Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Fillírozni

2018. június 24. 07:30 - patkószeg

xIMG_6638-1.jpgEz az az lovas kifejezés, amit még a google sem "ad ki". :) Hosszú idő után most kétszer is "szembe jött velem". Sallay Sándortól hallottam a múlt héten, pár hete pedig Wágenhofferné Magyar Ágnestől. Ő fillirozásra a zongorázás kifejezést használta.

A fillírozás katonai kifejezés. A lovas karjának összes ízületét ellazítva, csuklójából és ujjaiból eredő finom mozgással fenntatja keze érző helyzetét, lova puhaságát.

Szólj hozzá!

Jövő hétvégén DERBY!

2018. június 21. 06:54 - patkószeg

35928410_1006832779479566_33066128578183168_n.jpgAkármilyen meleg is van, az urak kezdjék leporolni az elegánsabb ruhájukat, a hölgyek kezdjenek morfondírozni, hogy egyáltalán mit vegyenek fel: Jövő hétvégén a kihagyhatatlan derby!

A verseny a lovak egyszeri megméretésére szolgál. Javítási, ismétlési lehetőség nincs, mivel csak hároméves "koedukált" lovak, kancák és mének indulhatnak. Az indulók száma a pálya méreteinek függvénye, de nem haladhatja meg a huszonnégyet. A Kincsem Parkban tizenhat ló indítását engedélyezik, jelen pillanatban még tizenkilenc ló található a nevezési listán. A derbyn csak angol telivérek vehetnek részt, pontosabban csak azok, melyek szülei a telivér méneskönyvben megtalálhatók. A táv 2400 méter, ennek megfelelően a mezőny az indítás utáni első négyszáz métert is a közönség közelében teszi meg. A klasszikus gyeppályás futamban a mének 58 kilogrammot, a kancák pedig 56,5 kilogrammot visznek a hátukon. (Forrás: Pesti Adrián)

A fenti képen Tour to Paris egy hároméves veretlen francia import mén látható. Inkább sprinter, ezért a derbyt kihagyja, de maga a ló és a fotó olyan tökéletes, hogy más talán nem is passzolt volna jobban az íráshoz. Ezen a képen a mén kétévesen, első versenyében látható, lovasa Alberto Sanna, trénere Ribárszki Sándor, tulajdonosa Dr. Hammersberg Elemér.

Aki jön a derbyre, az itt jelezheti. :)

Szólj hozzá!

Ismét a lómagasságról

2018. június 20. 15:12 - patkószeg

Azért elődeink lovasábrázolásán mégiscsak el kellene gondolkodni, azzal együtt, hogy tudom, a modern ember sokkal okosabbnak gondolja magát a régieknél... Az alábbiakban néhány magyar lovasábrázolást mellékelek az eredeti cikkben szereplő Széchenyi István képe mellé, amit ide kattintva lehet elolvasni.

320.jpg

A XIX. századi ideális lovas

gnapoleonihaboru.jpg

XVIII. századi ideális lovas

08094.jpg

Bocskai István a XVI-XVII. századi ideális lovasa

dcthury-gyorgy_lazar-schwendi_miksa-csaszar_1566.jpg

Ezen a képen a középen lovagló Thury Györgyre (kora legkiválóbb bajvívójára, egyben lovasára) és lovára, illetve méretarányukra hívnám fel a figyelmet. Az ábrázolás a XVI. század lovasideáját mutatja.

 

Szólj hozzá!

Minőség: nemzeti lovaskultúránk kitörési pontja

2018. június 20. 14:44 - patkószeg

Nekünk XXI. századi lovasoknak nagyon hálásnak kell lennünk a lovassportoknak: nélküle már csak állatkertekben láthatnánk lovakat. Mindemellett tisztában kell lennünk azzal, hogy a sport alapvetően változatta meg a lókiképzés évezredes módszereit azzal, hogy az engedelmesség kialakítása és a hosszú használati élettartam biztosításának igényével szemben a sportlovas legfőbb célja a teljesítmény, hiszen ő elsősorban sportoló. Ebből kifolyólag a XX. század végére a legelismertebb lovas szakemberek módszerei köszönő viszonyban sem voltak a száz évvel azelőttiekhez. A sportlovas ugyanis nem magának, hanem a bíróknak, a közönségnek akar tetszeni, másnál akar nagyobb teljesítményt felmutatni. A ló ezt nem érti: ő a lovasával van kapcsolatban, vagy együttműködő azzal, vagy sem, ez esetben ellenkezik, szóval a ló a sportlovas céljait nem érti, nem értheti meg. Így maga a sport az, ami az oka a modern lókiképzés alapkonfliktusának, maga a sport az, ami miatt a sportlovas nem riad vissza megengedhetetlen eszközök, telesítményfokozó módszerek alkalmazásától, ez az, amiért a legünnepeltebb teljesítmények is igen csak vitathatóak.

De az idők változnak. A XXI. század lovasa családtagként kezeli lovát és a XX. századi megközelítést meghaladva a minőségre, a harmóniára törekszik, ennek eredményeként a klasszikus elődök ismeretének átvétele napjainkban egyre divatosabbá válik. És hát itt kell megjegyezni, hogy az élsportolók megkérdőjelezhetően nevezhetik magukat klasszikusnak, hiszen sem céljaikban, sem módszereikben nem követik a tényleg klasszikusnak nevezhető elődöket, sőt tudatosan eltérnek attól. Saját maguk klasszikus minősítése csupán marketingfogás.

A sportról persze nem szabad azt gondolni, hogy az a XXI. században sutba kerül. A vagányság, a belevalóság, a bajúszhossz méregetésének igénye nyilván megmarad, míg világ a világ. Sőt arról sem szabad elfeledkezni, hogy a versenysport tulajdonképpen a legerősebb nyugat- és észak európai tenyészetek reklámtere. De az idők változnak, a jövő az elődök elméleti és gyakorlati tudását részleteiben is ismerő lovasoké.

