Leventeeeeeeeee! :)

2017.10.18. 15:31 patkószeg

Lezsák Levente csapata!

Szólj hozzá!

Lendület

2017.10.18. 05:37 patkószeg

img_6935.JPG

A lendület - egyebek mellett - a vállak könnyedségében mutatkozik meg, ami a ló fordíthatóságát eredményezi. A fotón Bent Branderup az egyik legnagyobb kortárs lovas mester és lova Caras látható. 

1 komment

Egybevágó segítség

2017.10.16. 06:31 patkószeg

Egybevágó segítségnek nevezzük azt a helytelen segítségadást, amikor a lovas a felvétellel egyidőben előrehajtja a lovat, egyszerre lép a gáz- és a fékpedálra. Az egybevágó segítségek használatával lovagolt ló merevvé és egyre ellenállóbbá válik, lovaglása nem kényelmes, nagy a sérülésveszély.

De nyilvánvalóan az is egybevágó segítség, ha az elsődleges segítségnek (a testbeszédnek, lovon ülve az ülésnek) ellentmond a másodlagos segítség (a szár, csizma, pálca, hang használata), hiszen mit gondolhat ilyenkor a ló: mit is kellene tennie? (Például bal állításban (szárak) a lovas a jobb ülőcsontját (ülés) terheli.) A lovas ellentmondó kommunikációja zavarba ejtő, a ló erre is csak merevséggel, engedetlenséggel tud reagálni. A másodlagos segítségeket mindezért csak nagyon megfontoltan, az elsődleges segítséggel összehangoltan szabad adni és természetesen csak akkor, ha a ló az elsődleges segítségre nem, vagy nem megfelelő intenzitással reagált.

1 komment

Kunffy Károly az elengedettségről

2017.10.15. 08:13 patkószeg

charles_de_knuffy.jpg

"Világéletemben ugyanazt a dolgot kerestem: a lovat amely hajlékonnyá vált az ízületeiben, lazává izmaiban - a lovat, amely a könnyed mozgásával, hordásával, lovasának befolyásának fenntartásával mutatja fel atletikus képzettségét. A kadencia, mint föld feletti mozgás, nem csupán előrehaladást, hanem a ló hordását is feltételezi. A lovaglásban mindez az elengedettségből következik, ezért az elengedettség megelőzi az összes többi szempontot."

"Ha a ló testében tradícionálisan el nem engedtetett testrészeket lehet felfedezni, akkor a ló képtelen az átengedőségre és az elengedettségre. A mozgás elakad a blokkírozott testrészen, bár annak végig kellene haladnia egész testén. Mindenfajta blokk katasztrófához vezet, mert minden egyes lépés zavarja a ló szervezetét és traumatizálja azt. Az elengedettség hiányával végül nem atlétává, hanem beteggé válik a ló."

Az idézet fellelését köszönöm Maros Jánosnak. :)

Szólj hozzá!

Időzítés

2017.10.10. 08:24 patkószeg

screenshot_2017-10-10_08_22_16.png

Sokszor tapasztalható, hogy egy ló az egyik lovasnak egészen csekély segítségeire is reagál, addig ugyanazon lovon másik lovas csak igen erős segítségekkel tudja érvényesíteni akaratát. A különbség legtöbbször a segítségadások időzítésében rejlik

A segítségadás pontos időzítése különös jelentőséggel bír a lovaglás, a lókiképzés során. Ugyanannak a segítségnek különböző időpontban történő adása jelentősen csökkentheti, vagy növelheti a ló reakcióját, illetve a különböző időpontban adott segítségek – bár azok teljesen egyformák – különböző jelentéstartalommal értelmezhetőek a ló számára. 

Segítségadás időzítése a háulsó lábak, és a csípők esetében

A ló lépéshosszát, vagy rövidségét, valamint a lábak mozgásirányát csak a levegőben lévő lábra adott segítségek tudják befolyásolni. Előrehajtó csizmasegítséget ezért a két oldalon külön-külön kell adni a lónak, abban a pillanatban, amikor az felemeli a hátulsó lábát. A jó időpillanatban adott segítség nemcsak hatásában optimális, hanem – mivel a ló együttműködését eredményezi – a csizmasegítségre egyre érzékenyebbé és érzékenyebbé neveli a lovat. A helytelen időpontban adott segítség viszont nemhogy csak nem éri el a kívánt hatást, hanem a segítségre magára egyre inkább érzéketleníti a lovat. Általános szabály ugyanis, hogy a segítségre való reagálás érzékenység, a reagálás elmaradása érzéketlenség irányába mozdítja a lovat. Ez az oka annak, hogy az egyik lovasnak úgymond „hatékony csizmája” van, míg a másiknak nem.

Ugyanez áll a hátulsó lábak odalirányban történő léptetésére is. A segítségadás megfelelő időpontja ebben az esetben is az, amikor a ló a földről felemeli lábát. A segítségadás ilyen időzítése a láb erőteljesebb oldalirányú lendítésére sarkallja a lovat. Az oldaltléptető csizmasegítség alkalmazása abban a pillanatban, amikor az azonos oldali láb a födön van – inkább a csípő erőteljesebb oldalirányú mozdulását eredményezi.

Campagne átmenet, iskolaátmenet

Az átmenetek lovaglásának kétféle módja lehetséges. Az iram fokozásával, vagy csökkentésével végrehajtott átmenet a campagne átmenet: a ló lépésiramának fokozásával a ló ügetésbe vált, az ügetés fokozásával vágtába. A vágta iramának rövidítésével az ügetéshez, az ügetés rövidítésével a lépéshez juthat a lovas. De a jármódok nem feltétlenül különböznek egymástól az iramukkal. A négyütemű lépésből szintén ügetésbe vált a ló akkor, ha a hátulsó lábat sikerül annyival hamarabb lépésre bíztatni, hogy egyidejűleg kezdjen előrelendülni az átlós elülső lábbal. Ez az iskolaátmenet, ami azzal az előnnyel rendelkezik a campagneátmenettel szemben, hogy az átmenet során nem mozdul a ló súlypontja előre, ezért légies könnyed ügetéshez „jut” a lovas. A hátulsó láb hamarabb történő előrelendítését váltja ki az, ha a hátulsó lábra ható előrehajtó segítséget akkor adja a lovas, amikor az átlós elülső lábát éppen felemelei a ló. A segítségadás ilyen módja az átlós lábak egyidejű lépésére, ügetésre ösztönzi a lovat.

Hasonló a helyzet a vágtabeugratás kapcsán is. A vágta ugyanis csak „félig” különbözik az ügetéstől. Az ügetés-vágta átmenet során megmarad a belső hátulsó-külső elülső lábak egyidejűsége. Ha a lovas képes a külső hátulsó láb hamarabbi előreléptetésével „megtörni” a másik átlós lábpár egyidejű lépését, akkor a ló vágtába vált. A capmagne ügetés-vágta átmenetet (az egyszerű gyorsítást) a belső csizma hatásával lehet elérni, tehát a campagne beugratást a belső csizmával hajtja végre a lovas (fiatal ló esetében ezt kell használni), addig az iskolaátmenetet a külső csizma segítségével (külső hátulsó láb hamarabbi előreléptetésével) kell meglovagolni.

A félfelvétel időzítése

A felvevő szárhatást azon az oldalon és akkor kell eszközölni, amikor a hátulsó láb a földön van. A levegőben lévő hátulsó lábra adott felvétel hatástalan marad, az a ló ellenállását váltjaki. Világosan ír erről Molys Elemér: „A hajlítást és a testsúlyhordás munkáját lépésben és ügetésben felváltva hol az egyik, hol a másik hátsó láb végzi. Abban a pillanatban, mikor az egyik hátsó láb az egész súly hordásában a másikat felváltja, a ló testsúlyát, mely eddig az elején nyugodott, visszaveti a földre lépett, tehát mintegy rögzített hátsó lábára, ugyanakkor pedig a hátizmait megfeszítve két elülső lábát váltakozva kilépésre emeli. Ezt a hát- és végtagműködést a lovasnak kell a lóból kiváltania. E célból a ló súlyát és a maga testsúlyát egy nevezőre kell hoznia, vagyis ennek a két tehernek a súlypontját egy pontban kell egyesítenie és így a maga súlyát, egyesülten a ló testsúlyával a fölre helyezett (fix) súlyvivő lábra kell irányítania. Ez sikerül is neki, ha a két szárral felváltva dolgozik, még pedig akként, hogy mind a maga súlyával, mind az egyik szárral a rögzített hátsó lábra igyekszik hatni, ezalatt pedig a másik szárral a másik hátsó láb mozgását szabályozza...Ezt a támogató befolyást a következő módon kell végrehajtani: amint a ló a jobb hátsó lábával ki- és alálépett és nyomban utána a bal lábát felemeli, a lovas a jobb szárral erősebben kitart, ugyanakkor egyszersmind több súlyt helyez a jobb ülőcsontjára és íly módon a maga és a ló egyesített súlyával a jobb hátsó lábát hajlítja meg, amikor a jobb láb emelkedik a kilépéshez, a bal szárral tart ki és egyidejűleg több súlyt helyzve a bal ülőcsontjára, a ló bal hátsó lábát hajlítja meg.”

Segítségadás időzítése az elülső lábak, és a vállak esetében

Az elülső lábak oldaltléptetése, illetve a vállak oldalra való vezetése teljesen megegyezik a hátulsó lábak, illetve a csípők oldalirányba vezetésének segítségadásával. A jobb elülső láb erőteljesebb balra lendülését abban a pillanatban lehet eszközölni, amikor a jobb elülső láb felemelkedik a földről. A jobb váll erőteljesebb balra mozdulását viszont akkor lehet hatékonyan elérni, amikor a jobb láb a földön van. Ugyanezt a logikát, de pont ellentétesen kell használni akkor, amikor a lábak oldaralendülését, vagy a vállak oldalirányú mozgását csökkenteni kívánja a lovas.

Gyakorolni, gyakorolni!

A segítségadások helyes időzítése igen sok gyakorlást igényel, az nem fog egyik pillanatról a másikra sikerülni. A gyakorláshoz erős motivációra és sok kitartásra van szüksége a lovasnak. De nehogy azt higgye bári is, hogy más szakma kiemelkedő műveléséhez kevésbé rögös út vezet!

Szólj hozzá!

Címkék: Lovas Nemzet

Ha idiótáztok, akkor is!

2017.10.05. 08:02 patkószeg

fullsizerender.jpg

Mit kell tenni a ló nyakával a képzés során? Feligazítani, vagy mélyre lovagolni? Nagy kérdés! Az észak-európai lovasok (hollandok, németek, stb.) mélyre lovagolják lovaik nyakát, végletesen próbálják ezzel a technikával lovuk izmait nyújtani, lazítani. Tévednek! A nyak túlzott mélyre lovaglása egyensúlyhibához, végső soron ellenkezéshez vezet: a ló kellő egyensúly hijján képtelen az együttműködésre. A franciák viszont már a kiképzés kezdetén feligazítják lovaikat, hogy megfelelő egyensúlyi helyzetet biztosítsanak. Tévednek! A szárakkal való feligazítás (a baucherizmus) a lendület hiányához, feszességhez vezet: az elengedettség hiányában az így képzett ló képtelen az együttműködésre. (A baucherizmus hibás megközelítéséről egyértelműen ír nemzeti lovaskultúránk részesének tekinthető Louis Seeger - Maximillian Weyrother taníványa - a Herr Baucher und seine künste című könyvében.) A lovak különleges alapadottságait kihasználva ideig-óráig mindkét stílus képviselője eredményeket tud felmutatni, de ha a szíve mélyére néz az ilyen módszer követője, akkor világosan látja kilátástalanságát, kiképzési módszerének tarthatatlanságát.

A magyar lókiképzési stílus ettől gyökeresen eltér. Nemzeti megközelítésünk nem a nyak helyzetének poziciónálásából indul ki, hanem a hátulsó lábak tevéknységét vizsgálja, azt iskolázza.

Álláspontomért épp a tegnapi napon idiótázott le egy ismert lovas. Nem először történik ez és gondolom nem is utoljára. Nem baj! Nem tudok mit tenni - képtelen vagyok másképp lovagolni, képtelen vagyok (és nem is akarok) kiszakadni saját kultúránkból, nem tudok (és nem is akarok) eltérni elődeink lókiképzési stílusától. Ez van szívembe írva. És nem vagyok egyedül...

Ha valaki mégsem érti az hogy a nyakat a hátulsó lábak pozicionálják, akkor nézze meg Bent Branderup (Josipovich Zsigmond egyik legnagyobb tiszelőjének) vonatkozó gondolatait, amit ide kattintva (2:15-től) lehet kis videón megnézni. A filmen egyébként Branderup mellet Marius Schneider és Christopher Dahlgren munkája is látszik. Utóbbi februárban lesz hétvégi kurzusra vendégem Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Készüljetek!

A fenti képen Josipovich ábrája látszik az ideális használati lóról. Hogy mit kell tenni a ló nyakával a kiképzés során? Feligazítani, vagy mélyre lovagolni? Semmit! Hagyjátok békén, foglalkozzatok a ló hátulsó lábával!

1 komment

Szalontai (Sheriff) Zoltán írása

2017.10.03. 07:01 patkószeg

21231653_1678101445533263_7052595324873112862_n.jpg

Dr. Gőblyös István barátom az idén más formában akarta megrendezni a Magyar Lovaskultúra Napját, s lehetőséget kívánt biztosítani rá, hogy az egyik kerekasztalt én moderáljam. Végül azonban hagyományos formában kerül majd lebonyolításra a rendezvény (Lesz wersternlovaglás is, nyugi!), ezért a vitaindítónak szánt előadásomat közzé teszem, nem akarom, hogy nyom nélkül eltűnjön a süllyesztőben, Íme: Western csizma a kerekasztalon
Szalontai Zoltán vitaindítója a Magyar Lovaskultúra Napján

