődleges segítségekre nem reagál a ló, azokat azonnal másodlagos segítségekkel kell megerősíteni.

A szárak a vállak vezetéséért felelősek, a szárak alapvetően indirekt módon hatnak, az egyik oldalon a ló nyakára tett szár a másik oldal irányába vezeti a vállakat, a szárak oldal irányban hatnak. A képzett lovat egykézbe vett szárakkal könnyedén lehet vezetni, mert az egymáshoz közelítő szárak a lovat egyenesen tartják, megakadályozzák a vállak egyik, vagy másik irányba történő kiesését. A mar fölött egy kézbe fogott szárakkal lovagoló lovasnak olyan érzése van, mintha joystick lenne a kezében, amerre mozdítja az öklét, a ló arra fog fordulni.

Az öklök a tarkó és a nyak feligazítottságát, illetve mélységét határozzák meg. A mélyreigazítás az izmok nyújtását, a lazaságot célozzák, ezzel együtt a ló súlypontját előrefelé mozdítja. A feligazítás az izmok tónusba helyezését, a ló súlypontjának hátrafelé mozdítását szolgálja.

A lovas combjai a ló csípőinek vezetéséért felelősek, azokat az ellenkező irányba tolják, vagy megakadályozzák azok oldalirányú mozgását.

A csizmák a ló szorgalmáért felelősek, iletve az előrehajtást, vagy az oldaltsléptetést erősíthetik.

A pálca

Amennyiben a másodlagos segítséges sem hatnak kellőképpen, azokat pálca segítséggel lehet fokozni. Az iskolalovas azért lovagol állított pálcával, hogy a vállhoz és a csípőhöz, valamin a farbúbhoz mindkét oldalról könnyen és egyszerűen hozzáférjen. A pálcasegítség lehet optikai, vagy fizikai. Legtöbbször elég a csak a megfelelő helyre mutatni, vagy csak arra felé közelíteni a pálcával, hogy a kellő hatást elérje vele a lovas. Ez az optikai segítség. Ám néha elkerülhetetlen, hogy meg is érintse a pálcával a lovat a lovas. Ez a fizikai pálcasegítség.

A másodlagos segítségeket legegyszerűbb kézen megtanítani. Ha ezt megértette, akkor lóra ülve a másodlagos segítségeket össze lehet kötni az elsődlegesekkel, hogy a ló azokra is megfelelően reagáljon.

A ló kiképzése során a kiképző az erős segítségadás felől a gyengébb segítségek adásának irányába halad, az együttműködő ló egyre kisebb és kisebb segítségeket igényel. Végül, az átengedő ló jellemzőjeként, a segítségek a külső szemlélő számára láthatatlan jelekké finomodnak.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr3912341201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása