Az ügetés

2018.02.21. 09:50 patkószeg

A lépéssel szemben az ügetés a modern sportlovaglás leglátványosabb jármódja - különösen a nyújtott ügetés. A nyújott ügetés a versenysport ikonikus feladata, napjainkban a díjlovasok leginkább ebben a jármódban szeretik fényképeztetni magukat, de a díjlovaglást jelképező rajzok, ikonok is ezt a jármódot ábrázolják legtöbbször. 

Mindez azért érdekes mert az elmúlt évszázadok, évezredek lovas és lóábrázolásától mindez határozottan eltér. Míg manapság a legjobb, legképzettebb, legeredményesebb lovakat szinte mindig ügetésben (leginkább nyújtott ügetésben) fotózzák, addig száz évnél idősebb képeken ugyan ezt a jármódot csak nagyon hosszú keresgélés után lehet megtalálni. Mindennél jobban talán semmi sem jellemzi jobban azt a változást, amit a XX. század lókiképzési szemlélete hozott az előző évezredekhez képest. Most ügetésben és magas iramban, régen az összeszedettséget, a rövidséget megtestesítő iskolajármódokban (legtöbbször a vágta iskolajármódjaiban: a redopban, a terre a terre-ban, vagy carrere-ben) ábrázolták a lovasokat. Most a teljesítmény, akkor az együttműködő készség és a hosszú használati időtartam volt a legfőbb szempont és ez az ábrázolásokon is világosan érvényre jut. A hagyományos ábrázolásokon a nyújtott ügetés megjelenésére a magam részéről csak egy hazai példát tudok felemlíteni: XII. Károly, svéd király híres lovasbravúrját megörökítő domborművet, ami Budapesten a Váci utca és Irányi utca sarkán található.

Az ügetés lábsorrendje, a ló mozgása

Az ügetés kétütemű jármód, melynek során az átlós lábak egyszerre érnek a talajra. A lépések között lebegési fázis van. A patadobbanások egyenlő időközben hallatszanak. Az ilyen ügetést campagne ügetésnek nevezzük.

A mozgás során a bal hátulsó láb talajról történő felemelkedésekor van a ló bal csípője a legmagasabb ponton. Ugyanebben a pillanatban emelkedik fel a jobb elülső láb is, ami a jobboldali váll emelkedésével jár együtt. A lábak előrelendülése során sűlyed le a bal csípő és a jobb váll. A váll és a csípő akkor van legmélyebben, amikor a paták talajt fognak. A másik csípő és váll pont ellentétesen mozog, hiszen az ellenkező két láb (a jobb hátulsó és a bal elülső) akkor hagyja el a talajt, mikor ezek talajt fognak és akkor érnek a talajra, mikor ezek elemelkednek. Azon az oldalon, ahol a lábak egymást közelítik a ló háta lesűlyed, ezzel egyidőben a másik oldal felemelkedik. A ló gerincoszlopa mindeközben egyfajta hosszirányú hullámmozgást végez. Ez igen kényelmes. Minél elengedtebb a ló törzse, annál kifejezőbb ez a hullámmozgás, annál kényelmesebb a ló lépése. A lovas onnan érzi, hogy melyik lábával lép a ló (melyik lába lendül előre), hogy azon az oldalon lesüllyed a ló háta, csizmája a heveder felé lendül.

Az elengedett lovon a tanügetés kifejezetten kényelmes. A fiatal ló elengedettsége persze korlátos, a teljes elengedettség elérése akár évek munkájába is kerülhet. Ezért van az, hogy a képzés jó irányba való haladásának egyik jellegzetessége az, hogy a ló tanügetésben egyre kényelmesebbé és kényelmesebbé válik. Nem ritka az, hogy eleinte akár kifejezetten nehéz, a lovas számára akár megerőltető is lehet a tanügetés. A ló háta szinte eldobja az ülést, majdhogynem erőből kell a ló hátán ülni. Az elengedettség előrehaladtával, a hát hullámmozgásának megjelenésével, már egyszerűen is rá lehet ülni az ügető ló hátára, de a lovas azt érzi, hogy a ló hátán magasan ül. Az elengedettség javulásának következő fázisában megjelenik a kényelmesség. Régi magyar lovaskifejezéssel ezt úgy mondjuk, hogy a ló a lovas lába közé dagad. Végül a teljesen elengedett ló a lovassal egybe forrasztja a nyerget. A ló háta szinte magára szívja az ülést, ló és lovas egy testé válik, a tanügetés semmifajta fizikai erőkifejtést nem igényel a lovastól. (Ezért van az, hogy akár igen idős korban is lehet tanügetni, hiszen az opitmális esetben semmiféle megerőltetést nem jelent!) 

Ló rövidítése és élénkítése

Amennyiben a lovas a lesüllyedő oldalakon ülőcsontjával felváltva megnyomja a ló hátizmát, azaz arra ütemesen ráterhel, akkor a ló egyre rövidebbet fog lépni. Ezzel szemben a lesűlyedő oldalon adott comb- és csizmasegítség az azonos oldali hátulsó lábak tevékenységét erősíti, a ló hosszabbat fog lépni. Van olyan szakmai vélemény, miszerint az ügetésben mindkét combnak és csizmának egyszerre kell előrehajtó segítséget adni, de ez tévedés. A comb és a csizma az azonos oldali hátulsó láb tevékenységét fokozza, ezért a két oldalon külön ütemben kell a segítséget alkalmazni.

Az ügetés iramai

Az ügetés, a többi jármódhoz hasonlóan az iramtől függően lehet munka-, összeszedett-, közép-, vagy nyújtott ügetés. A munkaügetés iramát úgy lehet megfogalmazni, hogy az annak az iramnak a “tetején” van, amit a ló önmagától felajánl. Az összeszedett ügetés ennél rövidebb iramú. A középügetés viszont élénkebb a munkaügetésnél. A középügetés lényeges feltétele az átlépés, a hátulsó láb patanyomának meg kell előznie az azonos oldali elülsőt. A közép ügetés végrehajtása során a lónak határozottan tágabb keretbe kell kerülnie az összeszedett ügetésnél. A tágabb keretet a nyak hosszabbra és mélyebbre lovaglásával éri el a lovas: a lónak több földet kell takarnia. Mindez fokozottan érvényes a nyújtott ügetésre, ami a középügetésnél is fokozottabb iramú jármód. Amennyiben a keret a nyújtott ügetésnél nem változik, akkor a hátulsó lábak átlépése sem fog fokozódni, az elülső lábait pedig dobálni fogja a ló. Ez ugyan látványos, de szakmailag teljesen elfogadhatatlan, az ilyen ügetést cirksztrotnak nevezik. A látványos elülső lábtevékenyésg mellett a ló irama valójában nem változik.

Külön szeretnék kitérni arra, hogy az összeszedet ügetés irama rövid. Napjainkaban a lendületesség “felmutatása” érdekében a lovasok összeszedet ügetés helyett munkaügetést lovagolnak a díjlovas versenyeken. Ez hibás. A ló ilyenkor sem nem összeszedett, sem nem lendületes!

Az ügetés célja

Az ügetésben végzett munka során sohasem szabad feledni, hogy az a vágtamunkát készíti elő. A ló ügyessége nem fejlődik ugrásszerűen: egy-egy feladatot először lépésben, majd ügetésben tudja végrehajtani, mielőtt vágtában is képes lenne rá. A fő szabály az, hogy amit nem tud ügetésben végrehajtani azt vágtában sem fogja. Ha például a ló ügetésben nem hajlítható, akkor vágtában sem lesz az. Ha a ló ügetésben nem rövidíthető, nem szedhető korrektul össze, akkor vágtában sem lesz rövidíthető, vágtában sem lesz összeszedhető.

Az ügetéshez hasonló iskolajármódok

A piaffe az ügetéshez hasonló jármód. Kétütemű, de nincs lebegési fázisa. A piaffe a hagyományos magyar megközelítés szerint igen rövid iramú, lépésenként fél, vagy egy patanyomot előrehaladó jármód. Igen képzett lovakkal állóhelyben is végre lehet hajtani. A piaffe-ot iskolaegyensúlyban kell végrehajtani. Ennek jellemzője a nagyfokú ültetettség, a hárulsó lábak ízületeinek fokozott hajlítottságával. Mindebből a mar megemelkedése és az elülső lábak teherviselésének csökkenése következik, melynek eredményeként a ló az elülső lábait magasabbra emeli. Optimális esetben az alkarját vízszintesig emeli a ló. A nagy teherviselés miatt a hátulsó láb kevésbé emelkedik, a pata a másik, azaz a földön lévő láb bokájának magasságáig emelkedik. A piaffe csak a modern lovas csúcsfeladata! Az ügetéshez hasonló iskolajármódok lovaglása során sem szabad feledni, hogy a cél a vágtához hasonló iskolajármódok lovaglása! Az igazán jó lovas nem ügetésgben, hanem vágtában kíván iskolajármódban haladni!

A passage tulajdonképpen piaffe előre. A passage ügetés: az átlós lábak egyszerre, két ütemben lépnek, az ütemek között pedig lebegési fázis van. Míg az ügetésben a tolóerő, addig a passage végrehajtása során a hordozóerő dominál. A lebegési fázis ezért meghosszabbodik, a passage emelkedettebb, de az ügetés üteménél lassabb ütemű jármód. Fontos tehát, hogy nem csak az ütem lassul le, hanem a lebegési fázis is meghosszabbodik a helyes passage esetén. Helytelen, ha az ütem azért hosszabbodik meg, mert a ló több időt tölt a talajon. A passage-t iskolaegyensúlyban kell végrehajtani, amelynek eredménye az elülső lábak magasra emelése. Az alkarnak a piaffe-hez hasonlóan vízszintesig kell emelkedinie. Helytelen az a passage, amelynek végrehajtása során a hátulsó lábak nem viselik a ló és a lovas súlyának nagyrészét. Az ilyen passage végrehajtása során nem azért emeli magasra a ló az elülső lábait, mert azok megkönnyültek, hanem azért, mert a ló érti lovasának akaratát. Az ilyen végrehajtás csupán az elülső lábak tevékenységét figyelembe véve lehet látványos, de tartalmilag semmiképpen nem helyes!

Szólj hozzá!

Címkék: Lovas Nemzet

A féloldalazás tanítása

2018.02.21. 09:38 patkószeg

A féloldalazás a díjlovaglás egyik leglátványosabb feladata. Először ügetésben, a közép osztályban, illetve a 6 éves lovak versenyében elvárás. Hazai versenyeinken a 6 éves lovak a F.E.I. 5 éves lovaira kiírt versenyszámokat teljesítik, ezért tőlük a féloldalazás még nem elvárás! A vágta féloldalazásra pedig csak a nehéz osztályban kerül sor, így a legtöbb díjlóval azt meg sem próbálják, mivel nem jut el eddig a kiképzési színtig.

Mindez annak ellenére van így, hogy a féloldalzás, illetve annak tanítása a klasszikus megközelítés szerint a lókiképzés legelső feladataihoz tartozik. Igaz, először csak lépésben. Annak idején, amikor versenyezni kezdtem és még nem vettük át a német és nemzetközi programokat, már a könnyű osztályban elvárás volt lépésben a féloldalazás, azaz a féloldalazást négy és öt éves lovakkal kellett bemutatni a versenyeken! A nemzeti elvárások akkor nyilvánvalóan a klasszikus megközelítéshez igazodtak: a féloldalazások lovaglása ugyanis igen nagy segítséget jelent az életkornak megfelelő összeszedettség kialakításához.

Kézen és lépésben

Az összetett mozgások tanításának és begyakorlásának igen régi módszere a feladatok könnyített körülmények között történő, valamint kezdetben lassú mozdulatokkal történő végrehajtása. A feladat lovas nélküli gyakorlása a ló számára nyilvánvalóan könnyebbséget jelent. Ilyenkor nem csak a többletteher számít, hanem az is, hogy még a legképzettebb, legnagyobb rutinnal rendelkező lovas sem tudja súlypontját teljes mértékben változatlan helyzetben tartani a lóhoz képest. A mozdulatok lassú tanítása a lépésben történő gyakorlást jelenti. A kiképzés logikája az, hogy ha a feladat kézen és lépésben már megy, akkor lehet arra gondolni, hogy megpróbálja a kiképző lovas alatt is, vagy ügetésben végrehajtani. Mindez persze nincs kőbe vésve, lehet nyeregben ülve és akár egyből ügetésben is próbálkozni, de a kézen és lépésben történő tanítás egyértelműen segíti a ló gyors megértését, ügyessége kezeti hiányosságainak orvoslását.

A farat be és az oldaljárás

Az oldaljárás a farat be feladat változata. Mindkét feladatban a hajlítás szerinti külső hátulsó láb lép a ló súlypontja felé. A ló arra a pontra néz, ahová halad, elülső lábai szinte nem lépnek keresztbe, a külső hátulsó lába a belső elülső patanyomán halad, illetve annak irányába lép. Ha a ló az elülső lábaival is keresztbe lép, akkor nem három, hanem négy patanyomon halad. Ebben az esetben a külső hátulsó láb nem a súlypot felé lép, hiszen a külső hátulsó láb nem a belső elülső felé lép, ezért a feladat nem fog összeszedőleg hatni a lóra.

A farat be és farat ki feladatot a kiképző általában a lovarda falai mentén hajtja végre, a különbség csupán az, hogy a fal a hajlítás melyik oldalán van. Az oldaljárás csupán abban különbözik a farat be feladattól, hogy azt átló vonalon hajtják végre. Mindebből az következik, hogy amelyik ló képes a farat be végrehajtására, az képes az oldaljárás végrehajtására is, ezért az olaljárás tanítása tulajdonképpen a farat be feladat tanításával kezdődik. A farat be feladat annyival könnyebb az oldaljárásnál, hogy végrehajtása során a fal segít a lónak a három patanyomon történő haladás fenntartásában, a ló vállainak és csípőinek vezetésében. A tanításra az alábbiakban három módszert, az oppozíciós segítség módszerét, a vállat be - farat ki módszert és a csizmára való engedés módszerét írom le.

Az oppozíciós segítség módszere

A kiképző a belső szárat fogva, vagy a kapicán középső karikájába csatolt veszetőszárat fogva a hosszú fal elejére vezeti lépésben a lovat. Néhány méter megtétele után a menetiránnyal ellentétes irányba fordul (szembe fordul a lóval és hátrafelé kezd haladni) és a ló belső combjára enyhe pálcasegítséget ad, miközben indirekt szársegítséggel a ló vállát kifelé vezeti. A ló a pálca nyomására ellenyomással fog reagálni, csípőjét határozottan befelé fogja mozdítani (oppozíció), három patanyomon kezd mozogni, a külső hátulsó láb a belső elülső nyomába lép. Kezdetben mindezt gerincoszlopának hajlítása nélkül teszi, de maga a mozdulatra, a három patanyomon való mozgásra minden ló már az első próbálkozások alkalmával is képes. A ló indirekt szársegítséggel egybekötött hajlítására is egészen hamar sor kerülhet, de kezdetekben nem kell a tökéletességet elvárni a lótól. Amikor a ló ezzel a módszerrel megtanulta a farat be feladatot, a lovas már igen közel van ahhoz, hogy ugyan ezt átlóvonalon is megkísérelje, a maga felé hajlított lóval féloldalazásba kezdjen.

A vállat be - farat ki módszer

A lovas a hosszú fal elejére vezeti a lovat. A belső szárral befelé hajlítja a lovat, miközben a külső szárral a ló vállát befelé vezeti, hogy az három patanyomon kezdjen járni, azaz vállat be helyzetbe kerüljön. Néhány lépés megtétele után a kiképző a lovat a patanyomvonal fentartásával a külső szárral áthajlítja. A ló így farat ki helyzetbe kerül. A patanyomvonal fentartása a külső szárral, azaz a vállaknak a lovarda belseje felé való vezetésével, valamint a csípő kifelé való vezetésével történik. Ha a vállvezetés és a kifelé történő hajlítás helyes, akkor a ló szinte “magától” tartja a farat ki pozícitót a feladat végrehajtása során.

A csizmára való engedtetés módszere

A lovas a lovarda középvonalára fordítja a lovat. A lovas vállait a ló gerincével párhuzamos irányba fordítja és a ló felé lépve, hajlítás nélkül a ló hozzá közelebb eső vállára és csípőjére nyomást gyakorol. Ennek hatására a ló csizmára való engedés szerűen elülső és hátulsó lábaival keresztbe lépve a hosszú falat kezdi közelíteni. Néhány lépés után a lovas a lovat menetirányba hajlítja a mozgás fenntartása mellett és így a ló oldaljárásba kezd.

A kezdeti lépések során igen lassú haladást, igen rövid iramot kell kérni a lótól és akár egy-egy lépés megtétele után is meg kell állni és dícséretet kell adni. A megállás egyben rendezi is a lovat, lehetőséget ad a további lépések helyes megtételére. Szintén fontos, hogy eleinte meg kell elégedni a patanyomvonal helyes fenntartására, arra, hogy a külső hátulsó láb a belső elülső nyomán halad, a precíz hajlítottság csak a gyakorlás előrehaladottabb fásisában megkerülhetetlen követelmény.

Szólj hozzá!

Címkék: Lovas Nemzet

Egy és ugyanaz

2018.02.20. 13:44 patkószeg

Hogy van-e magyar lovaskultúra? Persze hogy van! Nem látjátok? Zászlózó farok, lendületesen hajlékony hátulsó lábak, praktikus egyszerűség, a lendülettől könnyed vállak, lehelet finom támaszkodás...

19021375_10208862588783653_1775438586_n.jpg

Erdős Sándor

28059497_2031768507065574_4930395125000902077_n.jpg

Sallay Sándor

Szólj hozzá!

Készítettél már majonézt?

2018.02.20. 11:47 patkószeg

A konyhaművészet nem tartozik a legbonyolultabb tudományágak közé. Én is kiváló vagyok benne. Nálunk otthon Gordon Ramsay, Nigella, Jamie a menő, de Hargitai György könyvei is szép számmal megtalálhatóak.

A majonézt Jamie Oliver pl. így csinálja:

Láthatja mindenki, hogy majonézt készíteni milyen egyszerű. Azonban, ha valaki kipróbálja, szinte biztos, hogy majonéz helyett valami híg löttyöt kap. Így vagyok én is. A konyhaművészetben kíváló vagyok - elméletben. Éppen ezért eszem ágában sincs, hogy konyhaművészeti szakkérdésekbe belekotnyeleskedjem, azokról nyilvánosan eligazítsam azokat, akik egész napjukat a konyhában töltik. Ezzel együtt irigylem azoknak a magabiztosságát, akik még sohasem készítettek majonézt, de véleményüket akár nagyközönség előtt is nyíltan tolják. Ők olyanok, mint az egyszeri cigány lova: "Nem vak, hanem bátor!"

Szólj hozzá!

Lendület

2018.02.16. 09:04 patkószeg

28054152_1728762950479308_713846091_n.jpg

A lendület a hátulsó láb súlypont felé lépése. A lendület tanult tulajdonság és nem keverendő össze a nagy mozgással. A kettő között az a különbség, hogy a lendületes ló hátulsó lábai az összeszedettségben is súlypont felé lépnek, míg a lendület kidolgozottsága nélküli nagy mozgású ló lépése lerövidül. Ez a nyak rövidségéből és a nezézkes támaszkodásból látszik.

Lendületes mozgásra csak nyugodt ló képes, hiszen az csak laza izmokkal lehetséges, ezért a lendület szintén nem keverendő össze a feszes izgatottsággal, bár a feszesen izgatott ló mozgása is látványosnak hat a nem hozzáértő megfigyelő számára.

Szólj hozzá!

Szirtes Bence: Fejben dől el!

2018.02.15. 21:55 patkószeg

27972937_1832249693739520_6976373774115592263_n.jpg

A napi munka egyik fontos eleme a jó bemelegítés. Ennek első mozzanata a mentális ráhangolódás lónak lovasnak egyaránt. A lovas könnyebb helyzetben van, mert lehetősége van előre készülni. Ezzel a lehetőséggel élni a lovas kötelessége! Mi irányítunk ezért a tudatosság és a koncentráló képesség a lovas egyik legfontosabb munkaeszköze. (Fontosabb mint a segédorrszíj � ). Ahhoz hogy az irányítást a kezemben tartsam a ló hátán is, először saját gondolataimat kell rendeznem és kézben tartanom.
Az alábbi pontok szerint tervezem a napi munkát lovaglás előtt

1. Türelemre és következetességre kondicionálom magam. (Ha ez nem sikerül, fel sem ülök!)
2. Megtervezem a munkát az elejétől a végéig. Ha tele vagyok tett vággyal, visszafogom magam, "A kevesebb sokszor több" alapon.
3. Végiggondolva a tervet, vizualizálom a saját segítségeimet, helyes ülést az adott feladatokhoz, szituációkhoz kötve. Beleértve a "hibák, bakik, ellenkezés" adta szituácók korrekcióját is. 
4. Rögzítem magamban a 2. és a 3. pontban foglaltakat, azzal a kitétellel, hogy alkalmazkodom a lóhoz. Tehát ha munka közben felismerem, hogy lovam nem alkalmas a tervezett munka teljesítésére, akkor igazítom a terhelést és az elvárásokat a ló aktuális mentális fizikai állapotához.

Szólj hozzá!

A lendület lassúsága

2018.02.15. 13:40 patkószeg

Az kézenfekvő, hogy a lendület az iram enyhe fokozásával növelhető: az élénkebb ló lendülete nagyobb. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az ütem, a járás ritmusának csökkentése is a lendület fokozódását váltja ki - a hátulsó lábaknak több idejük van az előrelendülésre.

Míg az iram fokozása az egyensúly elvesztésével járhat (és egyensúly hiányában nem lehet lendületről beszélni, csak elrohanásról), addig az ütem csökknetése a hordás hiányához, szélső esetben a helyes lábsorrend elvesztéséhez vezethet (és ezekben az esetekben szintén nem lehet lendületes járásról beszélni). Magyarul a lendület fokozása érdekében csak szerény mértékben lehet növelni az iramot, a lendület fokozása érdekében csak szerény mértékben lehet lassítani az ütemet, így a lendület fokozása csak apró lépésekben, fokról-fokra haladva lehetséges. A szélsőséges megoldásokat kerülni kell, a kiképzőnek nap, mint nap bölcs önmérsékletet kell tanúsítania: a lassú épitkezés - ez esetben is - jóval nagyobb eredményre vezethet.

Szólj hozzá!

Összeszedettség futószáron

2018.02.14. 08:11 patkószeg

A legtöbb "nem" mondására futószáras munka ad lehetőséget a lónak, ebben a helyzetben van leginkább lehetősége a kiképző befolyása alól való kitérésre, hiszen a ló és kiképző közötti távolság növekedésével ugrásszerűen nehezedik a befolyás fenntarthatósága. A futószáras munka - egyebek mellett - abban különbözik a lovaglástól, hogy a lovas látja a lovat. Nem csak az érzéseiből tud tájékozódni, hanem látja is, hogy a kívánttól mennyiben tér el a ló állapota. A ló futószáron való összeszedése ezért a kiképző elméleti képzettségéről (látja, hogy mi nem tetszik neki és azt korrigálja), valamint kommunikációs képességéről (az adott helyzetben alkalmazott segítségek alkalmazásáról) tesz tanubizonyságot. Az elméleti hozzáértés hiányára (a futószárazó félreérti a helyzetet, vagy nem ismeri fel a problémát), vagy a technikai hibára (rossz segítséggel akarja korrigálni a ló tökéletlen állapotát a futószárazó) a ló "nem" válasszal reagál, a kiképző képtelen az összeszedettség elérésére, a ló elferdül, elsiet, megmerevíti magát, stb., a kellő befolyás ilyen helyzetben nem érhető el.

Szólj hozzá!

A piaffer

2018.02.12. 07:50 patkószeg

Napjainkban nagy divatja van a kvadratikus, azaz olyan lovaknak, amelyek teste nézetbe foglalható, a marmagasság és a törzshossz közel egyenlő. Az ilyen lovakat leginkább a barokk, spanyol, valamint portugál lófajták testesítik meg.  A divat érthető. A kvadratikus lónak - felépítéséből fakadóan - egyensúlyi problémája még lovassal a hátán sincs, látványos ültetettség már néhány év munka alatt is elérhető, piaffe szerű mozgáshoz viszonylag hamar eljut a kiképző. Az ilyen lovat nevezzük piaffernek.

De a piaffer ló csapda, mert a könnyen elérhető, valódi tartalom nélküli forma délibábként csalogatja a lovast, holott a piaffer ló kiképzését is ugyanolyan hosszasan kell felépíteni mint a többi lóét, hiszen az egyensúly amúgy is meglévő adottságából nem következik az összeszedettség. Az a kiképző, aki csak az egyensúllyal foglalkozik, óhatatlanul megfeledkezik az ütemesség, az elengedettség, a támaszkodás, a lendület, az egyenesre igazítottság kérdéseiről, mint a helyes összeszedettség előfeltételeiről. A helytelenül lovagolt piaffer ló a fotókon kiváló, mozgásban látva azonban a néző szinte el sem hiszi, hogy ugyanazt a lovat látja. Ez a forma és a tartalom különbségéből adódik. 

1 komment

Száron lét - támaszkodás

2018.02.08. 08:11 patkószeg

"Kedves István! A szár nélkül száron lévő ló kérdése nálunk a TF Lovaskultúrán szinte vérre menő vitákat váltott ki. :) Jól értem, hogy Te a végletekig átengedő, önhordásban lévő lovat (amelynek nem feltétele a szárra állítás) nevezed száronlévőnek? Kókay értelmezésében a száron lévő ló puhán kitölti a keretet, azaz a zabla után nyúl, azaz (persze minden oldalról keretezve) van - finom... - összeköttetés a kéz és a zabla között a szár által. Nem adnál ennek a gőblyösi száronlétnek valami más nevet, és hagynád meg Kókaynak a sajátját? Mert félre viszi a gondolkodót, hogy benne van a "szár" szó, és közben nem is kell hozzá szár... Persze ez csak a szavakon való lovaglás... :)" Nikoletti Petra

Kedves Petra!

Félreértésben van! A száron létről ugyanazt gondolom és mondom, mint Kókay Pál. Nem mondhatok mást. Ő sem mondott mást, mint mestere Josipovich és Josipovch is csak azt mondta, mint mesterei. A lókiképzésben nincs új a nap alatt.

Száron akkor van a ló, ha önként és puhán kitölti a lovas által meghatározott keretet. A száron lét nemzeti lovaskultúránk központi (legfontosabb) fogalma. A száron lévő ló biztosan engedelmes. Persze a nem száron lévő ló is lehet (!) engedelmes, de a száron lévő biztosan (!) az. Ezt talán a kisiskolások példájával tudom alátámasztani. Szeptember elseje - első osztály - 20-30 gyerek reggel nyolckor bemegy a terembe - bemegy a tanár is és magára zárja az ajtót: mitől lesz rend? Attól, hogy a tanár megkövetelheti a gyerekektől azt, hogy a padba üljenek. Ülésrendet készít, mindenki meghatározott helyre ül. A gyerekek nem állhatnak fel, nem sétálhatnak ide-oda a teremben, nem mehetnek ki a mosdóra, csak engedéllyel. A tanár minden tanuló esetében meg tudja határozni, hogy a tér melyik részében legyen. A természet rendje az, hogy a gyerekek erre együttműködéssel reagálnak, a tanár iránt tisztelet alakul ki bennük. Ha valamelyik gyerek mégsem együttműködő, a padban ülés, a szinte láthatatlan keret nem vált ki belőle kellő együttműködést, akkor a keretet nyilvánosan, szinte megszégyenítő módon is meghatározzák neki - beállítják a sarokba. Ha a gyerek beáll, hiába zokog, hiába hisztizik, előbb-utóbb a sorba is be fog állni, elfogadja a tanár vezető szerepét. A száron lét hasonló. Ha a ló elfogadja a lovas által megszabott keretet, azaz elfoglalja a számára meghatározott térrészt, akkor együttműködővé válik. A száron lévő ló ezért biztosan együttműködő.

A keret az keret, tehát minden oldalról kereteznie kell a lovat, és persze a keret meghatározásának sokfajta módja van: elölről és a vállaknál oldalról lehet például a szárakkal. A keret meghatározásának egyik módja ezért a támaszkodás. A lókiképző azonban más módszerrel is meghatározhatja a keretet. A ló elé tartott pálca például ugyanúgy meghatározhatja a keretet. A cirkuszban az idomár a keretet úgy határozza meg, hogy az kívülről a manézs fala, belülről a kiképző teste, elölről és hátulról egy-egy pálca. A cirkuszidomár lova száron van - ezért engedelmes. A száron lét és a támaszkodás tehát nem ugyanaz a fogalom, a száron létnek nem szükséges feltétele a támaszkodás, de a támaszkodó ló lehet száron. Azonban a száron támaszkodó ló nem biztos, hogy száron van, mert a támaszkodás nem jelenti például azt, hogy a lovas hátulról is megszab keretet (az pl. a csizmák feladata lehet) és ha nincs keret, akkor nem beszélhetünk száron létről. A száron lévő ló tehát nem biztos, hogy támaszkodik, a támaszkodó ló nem biztos, hogy száron van. A száron lét és a támaszkodás két független fogalom.

zrinyi.jpgA mellékelt képen Zrínyi Miklós lova száron van (a passage jármódból lehet erre következtetni). Zrínyi lovas ábrázolásán az látszik, hogy a hadvezér, mint kora egyik legképzettebb magyar lovasa, képes a keretet a ló hátáról, az ülésével megszabni. A kép azt "meséli" a nézőnek, hogy a lovas és a ló is olyan végletesen képzett, hogy a lovas képes a testével (testbeszéddel) kommunikálni, a ló pedig érti és el is fogadja ezt. A keret "elejét", a feligazítást a hátravett vállak mutatják a lónak, a keretet oldalról a szárak és a lovas combjai jelzik, hátulról pedig a keret a ló lendülete. Kókay ezt szorgalomnak nevezi. A ló egyébként támaszkodik (a lovas másodlagos segítségként ebben a lógó helyzetben is hatásba tudná helyezni a szárakat) hiszen - Kókay szavaival - a támaszkodás mértéke a szár súlyával kell, hogy megegyezzen. Ennél egyébként a támaszkodás mértéke nem lehet nagyobb, hiszen akkor a ló elvesztené az egyensúlyát: ez egyszerű fizika. Az erők párosával lépnek fel, a szár csak akkor feszülhet, ha a ló nincs egyensúlyban. A támaszkodás éppen ezért a semmi és a feszülés közti olyan helyzet, amin "átmegy" a lovas jelzése. A jelzés pedig a lovas izmainak tónusba helyezése. Zrínyi képén azért nincs hatásban a szár (a támaszkodás ellenére) mert karjának izmai lazák.

08094.jpgA tökéletes lovaglást mutatja egyébként az is, hogy Zrínyi úgynevezett jobb ülésben van (jobb váll hátul, jobb csípő és ezzel együtt a csizma elöl), melynek eredményeként lova jobb hajlításban halad - jobb oldalról is látszik lova bal szemboltja. De ez már egy másik történet, amit csak azért jegyzek meg, hogy elkerüljük azt a vitát, hogy a kép készítője nem értett a lovagláshoz, stb. és bármi szakmai hiba lenne az ábrázoláson. Pontosan ugyanezt a száron létet, támaszkodást (és jobb ülést) mutatja Bocskai István képe is, aki szintén a maga korának egyik legképzettebb magyar lovasa volt.

Hogy lovas elődeink mit gondoltak a száron létről és a támaszkodásról, azt legjobban Bent Branderup álláspontja világítja meg. Szerinte a napjainkban látható száron lét és támaszkodás Josipovich Zsigmond (!) félreértése. Érdekes, hogy az egyik legnagyobb kortárs mester Dániából ezt így látja.

kkay_b.jpgÉs hát Kókay Pál Zalavár nevű lovával fennmaradt fotója is ugyanezt az ideális helyzetet mutatja nekünk (az utókornak) a száron létről és a támaszkodásról. Zalavár száron van, támaszkodik, a szárak enyhén lógnak, a lovas testéből pedig látszik, hogy a szárak hatáson kívül vannak. A keret világos, a ló puhán kitölti azt, a konc hajlított, a vállak könnyedek, az ültetettségtől Zalavár végletesen feligazított, az alsó nyakél a függőlegest közelíti. Zalavár és Kókay számomra az ideális páros, az ideálisan képzett ló és a szakmát legmagasabb szinten művelő lovas. Hogyan is gondolhatnék, vagy mondhatnék mást, mint Kókay?!

dahlgren.jpgVégezetül pedig csatolom a hétvégén a lovardámban vendégeskedő és kurzust tartó Christofer Dahlgren fotóját, aki ugyanezeket mondja és ennek megfelelően lovagol (a fotón a mester lova, Saxo száron van és támaszkodik), illetve iskolalovam, Fióna munkáját, Szabó Emese lovaglásával. Fióna száron van és támaszkodik.

Kedves Petra! Örülnék, ha egyetemi hallgatótársaival együtt meglátogatna, hogy a lovak mellett, gyakorlatban is megmutassam ezeket a fogalmakat. Az írás az írás, a beszéd az beszéd, a gyakorlat meg gyakorlat - és hát a lovaglás végül is nem írás és nem is beszéd. :)

Üdvözlettel: István

 

3 komment

Régi adósságom

2018.02.05. 07:53 patkószeg

20229003_1753819498249207_1247290959425647710_n.jpg

Régi adósságom annak a közzététele, hogy Szirtes Bence barátom és társam sikeresen bemutatta a lépés és ügetés hosszhajlítások tesztjét. Bence ugyanakkor a piaffe tesztet is kiválóan teljesítette.

Szirtes Bence lovaglását ide kattintva élvezhetitek.

Szólj hozzá!

Christofer Dahlgren kurzus programja

2018.02.01. 20:06 patkószeg

27337236_1854522477922598_9077667993951517663_n.jpg

Szombat:

09:00-12:00 Munkák a lovasokkal
12:00-13:00 Ebédszünet
13:00-15:00 Christofer Dahlgren előadása
15:00-18:00 Munkák a lovasokkal

Vasárnap:

09:00-12:00 Munkák a lovasokkal
12:00-14:00 Christofer Dahlgren előadása

Helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda

Szólj hozzá!

Már csak pár nap és...

2018.01.28. 08:35 patkószeg

27067669_1848849478489898_3608573107244509573_n.jpg

Már csak pár nap és bárki személyesen is találkozhat korunk egyik legnagyobb lovas mesterével, Christofer Dahlgrennel: Jövő hévégén (február 3-4) kurzust tart a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. A kurzuson Christofer a résztvevő lovasokkal végzett munka mellet szombaton is és vasárnap is elméleti előadást tart. A nézők számára folyamatos fordítás biztosított. A látogatók betekintést kaphatnak abba, hogy milyen technikákkal él a mester az összeszedettség, a hajlítottság és az elengedettség iskolázása során.

Kérlek ide kattintva jelezd részvételi szándékod a szervezés megkönnyítése érdekében. Ajánld az eseményt barátaidnak is!

Szólj hozzá!

A kultúráról (a lovaskultúráról)

2018.01.25. 07:15 patkószeg

12924462_1128902587162504_8289841346955279652_n_1.jpg

"Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."
Kodály Zoltán

1 komment

Van-e magyar lókiképzési stílus?

2018.01.24. 07:34 patkószeg

 

22751163_10209851068255022_853998507_o.jpg
Sokan tagadják, de mégis van!

A lovaglás harmonikussá válásához több feltételnek kell egyszerre teljesülnie és ezek egymástól nem függetlenek. A lónak lendületesnek kell lennie. A lendületet elvileg csak olyan lovon lehet kialakítani, amelyik felvehető, hiszen felvétel nélkül a ló nem lendületessé, hanem elsietőssé válik. A felvételhez a lónak egyenesnek kell lennie, mert egyenesség nélkül a felvétel nem fog végighaladni a ló testén. Az egyenességhez a lónak hajlíthatónak kell lennie, mert a hajlítással lehet a ló vállait a csípője elé lovagolni. A hajlításhoz viszont lendület kell, mert a lendület miatt fogja a ló előrenyújtani a nyakát a toroktáj megnyitásával, ami a ló állításának és ezzel hajlíthatóságának előfeltétele. A gondolat, a feltételrendszer így saját farkába harapott: logikailag oda jut a lovas, hogy a lendület előfeltétele a lendület. Ez nyilvánvalóan teljesíthetetlen.

A nagy kérdés az, hogy az "ördögi körben" melyik feltételt kezdje először megteremteni a lovas. A hagyományos magyar megközelítés az, hogy a lendület kialakítása az elsődleges. Ezt a ló előrelovaglásával, a campagnelovaglással érjük el, mi magyarok. Ha a lendületet sikerül kialakítani, akkor - a fentiek szerint - a ló hajlíthatóvá válik, a hajlítható ló egyenessé tehető, az egyenes ló pedig felvehető - a lovas útja nyitottá válik az összeszedés felé.

A lendület kialakításáról további részleteket ide kattintva olvashatsz!

Szólj hozzá!

A Christofer Dahlgren kurzus részletei

2018.01.24. 07:13 patkószeg

cds.jpg

A február 3-án és 4-én megtartandó kurzus programja mindkét napon reggel 9 órakor kezdődik a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Szombaton a lovasok fél órás váltással kétszer dolgoznak: délelőtt és délután. Déltől egyig szünet. A délutáni program Christofel elméleti előadásával kezdődik, amit a hidegre való tekintettel nem a lovardában, hanem a kajászói kultúrházban tervezünk megtartani. A lovasokkal való munka második részére ezt követően kerül sor. Este közös vacsora Martonvásár Postakocsi nevű éttermében. Vasárnap ismét kilenckor kezdődik a kurzus, amit dél körül elméleti előadással zár a mester. Részvételi szándékodat kérlek ide kattintva jelezd!

Lovas résztvevők:
Balla Ráchel
Csizmadia Gabi
Gallai Bea
Gőblyös István
Kovács Fanni
Mészáros Eszter
Szmrecsányi Márton
Trieber Anna

Szólj hozzá!

En garde!

2018.01.23. 07:32 patkószeg

27267356_1705152439507026_1449537013_o.jpg

Ha harc, hát legyen harc! :)

Szólj hozzá!

Campagnelovaglás

2018.01.22. 07:21 patkószeg

A campagnelovaglás kifejezést két értelemben lehetséges használni. (Lovas szaknyelvünkben a kettős értelem nem különös. A hosszhalítás kifejezés például egyrészt a ló oldalirányú hajlítását jelenti, másrészről a három patanyomon végzett feladatok összefoglaló neve.)

Szóval a campagnelovaglás is kettős értelmű. Jelenti egyrészt az iskolalovaglás katonai egyszerűsítését, amelynek során a lovasok csak a három alapjármódot (a lépést, az ügetést, és a vágtát) használják, szemben az iskolalovaglással, amikoris ezek iskolajármódjait (az iskolalépést, a piaffe-ot, passage-t, az iskolavágtát, a redoppot és a terre a terre jármódot) is lovagolják.

Másrészt a campagnelovaglás a fiatal lovak kiképzési szakaszát is jelenti (mondhatnánk az alapfokú és középiskolai képzést), melynek során a ló felkészítést kap az akadémiai színtű iskolalovaglás megkezdéséhez. A campagnekiképzés lényege a lendület kifejlesztése: az, hogy a ló lendületének képességét és szándákát is minden körülmények között önállóan fenntartsa. Hátulsó lábainak izmai és inai kellően nyújthatóak, ízületei kellően hajlékonyak legyenek a súlypont felé lépésre, másrészről kellő szorgalommal rendelkezzen, hogy azt meg is tegye. Lendületesség nélkül ugyanis nem lehet iskolalovaglást kezdeni, a ló alkalmatlan a "felsőfokú" képzésre, mert lendület nélkül (a csípőízület hajlítása nélkül) a felvétel csak ellenállásba ütközik, a ló nem fogja meghajlítani térd- és csánkízületét, a ló és lovas páros képtelen a konchajíltásra.

Szólj hozzá!

A klasszikus stílus

2018.01.21. 08:14 patkószeg

Manapság divat klasszikus stílusú lókiképzőnek lenni és még a legképzettebb sportlovasok is gyakran klasszikus stílusúnak gondolják munkájukat. Holott ez tévedés! De vajon, mit is jelent pontosan, mit takar a klasszikus stílus kifejezés?