Ezügyben nekünk magyaroknak szerencsénk van. Az igényes lovaskultúra, az akadémista stílus az ötvenes évek végéig virágzott hazánkban, a stílus vonatkozó igényeit kielégítő lótenyésztés pedig még tovább élt és így alapkultúraként minden honfitársunk szívében ott él. A dolog hasonló a népzenéhez: ugyan egyre kevesebben művelik, mégis Nyíregyházától Sopronig ha valaki meghall egy dallamsort, többé-kevésbé be tudja azt fejezni. A népzene közös kultúránk része. Ugyanilyen a lovaskultúra is, elég elmenni egy vidéki lovasversenyre és meg lehet tapasztalni a közönség nem hozzáértő részén is, hogy szakmai szempontból alapvetően "helyén van a szíve". A falusi zöldséges, pap, ács el tudja dönteni, hogy jó, vagy szerényebb teljesítmény látott-e. Nem így van ez a nyugat- és észak-európai kultúrákban. Ők ugyanis készeresen elvesztették sajátjukat. Elvesztették lovaglás stílusukat a XVIII. században (a magyar könnyűlovasság, a huszárság katonailag mindet elsöpről hatására kultúrájukat elvesztve gyorsították fel lovaglási sebességüket), másodjára pedig a XX. század második felében, amikor teljesítény alapra helyezték át tenyésztésüket és a sport érdekeit kiszolgálva mára tenyészeteikből szinte hiányoznak a tiszta vérvonalak. Hiba volt. Nekünk meg szerencsénk. Hiszen új divat formálódik Európa-szerte: az igényes élménylovaglás. Ez igen kedvező csillaglállás számunkra. A klasszikus mesterekhez való visszanyúlás, az elveszett kultúra kutatása Európa más részein két-háromszáz éves visszatekintést igényel - nálunk csak egy generációt. Ráadásul az új divattal azonnal értelmet kapnak és szintén divatossá válnak a magyar lófajták is, nyilvánvalóvá válik egyszerű használhatóságuk, szervezeti ellenállóképességük, intellingenciáuk, lovas elődeink nagyszerű munkája.

Szólj hozzá!

Mekkora az ideális lómagasság?

2018. június 18. 06:52 - patkószeg

35511052_10211479993337131_6094798900739178496_n.jpg

Nem egyszerű a válasz, ám korrektül azt kell válaszolni, hogy az jóval, de jóval kisebb annál, mint amit napjainkban gondolnánk. A sport, a teljesítményszemlélet ugyanis jóval magasabb lovat présel a köztudatra, mint amit valóban ideálisnak tekinthetünk, mint amivel harmóniára juthatunk. És ez nyilvánvaló: ha irdatlan nagyot akarunk ugratni, ha azt akarjuk, hogy lovunk olyan nagyot mozogjon, hogy a díjlovas aréna lelátójának legfelső sorában is elaléljanak tőle, akkor a régiek által ideálisnak tartott magasságoknál határozottan nagyob lovat célszerű választani. Viszont ha a természetes egyszerűséget, a harmóniát, a lókiképzésre való tényleges alkalmasságot tekintjük célnak, akkor határozottan kisebb magasság az ideális. A magas lovat nemcsak nehezebb kiképezni, nehezebb ügyessé tenni, de sérülékenyége is nagyobb. Bent Branderup az ideális lovat legalább 20 (!) centiméterrel kisebbnek írja le lovasa magasságánál. Azért, hogy a minőségi ló- és lovasképzésben megkerülhetetlen kézen történő munka során a lovas földről is láthassa lova gerincoszlopát, meg tudja állapítani a hajlítás helyességét, vagy pontatlanságát.

A fenti fotón Gazsó Dani barátom látszik kunfakó lován. Érdekes, hogy ló és lovas méretei pont az aranymetszés szabályainak megfelelőek, a lovon ülő lovas fejmagassága (227 cm) úgy aránylik a marmagassághoz (140 cm), mint a marmagasság az ülőmagassághoz (87 cm). És hát hogy, hogy nem hasonló, a mai szemnek kissé furcsa arányokat lehet felfedezni a legnagyobb magyar, Széchenyi István közismert lovasábrázolásán is...

szechenyiistvan_2.jpg

Szólj hozzá!

Branderup a kommunikációról

2018. június 13. 09:10 - patkószeg

529971_366564910056461_1956042088_n.jpg

Lord Newcastle szerint: "A lónak először a lovas megértését kell megtanulnia, ugyanúgy, mint ahogyan az ifjúnak az olvasást. Persze ostobaság azt képzelni, hogy olvasást lehet veréssel tanítani." Napjaink problémája az, hogy a modern ember nem látja, hogy őt megértette-e a ló, vagy sem, mert egyszerűen nem értik egymást. Sokan például a kétlábra látványosan felmagasodó lovat és a mar lesüllyedésével bemutatott levade feladatot összekeverik, holott a két dolgot világok választják el egymástól. 

Szólj hozzá!

Miért dolgozom hosszú száron is?

2018. június 13. 07:24 - patkószeg

Névtelen.png

  • Mert a magaskultúra része.
  • Mert nemzeti kultúránk része.
  • Mert még hat-nyolc évtizeddel ezelőtt is művelték lovas elődeink és nyilván nem ostobaságból, vagy hóbortból.
  • Mert más tapasztalatot és gondolatokat ad, mint a nyeregből, vagy kézen végzett munka.
  • Más kiképzési problémákra ad megoldást, mint a nyeregből, vagy kézen végzett munka. Míg a vezetőszáron, vagy kézen végzett munkával inkább a ló állításának és a vállak vezetésének kihívásait lehet orvosolni, addig a hosszúszáras munkával a ló egyensúlyát és lendületét lehet inkább iskolázni. 
  • Mert a pilárok közt végzett munka megfelelője, csak határozott előrehaladással.
  • Mert a hosszúszáras munkával lehet legszebben bemutatni a kiképzés eredményeként felfényesedett és délceggé vált lovat. A hosszúszáras munka során ugyanis a ló van a néző figyelmének középpontjában, a kiképző szinte diszkréten visszavonul, miközben két vékony száron és pálcájával irányítja lovát.
  • A fenti képen Moys Elemér huszár ezredes látható hosszúszáras munka közben, a XX. század elején.
Szólj hozzá!

A passage a királyok jármódja

2018. június 04. 07:13 - patkószeg

passage_1.jpg

Nem lehet mellébeszélni: a passage végrehajtására minden ló képes. Nincs szükség drága lóra, nincs szükség különleges alapadottsgágokra, a passage délcegsége az  összeszedettségből és az iskolaegyensúlyból természetesen következik

A passage a királyok jármódja, „a legmagasabb fokon kidolgozott és tökéletesített formája az ügetésnek.“ Jellegzetessége „a fokozottabb összeszedettség és feligazítottság, a magasabb, élénkebb, de evvel szemben kevésbé tértnyerő lépés“ – írja a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium katonai szabályzata a XX. század első felében. Ugyanígy fogalmaz Keméry Pál is az ötvenes években: „A passage ...ugrásszerű lengésben végrehajtott, fokozottan tagolt iskolaügetés (sic), amelynél a hátulsó lábak a fokozott hordozóerő mellett nagymérvű rugalmas lökőerőt is fejtenek ki. A tökéletes összhangban harántellenes lépések eszményien lendületesek és rugalmasak, ütemük a piaffenál valamivel lassubb. Az elülső lábak alkarjai emelés közben elérik a vízszintes vonalat, a hátulsók az előbbiekkel tökéletes tiszta lábsorrendi együttműködésben, izületeikben minél jobban meghajlítva és vonalon maradva szintén emeltebben lépnek...A földtől elszakadás időtartama – midőn az ellőkődő paták a talajt már elhagyták, az előrelengők pedig még nem értek le – passageben aránylag hosszú és jól megfigyelhető... A lengés a lendületes ütemből származik. Ez az ütem nem csak mindkét lábpár mozgásánál egyforma, hanem a jármód egész tartama alatt sem változik.“ Mindezért mondhatjuk, hogy a passage a modern sportlovaglás egyik legmagasabb, de mindenképp legszebb, leglátványosabb feladata.

A passage végrehajtására minden ló képes. A képességet szabadon, például karámban, vagy a lovardában elengedve, jókedvűen minden ló megmutatja. Persze, hogy ugyanezt lovas alatt is végrehajtsa, ahhoz hozzáértésre és sok-sok munkára van szükség. Nincs szükség viszont puccos, drága, külföldi lovakra, nincs szükség különleges alapadottságokra! A passage a végletes összeszedettségből, az iskolaegyensúlyból következik, erre pedig minden ló képes!

A passage az ügetés csúcsa. A passage a felfényesedett, délceg mozgás kifejezője, a lovas magabiztosságának a ló fizikai erejének és büszkeségének legszebb kifejeződése, feladatként erősíti a ló hátuljának és hátának izmait, növeli átengedőségét, tökéletesíti egyenességét és engedelmességét, fokozza a segítségekre való érzékenységet.A passage a ló és lovas közötti harmónia beteljesülése, ezért kell minden igényes lovasnak a passage végrehajtását megcéloznia!

A passage a piaffe feladatból, vagy az úgynevezett féllépésből fejleszthető ki. (A féllépés az iskolaügetés piaffe-hez hasonló változata, melynek során a ló lépésenként egy patanyomnyit halad előre.) A passage az ügetés iskolajármódja, azaz iskolaegyensúlyban végrehajtott ügetés. És hát hogyan is lenne képes a ló élénkebb mozgásra iskolaegyensúlyban (passage), míg lassú mozgás közben (piaffe, féllépés) képtelen erre? A piaffe és a féllépés pont arra való, hogy lassú mozgás közben a ló képessé váljon ügetésben az iskolaegyensúly „megtalálására”, majd fenntartására. Amikor a ló már magabiztosan ennek a képesség birtokában van, meg lehet kísérelni az előrehaladás iramának fokozását. Amennyiben az iram fokozása, a megindulás során a ló – a lovas megfelelő segítségeinek eredményeként – nem veszti el iskolaegyensúlyi helyzetét a ló passage mozgáshoz jut.

Ezzel szemben sokszor találkozom azzal a gondolattal, hogy van olyan ló amelyik már a piaffe megtanulása előtt képes a passage végrehajtására. Ez hibás, a kiképzés teljes menetét és a ló egészségét veszélyeztető megközelítés. A ló ugyanis ilyenkor nem az iskolaegyensúly következtében fog lebegő lépéseket tenni, hanem egyfajta ellenállás eredményeként. Az ilyen ló ugyan vízszintesig felemeli alkarját és az ügetés üteme is lelassul, de mindezt valójában azért teszi mert a lovas keretet meghatározó segítségének ellenáll: hátul kimarad, elöl pedig nekimegy a zablának. Ez az az ló, amelyik már a képzés korai szakaszában “felajánlja” a  passage-t. Valójában nem a passage-t ajánlja fel, hanem ellenkezik, a lovas pedig ilyen-olyan okok miatt mindezt elfogadja. Elfogadja, mert félreérti a helyzetet azaz nem érti, nem veszi észre, hogy a ló ellenáll, vagy elfogadja, mert ezzel a módszerrel gyorsan eljut egy igen látványos mozgáshoz. Van olyan lovas, aki nemhogy csak elfogadja, hanem szinte kéri is a lótól a feladatot, úgymond "lebegteti" a lovat. Az ilyen lovas egybevágó segítséget alkalmaz: csizmáival előrehajt, miközben a szárakkal kitart. Napjainkban ezt divatosan lebegtetésnek nevezik, régen tappogásnak hívták. Gyakran találkozni az ilyen mozgással fiatal lovak versenyén, vagy lóárveréseken. A katonai szabályzat minderről azt írja, hogy: „...a ló mellső lábai túl gyorsan elhasználódnak mivel a súly hátulról túl hevesen lökődik rájuk...a hátulsó lábaik, különösen a csánkban és csűdben fognak szenvedni, mert a kéz túl sok súlyt visz rájuk, amit hordani kényszerülnek.

A német irányelvek érdekessége, hogy a passage kifejlesztését lépésből is ajánlja. Ezzel semmilyen magyar szakirodalomban nem találkoztam, a magyar mesterek egyhangúan a helyesen végrehajtott, élénk piaffe és féllépés feladatokat tartják a passage előfeltételének. Kókay Pál például így ír: „ A lendületesen piafferozó lovunkat indítsuk meg ügetésben. Mikor azonban a ló az első lépés megtételére készül, ezt csak megkezdeni hagyjuk, s rögtön ezután alkalmazzunk olymérvű felvételt, hogy az ügetés lendületének csak egyharmada szolgáljon helyváltoztatásra, kétharmad része a félfelvétel következtében rugószerűleg fölfelé hasson.“

A jó passage kifejlesztéséhez sok időre és munkára van szükség. A jó passage-ben a ló azért emeli magasra elülső lábait, mert az iskolaegyensúly hatására vállai megkönnyülnek. Sokan a hosszú munka megkerülésének érdekében a passage feladatot spanyol lépésből tanítják. A spanyol lépésben azonban a ló nem azért emeli magasra elülső lábait mert a vállak megkönnyülnek, hanem azért mert megértette lovasának kérését. Az igy kifejlesztett passage helytelen. A ló az ilyen képzés eredményeként csak a passage-hez hasonló mozgást végez, elülső lábait a lovas szándékának megfelelően magasra emeli, de mindennek kiképzési értéke nincsen és szembe megy a lókiképzés logikájával, ami célként a hátulsó lábak fokozottabb és fokozottabb teherviselését célozza.

Szólj hozzá!

Piaffe gyakorlatok

2018. június 01. 14:42 - patkószeg

IMG_3017kicsi.jpgNem piaffe-ozni szeretnék: a piaffe csupán eszköz, egyfajta szerszám a ló ügyessé tételére, az ügetés kifejlesztésére, egyben a minőségi vágtamunka előkészítője

A piaffe a magas szintű lókiképzés kulcsfeladata. Segítségével lehet a könnyedséget és az önhordást véglegesen kialakítani ügetésben. Meg is fordíthatjuk az állítást: iskolaegyensúlyban végzett ügetésre először csak lassú menetben, majdhogynem állóhelyben képes csak a ló – ez a piaffe. Később az előrehaladást egyre inkább fokozhatja a kiképző és (ha a ló megtartja az egyensúlyi pozícióját, azi iskolaegyensúlyt) a piaffe-ból passage-ba jut.

A piaffe és a passage közötti jármódot féllépének nevezzük. A féllépés során a ló a piaffe-hoz hasonló pozícióban lépésenként egy patanyomot halad előre. Régen ez volt a piaffe bevezető gyakorlata, a díjlovas veresenyeken, abban a versenyszámban, ahol először volt előírás a piaffe, azt kötelező előrehaladással kellett végrehajtani. A kiképző a féllépés rövidítésével jutott a majdnem állóhelyben, de „előrefelé” végrehajtott piaffe feladathoz és ha erre már minőségi szinten is képes volt a ló, akkor lovagolták előre, hogy a lassú menetben megtanult iskolaegyensúlyt fenntartva, nagyobb iramot felvéve passage-ban képes legyen az előrehaladásra. A passage tehát piaffe előre. És hát hogyan is gondolhatná bárki, hogy ameddig lassú menetben képtelen a ló iskolaegyensúlyba helyezkedni (piaffe), addig gyorsabb előremenetel esetén képes rá (passage)?

Hibás az a gondolat, hogy van olyan ló, amelyik könnyebben tanulja meg a passage feladatot mint a piaffe feladatot. Az ilyen ló valójában csak „kinyomja” magát az összeszedettségből, és ha az ilyen mozgást a kiképző engedi, hovatovább támogatja, azzal az egész addigi munkáját tönkre teszi, lovának az összeszedettségből való kíbújást tanítja. Jó piaffe nélkül nincs jó passage.

Éppen ezért hibás a passage feladatnak minden olyan taíntása, ami megkerüli a piaffe kidolgozásának nehéz, sokszor hosszadalmas folyamatát. A lovas nem passage-hoz, hanem csupán a passage-hoz hasonló értelmetlen, cirkuszi mozgáshoz jut. Éppen ezért a jó passage-t a piaffe minőségével lehet lemérni.

A piaffe az „ügetéshez hasonló” kétütemű mozgás. Csak hasonló, mert iskolajármódként nem kritériuma a tiszta lebegési fázis. A ló ültetett, a konchajlítás erőteljes, a vállak megkönnyültek, a mar megemelkedett, az elülső lábak könnyedén magasra emelkednek. A kiképző leginkább földről tudja lova mozgását (a piaffe minőségét) ellenőrizni, vagy pedig segítséget kell alkalmaznia, lovaglását a földről kell ellenőriztetnie. Figyelmének az összes fenti kritériumra ki kell terjednie. A kérdés nem egyszerű, mert legtöbbször azt tapasztalja a kiképző, hogy bizonyos feltételek teljesülnek, mások nem és ezért az adott helyzetben, az adott problémának megfelelő gyakorlattal kell a piaffe minőségét orvosolni. A beavatkozás tárháza persze szinte végtelen, az alábbi leírás csak néhnyat vonultat fel.

  • Megszűnik a tiszta kétütemű mozgás
    A lovasnak azonnal élénk vágtában kell előrelovagolni lovát. Az előretörekvés és az élénk ütemes mozgás a ló „saját” önálló feladata, amit a kiképző külön segítségekkel a piaffe közben nem tud korrigálni. A kiképzőnek annyi mindenre kell figyelni a feladatvégrehajtás közben, hogy ha az előretörekvést és az ütemes mozgást a ló feladja, akkor magát a piaffe feladat végrehajtását is meg kell szüntetni, a ló önállóságát a menőkedv és az ütemes mozgás tekintetében vissza kell állítani.
  • Szűkössé válik a keret, a ló nyakának nyújthatósága megszűnik
    A hajlítottan egyenes helyzetben lévő lovat a piaffe feladat közben vállat be helyzetbe kell fordítani. A vállat be feladat a piaffe közben is a lendület fokozója, a hosszan előrenyújtott nyak megteremtője. Szintén vállat be feladatot kell alkalmazni a hát izmainak lazítása érdekében, vagyis akkor, ha a ló háta merevvé válik a feladat végrehajtása során.
  • Túlságosan előretörekszik a ló
    A hajlítottan egyenes helyzetben lévő lovat a piaffe feladat közben fart be helyzetbe kell fordítani. A farat be összeszedő feladatként a súlypontot hátrafelé mozdítja, az előrehaladás mértékét csökkenti.
  • A ló izgatottan reagál a piaffe feladat kérésére
    Piaffe – lépés – piaffe átmenetekkel a ló nyugtatható, az átmenetek gyakorlásával a ló egyre inkább otthonosan érzi magát a piaffe feladatban.
  • A ló „túlmegy” a vállán
    Tipikus piaffe hiba: a lábak a talajnál közelednek egymáshoz, de nem csak a hátulsó láb patái mozdulnak előre, hanem az elülsőké is hátra. A feladatvégrehajtás igy helytelenné válik, az egymáshoz közelítő lábak ellenére a hátulsó lábran nem esik többletsúly, az elülsők nem könnyülnek meg. A ló fejét és tarkóját felfelé kell igazítani, a lovat pedig előre kell lovagolni.
  • A konchajlítás problémái esetén:
    • A far nem süllyed
      Pálca érintés szükséges a farbúbon.
    • A kereszcsont ízülésénél nincs elegendő fordulat (a ló nem „kapja maga alá” magát)
      Pálca érintés szükséges a farokrépánál.
    • Csípőízület nem hajlik elegendően (nincs elég lendület)
      Pálca érintés szükséges alúról a combon.
    • Térd és csánk nem hajlik eléggé
      Szár háulsó részének érintése szükséges.
    • Pata nem emelkedik elegendően magasra
      Csűd érintése szükséges hátulról.
  • Kevés a súlypont hátramozdítása
    Hátralépés – piaffe, vagy piaffe – levade átmenettel erősíthető.
  • Kevés a mar felfelé mozdulása
    A ló feligazodása alapvetően a hátulsó láb tevékenységéből következik. Ezt piaffe – vágta átmenettel lehet erősíteni. Az átmenetben ugyanis a ló a mozgást a mar megemelésével kezdi. Két – három átmenet meglovaglása után a ló már várja az átmenetet, amire marjának felemelésével készül.
  • Nem elég könnyed az elülső lábak mozgása
    Szintén a mar emelkedettségének hiányából, a vállak könnyedségének hiányából adódik. Ezt csak a lendület fokozásával, az egyenesség precíz kialakításával lehetséges növelni.

A piaffe nem csak az ügetés kifejlesztéséhez szükséges, hanem a vágta iskolajármódjainak előfeladata. Hogyan is lenne képes a ló vágtában végletes összeszedettségre (az iskolavágta, a redopp és a terre a terre végrehajtására) addig, ameddig ügetésben erre képtelen. 

Szólj hozzá!

Akadémia (Nemzeti Lovasakadémia)

2018. május 13. 10:11 - patkószeg

akade_mia.jpg

Akadémia Platón iskolájának neve. Nevét az attikai hősről, Akadémoszról elnevezett olajfaligetről kapta, melyben az iskola működött. A középkori Európában erről az iskoláról nevezték el a legmagasabb színtű katonai iskolákat, ahol a legfontosabb tantárgy a lókiépzés volt. A művelt, igényes lovaglást ezért nevezik akadémista stílusú lovaglásnak. Nemzeti szakirodalmunk az akadémista kifejezés mellett gyakran, egyszerűen csak iskolalovaglás kifejezéssel is illeti ugyanezt a stílust.

A Nemzeti Lovasakadémia tegnap tartotta első tanítási napját, hosszú évtizedek után hazánkban ismét megkezdődött az iskolalovasok, az akadémista stílusú lovasok képzése - stílusosan a fák árnyékában.

Szólj hozzá!

Székelyek vizsgáztak!

2018. május 07. 14:02 - patkószeg

31958512_10215081694969295_2066459175860305920_n.jpg

A hétvégén Gyergyószentmiklóson jártam. Czirják Csaba, Farkas Árpád és Mezei Szabolcs elméleti vizsgát tett, Mezei Szabolcs ezenfelül sikeresen bemutatta a kézen történő munka tesztjét. Eredményükhöz ezúton is gratulálok! Köszönöm továbbá azt a barátságot és szeretetet, amit hétvégén kaptam közösségüktől. A felvidéki lovasok mellett most másodszor vizsgáztak erdélyi lovasok. Délvidék, Kárpátalja húzzon bele! :)

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált listáját ide kattintva lehet megtalálni.

A két nap során nemcsak kézen dolgoztunk, tereplovaglással és lovardai munkával megkezdtük a campagneképzést. A fotón Farkas Árpád lova látható, járóiskolán, lépésben, puha támaszkodással. Lova előírásszerűen maga vesz támaszkodást, a tarkó a legmagasabb pont, a homlokvonal függőleges előtt.

Szólj hozzá!

Pluvinel a bizalomról

2018. május 07. 13:27 - patkószeg

Általános félreértés, hogy Antoine de Pluvinel durva eszközöket használt volna a lókiképzés során. Ez a róla fennmaradt lovasábrázolásokon látható viszonylag nagy feszítőzabláknak és sarkantyúknak lehet betudni. De Pluvinel valójában a kis, szinte láthatatlan segítségek mestere volt. Mi sem tükrözi ezt jobban mint az alábbi mondása:

"Sohasem lehet megbízni olyan lóban, amit a félelmén keresztül neveltek. Mindig lesz ugyanis olyan körülmény, amitől még lovasánál is jobban fél a ló. Amikor azonban ló és lovas kapcsolata a bizalmon alapul, akkor a ló ijedtében a lovast fogja kérdezni, hogy mit tegyen."

Szólj hozzá!

Lovagolj terepen!

2018. május 02. 07:48 - patkószeg

Terepen való rendszeres lovaglás nélkül nehéz megérteni, hogy milyen a lendület, milyen a menőkedv érzése. A ló ezeket legnyilvánvalóbban és legérzékelhetőbben saját környezetében: erdőn, mezőn mutatja. Ezért van az, hogy a lovardai lovas a lendületet és a menőkedvet sokszor a nagy irammal, máskor az ideges, agresszív pörgéssel téveszti össze. De hát lovardában, lehatárolt körülmények között mi más is jöjhetne ki a lóból?

Szólj hozzá!

Huszáros huszárok

2018. április 28. 08:19 - patkószeg

A Nemzeti Lovasakadémia országos lovastesztjét a Ludovika Huszár Dísszakasz vezeti - pontegyenlőséggel. Egyenlő eredményük mellett csupán gyorsabb megoldásukkal előzik meg a második helyen álló Falus Verát és a harmadik Maros Jánost. A teszt ide kattintva található.

Hiába a huszáros megoldások mindig sikerre vezetnek. :)

A fentiekben bemutatkozó videójukat osztom meg.

Szólj hozzá!

A pedagógia a tökéletlenség mérlegelésének művészete

2018. április 26. 08:59 - patkószeg

A lovas súlyos hibája, ha nem tudja elfogadni lova tökéletlenségét és viszonylag jó teljesítés esetén is elégedetlenségével nyomja agyon lovát. Be kell látni, hogy a ló teljesítménye sohasem lehet tökéletes. Ráadásul a teljesítmény viszonylagos, azt a ló képességéhez és képzettségéhez kell viszonyítani. Ami egy fiatal lónál kiválónak minősíthető, az később, a képzés előrehaladtával csak jó, vagy esetleg elégtelen is lehet, a lovasnak igen csak sok szempont figyelembevételével kell mérlegelni kell az egyes feladatok végrehajtását, mert a cél nem maga a feladat, hanem a ló képességeinek fejlesztése, ló és lovas közötti harmónia kiteljesítése. A kiképzés csak a tökéletlenség elfogadásával tud egyről kettőre haladni, a tökéletesség hajszolásával viszont megreked.

A tökéletlenség elfogadásának hiánya a lovas alázatának hiánya, hiszen maga a lovas sem tökéletes és tökéletlen lovasként hogyan is lehetne a lótól tökéletességet elvárni.

Mindez persze nem jelenthet elvtelenséget. A kiképzési elvek a lovas legerősebb mankói, hogy a ló nevelése a helyes úton haladjon, ugyanis lehetetlenség minden helyzetre, minden problémára előre felkészülni. Számtalanszor adódik a lovas számára ismeretlen, még meg nem tapasztalt helyzet, amikor pont az elvek ismeretének birtokában tudja felismerni az adott problémát és annak megoldási módját. 

Szólj hozzá!

Tudta, hogy egy egyszerű Google keresés...

2018. április 21. 12:28 - patkószeg

Tudta, hogy egy egyszerű Google keresés több számítást igényel, mint amennyi szükséges volt ahhoz, hogy az Apolló 11 embert juttasson el a Holdra? Szédületes és szinte követhetetlen, hogy mennyit és milyen tempóban fejlődik az emberiség.

De!

b8616b55fbf4bf9223c2ea7a34cbc205.pngDe mindez nem vonatkozik a lókiképzésre. Bár szeretünk hinni a fejlődésben, szeretjük azt gondolni, hogy okosabbak vagyunk elődeinknél, szeretjük azt hangoztatni, hogy a XX. század a lovaglásban egészen különleges volt - mindez azonban nem igaz. A lókiképzés - katonai csúcstechnológiaként - a ló háziasítása óta az egyik legfontosabb tudománya, mondhatnánk művészi szintre emelt tudománya az emberiségnek. És hát hideg fejjel, érzelmeinket félretéve hogyan is gondolhatnánk azt, hogy 6.000 év után bármi újat ki lehet találni. Különösen a természettől elidegenedett emberként, kiváltképp akkor, ha maga a tudás, az elődök tudása, 6.000 év kultúrája van feledésben.

A mellékelt képen II. Ramses, több, mint háromezer éves ábrázolásán a kocsiba fogott lovak iskolajármódban, kétütemű vágtában láthatók úgy, hogy a fáraó nem fogja a szárakat. Ki képes ma erre? Hogy is gondolhatnánk bármiféle fejlődésre?

Nemhogy fejlődött volna a lovaskultúra, de a fasorban sem vagyunk, barátaim.

1 komment

Lovas szakemberek kapaszkodjatok!

2018. április 14. 07:18 - patkószeg

Reggel egy tanítványom szakdolgozat-tervezetét olvastam. Nem tudok más kifejezést használni, de megdöbbentett az a precíz és magabiztos szaktudás, amit a kiképzéselmélet kapcsán az írás felmutatott - az elmúlt évezredek mestereinek gondolataitól a XIX. és XX. századi magyar szakemberek részletes (!) gondolataiig, a lókiképzés egyes fogalmaitól a kiképzésmenet teljes áttekintéséig.

Már nem először tapasztalom ezt!

Ismét leírom, mert olyan jó: Már nem először tapasztalom ezt!

Egy generáció kezd szemünk láttára felnőni, akik minőségileg más szinten ismerik és értik a lókiképzés részleteinek elméleti kérdéseit, mint ahogyan azt az elmúlt évtizedekben megszoktunk. És ez a tudás olyan gyakorlati ismeretekhez, olyan lovasérzéshez segíti őket, ami a gyakorlatban is egészen más színvonalú lovagláshoz, a magyar lovaskultúra megújulásához vezet.

Szólj hozzá!

Kókaynak mindig igaza van!

2018. április 11. 06:48 - patkószeg

Bármennyi lóval, lovaglással foglalkozó könyvön, íráson, jegyzeten is átrágtam magam, legyen az bár hazai, vagy külföldi, kortárs, vagy évszázados, mégis mindig oda jutok, hogy a lókiképzés lényegének legtömörebb, legvilágosabb írása Kókay Pál Hátulról - előre című összefoglalása.

Az írás A díjlovaglási feladatok című írással kiegészítve a szokványos lovaglással foglalkozó könyveknél határozottan rövidebb és a szokványos formátumtól eltérően nem tartalmaz képeket, rajzokat, ábrákat. Egyszerű, lényegretörő fogalmazásával mégis mindent leír, ami a ló teljes körű kiképzéséhez szükséges.

A ló kiképzése még tapasztalt lovasnak sem egyszerű feladat. Nem lehet ugyanis tökéletes “receptet” adni hozzá. Az egyik lovat ilyen helyzetben így kell lovagolni, a másikat olyan helyzetben úgy. Hányszor és hányszor esik meg, hogy még a legnagyobb mesterek is egy-egy szituációban csak vakarják a fejüket és szakmai gödörben vannak. Senki ne gondolja azt, hogy a lovaglás egyébként tiszteletre méltó szakemberei időről-időre ne kerülnének szakmai hullámvölgybe, hogy mindig, minden szituációban tudnák, hogy “merre van előre”. Sőt azt is állítom, hogy a lovasok, a lókiképzők, tapasztalattól, gyakorlattól függetlenül, persze különböző minőségi szinteken, de mindig ugyan azokkal a problémákkal találkoznak, mindig ugyan azokkal a problémákkal küzdenek. A magam részéről a nehéz helyzetekben mindig Kókayt ütöm fel és mindig megtalálom benne az előrelépést segítő gondolatot. Mert Kókaynak mindig igaza van! A Hátulról - előre című írásában a ló szárhozlovaglásával foglalkozik, amit az alábiakban szeretnék részletezni.

Száronlét

A ló együttműködésének alapja a száronlét. Az a ló, amelyik nincs száron az nem, vagy csak részben együttműködő. A száron lévő ló engedelmes, az engedelmesség megtagadásának első mozzanata az, hogy a ló feladja a száronlétet, már ha addig száron volt. Az a ló, amelyik nincs száron lehet ugyan együttműködő, de nem lesz engedelmes abban az értelemben, hogy az együttműködését bármikor beszüntetheti. Ilyen például az a ló, amelyik lovasával a lovarda nagyrészén együttműködik, de nem hajlandó megközelíteni a lovarda egyik sarkában lévő, számára különös tárgyat, molinót, akadályt, olyan szokatlan dolgot, ami máskor nincs ott. Szintén jó példa a száronlét hiányára, az együttműködés beszüntetésére a díjlovas versenyek eredményhirdetése. Bár az eredményhirdetésre a legjobb lovak kerülnek beszólításra, mégis a tiszteletkörben az engedelmességet a legtöbb ló megtagadja, ahányan vannak, annyi felé mennek különböző jármódokban és sebességgel. A száron lévő ló nyugodt, a száron lévő ló elfogadja lovasa akaratát. Az a ló, amelyik megtagadja az engedelmességet az nincs száron.