Dr. Gőblyös István barátom megkeresett pár hónapja, hogy 2017-ben is megrendezné a Magyar Lovaskultúra Napját, de ezúttal nem lovak közelében, nem egy fedelesben, lóháton, hanem fehér asztal körül ülve, előadásokkal, kerekasztal beszélgetésekkel. Kérdezte, hogy van-e javaslatom témára, amit érdemes lenne körüljárni, elemezni, eszmét cserélni róla? Nekem – hogy, hogy nem – azonnal az az ötletem támadt, hogy legyen az egyik téma a westernlovaglás. A lovaglásnak ez az egyetlen válfaja, amihez némileg konyítok, így borítékolható volt, hogy mivel fogok előállni. Pista barátom nyitottságát mutatja, hogy nem zárkózott el, így most alkalmunk van beszélgetni a westernlovaglásról (is), amikor magyar lovaskultúráról cserélünk eszmét.
Azt szeretném itt körüljárni Önökkel, veletek együtt, hogy a magyar lovaskultúra és a westernlovaglás két egymástól idegen dolog-e, mint azt sokan állítják vagy gondolják, vagy pedig egymásba fonódó, összekapcsolódó, egymást átszövő dolgok, mint azt én állítom.
Ahhoz, hogy két dolgot egybevessünk, tudnunk kell pontosan, hogy mit vetünk egybe mivel, azaz mindenekelőtt definiálnunk kell a két fogalmat! A bajok itt kezdődnek, hiszen szerintem nincs itt senki köztünk, aki bármelyik fogalmat röviden, tömören, közérthetően le tudná írni, a korrekt definíciót meg tudná adni. S minden probléma innen ered. Vállalkozik itt bárki is arra, hogy akár a magyar lovaskultúra, akár a westernlovaglás fogalmát axióma szintjén definiálja? Ha nem, akkor hívjuk segítségül pl. a Wikipédiát kiindulási alapnak! De jaj, a Wikipedia nem tartalmaz bejegyzést a Magyar Lovaskultúra címszó alatt!!!! A Kultúra címke alatt pedig a következőt találjuk: „A kultúra kifejezés alatt általános értelemben egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összességét vagy szűkebb meghatározás szerint az ún. „magas kultúrát” értjük.” Azaz deduktív úton közelítve a Magyar Lovaskultúra alatt a magyarság, mint embercsoport lovakkal kapcsolatos szokásainak és hagyományainak összességét kell értenünk.
S most lássuk a másik fogalmunkat, a westernlovaglást! Ilyen bejegyzés sincs a Wikipédiában!!!! Maga a western szó azt jelenti: nyugati. A lovaglásról pedig ezt olvashatjuk mintegy összefoglalásként: „A lovaglás egy olyan sport, mely megfelelő alázattal, szorgalommal és kitartással művészetté fejleszthető!”. A Westernlovaglás ezek szerint egy olyan sport, amely nyugati (azaz amerikai, vadnyugati) eredetű, és amely megfelelő alázattal, szorgalommal és kitartással művészetté fejleszthető!
Na, most akkor mit is hasonlítunk össze mivel? Sportot kultúrával? Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy a lovas kultúra – mint a kultúra lovakkal kapcsolatos része - tartalmazza a lovas sportot is, s az sem vita tárgya, hogy a westernlovaglás is lovassport. Azaz része a lovaskultúrának. A kérdés már csak az, hogy lehet-e magyar lovassport az, ami western, azaz nyugati? Szerintem evidens, hogy lehet, hiszen Magyarországon magyar lovasok versenyeznek ebben a lovassport szakágban, a Magyar Lovasszövetségnek van külön Western-Reining Szakága. Ez a szakág, ez a stílus így egyik ága a magyar lovassportoknak. Hovatovább 20-30 éves hagyománya is van idehaza a westernlovaglásnak. Magyarok művelik, lovassport is, azaz a kultúra, azon belül a lovaskultúra szerves része!
A következőkben – alátámasztandó vagy megingatandó fenti állításomat - a westernlovaglási stílust vessük egybe a … mivel is? Magyar sítlussal? Angol stílussal? Klasszikus stílussal? Létezik egyáltalán olyan, hogy magyar stílus? Melyik az a lovassport, amelyben magyar stílusban lovagolnak? – kérdezem én. Mondjuk a díjlovaglás? Készséggel elhiszem, ha pl. a bécsi spanyol lovasiskola vezetője vagy Bent Branderup , a The Academic Art of Riding vezetője is így tudja. :)
A western lovaglási stílus alatt idehaza a vadnyugati eredetű, azaz amerikai, az európaitól gyökeresen eltérő lovaglási stílust értenek. Emiatt vetődnek fel az első ellenvetések: mi köze akkor a magyar hagyományokhoz, a magyar lovaglási stílushoz, magyar lovaskultúrához? Ez valami amerikai mocsok, valami sekélyes, felszínes dolog, ami nem kívánatos idehaza. Ha nem is tiltott, de nehogy már a támogatott kategóriába kerüljön a 3T-ből. Megtűrjük, oké, de ne tolakodjon ide a kerekasztalhoz! Ezzel a gondolatmenettel számtalanszor találkoztam már, s találkozom ma is.
Évtizedek óta élek a westernlovaglásban. Ennek ellenére jómagam sajnos csak nagy nehezen és hosszasan tudom megfogalmazni, hogy mi a westernlovaglás. Annyira sokszínű, olyan bonyolult rendszerről, olyan szerteágazó stílusról van ugyanis szó, hogy hamar belegabalyodik az ember a definiálásba. Mutatok pár filmbejátszást példaként a westernlovaglás köréből:
1. Western riding verseny
2. Reining verseny
3. Cutting ló munka közben, verseny szituációban
Ugyan mondaná meg valaki, hogy miben hasonlítanak ezek egymásra? És tessenek elképzelni, hogy nem csak ez a három westernlovas versenyszám létezik, hanem kb. 100 féle, s ezek sokszor annyira hasonlítanak egymásra, mint az élőlények szaporodása. Van eleven szülő, van tojásból kikelő, van osztódással szaporodó, s ki tudja még mennyi féle. A sok-sok, egymásra alig hajazó versenyszám mellett ráadásul ezer ága-boga van a dolognak a versenyszférán kívül is.
Rengeteg előítélet, tévhit, fél információ, félreértés veszi körül ezt a stílust, sokszor maguk a westernlovasok részéről is. Nézzünk meg egy videó bejátszást!
Fiatal westernlovas versenyzőtől kérdezi a riporter, hogy miért ezt a stílust választotta?
Mit hallunk? Ez a stílus laza, nem olyan karót nyelt, mint az angol, ez lóbarátabb, mint más stílus, stb. Ezek szerintem marhaságok, semmi közük a lényeghez, viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy felhergeljék, a westernlovaglás ellen hangolják egyéb stílus híveit. Minél régebb óta, s minél mélyebben foglalkozom westernlovaglással, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy nincs semmi lényegi különbség egyes stílusok között, a western se nem jobb, se nem rosszabb, se nem nehezebb, se nem könnyebb, se nem lazább, se nem merevebb, se nem bonyolultabb, se nem egyszerűbb, mint egyéb lovaglási mód. Amint a mélyre ásunk, azonnal az azonosságok jelentősége válik szembetűnővé. A lovaglásban az a különleges és az igazán nehéz, hogy egy az embertől független, nála sokkal erősebb, az emberétől jelentősen különböző ösztönrendszerrel megáldott, csodálatos élőlénnyel együtt kell működni az ember által kitűzött cél elérése érdekében.
S ez a lényeg! A kitűzött lóhasználati cél határoz meg mindent! Stílust, eszközöket, felszereléseket, tartástechnológiát, takarmányozást, állategészségügyet, stb.
A westernlovaglás talán azért váltott, s vált ki ma is ellenérzést Magyarországon, mert a magyar lovasok vagy az olimpiai sportágakra, vagy a katonai hagyományőrzésre vagy a fogatolásra gondolnak, amikor lóhasználati célról van szó, s eszükbe sem jut a western, nem ismerik, így nem is értik annak lényegét. Amikor én lovasokkal lóhasználatról cserélek eszmét, lovas hagyományokról beszélgetek, első blikkre mindenki a lovak harcászati hasznosítására illetve az abból levezethető, származó hasznosításra gondol. A huszároknál, lovasíjászoknál ez evidens, de az olimpiai szakágak is a lovak katonai célú hasznosításához kötődnek, ezeket is katonatisztek művelték a legmagasabb szinten és a könnyűlovasság kiképzéséhez, harcászati gyakorlatához kapcsolódtak. A fogathajtás talán csak a kivétel, ahol ez a katonai attitűd nem annyira túldimenzionált. Csak elvétve vetődik fel a lovaskultúránkkal kapcsolatban, hogy a magyar lovaskultúra ugyanúgy lefedi a paraszti gazdaságok lóhasználatát (szántás, vetés, ekekapázás, szállítás, közlekedés), a közlekedés és szállítás szolgáltatási ágakat (posta, fuvarozás, utazás) és elég régre visszatekintve a nagyállat tartó állattenyésztést (ménesek, gulyák, nyájak tartása, terelése). A pásztorkodó nagyállat tartás ugyan kitüntetett helyet foglal el a nemzeti emlékezetben, de a napi életben szinte egyáltalán nincs jelen már idehaza. Ugyan minden magyar ember, sőt a világon nagyon sokan tudják, hogy mit jelent az a szó, hogy csikós, de igazi csikóst elvétve találni már csak. Hiszen nincsenek klasszikus ménesek, a magyar csikósok többsége lovaglás elmélet, a lovas pásztorkodás terén elméletileg is, gyakorlatilag is lényegében alulképzett, valójában inkább cirkuszi akrobata, mintsem lovas pásztor. Nincs kitől megtanulniuk a csikóskultúrát, hiszen eltűnt az a generáció, aki még benne élt abban, s az elmúlt évtizedek egyáltalán nem kedveztek a lovaknak, így a lovasoknak, a csikósoknak sem. A gulyások Magyarországon a 48/49-es szabadságharc óta gyalog terelik a gulyákat, s ez a mai napig így van. A Hortobágyon láttam, hogy térdig-derékig érő vizekben kell tavaszokon kiterelniük az állatokat gyalogosan. A csikósok patraca sem azért született meg, mert az remek dolog, kiváló eszköz lovaglásra. Ugyanúgy a 48-as szabadságharc bukása után döntötte lel a bécsi udvar, hogy ne lovagolhassanak nyeregben csikósaink. Ugyanis az egykor magától értetődően lovon terelő gulyások, csikósok pillanatok alatt könnyűlovas haderővé fejleszthetőnek számítottak, s a labancok nem akartak újra magyar könnyűlovassággal csatázni.
Egy ideje a pásztorkodó állattartásról értekezek itt. S nem véletlenül! Mert éppen ez a terület az, ahol a magyar lovaskultúra összekapcsolódik a westernlovaglással. Mi a westernlovaglás lóhasználatának célja ugyanis? A cowboyok, azaz a marhapásztorok feladatainak hatékony ellátása. Azaz munkalovaglás, a lovak használata nagyállat tartó pásztorkodás feladatainak, mindennapi teendőinek elvégzésére. Minden mai westernlovas sport, versenyszám ide kanyarodik vissza, innen ered. S ez sokkal markánsabban észlelhető még napjainkban is, mint egyéb szakágak, sportágak, versenyszámok esetében azoknak a harcászati gyökerekhez való kapcsolata.