Beszélgetések során rendszeresen találkozom azzal, hogy a legképzettebb sportlovasok klasszikus stílusúnak minősítik saját munkájukat. Jól hangzik, és bár megértem, miért mondják, állításuk tartalmilag mégis tévedés. Munkájukat edzőik tanítása alapján végzik, tartják magukat az általuk ismert hagyományokhoz, tisztelik elődeiket, de nem ez jelenti a klasszikus stílust!

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mit is takar a klasszikus stílus, nézzük először a modern sítlus jellemzőit.

A modern stílus

A lovaglás és a lókiképzés a XX. század elejétől kezdve alapvetően megváltozott. A lovaglás elvesztette katonai és gazdasági jelentőségét, és különösen az 1950-es évektől a sportlovaglás jelentette a lótenyésztés, a lóval való foglalkozás legerősebb mozgatóerejét, és a lókiképzők gondolkodásának középpontjába a teljesítményfokozás került. A modern ugrólovas a lehető legnagyobbat akarja ugratni, a lehető legerősebb technikai kihívásokat jelentő kombinációkat szeretné minél nagyobb sebességgel teljesíteni. A modern military lovas lehetetlennek tűnő terepakadályokat és nagy távolságokat kíván rendkívül rövid idő alatt leküzdeni. A díjlovas a lehető legtökéletesebben szeretné az előírt feladatokat végrehajtani csodálatos mozgás bemutatása közepette. A teljesítmények a “hétköznapi” lovas, vagy ló számára mára szinte elérhetetlenek, a nézők számára felfoghatatlanok. A teljesítményfokozás megengedhetetlen edzésmódszereket eredményez, rendszeres a lovak bántalmazása, a dopping, a különböző tiltott szerek használata. A versenyeken a Nemzetközi Lovas Szövetség szabályzataiban boldog atlétának leírt ideális sportlóval még elvétve sem találkozni, a modern versenysport pedig az akarnokok sportja lett. Az etikai határokat átlépni nem kívánó “lovasember” kiszorult a lovassportból.

A klasszikus stílus

A modern stílus újdonság a lókiképzés történetében. A XX. századot megelőzően nem a teljesítmény fokozása, hanem az együttműködési készség kialakítása és a hosszú használati élettartam volt a lókiképzők számára a legfontosabb cél. Ennek megfelelően a kiképzési módszerek is eltértek napjaink gyakorlatától. A lókiképzéshez kapcsolódó széleskörű ismeretek hosszú éveken át tartó bővítése, az élethosszig tartó tanulás, a mesterről mesterre szálló ismeretek rendjéből és a ló tiszteletéből fakadó alázat, az együttműködés kialakításának kompromisszumokat is felvállaló útja nevelte a lókiképzőt lovasemberré, lovasmesterré. Ezt tükrözi Maximillian Weirother mondása, miszerint olyan lovas mestert még nem látott a világ, akinek a haját még nem őszítette meg a kor.

Mindemellett nem lehet az sem vitás, hogy a modern versenysport válságban van, a lovasteljesítmények tovább nem fokozhatók, egyre hangosabbak a lovakkal való megengedhetetlen bánásmódot kritizálók hangja. Továbbá azt is meg kell állapítani, hogy a modern elvárások hatására a lókiképzés évezredek alatt felhalmozott tudása, a régi mesterek gondolatai, módszerei, technikái feledésbe merülnek. Napjaink lovaskultúrája nem ismeri az évezredeken keresztül természetes módon gyakorolt iskolajármódokat, lovas feladatokat. A válságból kivezető út keresését mi sem jellemzi jobban, mint a természetes lókiképzők, a szabadidomítók egyre népesebb tábora, akik nem a teljesítményben, hanem teljesen más minőségű ló és lovas kapcsolatban találják meg örömüket.

És ez egyre inkább csak erősödni fog. Meggyőződésem, hogy a lókiképzésben és a lovaglásban a boldogságkeresés, a lóval közösen megélt örömteli együttlét, a harmónia keresésének kora kezdődik, és a szakemberek ismét fel fogják fedezni a XX. századot megelőző mesterek lókiképzési ismereteit, az iskolalovaglást, más néven az akadémista stílust.

A klasszikus stílus fogalom tehát az iskolalovaglást jelenti, míg a modern, vagy más néven campagne stílus a teljesítményszermléletű XX. századi lovast írja le. A két különböző stílus határozottan elkülönül egymástól. Mindez persze nem jelenti, hogy ez, vagy az a stílus jobb, és az egyik előrébb való lenne a másiknál - egyszerűen különbözőek.

A klasszikus stílust azért nevezik iskola vagy akadémista stílusnak, mert annak művelése zárt iskolákban, katonai akadémiákon zajlott. Az akadémista stílus, illetve annak művelése a XVIII. századig a lovaskultúra csúcsát jelentette. Ezek az iskolalovasok az 1700-as években az európai hadszíntereken megjelenő magyar könnyűlovasság, terepen is nagy sebességgel, akadályokat is leküzdeni képes lovaglását, kissé lenézően és tévesen mezei, vagy campagne lovaglásnak nevezték el. Megközelítésük tévedést és szakmai zavart tükröz. A magyar lovasok stílusa az általuk művelt akadémista stílustól csupán abban “különbözött”, hogy az iskolalovaglást nagy sebességgel is képesek voltak végrehajtani. A magyar könnyűlovasság nemcsak katonailag került fölénybe és késztette megújulásra az európai lovaskultúrát, hanem alapja lett a XX. századi sportlovaglásnak is.

A modern és klasszikus stílus különbsége

Miben különbözik tehát a két stílus, miben különbözik a klasszikus stílus és a modern stílus?

Míg a modern stílusú lovaglás csak a három alapjármódot használja - a lépést, az ügetést és a vágtát -, addig a klasszikus stílusú lovas az iskolajármódokat is: a kétütemű iskolalépést, az ügetés iskolajármódjait, a lebegési fázis nélküli piaffe-ot és a megnyújtott lebegési fázissal rendelkező passage-t, valamit a vágtához hasonló iskolajármódokat, a négyütemű iskolavágtát és a kétütemű redoppot, a terre a terre-t és a carriere-t.

Míg a modern stílusú lovas puhán követi lova súlypontváltozásait (ez az elv legjobban a military terepversenyén érvényesül), addig az iskolalovaglásban a lónak kell reagálnia a lovas súlyponti helyzetének változásaira.

Míg a modern stílusú ugrásoknál a ló elülső lábai érnek először földet, addig az iskolaugrásoknál (magasiskola) a ló vagy négy lábra érkezik, vagy a hátulsó lábai érnek először talajra.

Míg a modern stílus a teljesítményszelektált hibrid lovakat részesíti előnyben, addig az iskolalovaglás a fajtatiszta lovakat preferálja.

Nemzeti hagyományaink

Az öröm, a harmónia, a lóval megélt közös boldogság keresésében részben szerencsés a XXI. század lovasának a helyzete. Szerencsés egyrészt azért, mert nem kell új dolgot kitalálnia: a lókiképzés évezredek óta mesterről mesterre szálló kultúrája teljes egész, az nem szorul kiegészítésre. Másrészt azért szerencsés, mert a klasszikus lókiképzés nem kíván különleges adottságú, drága lovat, erre szinte minden ló alkalmas. A lókiképzés eredménye nem a ló átlagon felüli alapadottságaiból, hanem a lovas munkájaként megjelenő hozzáadott értékből következik.

De azért állítom, hogy csak részben szerencsés a mai kor lovasa, mert bár az iskolalovaglás a klasszikus lovaglás, mégis művelői napjaikban deviánsnak, az átlagostól eltérőnek látszanak. Sokszor úgy tűnik, hogy a klasszikus lovas, az iskolalovas “ül fordítva a lovon, holott a modernisták azok, akik az hagyományos lókiképzéstől eltértek.

Nekünk magyaroknak különös helyzetünk van mindebben, hiszen az iskolalovaglás művelésére nemzeti hagyományainkból, elődeink munkájából fakadó kötelezettségünk is van. Csak halkan jegyzem meg, hogy a világszerte ismert örkénytábori lovas szakemberek erőssége pont abban állt, hogy munkájuk az iskolalovaglásra alapult, ami világosan tetten érhető még a XX. század ötvenes évtizedeiben megjelent írásaikban is. Utána azonban tudásuk feledésbe merült, az őket követő lovas generációk tudásukat csak részben tudták átvenni, ismereteik, szakmai gyakorlatuk csak a campagne lovaglás területére terjedt ki. Mindezért nem kérdéses, hogy nemzeti lovaskultúránk emelése csak az iskolalovaglás széles körű elterjesztésével és művelésével lehetséges.

És a legfontosabb: a magyar lófajták alkalmasabbak a klasszikus stílusú lovaglásra, mint a jelenleg divatos nemzetközi hibrid fajták, ezért az iskolalovaglás divattá válásával a magyar fajták ismét közkedvetté válhatnak.

1 komment

Címkék: Lovas Nemzet

Dolgozzatok lépésben!

2018.01.16. 12:54 patkószeg

A mozdulatok tökéletes végrehajtását, hibátlan begyakorlásukat, motorizációjukat minden sportágbanlassú mozgás közben gyakorolják. Az elv nem a modern kor találmánya, évszázadok, évezredek óta így csinálják. A régi lovas mesterek éppen ezért tekintették a lépést a kiképzés legfontosabb jármódjának.

A hibátlan mozdulat igen sok gyakorlást, ügyességet és megfelelő erőnlétet kíván. A mozdulat tökéletesítésének régóta ismert elve, hogy a mozdulatot először lassan gyakorolják. A kívánt mozdulatsort a diszkoszvető például még az olimpán is többször elgyakorolja dobást előtt, hogy gyosan, a kívánt sebességgel végrehajtva az tökéletes legyen. Más sportágakban, többek között a küzdősportokban szintén gyakral láni a mozdulatok lassú gyakorlását. De a mozgáskultúra csiszolása a sportokon túlmenően is a lassú mozgás igénybevételével zajlik. A tánctanulás például egyedül, lassú ütemre zajlik. Ha lassan és egyedül már sikeres a mozdulat, vagy a mozgássor, akkor lehet gondolkodni az ütem gyorsításán, vagy a páros végrehajtás megkisérlésén.

A lókiképzésben is ezt az elvet használják évezredek óta, ezért dolgoznak a legnagyobb mesterek kézen és lépésben. Ha a mozgássor, a feladat végrehajtása kézen, lépésben már megy, akkor lehet azon gondolkodni, hogy ugyanazt a feladatot megpróbálja a ló lovassal lépésben, vagy megpróbálkozzon a kiképző ugyanazzal a feladattal kézen ügetésbnen. Ha ügetésben is megy, akkor vágtában is lehet próbálkozni.