Nyomás - engedés

Kókay egészen egyszerű meghatározását adja a száronlétnek. Az a ló van száron, amelyik a lovas által meghatározott keretet önként és puhán elfogadja és kitölti. A keretet a lovas sokféleképpen határozhatja meg és az bármely irányból érheti a lovat. A keret szűkítése a lovas nyomásával, bővítése engedésével jár. A nyomást és engedést lehet oldal irányból, hosszirányból, de akár felűről lefelé is alkalmazni. Az oldal irányú nyomás hatására a ló válla, vagy csípője (esetleg mindkettő) oldal irányba mozdul, de az oldal irányú nyomás megakadályozhatja a váll, vagy csípő oldal irányú kitérését, kiesését is. A függőleges irányú nyomást talán nehezebb elképzelni. Bent Branderuptól személyesen láttam például azt, hogy lovától a mar lefelé történő nyomásával kért komplimentet (egyik láb előrenyújtása mellett a másik lábtőre való ereszkedést). De szintén példa a felűről lefelé történő nyomásra való engedésnek az, amikor piaffe-ban a farbúbra adott pálcasegítségre süllyeszti a csípőjét a ló.

A hosszirányú keretet a lovas leglátványosabban a csizmákkal és a zablával határozhatja meg. Azért leglátványosabban, “legkézzelfoghatóbban”, mert ez másképp is történhet. Például kézen keretet szabhat a lónak az elé tett pálca. Vagy futószáron a hátulról ható ostorsuhintás. De szintén keretet jelenthet kézen a lovas poíciója, az, hogy mennyire helyezkedik a ló elé, milyen mértékben fordul a lóval szembe, vagy fordul el tőle. Szóval a keretet sokféleképpen lehet meghatározni.

Száronlét szár nélkül

Elöl a keret meghatározásának tehát csak lehetséges, de nem szükséges módja a szár, a zabla használata. Ezért a száronlétnek sem szükséges feltétele a szárhasználat, a támaszkodás. A támaszkodás éppen abban különbözik a száronléttől, hogy a támaszkodás a kontaktust, a lovas keze és a ló szája közötti kapcsolatot jelenti, a száronlét pedig a keret elfogadását. Helyes támaszkodás esetén a ló száron van, de a száronlétnek nem szükséges feltétele a támaszkodás. Ezért van az, hogy a legnagyobb mesterek iskolafeladatokat is végre tudnak hajtani odadobott száron. Az odadobott szár ebben az esetben nem jelenti azt, hogy a ló ne lenne száron! Tovább menve a száronlét az alapja a kantár nélküli lovaglásnak. Csak száron lévő lovat lehet kantár nélkül lovagolni. (A kantár nélküli lovaglás egy bizonyos végeredménye lehet a kiképzésnek, de nem az eszköze!)

A célrnaszál

A hagyományos magyar megközelítés során a száron lévő ló támaszkodása olyan könnyed, hogy ha a szárat egy szakaszon cérnára cserélnénk, akkor az nem szakadhatna el. És ez valóban így van. Elöl a keret meghatározásához használt nyomást a helyes kiképzés a végletekig lecsökkenti. A végletesen lecsökkent nyomást elfogadó lovat öntartásban mozgónak nevezzük. Az öntartás persze nem jelenti azt, hogy a keretet ne lehetne bővíteni, vagy szűkíteni, de azt jelenti, hogy a keret meghatározása és fenntartása kívűlről szinte láhtatatlan módon történik. Ennek megfelelően lehet (és kell is tudni) szinte odadobott szárral lovagolni. De a magyar könnyűlovas hagyomány álláspontom szerint nem ez! A hirtelen iramváltáshoz, fordulatok lovaglásához, megállásokhoz, elinduláshoz elengedhetetlen, hogy a szárakat, mint az ülés segítségeit másodlagosan kiegészítő eszközt bármikor hatásba lehessen helyezni. Ezért van az, hogy a magyar lovas kívánatos szármértéket alkalmazva, mindig fenntart a szár súlyának megfelelő támaszkodást.

A lendület

Hátul a keret meghatározásának egyik lehetséges eszköze a csizma. A hátulról érkező nyomást végletesen elfogadó ló végleteen kicsiny csizmasegítséget igényel. A csizma nyomásának végleges csökkentése annak a szorgalomnak az állandósulása, amit lendületnek nevezünk. A lendület és az öntartás így “testvér” fogalmak. A hátulsó láb kellő szorgalma nélkül elöl feszeng a ló, az erős (helytelen) támaszkodás pedig a hátulsó lábak lomhaságát, a szorgalom hiányát okozza. Ezzel tulajdonképpen csak azt fogalmazom meg, hogy a száronlét szempontjából mindegy, hogy elől, vagy hátul tagadja meg a keret elfogadását a ló, mindegy, hogy a ló a zabla nyomásának “nyom ellen”, vagy a csizma nyomásának nem enged.

Szár csizma nélkül, csizma szár nélkül

Azt, hogy a nyomásokra engedjen a ló persze nem egyszerű elérni. Eleinte egyszerre csak egyirányból érkező nyomást tud elfogadni a ló. Ekkor kell alkalmazni a szár csizma nélkül, csizma szár nélkül történő lovaglást. Ezt szétválasztott segítségekkel történő lovaglásnak nevezzük. A képzésnek ez a szakasza tulajdonképpen addig tart, ameddig a ló meg nem tudja különböztetni a különféle szársegítségeket és a különféle csizmasegítségeket. Eleinte a ló ugyais a szárakat kizárólag rövidítő segítségként, a csizmákat kizárólag élénkítő segítségként értelmezi. (Eleinte például nem érti a csizma oldalt léptető segítségét.) Ekkor a szárak és a csizma együttes hatásbahelyezése a gáz és fékpedál együttes használatát jelenti. Ezt a lovaglásban egybevágó segítségnek nevezzük. Az egybevágó segítség használatát kerülni kell, az a ló számára érthetetlen, annak megfelelni nem tud, az csak az ellenállást és a merevséget növeli. Kókay világosan ír arról, hogy a fiatal, illetve nem átengedő lovat különválasztott segítségekkel kell lovagolni. De arról is ír, hogy az átengedő ló esetében, a nagy összeszedettséget kívánó feldatatok lovaglása során, egyszerre is hatásba kerülhet a szár és a csizma. Hát hogyne! A száronlét során a keret szűkítése ezt nyilvánvalóan megkívánja! A száron lévő ló nem fogja a szár és a csizma egyidejű hatásbahelyezését egybevágó segítségnek (egyszerre előrehajtó és rövidító segítségnek) értelmezni, hanem megérti, hogy a lovas a keret szűkítését szándékozza!

2 komment
Címkék: Lovas Nemzet

Thomas Krist: Mi ment félre? Nézd a különbséget!