Amikor tehát a westernlovaglást el akarjuk helyezni a magyar lovaskultúra rendszerében, akkor elsősorban a pásztorok lovaskultúrájával kell a párhuzamot keresnünk, észrevennünk, s nem a katonai gyökerű lovassportokkal, lóhasználattal. S itt van egy nagy-nagy bibi: Ma Magyarországon pásztorkodó lovaskultúra nem vagy alig létezik. Amerikában ez a lovaglási stílus azért maradt meg, s azért fejlődött hihetetlen magasságokba, ugyanúgy művészi szintre, mint a díjlovaglás például Európában, mert ott mind a mai napig élő hagyomány a cowboy éra, ott a kontinens felfedezése óta töretlenül jelen van a pásztorkodó lovaskultúra. Ott ma is hatalmas ménesek és marhacsordák élnek, óriási profitot termelő egész iparág ez ott, s ma is extenzív körülmények között tartják, tenyésztik, termelik a marhákat, s lovakkal végzik a körülöttük adódó feladatok jelentős részét.
A westernlovaglás tehát korántsem a westernfilmekből megismert vadnyugati fenegyerekek lovaglási módja, hanem a mindennapi kenyérkereső foglalkozások egyike a marhatenyésztő államokban mind a mai napig.
Oké, vetheti ellen bárki: de miért kellene nekünk a kiveszett pásztorkultúránkat az amerikai cowboyoktól visszatanulni? Van nekünk írott és filmes emlékezetünk, s még él egy-két nagy öreg is, tanuljuk vissza az eredetit a nyugati helyett! Emlékeztetnék azonban arra, hogy ha az amerikai indiánok nem átallják Kassai Lajostól újra megtanulni a lovasíjászatot, akkor miért kellene nekünk átallni, hogy a marhatartás csínját-bínját amerikai cowboyoktól tanuljuk újra? Mondhatja azt is valaki, hogy nincs ma szükség már Magyarországon extenzív pásztorkodásra, ezért nincs is reményteli jövője. Ezt nem lehet már újra éleszteni, elég ha megőrizzük az emlékét becsülettel. De ez sem így van! Az elmúlt években rengeteg állami tulajdonban lévő földterület került bérlők kezébe. A Nemzeti Parkjaink területének nagy része pl. legelő volt, s ezek is bérlőkhöz kerültek, s kifejezetten pásztorkodó állattartás, a húsmarhák extenzív tenyésztése volt a megcélzott hasznosítási cél. Kötelező állategységet írtak elő a gazdáknak, akiknek nagy része tőkeszegényen vágott bele a gazdálkodásba. A legköltséghatékonyabb extenzív tartási technológia a lovak használatával valósítható meg, mint azt Amerikában bizonyítva látjuk, így idehaza is felmerült egyre több gazdában az igény erre. Az olcsón üzemben tartható és messze hatékonyabb lovak használata a drága gépek (terepjárók, motorok, quadok, stb.) helyett a marhacsordák körüli feladatok (terelés, őrzés, válogatás, stb.) során rentábilisabb gazdálkodást tesz lehetővé, ami a tőkeszegény magyar gazdák számára vonzóvá is tehetné a lovat, ha ismernék a lovas pásztorkodás kultúráját.
Na, most akkor vesse fel valaki azt, hogy mit lehet tanulni egy iskolázatlan cowboytól? Miféle lovaskultúra birtokosai lehetnek ők? Erre az a válasz, hogy eszméletlenül sokat lehet tőlük tanulni, s ezt az egész világ tudja. Hadd említsek itt pár nevet: Tom Dorrence, Ray Hunt, Pat Parelli, Clint Anderson, Monty Roberts. Őket az amerikai cowboy kultúra nevelte ki, s óriási hatással voltak az egész világ lovaskultúrájára. Amikor a Hortobágyon jártam-keltem, engem nagyon meglepett és megfogott az, hogy bárki pásztoremberrel is beszélgettem, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy egyszerű csikós-, gulyás-, juhász-e az illető vagy a Magyar Tudományos Akadémia valamely testületének tagja? Olyan művelt, magukat kifejezni tudó, tájékozott, nyitott emberek a pásztorok, hogy az ember elszégyelli magát, hogy milyen előfeltevésekkel elegyedett velük szóba. S ez igaz az amerikai cowboyokra is. Szó sincs a westernfilmekből megismert jellemtelen, rongyos, csavargó-lótolvaj, kulturálatlan elemekről. Amikor Amerikában közöttük forgolódtam, ugyanazt a rátarti büszkeséget, a hivatásuk iránti rajongást, természet és emberszeretetet tapasztaltam köztük, mint a magyar pásztorok világában. Egy nagy különbség van a kettő világ között: Amerikában sokan vannak akik marhákkal, lovakkal foglalkoznak napi szinten, s ezt a családjaik évszázadok óta teszik, míg idehaza már alig-alig van olyan pásztorember, aki a múlt egyenes ági örököse. Döbbenten tapasztalom sokszor, hogy gulyásoknak el kell magyarázni, meg kell nekik tanítani, hogyan kell egy csordát terelni úgy, hogy ne tapossa szét mások vetését, ne széledjenek szét, ne tegyenek kárt kerítésekben, egyéb javakban. Mutasson nekem valaki egy magyar pásztort – csikóst vagy gulyást , aki 100-ból legalább 50-szer elkap lóhátról egy futó marhát pányvakötéllel. Olyan amerikai cowboy nincs, aki ezt ne tudná szinte 100 % hatékonysággal a lasszójával. Amerikában egy alkalommal megismerkedtem egy nagyon gazdag emberrel egy lovas verseny nézőterén, aki még ottani viszonylatban is dúsgazdagnak számít. Mondjuk ő Texas Mészáros Lőrince. Meghívott bennünket magyar westernlovasokat a dallasi Stockyard esti rodeójába. Ott ült közöttünk a nézőtéren egy nagy hírű amerikai westernlovas versenyzővel együtt, s egyszer csak felálltak, s eltűntek. A következő percekben azt láttam, hogy mindketten kibéreltek egy-egy lovat, s beneveztek a nézőtérről a team roping versenybe, ami az arénában éppen kezdetét vette. Ebben a versenyszámban az a feladat, hogy egy ketrecből kiengedett 300-350 kg körüli súlyú szarvasmarhát a két lovasnak a lehető legrövidebb időn belül le kell terítenie lasszóval úgy, hogy az egyikük a boci szarvát, a másikuk a két hátsó lábát lasszózza meg. A milliárdos olajvállalkozónak 3 másodperc alatt sikerült a marha hátsó lábait megfognia. Ezzel csak azt akartam példázni, hogy a cowboy kultúra arrafelé annyira a mindennapi kultúra része, hogy a milliárdos nagyvállalkozótól, a fogorvoson és ügyvéden át a hotelportásig szinte bárkiről kiderülhet, hogy a lasszózás virtuóza, s elterel egy több ezres csordát árkon-bokron át minden gond nélkül 1000 km távra is akár. Nyilvánvaló tehát, hogy van mit és tudunk is tőlük tanulni, s a tanultakat a hazai viszonyok között alkalmazni.
Jó, rendben tehát, a pásztorkodásban lehet helye a westernlovaglásnak. De mi a helyzet a lókiképzés, a lovas sportok terén? Említettem Pat Parelli nevét. Ő tőről metszett cowboy. Ray Hunt neve is ismerős sokak számára, s Monty Robertsről is köztudott, hogy a salinasi rodeó volt a gyerekszobája. Van-e olyan lovasember ma Magyarországon, aki tagadni meri, hogy ezek az emberek jelentősen hozzájárultak az általános lovaskultúra fejlődéséhez? Ők valamennyien westernlovas sportolók is voltak, meghatározó szerepük volt a westernlovaglás versenyszámainak fejlesztésében, s különösen kiemelkedő volt tevékenységük a lovak kiképzése terén. A westernlovasok – legalábbis az általam megismertek jelentős része - nagyon gyakorlatias emberek. Sokan specializálódnak, s csak egy-egy részterülettel foglalkoznak behatóan. Az amerikaiak ráadásul lényegre törők, szeretik az egyszerű megoldásokat, nem misztifikálják túl a dolgokat. Az eredmény számít, nem a körítés. Az európai szemlélettől ez valamelyest eltér. Amerikában a lovardák, tenyésztési központok, versenyarénák, az összes lovas létesítmény pont úgy néznek ki, ami szükséges és elégséges. Semmi sallang, semmi nagyzási hóbort. Ez a lelki beállítottság tetten érhető a lovakkal való viszonyukban is. Ott nem valamiféle magasztos eszmék elérésében testesül meg a teljesítmény, hanem nagyon egyszerűen pénzben mérik. Ki a jó lovas cuttingban? Aki részletes szakkönyvet írt róla? Nem. Aki sok pénzt nyert pénzdíjas versenyeken! Melyek a legkeresettebb fedező mének? Amelyek tenyésztői szemlét nyertek? Nem. Amelyek a legtöbb pénznyereménnyel bírnak. A piac dönt el mindent. Itt nincs a szubjektivitásnak nagy tere a lovaskultúrában. A célszerűség és eredményorientáltság mindent eldönt. Baj ez? Nem tudom megmondani. Nekem tetszik ez, az én mentalitásomtól nem idegen. A westernsportokban is ezt szeretem. A való világhoz, a marhatenyésztő rancheken, farmokon, gazdaságokban végzett napi munkaműveletekhez szorosan kapcsolódik, életszagú. Ugyanakkor itt találtam meg a legnagyobb kihívásokat is a lovaglásban. Mert az általam legkedveltebb cutting versenyszámban például nem csak a lovat kell maximális kontroll alatt bemutatni a verseny során, hanem vele együtt, vele egy egységet alkotva egy – a csordából kiszakított- önálló akarattal rendelkező, ellenkező, rafinált bocit is kontrollálni kell úgy, hogy a szárat tilos használni ehhez. S akkor még nem beszéltem az egész csorda, cirka 40-50 állat kontroll alatt tartásáról, ami szintén követelmény. Cuttingban nem terem babér annak, aki a szárral tudja csak a lovát centiméter pontossággal irányítani, maximális sebesség mellett. Itt aztán nem lehet mellébeszélni! Vagy Te, van a lovad, s a mutatványt úgy kell produkálni, hogy a kezed semmiféle hatást nem válthat ki a lóra. Ezt csak művészi szintre kiképzett lóval lehet jól megcsinálni. S ahhoz, hogy erre a szintre eljussunk a lovunkkal való együttműködésben, gyakorlatilag ugyanazt az utat kell bejárni, mint minden más szakág, minden más lovas produkció esetében, ha azt művészi szinten végzik. Legyen szó akár lovasíjászatról, díjlovaglásról, fogathajtásról, bármiről. Az út, amin végig kell mennünk a lovunkkal: a kiképzési skála. Akárcsak egy díjugratónak, díjlovasnak, bárkinek. Egy barátom mondta egyszer, hogy mi wersternlovasok másképpen vagyunk teljesen egyformák az angol lovasokkal. Ezt vallom én is. Westernlovasnak lenni nem érdem, nem szégyen, hanem életforma. Akárcsak díjlovasnak lenni, díjugratónak lenni. Ami megnyilvánul ugyan külső jegyekben is, de a lényeget nem ez jelenti, hanem a lovak, a lovaglás szeretete, az alázat, a szorgalom, a kitartás, a másik megbecsülése. Viktor Fröschl - akit talán e körben is sokan ismernek - a saját kiképzési rendszerét rescpect system-nek nevezi. Ebben a rendszerben a lovas adja meg a lovának a maximális tiszteletet, s a lótól is várja el ugyanezt a saját irányába! Szerintem lényegében ugyanez a vezérelve, ars poeticája a díjlovas mestereknek is, Kassai Lajosnak is, s minden komoly lovas embernek. Az enyém is ez, a jó westernlovasoké is ez.