Érdekes, hogy ez az egyszerű elv a modern lókiképzésben kevésbé érvényesül. A díjlovas feladatok szinte egyáltalán nem tartalmaznak lépésben történő feladatvégrehajtást, ennek megfelelően a lókiképzők nem fektetnek hangsúlyt a ló lépésben történő képzésére. Csak annyit gyakorolják, mint amekkora súllyal szerepel a lépés az egyes díjlovas feladatokban. A sportolók reakciója érthető: hogy ha egyszer nem kívánalom a lépésmunka, akkor minek is gyakorolják! A helyzetet mi sem mutatja kifejezőbben, mint az, hogy a modern lovasok bibliájának számító Irányelvek a lovaglás és hajtás számára című könyv tizedannyi teret szentel a lépés jármódnak mint az ügetésnek, vagy a vágtának!

És hát valljuk be, a folyamat öngerjesztő. Minél kevesebbet gyakorolják a lókiképzők lépésmunkát, annál több helytelen lábsorrenddel lehet lépésben találkozni az egyes versenyeken - még a nemzetközi versenyeken is! Sőt, mi több, a kérdéskörben a bírók is elnézőek, és nem csak külföldön, de hazánkban is. Az elmúlt években nemegyszer lett lépésben tisztátalanul járó  magyar bajnok díjlovaglásban. Ez elfogadhatatlan még akkor is, ha a többi feladatot látszólag tökéletesen végrehajtotta. Látszólag! Mert hát, hogyan is beszélhetnénk a feladat tökéletes végrehajtásról, ha azt a ló  képtelen lassan végrehajtani? Hogyan beszélhetnénk az ügetés és vágta feladatok tökéletes végrehajtásról, ha a ló még lépésben sem elengedett? Hogyan beszélhetnénk tökéletes összeszedettségről, ha a lovat lépésben sem lehet összeszedni? A probléma olyannyira napirenden van a nemzetközi díjlovaglásban is, hogy nemrégen hallottam olyan elképzelést, miszerint a Nemzetközi Lovas Szövetség gondolkodik a lépésmunka eltörléséről a legmagasabb feladatokban.

Az egyes feladatok lépésben történő végrehajtása nemcsak a ló ügyességéről, mozgáskoordinációjáról, mozgáskultúrájáról tesz tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy megértette a feladat lényegét. Ráadásul mindez lépésben rendkívül látványos! Látványos azért, mert a ló legapróbb ügyetlensége is látványosan jelentkezik a lábsorrend tisztátalanságában. A nem kellően ügyes, vagy merev, vagy egyensúlyhibás ló hátulsó lábai lelassulnak: a tiszta négyütemű járás helyett (amikor is egyenlő időközönként hallatszanak a patadobbanások) egy rövidebb és egy hosszabb időköz hallatszik, és az egyoldali lábak hajlandóságot mutatnak az egyidejűség közelítésére. Megszűnik az egyoldali lábak oldalról látható V alakot formáló mozdulata, az egyoldali lábak párhuzamosságukat megtartva lendülnek előre, szélső esetben kétütemű mozgás alakul ki, az egyoldali lábak egyszerre érnek talajra. Mindez hibás lábsorrend, azonnali beavatkozást igényel.

A kellő egyensúlyban és elengedettséggel járó ló hátulsó lábai viszont felgyorsulnak. A ló az iramváltoztatások során sem veszti el tiszta négyütemű jellegét, ha igen, akkor azért, mert a rövidítés során hajlandóságot mutat az átlós lábak egyidejű lépésére, az összeszedettség önálló felajánlására. Ez az iskolalépés, ez minden iskolajármód alapja. A kétüteműség kialakulásával - ami az iskolalépés szélső esete - a lovas a piaffe határára kerül! Ekkor a ló összeszedetté és nem összepréseltté válik!

De az iskolalépés kialakulásával nemcsak a hátulsó lábak lépnek kicsit hamarabb, hanem ennek eredményeképpen a ló jobb egyensúlyi helyzetbe kerül, vállai megkönnyebbülnek. Ez az elülső lábak mozgásán szintén azonnal látszik. A ló az elülső lábainak lábtövét határozottabban emeli, járása délceggé válik. Ugyanez lesz majd tapasztalható ügetésben a passage meglovaglásánál. A helyesen piaffe-ozó ló ezért ajánlja fel lovasának önmagától a passage-t: az összeszedettségből és az iskolaegyensúlyból fakadóan a ló vállai megkönnyülnek, a lábtövek emelése, az eleváció fokozódik. Ekkor van lehetősége a lónak a tolóerő hordozóerővé való átfomálására. Ezért van az, hogy a hagyományos magyar szakszöveg a passage-t délcegügetésnek nevezte. Persze csak akkor délcegügetés a passage, ha a megkövetelt ütemlassulást a ló nem a földön, hanem az iskolaegyensúyból és a megnövekedett hordozóerőból következően a levegőben tölt el.

Azonban a lépés gyakorlása nem csak a ló mozgáskoordinációjának javítását szolgálja! Lépésben a lovas is könnyebben gyakorolhatja a segítségadást, lépésben a lovas is könnyebben alakíthatja ki motorikus (automatikus) mozgását: a jobb és bal ülést, a vállainak, csípőinek elhelyezését, testsúlyának szabályozását, keze elhelyezését, annak legapróbb mozdulatait.

Ám a lépés gyakorlása közben sohasem szabad feledni, hogy mindez a magasabb jármódok tökéletes végrehajtását szolgálja. A jó lókiképző nem lépésben kíván dolgozni egész életében! A cél az, hogy a lépésben elért állapotot, az elengedettséget, az egyensúlyt és az egyenességet a ló ügetésben, legvégül vágtában is produkálni tudja. Ennek eredményeképpen pedig a ló képes legyen arra, hogy minden, lépésben begyakorolt feladatot vágtában is végrehajtson: minden hosszhalítást, azaz a vállat be, farat be, olaljárást, és mind az eleje, mind a hátulja körüli fordulatot a hajíltás irányától függetlenül. Ezt erősíti Moys Elemér is, aki a következőket írja: “Egyedül csak az iskolalépés által tudja a lovas elérni azt, hogy az ügetés minden fajtájában a ló helyes, szabályos, de emellett szép, lendületes, könnyed mozgást fejtsen ki. Hasonlóképpen a vágtatásban is a 3-as ütemű és a 4-es ütemű (iskolagalopp, galoppád), valamint a 2-es ütemű (redopp) vágtatást az iskolalépés érleli meg. Ugyancsak az iskolalépés iskolázása eredményezi azt, hogy a ló állandóan hátból járjon, ami már azért is döntő tényező, mivel rugalmasan és biztosan jármi csak hátból járó ló tud.”

Szólj hozzá!

Címkék: Lovas Nemzet

36 feladat

2018.01.10. 08:34 patkószeg

Kézen a hosszhajlítások végrehajtására 36 verzióban kell képesnek lennie a kiképzőnek. Ezek a:
- Vállat be
- Farat be
- Farat ki
- Oldaljárás
- Perdülés
- Repulon (farat be perdülés az eleje körül)
Mindezt
- jobb kézre és bal kézre,
- a kiképző pozícióját tekintve pedig előről, a belső, valamint a külső oldalról.

Az, hogy az adott pillanatban melyiket, melyik pozícióból hajtja végre a kiképző, az pedagógiai kérdés - a kiképző tapasztalatára (élettapasztalatára is!), intuíciójára kell bízni. De maga a kiképzői képesség, illetve annak kialakítása megkerülhetetlen.

A feladatok persze nem csak lépésben, hanem ügetésben és végül vágtában is végrehajthatók. Ebből ad ízelítőt az alábbi videóban Marijke de Yong.

Szólj hozzá!

Christofer Dahlgren kurzus Magyarországon!

2018.01.08. 07:47 patkószeg

dahlgren.jpg

Február 3-án és 4-én Christofer Dahlgren, az Academic Art of Riding mestere kurzust tart a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Az esemény elméleti és gyakorlati részei nyilvánosak, érdeklődők számára megtekinthetők. A fenti kép mellett az alábbi videót csatolom kedvcsinálónak.

Szólj hozzá!

Még a játékkészítő is tudja...

2018.01.07. 20:24 patkószeg

A lovaglás csúcsfeladata nem a piaffe és a passage, hanem a vágta iskolajármódjai, ezek között is a redopp és a terre a terre. Hatezer éve, mióta a ló háziasítása megtörtént a minőségi ló- és lovasképzés arra megy ki, hogy ezeket a feladatokat képes legyen végrehajtani ló és lovas párosa, képesek legyenek vágtában is a végletes összeszedettségre. És persze mindez az emberiség általános kultúrájába is olyan erősen beivódott, hogy a komoly lovas ábrázolása mindig ezekben a jármódokban történik, mert ez a jellegzetessége. És ezt még a játékkészítő is tudja... :)

Szólj hozzá!

Ló a lovas ülésén

2018.01.04. 07:29 patkószeg

Nemzeti szakirodalmunk nem egy helyen ír a jó lovas azon képességéről, amellyel a ló súlypontjának helyzetét tudja megváltoztatni. E képesség hijján komoly lovaglásról nem lehet beszélni

De vajon hogyan kell ezt elképzelni? Azt viszonylag könnyű, hogy a lovas súlypontjának változása a ló súlypontjának elmozdulása nélkül is megváltoztatja a közös (!) súlypontjuk helyzetét. Ám hogyan lehet magának a lónak a súlypontját jobbra-balra, előre-hátra mozdítani?

A szituáció hasonló a nagy labdán álló artistáéhoz. Ha a súlypontok egymás fölé kerülnek, ha az artista a gömb súlypontja fölé helyezkedik, akkor súlypontjának egészen kicsiny változtatása a labda súlypontjának hasonló elmozdulását eredményezi: ha az artista előre billenti magát, a labda is előre mozdul, ha hátra, akkor hátra, ha oldalt, akkor oldalt. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen túl erős mozdulat esetén a gömb az ellenkező irányba mozdul. Az artista súlypontelmozdításának mértéke limitált, ha azt túllépi, a labda szándékával ellentétesen fog mozogni.