2018. április 10. 06:34 - patkószeg

14202731_1090080127741766_2721831829637855110_n.jpg

Thomas Krist

5f480791131192921c3b5aa24cc2a19c--war-dressage.jpgElőzetes megjegyzés Thomas Krist cikkéhez: Ma reggel puha voltam. Elolvastam Krist úr cikkét, lefordítottam, azután a végén azt gondoltam, hogy mégis csak mellőzöm a cikk megosztását - tekintettel a díjlovasok érzelmeire. Azután Zerinváry Szilárd barátom megosztásával találkozam, aki nem volt rest az írást közreadni. Szeretném ismételten kifejezni, hogy az írás nem díjlovaglás ellenes, nem a lovassport ellen íródott. A mondandója csupán annyi, hogy a szerző tévesnek gondolja napjaink top sportolóinak lókiképési megközelítését, tévesnek gondolja azok pozitív elbírálását. A szerző - klasszikus képzettségével - arra világít rá, hogy a modern díjlovaglás lényegi kérdésekben tér el a klasszikus megközelítéstől. Én is ezt gondolom, Szilárdnak pedig köszönöm lovasemberi kiállását. Az alábbiakban pedig Thomas Krist cikke olvasható:

2016-08-12-dressage-thumbnail.jpg"Az olimpia jelmondata: "Gyorsabban, magasabbra, erősebben!" És hát napjainkban hozzá kell tennni, hogy "Az idő pénz!" Mindezt persze a lovaknak kell megfizetniük. Manapság a sportlovak átlagos használati ideje nyolc év - ami tény. Ezt korai egészségügyi hibáknak és problémás karatereknek szokták betudni. És ezzel kész. Régen a díjlovaglás volt a lovakért és a lovasok a mit, hogyan és miértet értették, a ló pedig ennek eredményeként a társuk volt.

Napjainkban a lovak vannak a díjlovaglásért. A lovasok tulajdonosok és anélkül használják őket, hogy különösebben érdeklődnének, vagy "időt pocsékolnának" a lókiképzés elméletének elsajátítására, vagy lovaik megértésére."

A második képen Alois Podhajsky (1936., belini olimpia), a harmadikon Isabell Werth (2012., londoni olimpia) lovaglása látszik.

Utóirat: Egy jelen lévőtől :) úgy hallottam, hogy Isabell Werth nem mert saját lovára visszaülni a olimpiai érme átvétele után... Ha így volt, azt gondolom, hogy jól tette.

Szólj hozzá!

Iskolalépés - iskolaállj

2018. április 07. 06:41 - patkószeg

Szirtes Bence iskolalépése és iskolaállj feladata. "A mesteri, úgynevezett iskolalovaglás az iskolalépésen alapszik, azzal kezdődik és azon épül föl." A videón látható iskolalépés és iskolaállj mesteri, monhatnám tanári.

Moys Elemér huszár ezredes, XX. századi nemzeti lovas szakirodalmunk egyik legtermékenyebb szerzője, az alábbiakat írja az iskolalépésről:
"A mesteri, úgynevezett iskolalovaglás az iskolalépésen alapszik, azzal kezdődik és azon épül föl...Az iskolalépés kitűnő testedző gyakorlat, melynek révén a ló a két idomító egység együttes és összehangzó alkalmazása által arra kényszerül, hogy járógépezete egész szerkezetét és az ezzel összefüggő egyéb testi berendezésének valamennyi szervét működsébe hozza...Az iskolalépés tulajdonképen nem egyéb mint a helyesen végrehajtott piaffe-nak a fele...Egyedül csak az iskolalépés által tudja a lovas elérni azt, hogy az ügetés minden fajtájában a ló helyes, szabályos, de emellett szép lendületes, könnyed mozgást fejtsen ki...Az iskolalépést a lónak mindig előrefelé, szabatosan és teljes biztonsággal kell végrehajtania az egyenes vonalon, a fordulatokban, piruettekben, a fél és egész oldalazásban, jobbra meg balra éppen úgy, mint a "vállat-be" és "farat-be" oldaljárásokban és ezek ellenkező állásaiban, sőt mi több, még a hátramenő mozgásban is...Az így végrehajtott iskolalépés teremti meg azt az állást, melyben a ló felegyenesedett, de mégis meghajlított nyakkal, a fejét a nyakszirttől kissé ferdén hátrafelé hordja, miáltal a feszítőzabla (vagy a csikózabla) az első nyakcsigolyára hat."

Szólj hozzá!

Az összeszedettség két mozzanata

2018. április 05. 07:32 - patkószeg

A ló összeszedettsége egyszerre mentális és fizikai kérdés. Mentális abban az értelemben, amit a tanár a diáktól vár el, amikor azt kéri: "Szedd össze magad, kisfiam!" Ilyenkor teljes figyelemmel kiegészített koncentrációrt kér a diáktól. De most nem erről, hanem az összeszedettség fizikai oldaláról szeretnék gondolatokat megfogalmazni.

A fizikai összeszedettség - egyebek mellett - a ló "összetolását", kompresszióját jelenti. De hát hogyan lehet ezt elérni egészen finom támaszkodás mellett, hogyan kell elképzelni mindezt, hogy ne az elöl húz hátulról présel egyébként teljesen hibás helyzetbe kerüljön a lovas. Ugyanezt a kérdést úgy is meg lehet fogalmazni, hogy mitől nem fog előretörekedni a ló, mitől marad rövid iramban, ha a lovas a lendületet, az előrelovaglást nem szünteti be? Attól, hogy az összeszedettségnek fizikai értelemben két mozzanata van: a hátusó lábak előrelovaglása és a súlypont hátravétele. Ha a lovasnak sikerült hátravennie a ló súlypontját, akkor a csizmák nem fogják gyorsítani a lovat, hiszen hátravett súlyponttal képtelenség előrefelé gyosrulni, a csizmák ezért nem előrehajtólag fognak hatni, hanem csak a lendületet növelik, a ló hátulsó lábait léptetik a súlypont felé.

Persze mindez nem egyszerű, mert a ló a lovas kétfajta, de egyidejű igényét (súlypont hátra, hátulsó lábak előre) csak igen hosszú képzés eredméneként érti meg. Először a kétfajta kérést külön-külön, például felváltva kell kérni a lótól. A fiatal lónál az előrelovaglás során az ülés mellett a csizmáknak van szerepük és ilyenkor elöl teljes szabadságot kell adni, a szárakkal engedni kell. A súlypont hátravétele során viszont a csizmák tevékenységét kell beszüntetni, hogy az ülés és a szárak telesen érthető információt adjanak a lónak. Ez a szétválasztott segítségekkel való lovaglás technikája, amit másképp a szárak csizma nélkül, csizmák szár nélkül kifejezéssel szoktak megfogalmazni. Amikor a ló szétválasztott segítségekkel már teljesen érti az összeszedettség "két mozzanatát", akkor meg lehet kísérelni egyszerre is a ló felé a kérést érvényesíteni. Ez az összeszedettség.

Szólj hozzá!