Szólj hozzá!

Csak a mesterről mesterre elv működik!

2017.10.01. 15:27 patkószeg

Manapság három dologhoz szinte mindenki ért: a politikához, a focihoz és a lovagláshoz. Fű, fa, virág mindenki, mindenhol lovasedzéseket tart. Mári nénikből áll a lovasélet nagy része. Mári nénik számomra azok, aki otthon kiválóak a konyhában, a család, a rokonság odavan a főztjükért, sőt még a falubeliek is járnak hozzájuk receptekért. De Mári néniket mégsem lehet szakmai tekintetben komolyan venni, séfnek nyilvánvalóan alkalmatlanok még a legegyszerűbb étteremben is. A főzés szakma és mint minden más szakmát iskolában kell tanulni, a megszerzett elméleti és gyakorlati ismeretekről vizsgákon (!) kell számot adni. Aki nem ilyen úton szerzi meg a tudását az csak magától próbálgatja kitalálni a szakmát, azaz autodidakta - magyarul Mári néni otthon ügyeskedhet, de hol van ő a szakma tanításától?!

A lovas szakmában azonban mindez nem egyszerű. A lovas szakemberek képzése messzemenően hosszabb, mint amit egy átlagos szakképézésnél el lehet várni, hiszen maga a lókiképzés is jóval, de jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint egy étel elkészítése, vagy egy helyiség leburkolása, egy épület mérnöki megtervezése, vagy akár egy jogi eset áttekintése és megoldása. A lovas szakemberek gyakorlati képzése csak hosszú folyamat eredménye lehet, mert a ló teljes kiképzése akár egy évtizedig is eltarthat. Ráadásul a lovaglás érzékelés, érzés kérdése is, ezért gyakorlat teljes menetének megtapasztalása nélkül szinte lehetetlen a kiképzéselmélet megértése, elsajátítása. Mindezt az tetézi, hogy egyetlen egy ló kiképzése nyilvánvalóan nem elegendő az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzéséhez. Csak idézni tudom Maximilian Weyrother mondását, miszerint olyan lovas mestert még nem látott a világ, akinek nem őszült meg a haja.

Az évezredes hagyomány nem véletlen: a lovas szakmát minőségi szinten akadémián tanították, a tudás majd emberöltő hosszúságú együttdolgozással mesterről-mesterre szállt. A bécsi magasikolában például mindmáig a lovasok képzése (qualified riders) 8-12 év és az oktatói jogosultsághoz (chief riders) további hosszú évek tanulása szükséges. De a szakmát még egyszerűbb szinten sem lehet "kitalálni". Az "autodidakta" orvost úgy hívják, hogy kuruzsló, a hivatalos végzettség nélkül szakmát gyakorlót pedig úgy, hogy kontár, legyen az burkoló, asztalos, vagy bármi egyéb. (És ez a kamuiskolák esetében is áll.)

A sok-sok idő és energiaráfordítást persze napjaink Mári nénijei meg akarják spórolni (tegyük hozzá, hogy a lovasszakma előző genrerációja sem sok ellenpéldát mutatott fel), így tanulás és szakma fáradsádos elsajátítása helyett:

  1. Versenyeredményeikre hivatkoznak, ami természetesen álságos. A versenyeken ugyanis a lovak alapadottsága és nem a képzettsége a döntő - nem véletlen, hogy a versenylovasok külföldre szaladgálnak iszonyatos pénzekért lovat vásárolni. Ezzel szemben az igényes a ló- és lovasképzésben a dolog pont fordítva áll, ott a képzés minőségén van a hangsúly. Ezért mosolyogni való az a Mári néni, aki rendkívüli tehetségű, sőt mi több képzett lóra felülve versenyeredményeket ér el és utána magát ló- és lovaskiképzőként kívánja eladni. (A mercedes sofőrje azt sugallja, hogy ő ért az autógyártáshoz.)
  2. Ilyen-olyan - egyébként komoly szakember kibocsátására alkalmatlan iskolák elvégzésére hivatkoznak, amelyek csak arra jók, hogy formálisan eleget tegyenek a szakmát szabályozó jogkönyezetnek.
  3. Szakmai kudarcok esetén pedig cserben hagyják lovasaikat, megalázzák őket, vagy egyszerűen a tanítványok tehetségtelenségére hivatkoznak.

A legszomorúbb ez ügyben az egyik legismertebb magyar kiképző példája, amikor a kérdésre, miszerint "Saját erődből jutottál az élvonalba. Miért nem edző mellett dolgoztál?" azt válaszolta: "Mert nem láttam azt az edzőt, aki azt a célt meg tudta volna velem valósítani, amit én magamnak kitűztem. Önmagamra hagyatkoztam, mert az csak visszahúzó erő lett volna, ha bármilyen edzőnek elköteleztem volna magam a magyar viszonyok között." (Közben meg a világszínvonalú képzettséggel rendelkező lovastisztek az ÁVÓ börtöneiben, a kubikostalicska mellett, vidéki tanyákon, vagy a legszerencsésebbek egy-egy lovarda megtűrt személyeiként, annak félreeső sarkában, de mindenképpen méltatlan körülmények között haltak meg.)