_dsc5619.jpgAz ügymenet teljesen hasonló a lovaglásban is. Mindenek előtt a ló súlypontját kell megfelelő viszonylatba hozni a lovaséval. Világosan írja le ezt a Irányelvek lovaglás és hajtás számára című könyv: „A testsúlysegítségek különösen akkor hatékonyak, ha a lovas súlypontja lehetőleg közel és függőlegesen a ló súlypontja felett helyezkedik el. A ló mozgása követésének művészete abban a képességben rejlik, hogy a lovas saját súlypontját a ló mindig változó helyzetű súlypontjával összhangban tudja tartani. Így tudja a ló is legkönnyebben a súlyt hordani. Az a lovas, aki a ló mozgását követni nem képes, helytelenül elhelyezett súlyával zavarja a ló mozgását és tartását.” Klasszikus lovasként az idézett gondolatokat annyiban kell kiegészítenem, illetve magyaráznom, hogy első modata minden lovasra vonatkozik, a többi viszont modernista szemlételet tükröz, a hagyományos megközelítésben nem a lovas igazodik a ló súlypontjához, hanem az az elvárás, hogy a ló igazodjék a lovas súlyponti helyzetéhez, annak változásaihoz. Ez a klasszikus lókiépzés alapelvárása.

A ló és lovas súlyának helyes viszonylatba hozása szárraállítással történik. A szárraállítás során a ló egyrészt hátulsó lábaival súlypont felé mozdul, másrészről a szárraállítás által megkövetelt mértékben feligazodik – a szárraállítás mindkét mozzanata a ló súlypontjátnak hátramozdítását eredmnyezi. A száraállíással tudja a lovas a ló súlypontját saját súlypontja alá igazítani. A ló súlypontjának megfelelő helyre való elmozdulását a lovas úgy érzi, hogy a ló szinte olyan lesz mint a mérleg, a lovas súlypontjának bármely irányban való elmozdítására a ló határozottan reagál. A lovas súlypontjának előremozdítására a ló is előre helyezi sajátját, amit nyakának előre és lefelé való nyújtásával kezd meg. (A nyak előrenyújtását és ezzel együtt a támaszkodás kialakítását a vonatkozó szakirodalom döntő része előrehajtó lábszársegítséghez köti, ami természetesen igaz, de csak másodlagos segítségként. A nyak előrenyújtásának elsődleges segítsége az üléssel, ezen belül a lovas súlypontjának (köldökének, vállának, stb.) előremozdításával történik.) A súlypont hátramozdítására a ló hátrahelyezi súlypontját, csípője hátra és lefelé mozdul, ennek eredményeként válla megkönnyül, a mar megemelkedik, nyaka feligazodik.

A lovas ez utóbbi képessége az alapja a hátulról előre lovaglásnak. Az előrelovaglás uganis nem feltétlenül jelent nagy iramú lovaglást. Az előrelovagás kifejezés nem a ló teljes testére vonatkozik, hanem csak a hátulsó lábak előrelovaglását jelenti. De honnan tudja a ló, hogy a lovas az iramot akarja növelni, vagy csak a hátulsó lábakat akarja előrelovagolni, azaz a hátulsó lábakat akarja erőteljesebben a súlypont felé léptetni? Hát a lovas súlyponti helyzetéből! Kissé egyszerűen megfogalmazva csizmasegítség a lovas előremozduló testsúlyával a nagyobb sebességet kéri a lótól, csizmasegítség mozdulatlan, vagy akár enyhén hátrevett súlyponttal csak a hátsó lábak akitvitását fokozza. Mindez persze csak akkor működik, ha a lovas súlypontjára a ló hasonló súlypontváltással reagál.

_dsc5624.jpgAz egész „játékot” az nehezíti, hogy a lovas csak nagyon kis mértékben mozgathatja súlypontját. Nagy súlypontváltásra a ló pont ellenkezőleg fog reagálni, mint ahogyan azt a lovas elvárja. Bár sokszor látszik az, hogy pont ezt az ellentétes hatást használja ki a lovas. Hányszor látni oldaljárást a külső oldal terhelésével. Jobbra való oldaljárásnál a lovas súlypontját jobbra kell helyezni. De akkor is jobbra indul el a ló, ha a lovas erőteljesen balra dől, a ló (mint az artista alatt a labda) jobbra fog megindulni. De számtalanszor látható a közép-, vagy nyújtott ügetés lovaglása a lovas súlypontjának hátravételével. A lovas súlypontjának túlzott hátravételével kiszalajtatja maga alól a lovat. Az ilyen lovaglás persze hibás. A helyzet hasonlít ahhoz az anyukához, aki nem tudja magához hívni gyerekét és pont az ellenkezőjére kéri, a gyerek ellenkezésére apellál, hogy bizonyos célokat elérjen. Az ilyen nevelés természetesen káros, hiszen ellenkezésre neveli a gyekeret/a lovat.

Nehézség persze, hogy ha a testsúlysegítségre nem reagál a ló, akkor a lovasnak nem szadad növelni a segítségadás mértékét, bármennyire is erős vágy indul fel benne. A limitált üléssegítséget ilyenkor másodlagos segítséggel (a szárakkal, vagy a csizmákkal) kell érvényesíteni.

A két súlypont helyzetének összehangolását és a lovas súlypontjának mozgatását először állóhelyben célszerű gyakorolni. Ha állóhelyben a lovas előre-hátra, jobbra és balra is el tudja mozdítani lova súlyontját, ha képes állóhelyben vállat be és farat be pozíciókat változtatni mindkét kézre, akkor érdemes ugyanezt a gyakorlatot mozgásban is megkisérelni. Először persze lassú lépésben, majd ügetésben, végül vágtában. Mindez azonban igen fáradságos és hosszadalmas munka. Ne rettentsen senkit vissza az, hogy lovasként az első időben nem csak lova, hanem saját ügyetlenségével, testének esetlenségével szembesül. Módszeres gyakorlással bárki képes ülésre venni lovát.

1 komment

Elsődleges és másodlagos segítségek

2017.12.28. 06:58 patkószeg

A lovas a segítségeken keresztül kommunikál lovával: segítségekkel jelzi szándékát, lovával szemben támasztott elvárásait. A lovas segítségei évezredek tapasztalatai alapján alakultak ki, azok egységesen, minden lovon “működnek”.

A ló átengedősége, vagyis az, hogy végrehajtja-e a lovas szándékát, az együttműködési szándékán és képességén múlik. A képesség pedig az ügyességén, és azon múlik, hogy megérti-e a lovas szándékát, elvárásait. Ha nem érti meg, vagy félreérti, akkor nem fog úgy reagálni, ahogyan azt a lovas szeretné. Mindez a lovas kommunikációján, jelzésein, a jelrendszer helyes alkalmazásán múlik. A lovas segítségeit két csoportra szokás osztani: az elsődleges és a másodlagos segítségekre.

Súlypont - fej, váll, csípő - ülőcsontok

Az elsődleges segítségeket az üléssel adja a lovas, amellyel egyrészt a saját súlypontját helyzetét tudja megváltoztatni. Míg a campagne lovas (a sportlovas) súlypontjával követi a ló súlypontjának változását, addig az iskolalovas azt várja el, hogy lova kövesse a lovas súlypontjának változását. A lovas - felsőtestének elmozdításával- súlypontját előre, hátra és oldalra tudja mozdítani. Az előre helyezett súlypont gyorsítja a lovat, a hátra helyezett súlypont lassítja, az oldalra helyezett súlypont oldal irányú mozgásra készteti a lovat. A helyesen kiképzett ló mindig a súlypont irányába fog lépni. Ha a lovas nem kíván változtatni lova sebességén és menetirányán, akkor súlypontját középre kell helyeznie. (Ez az előbbi logikából következően akkor is áll, ha a ló oldal irányban mozog. A lovas oldalra helyezett súlypontja csak az oldal irányú mozgás megkezdetéséhez szükséges, fenntartásához már nem! Elsőre talán ezt nehéz elfogadni, de aki megnézi Harry Boldt fotóit a Das Dressurpferd című könyven, az megbizonyosodhat a fenti állítás helyességéről.)

Másrészt a ló oldal irányú hajlítását a lovas testének torziójával, fejének és vállainak a csípőihez viszonyított elfordításával jelzi. A ló feje a lovas fejét, vállai a lovas vállait, a ló csípői a lovas csípőit fogják követni, azokkal mindig párhuzamosak maradnak.

Az ülés segítségei mindezeken felül még az ülőcsontok segítségeivel egészülnek ki. A lovas tehermentesítheti mindkét ülőcsontját, megterhelheti mindkét ülőcsontját, de megteheti azt is, hogy csak egyik ülőcsontját terheli a másik egyidejű tehermentesítése mellett. Mindkét ülőcsont tehermentesítése a combok zárásával törénik. Ez a zárt ülés. A zárt ülés a lovat (a lovas súlypontjának egyidejű előremozdítása mellett) hosszabb lépésekre, illetve ugrásokra készteti. A combok közelítőizmainak lazításával a lovas súlya fokozottan terhelődik ülőcsontjaira. Ez a nyílt ülés. A nyílt ülés, az ülőcsontok hátizmokra gyakorolt erőteljesebb nyomásával rövidíti a lovat (a lovas súlypontjának egyidejű hátrahelyezésével együttesen) csökkenti a ló iramát, a lovat akár meg is állíthatja, sőt állóhelyzetben a segítséget tovább folytatva hátraléptethet a lovat. Mindezt bárki megtapasztalhatja, aki az ülésére veszi a lovat. A ló ülésre vétele nem bonyolult. Lépésben célszerű gyakorolását megkezdeni. Először a lovasnak meg kell éreznie azt, hogy a ló melyik hátulsó lábával lép: azzal, amelyik oldalon a lovas csípője mélyebbre kerül, amelyik oldalon a csizmája a ló “oldalához lendül”. Ha a felváltva lesüllyedő csípővel ezek után ritmikusan erősebb nyomást gyakorol a lovas a ló hátára (az adott oldalon erősen beletapos a kengyelbe), akkor a ló lassulását, megállását fogja tapasztalni. Azt fogja érezni, hogy ülésével meg tudja határozni lova sebességét, azaz lovát ülésére vette.