Nota bene, rossz hírt tudok mondani a Mári néniknek. A lovas szakmát csak nagyon sok munkával, mester mellett eltöldött évtizedes tanulással lehet elsajátítani. Jó hírem van viszont az igényes lovasoknak, ló- és lovasedzőknek. A mesterről-mesterre elv működik. 

2 komment

Egybevágó segítség

2017.09.28. 07:43 patkószeg

Egybevágó segítségnek mondjuk azt a helytelen segítséget, amikor a lovas csizmája az iram fokozását, míg az ezzel egyidejűleg alakalmazott szársegítség annak rövidítését jelzi a lónak. A segítség nyilvánvalóan helytelen, hiszen egymásnak ellentmondó, a ló nem értheti a lovas szándékát, nem tudhatja, hogy melyik segítségnek engedelmeskedjen. Az egybevágó segítégekkel való lovaglás a lóból óhatatlanul zavartságot, ennek eredményeként ellenállást, ellenszegülést vált ki. Mindezt elkerülendő kell lovagolni a fiatal lovat az úgynevezett szétválasztott segítségek módszerével, amikoris vagy a szárakat, vagy a csizmákat használja a lovas, egyszerre azok nem kerülnek hatásba. Persze a ló képzettségének elrőrehaladtával, amikor a ló már különbséget tud tenni a különböző szár és csizmasegítségek között egyszerre is hathat a szár és csizma, temészetesen kerülve az egybevágó jelleget. Ezért van az, hogy a francia baucherista megközelítéstől eltérően nemzeti hagyományunk az, hogy a csizma szár nélkül, szárak csizma nélkül elvet csak a nem átengedő lónál alkalmazzuk.

De az egybevágóságot nem csak a csizma és szársegítségek között lehet értelmezni. Ugyanúgy egybevágó a segítség, ha az elsődleges és másodlagos segítségek mondanak egymásnak ellent, azaz ülés más közöl a lóval, mint amit a csizmák és a szárak közösen jeleznek. A ló ilyenkor is zavarba jön, hiszen el kell döntenie, hogy melyiknek engedelmeskedjen, a zavar eredményeként pedig együttműködése csökken, a segítségekre fokról-fokra tompább lesz. Miután a jó lovas célja az elsődleges segítségekkel való lovaglás (az üléssel való lovaglás) ezért minden egyes segítségadás során meg kell fontolnia azt, hogy alkalmaz-e másodlagos segítséget (használ-e szár- és csizmasegítséget, esetleg hang-, vagy pálcasegítséget), de a segétségadás során azt is figyelembe kell vennie, hogy a másodlagos segítség azonos legyen az elsődlegessel, ne legyen azzal egybevágó. Például a lovas vállának balra fordításakor csak bal direkt szársegítséget, vagy jobb indirekt szársegítséget alkalmazhat és a többi és a többi...

Szólj hozzá!

Címkék: egybevágó segítség

Egykezes lovaglás: +1 előny

2017.09.27. 07:30 patkószeg

A Lókiképzés Egyszerűen blogon, az egykezes lovaglásról írt cikkemet (amit ide kattintva lehet megtalálni) azzal egészítem ki, hogy egy kézbe vett szárakkal könnyebb a ló folyamatos hajlítottságát fenntartani, mint osztott szártartással (két kézbe vett szárakkal történő lovaglással). Josipovich Zsigmond szerint a "hajlítómunkának vezérfonalként kell végigvonulnia a képzés minden egyes szakaszán", ennek megfelelően a precíz hajlítás a lovas mindennapos feladatai közé tartozik.

Az egy kézbe vett szárak mindebben azt az előny biztosítják, hogy mindig az a szár hat, ami a helyes hajlítást segíti elő: ha a ló kevéssé hajlított, akkor a belső szár kerül hatásba, ha túlhajlított, akkor a külső. Helyes hajlítás esetén a két szár egyenlő hatást gyakorol. Mindezt két kézbe vett szárral való lovaglásnál csak nagy odafigyeléssel lehet megoldani, a két kéz még a legrutinosabb lovasok esetében sincs teljesen összhangban, az egykezes kommunikáció a lónak sokkal egyszerűbb megértési lehetőséget kínál.

2 komment

Címkék: egykezes lovaglás

Vizsgát tettek

2017.09.26. 19:26 patkószeg

Ezúton teszem közzé, hogy Méhes Zsuzsanna és Trieber Anna sikeresen mutatta be a vezetőszáron történő munka tesztjét. Eddigi munkájukhoz és sikeres tesztjükhöz ezúton gratulálok.

Közössségünk címmel rendelkező tagjai:

Lovagok: Bóta András (tiszteletbeli), Koltai Polett (tiszteletbeli), Lezsák Levente (tiszteletbeli), Nyárasdi Jana (tiszteletbeli), Pénzes Gábor (tiszteletbeli), Szirtes Bence (tiszteletbeli), Tászler Meilnda (tiszteletbeli), Zerinváry Szilárd (tiszteletbeli),

Apródok: -

Piaffe teszt (kézen): Nagy Sándor

Kézen történő munka tesztjét sikeresen bemutatta: Balla Ráhel

Futószáras munka tesztjét sikeresen bemutatta: Bóta András, Gulyás László, Halász Péter, Kolonics-Farkas Abigél, Nagy Sándor, Sziráki Ancsa, Szirtes Bence

Vezetőszáron történő munka tesztjét sikeresen bemutatta: Arnoldné Horváth Enikő, Balla Ráhel, Bazsó Géza, Bóta András, Fister Patrik, Gulyás László, Halász Péter, Komonyi Anita, Kropf Laura, Méhes Zsuzsanna, Molnár Emese, Mráz Edina, Nagy Sándor, Németh Szilvia, Nyárasdi Jana, Okmánszki Tamás, Rozsnyói Döme, Ruszák Mátyás, Sárvári Evelin, Sosity Boróka, Szirtes Bence, Szmrecsányi Márton, Trieber Anna, Veszely Bea

A lókiképzés elméletéből levizsgázott: Balla Ráhel, Berényi-Üveges Judit, Berényi-Üveges Katalin, Cseh Pálma, Ferenczi Annamari, Fister Patrik, Gulyás László, Halász Péter, Kolonics-Farkas Abigél, Kovács Nikolett, Kropf Laura, Kun Andrea, Loparits Kata, Maros Ágnes, Maros László, Mészáros Eszter, Nagy Sándor, Nyárasdi Jana, Okmánszki Tamás, Petrovics Lili, Piller Pálma, Rozsnyói Döme, Sárvári Evelin, Sosity Boróka, Szabó Emese, Szmrecsányi Márton, Tóth Zsófia, Trieber Anna, Veszely Bea

Frissítve: 2017. szeptember 23.

Szólj hozzá!

Keresztezett-e Keméry lova? (Gustav Rau benézte)

2017.09.26. 07:58 patkószeg

22008051_2196742980355143_3595575026419913214_n_masolat.jpgA Ficsúr, Tücsök, Csintalan című, a Kaisergalopp blogon megjelent cikkem kapcsán (amit ide kattintva lehet találni) Futár Ernő hívta fel figyelmem Keméry Pálról, a berlini olimpián készült fotóra, amit Gustav Rau, a méltán tisztelt német lovasszakember Die Reitkunst der Welt an den Olympischen Spielen 1936 című könyvében talált és ami - legalábbis számomra - a ló lábsorrendjét tekintve, rendkívül érdekes. Szerintem Rau benézte a lábsorrendet, ami végül is nem tragédia, de arra mindenképp jó, hogy a vágta lábsorrendjeiről, illetve a ló hajlítottságáról lehessen elmélkedni.

A fotón Keméry jobb félperdülésben látható. Az akkor 20(!) éves Csintalan, amivel végül az olimpia 26. helyezését érte el, első ránézésre furcsa lábsorrenddel látható. Mindkét jobb lába a fölet éri. A kép aláírásán az olvasható, hogy a ló keresztez. A keresztezés hibás vágtalábsorrendet jelent. A vágtában hajlításban jár a ló, a hajlítás hatására a belső csípő előremozdul, ezért "vezeti" a mozgást a belső hátulsó láb. Az első ütemben a külső hátulsó láb lendül előre, majd második ütemként a belső hátulsó és külső elülső láb, majd végül a belső elülső láb alakítja ki a vágta hármas ütemét. A keresztező ló esetében a ló hátulsó fele ellenhajlításba kerül, ezért külső csípő mozdul előre, ennek eredményeként a mozgást a külső hátulsó láb kezdi vezetni: először a belső hátulsó láb lendül előre, majd a külső elülső és hátulsó láb egyszerre mozdul, végül a belső elülső zárja le a mozgást. Keméry lova azért nem keresztezhet, mert nem a külső, hanem a belső lábak egyidejű földetérése látszik. A ló nem helytelenül, hanem nagyon is helyesen jár! Csintalan már csak azért sem keresztezhet, mert hajlítása, lovasával való összhangja tökéletes, a vágtamozgást a belső hárulsó láb vezeti!

De akkor mitől a furcsa lábsorrend? A perdülésben alkalmazott iskolafelvételtől! Ennek hatására Csintalan annyira felvette a saját és lovasa súlyát hátulsó lábára, olyannyira iskolaegyensúlyba került, amitől a hátulsó láb mozgása a levade helyzetet közelítve lecsökkent, földről való felemelkedése minimálissá vált. Ugyanez tapasztalható a nagyon ültetett piaffe esetében, amikor a hátulsó láb, a súlyfelvétel hatására, a konc erőteljes hajlításával egyidejűleg egyre kisebb lépéseket mutat, ilyenkor az iskolafelvételt fokozva, a ló levade-ba megy át, persze a hátulsó lábak mozgását teljesen befejezve. A képen ehhez hasonló helyzet látszik. A helyes hajlítás mellett, az elülső lábak, különösen a külső váll könnyedsége látszik, amiben szintén az iskolaegyensúly hatását lehet felismerni. Az iskolaegyensúly további eredménye Csintalan vitathatatlan fordíthatósága, ami végülis a kiképzés célja, a helyesen lovagolt ló sajátja.

Szólj hozzá!

A támaszkodás

2017.09.18. 06:57 patkószeg

093.JPG

A támaszkodás a lovas legkényelmesebb és legegyszerűbb eszköze lova állapotának ellenőrzésére. (Hiszen a jólképzett lónak nem feltétlenül kell támaszkodnia, a száronléthez szükséges keretet a lovas az ülésével is meg tudja határozni.) Szóval a támaszkodásnak leheletfinomnak kell lennie: a hátulsó lábakban képződő erőnek a ló testén végighaladva pontosan a zabláig kell "eljutnia". Ha az erő nem érkezik meg a zablához, azaz a nyak nem nyújtható a lovas szándéka szerint, akkor nincs elég lendület, a hátulsó láb súlypont felé lépése elégtelen. Ha viszont a ló nekidől a szárnak akkor nem megfelelő az egyensúly, a hátulsó láb hátralendülése túl nagy. Az első esetben előrefelé kell lovagolni a lovat, a második esetben fel kell venni. A támaszkodás segítségével a lovas a kezével minden információt meg tud ismerni lováról, lova állapotáról.

Szólj hozzá!

Vigyázat, itt az új generáció!

2017.09.17. 09:58 patkószeg

18922657_1022045041281156_1924986451239261588_o.jpg

Tegnap megmutatták az oroszlánkörmüket. Olyan lókiképzői erényeket vonultattak fel, amit csak biztos szakmai tudás és ennek bázisán megélt tapasztalatokkal lehet felmutatni. Itt az új generáció! Jobb, ha már most megjegyzi mindenki a nevüket, mert a következő évtizedek róluk és a magyar lovaskultúra megújulásáról fognak szólni: Bóta, Zerinváry, Szirtes!

Szólj hozzá!

Nem esztétikai kérdés...

2017.09.15. 11:20 patkószeg

A lókiképzés, vagy annak bírálata nem esztétikai kérdés. A lókiképzés menetének megítélése nem szorítkozhat a formákra, mert alapvetően a tarlalom az, ami jóvá, vagy kevésbé jóvá, helyessé, vagy helytelenné teszi. Tartalmi kérdéseket pedig csak az tud megítélni, aki maga is szembesült a gyakorlat problémáival. A lókiképzésben ugyanis "a jóhoz közel áll a rossz". Egy sorozatos ugrásváltást az alapján nem lehet elbírálni, hogy meg tudja-e számolni valaki a vágtaurgások számát, vagy sem. A nyújtott ügetés nem attól jó, hogy látványosan dobálja-e az elülső lábát a ló, a piaffe nem attól jó, ha helyben toporog a ló.

Éppen ezért nagy bátorságról tesz tanubizonyságot az, aki lókiképzési kérdésekben nyilatkozik anélkül, hogy az adott színtre lovat képzett volna...

1 komment

"...szavatok legyen: igen-igen, nem-nem..."

2017.09.13. 11:10 patkószeg

Milyen a jó támaszkodás? Egyáltalán milyen a jó kapcsolat ló és lovas között? A szár hatása, a kéz tartása, a ló tekintete mindent elárul.

Ez igen (Bogár Istvánt, Hevessy Barnabást, Fodor Gábort nézzétek):

varro_2-34a.jpg

Ez nem:

A fotó felhasználását a szerző letiltotta, az  ide  kattintva található. (Már a linkelést is letiltotta a tulajdonos, pedig saját, kiválogatott, a 2017. évi Magyar Díjlovagló Bajnokság eredményhirdetésén készült kép volt...) :(

Szólj hozzá!

Az összeszedettség iskolája

2017.09.13. 07:03 patkószeg

hazslinszky_nagykepjpg_1.jpg

Napjainkban az összeszedettség olyannyira kiment a divatból, hogy a legnagyobb versenyeken nem is lehet vele találkozni, az összeszedettséget követelő feladatokat munkairamban lovagolják. Pedig a lókiképzés kulcsa az összeszedettség.

A lókiképzés XX. századi története nagyfokú hasonlóságot mutat a modern képzőművészet elmúlt száz évben lezajlott változásaival. Míg a XIX. század végéig a művészi alkotások a kézművesség csúcskategóriáját alkották, addig mára a művészet többnyire a külsőségekre szorítkozik, csupán meghökkentő, különleges, egyedi szeretne lenni és nem alapkritérium az alkotó mesterségbeli tudása. A művészek a létszámában robbanásszerűen növekvő, de hozzáértés átlagos színvonalát tekintve drassztikusan csökkenő megrendelői környezethez igazodtak. A díjlovas szakma is azért van nehéz helyzetben, mert a versenyteljesítményekkel, valamint a ló- és lovasképzés során, a szakmához csak felületesen értők rajongását és elvárásait kell kielégítenie. Persze egészen más a perspektívája annak a lovasnak, aki nem a show-ra, nem a versenyekre készül, nem másnak óhajt megfelelni, hanem saját és lova örömét, egészséges (!) kiteljesülését keresi. Az ilyen lovas számára megkerülhetetlen az összeszedettség iskolája.

A lassúság nem összeszedettség

A rövid iram, a szerény előrehaladási sebesség önmagában nem jelent összeszedettséget. Hogyan is jelenthetne, hiszen akkor a piaffe összeszedettebb állapotot kívánna meg, mint a passage feladat, holott ténylegesen mindkettő ugyanazt az összseszedettséget jeleníti meg. Az összeszedettség egyrészről mentális állapotot jelent. A lónak a lovasra irányuló olyan koncentrációját, figyelmét, ami a kooperációt szolgálja. Olyasmi, mint amit az iskolában kér a tanár a „szedd össze magad!” felszólítással: szorgalmas együttműködést.

De az összeszedettség egy bizonyos fizikai állapotot is jelent. Olyat, mint amilyen helyzetbe hozza magát például egy mén a felvezetés során: nyakával feligazodik, teste összetolódik, lábait kis helyre „gyűjti össze”. Mindez azt célozza, hogy a számára különös helyzetben bármelyik irányba akár robbanásszerűen is meg tudjon indulni – támadjon, vagy meneküljön. És hát persze! Ez az összeszedettség célja – a mobilitás, a fordulékonyság biztosítása. Míg a mentális összeszedettég a ló szándékát, addig a fizikai összeszedettség mindennek a képességét biztosítja. A lassúság tehát nem összeszedettség, mert az iram puszta csökkentésével nem válik sem figyelmesebbé, sem fordulékonyabbá a ló.

Xenophon egy mondata

Xenophon i.e. IV. százdaban írt könyvében a lovaglás művészetét egy mondatba tudta foglalni. (Bent Branderup szerint a lovas szakirodalom összes többi műve ennek az egy mondatnak a kifejtése.) „Lovagold a lovad hátulsó lábát a súlypontja felé és alkamazz felvételt, hogy meghajlítsa hátulsó lábának összes izületét.” Minden lovasedző, szinte minden edzésen az összeszedettségről beszél, de azt, hogy valójában hogyan kell elérni, az ritkán hangzik el. Pedig hát Xenophon világosan leírta...