Az ülőcsontok kizárólagosan egyoldali terhelése (illetve a másik oldali ülőcsont felemelése) a lovas testének torziójával együttesen hatva, a ló hajlítását eredményezi. A hajlítás során a belső oldalon a nyereg lesüllyed, a lovasnak olyan érzése van, mintha azon az oldalon eltűnt volna alóla a ló, mintha azona az oldalon szinte nem lenne ló alatta. Itt kell megjegyezni, hogy a hosszhajlítás során nem a testsúlyt kell befelé mozdítani, hanem a belső ülőcsontot kell megterhelni. A két dolog nem azonos!

Szárak, öklök, combok, csizmák

Amennyiben az elsődleges segítségekre nem reagál a ló, azokat azonnal másodlagos segítségekkel kell megerősíteni.

A szárak a vállak vezetéséért felelősek, a szárak alapvetően indirekt módon hatnak, az egyik oldalon a ló nyakára tett szár a másik oldal irányába vezeti a vállakat, a szárak oldal irányban hatnak. A képzett lovat egykézbe vett szárakkal könnyedén lehet vezetni, mert az egymáshoz közelítő szárak a lovat egyenesen tartják, megakadályozzák a vállak egyik, vagy másik irányba történő kiesését. A mar fölött egy kézbe fogott szárakkal lovagoló lovasnak olyan érzése van, mintha joystick lenne a kezében, amerre mozdítja az öklét, a ló arra fog fordulni.

Az öklök a tarkó és a nyak feligazítottságát, illetve mélységét határozzák meg. A mélyreigazítás az izmok nyújtását, a lazaságot célozzák, ezzel együtt a ló súlypontját előrefelé mozdítja. A feligazítás az izmok tónusba helyezését, a ló súlypontjának hátrafelé mozdítását szolgálja.

A lovas combjai a ló csípőinek vezetéséért felelősek, azokat az ellenkező irányba tolják, vagy megakadályozzák azok oldalirányú mozgását.

A csizmák a ló szorgalmáért felelősek, iletve az előrehajtást, vagy az oldaltsléptetést erősíthetik.

A pálca

Amennyiben a másodlagos segítséges sem hatnak kellőképpen, azokat pálca segítséggel lehet fokozni. Az iskolalovas azért lovagol állított pálcával, hogy a vállhoz és a csípőhöz, valamin a farbúbhoz mindkét oldalról könnyen és egyszerűen hozzáférjen. A pálcasegítség lehet optikai, vagy fizikai. Legtöbbször elég a csak a megfelelő helyre mutatni, vagy csak arra felé közelíteni a pálcával, hogy a kellő hatást elérje vele a lovas. Ez az optikai segítség. Ám néha elkerülhetetlen, hogy meg is érintse a pálcával a lovat a lovas. Ez a fizikai pálcasegítség.

A másodlagos segítségeket legegyszerűbb kézen megtanítani. Ha ezt megértette, akkor lóra ülve a másodlagos segítségeket össze lehet kötni az elsődlegesekkel, hogy a ló azokra is megfelelően reagáljon.

A ló kiképzése során a kiképző az erős segítségadás felől a gyengébb segítségek adásának irányába halad, az együttműködő ló egyre kisebb és kisebb segítségeket igényel. Végül, az átengedő ló jellemzőjeként, a segítségek a külső szemlélő számára láthatatlan jelekké finomodnak.

Szólj hozzá!

Címkék: Lovas Nemzet

lovasblog

Gőblyös István: Lovakról, lovasokról - lovaknak lovasoknak

E-mail a szerzőnek

Kövess!

 

Friss topikok

  • Filep Kálmán Csaba: Az egyenesre igazítottság kettőn áll "a lovon és lovason,. mind kettőnek a kifogástalan alkatán. ... (2018.02.12. 14:17) A piaffer
  • M János: Kedves István! Gratulálok! Leginkább az tetszett, hogy:"A lókiképzésben nincs új a nap alatt."... (2018.02.09. 10:10) Száron lét - támaszkodás
  • Petra Nikoletti: Kedves István! A szár nélkül száron lévő ló kérdése nálunk a TF Lovaskultúrán szinte vérre menő vi... (2018.02.07. 13:46) Száronlét: nemzeti lókiképzésünk kulcskérdése
  • Petra Nikoletti: Kedves István! Jelzem, őrült nagy vitát indított a száron lét szár nélkül elméleted a TF lovaskult... (2018.02.07. 13:36) Sok a kéz, sok a kéz!
  • M János: Gratulálok! (2018.01.28. 08:36) Orrzó

Címkék

akadály (2) akadémista stílus (1) alázat (1) állítás (1) Andrássy (1) átengedőség (7) Bad Füssing-i levelek (10) ballotade (3) Baucher (1) Bécsi Spanyoliskola (1) bértartás (28) Bocskai (2) Bondor András (1) Bóta András (1) Branderup (19) brida ülés (3) campagne lovaglás (1) capriole (3) carré (1) carriere (4) combból jár (1) combból járás (1) cordeo (1) courbette (2) croupade (3) Cseppentő (1) csizmasegítségek (1) Dalghren (3) dámanyereg (4) délceglépés (3) descente de jambes (1) descent de maines (1) díjlovaglás (35) díjugratás (5) dopping (1) durvaság (1) egybevágó segítség (2) egyenesség (7) egyensúly (4) egykezes lovaglás (1) együttműködésikészség (2) elengedettség (14) engedelmesség (2) Erdős Sándor (1) Erős (1) falkade (1) farat be (5) felelős lettél (1) felfényesedett mozgás (1) feligazítás (3) féloldalazás (1) felvétel (5) ferdeség (1) fiatal ló képzése (7) fogathajtás (1) frederiksborgi ló (1) futószáras munka tesztje (2) futószárazás (9) gineta ülés (2) göblyös (24) Hadik András (3) hagyományőrzés (1) hagyomány kötelez (4) hajlítás (1) Hanthy (1) Hársvölgyi József (1) használati ló (3) hátból jár (1) hátból járás (1) Hathalmi Sándor (1) hát elengedtetése (3) helyes ülés (1) hiperinflexió (1) hordozóerő (1) Horthy (1) hosszhajlíás (5) ideális lóméret (1) idomítási skála (1) Iskoalugrás (2) iskolaállj (19) iskolaegyensúly (3) iskolafeladat (3) iskolafelvétel (2) iskolajármód (4) iskolalépés (10) iskolalovaglás (5) iskolavágta (5) jármódok anyja (2) Josipovich (2) Junior Akadémia (2) kajászó szentpéterpuszta (28) kapicán (7) Keméry (2) kengyelhossz (5) kétütemű lépés (1) kézen végzett munka tesztje (2) kikötőszárak (6) klasszikus lókiképzés (1) knabstrupper (1) Kókay (2) Kollár Kornél (1) koncentráció (1) konchajlítás (1) Kovács Sándor (1) középügetés (2) közösségünk címmel rendelkező tagjai (1) különválasztott segítség (1) kunfakó (3) kunkötés (1) lábsorrend (1) Lászay József (1) LDR (1) lendület (8) lépés (2) levade (7) (35) lókiképzés (31) lókiképzés egyszerűen (2) lótartás (31) lovaglás (57) lovasakadémia (6) lovasérzés (9) lovassport (41) Lovas Élet (11) lovas fogalomtár (1) Lovas Nemzet (50) ló a lovas ülésén (1) Magasházy (1) magasiskola (1) Magyar Imre (1) Magyar Lovaskultúra Napja (2) Makkor Vilmos (1) Marius Schneider (1) mélyen - előre (1) mélyre lovaglás (2) mély nyak (2) ménesvezér (1) Menyhárt Béla (1) mezair (3) military (6) modern és klasszikus (2) Moys (3) mslt (7) munka kézen (3) nagykantár (2) nehéz osztály (1) Némethy Bertalan (1) nemzeti lovaskultúránk (1) női nyereg (2) Nuno Oliveira (2) Nyári lovasakadémia (1) nyílt szakmai est (1) nyílt szakmai nap (1) oldaljárás (1) önhordás (2) öntartás (2) Örkény (1) összeszedettség (7) osztrák-magyar hajlítás (1) Pados (1) passade (1) passage (9) Pegazus (1) perdülés (1) pesade (7) piaffe (14) pilár (2) puhaság (1) Rákóczi (1) redopp (15) repulon (1) repulon passade (1) rollkur (1) Sabine Oettel (9) sarabande (1) Seeger (1) segítségek (2) Sitkei János (1) Somogyi István (1) spanyol lépés (3) Steinbrecht (1) Stenbeck (1) súlypontáthelyezés (1) szárhasználat (1) száronlét (8) szárra állítás (1) szártartás (1) szár mögött (1) Szentmihályi János (1) Szent György (1) Szerencsi Sándor (1) szinkronizáció (1) Szirtes Bence (1) támaszkodás (2) Tászler Melinda (1) természetes (1) terre-a-terre (15) teszt (4) tolóerő (1) Trókai Béla (1) Tünde (4) Tuska (1) ügetés féllépés (1) ugrásváltás (9) ugrásváltás kézen (1) Úr László (1) ütem (1) vágta (3) vállat be (5) vezetés kézen (1) videónapló (3) Víg Béla (1) Víg Ferenc (1) Virág János (1) vonal mögött (2) Weyrother (3) Zazie (7) Zita (5) Zrínyi (5) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Filep Kálmán Csaba: Az egyenesre igazítottság kettőn áll "a lovon és lovason,. mind kettőnek a kifogástalan alkatán. ... (2018.02.12. 14:17) A piaffer
  • M János: Kedves István! Gratulálok! Leginkább az tetszett, hogy:"A lókiképzésben nincs új a nap alatt."... (2018.02.09. 10:10) Száron lét - támaszkodás
  • Petra Nikoletti: Kedves István! Nagyon köszönjük a kimerítő választ! Ahogy Laci is mondja, az iskolalovaglástól mé... (2018.02.08. 15:17) Száron lét - támaszkodás
  • Bugi27: Köszönöm István! Természetesen az a vita azért messze nem vérre ment. :) Annyival egészíteném ki, ... (2018.02.08. 10:51) Száron lét - támaszkodás
  • Petra Nikoletti: Kedves István! A szár nélkül száron lévő ló kérdése nálunk a TF Lovaskultúrán szinte vérre menő vi... (2018.02.07. 13:46) Száronlét: nemzeti lókiképzésünk kulcskérdése
  • Utolsó 20