A csípőizület hajlítása

A lovakban mindenek előtt a lendületet, a hátulsó láb határozott előrelendülését kell kialakítani. A hátulsó láb szorgalmas és állandó szándékú (!) súlypont felé lépése, a lendület nem veleszületett, hanem tanult tulajdonsága a lónak, az csak fokról-fokra fejleszthető ki és állandósítható. A hátulsó láb határozott előrelendítésével a ló csípőizülete hajlik meg. Az előrelendítés, a súlypont alá lépés azért megkerülhetetlen, mert ellenkező esetben a felvétell, a ló súlypontjának hátravétele sikertelen lesz, az a hátulsó láb ellenállásába fog ütközni. Ennek megfelelően a lendületes járást, a lovas a kezével is érzi, az ellenállás nélküli, a ló testén akadálytalanul végighaladó felvevő segítség informálja a lovast a hátulsó lábak megfelelő aktivitásáról.

A térd és a csánk hajlítása

A csípőizület hajlítása (a lendület) után a térd és a csánk hajlításával kell foglalkozni: a lendületesen súlypont alá lépő ló súlypontját hátrafelé kell mozdítani, azaz fel kell venni a lovat. (A felvétel részleteit ebben a cikkben nem részletezem, azt más helyeken már többször megtettem.) Ha a felvétel hatására a térd és a csánk meghajlik, akkor a felvételt iskolafelvételnek nevezzük. Először ezt legegyszerűbb állóhelyben megtenni. Ez az iskolaállj, vagy ahogyan a régi magyar szakirodalomban lehet olvasni – az iskolaállás. (A módszer persze nem minden lónál alkalmazható, van ugyanis olyan ló, amely megálláskor egyből megmerevíti térdizületét. Az ilyen lónál nem alkalmazható az állóhelyben végzett iskolafelvétel, a felvétel iskolázását mozgásban kell mekisérelni.)

Ha a térd és a csánk hajlítása állóhelyben sikeres, akkor ugyanezt kell megpróbálni mozgás közben is. Természetesen először lépésben. A kiképzőnek két lehetősége van: vagy iskolaálljból indítja meg a lovat az iskolaegyensúly fenntartásával, vagy mozgás közben ad az iskolaálljban begyakrolot felvételt a lónek, hogy az iskolaegyensúlyba kerüljön. A probléma persze az, hogy először nehéz az iskolaegyensúly és a lendületesség egyidejű fenntartása: hol az egyensúlyon, hogy a lendületen kell „reszelnie” a kiképzőnek. A kéznek azért kell közben folyamatosan „figyelnie”, hogy ellenállás esetén a kiképző azonnal a lendület visszaállítását kezdeményezze.

A hátulsó lábakat akár külön is lehet iskolázni: a belső hátulsó láb előrelendülésekor előrehajtó segítséget ad a lovas, míg a külső hátulsó láb előrelendülésekor felvesz. A vállat be feladat a lendületet fokozza, a farat be feladat a súlypontot hátrafelé mozdítja.

A hátulsó láb tevékenységét hang és pálcasegítséggel fokozhatja a kiképző. A csánk alá, vagy az alcomb hátulsó részére adott pálcasegítség a hátulsó láb felemelését, a csánk és a térdizület hajlékonyságát fokozza. A felcomb hátulsó részére, vagy ülőgumó környékére adott pálcasegítség az előrelendítést, a lendületet, a csípőizület hajlítását fokozza. A farokrépa fölé adott pálcasegítség a csípő elfordítását javatja. A farbúbra adott segítség a hátulsó láb összes izületének hajlítását fokozza. Célszerű a különböző helyre adott pálcasegítségeket először kézen gyakorolni és azokat különböző hangsegítségekkel összekötni. Így a kiképző a későbbiekben a ló hátáról is különböző helyekre tud hangjával „segítséget adni”, akkor amikor egyébként fizikailag nehezen fér a pálcájával az adott helyhez.

Szólj hozzá!

Campagnelovaglás

2017.09.12. 06:52 patkószeg

0284_16_45_41_masolat_1.jpg

A fiatal ló képzése a campagnelovaglással kezdődik. A kiképzésnek ez a része a lónak a lovas segítségadásaival való megismertetését, valamint a lendület kialkítását célozza. A lendület a hátulsó láb előrelendülése. A hátulsó láb előrelendülése független a láb hátralendülésétől. Míg a hátrelendülés szöge a tolóerővel, ezzel együtt a sebességgel arányos, addig az előrelendülés a hordozóerővel, a fordulékonysággal. A lendületnek azért nincs köze a sebességhez, az iramhoz, mert az előbbi a hátulsó láb előrelendülésével, míg a második a hátralendüléssel arányos. Ezért lehet (és kell) az összeszedett jármódokat lendületesen lovagolni.

A lendület kialakítása során kulcskérdés a ló egyenessége, ugyanis ferde lovat nem lehet felvenni, ennek hiányában  a lovas erőfeszítése nem a lendület, hanem a sebesség növelésében merül ki. Modern díjlovas versenyeken ezért látni ritkán lendületes lovat, annál inkább iram felett mozgó, az összeszedettséget munkairammal helyettesítő feladatmegoldásokat. Az egyenesség és a lendület kérdése azonban nem egyszerű, mert az egyenességet viszont csak a lendület birtokában lehet kialkítani. Josipovich Zsigmond ezért a lendület kialkításához ideiglenes megoldást javasol. Ez tulajodnképpen a campagnemunka.

A lendület kialakítása a képesség és szándék kifejlesztését egyaránt jelenti. A hátulsó láb előrelendítésének képessége az izmok és inak nyújthatóságán, az ízületek hajlékonyságán múlik. A ló lendületes mozgásra vonatkozó törekvése a szorgalom.

A campagnekiképzés 3-4 év hosszúságú. Ezt követi a magasiskolai kiképzés.

Szólj hozzá!

Bóta, Zerinváry, Szirtes és a többek...

2017.09.10. 20:11 patkószeg

Szeptember 16-án, szombaton délelőtt kilenc órai kezdettel szakmai napot tartok a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. A szakmai napon három osztályban láthatnak edzéseket az érdeklődők.

19748401_1074218416041651_4057204563625197872_n.jpgFutószáras osztály

Vezeti és az edzéseket adja Bóta András. Az osztályban vezetőszáron, futószáron és kézen történő munkákra kerül sor. Az osztály meghívott lovasai, lókiképzői: Balla Ráchel, Halász Péter, Kolonics-Farkas Abigél, Kovács Nikolett, Veszely Bea.

András egyébként lovával, Karikával érkezik és rövid elméleti előadást, illetve bemutatót tart lovával.

 

11214031_857854340918505_161326312918595455_n.jpgCampagne osztály

Vezeti és az edzéseket adja Zerinváry Szilárd. Az osztályban campagne munkára kerül sor, kiemelt figyelemmel a lendület és a szárhozlovaglás gyakorlati megvalósítására. Az osztályban résztvevő lovasok, lókiképzők: Gallai Bea, Gőblyös István, Hárskúti Manó.

 

  

11221691_10153474986113169_9004836792246178682_o_1.jpgApród osztály

Vezeti és az edzéseket adja Szirtes Bence. Az osztályban hosszhajlítások lovaglására kerül sor lépés és ügetés jármódban. Az osztály meghívott lovasai, lókiképzői: Fister Patrik, Sárvári Evelin.

Az edzésekre folyamatosan kerül sor. Az Apród osztály munkája előtt Gyurik Petra lovagol bemutatót Aiso nevű lovával. A szakmai nap egyben alkalom közösségünk, illetve az érdeklődők baráti együttlétére.

Belépő: 2.000 forint. 12 év alatt ingyenes.

Szólj hozzá!

A csizma 6 segítségadási módja

2017.08.31. 06:28 patkószeg

Direkt csizma

A ló hátsó lábának aktívizálása. A csizmaadással azonos oldali hátsó lábnak adott jel mely fokozza a megfelelő súlypont alálépést. Ezt a külső oldalon és a belső oldalon egyaránt alkalmazom. Aközben adom a jelet miközben mélyül a belső oldali ülőcsontom, akkor amikor egész folyamatában érzem hogy mélyül. Mert ilyenkor lép előre az az oldali belső láb. Ilyenkor van a levegőben.

Keretelő csizma

Ez a kerettartó csizma. Nem engedi, hogy a ló elsodródjon kifelé vagy befelé. Amikor a ló például belső csizma hatására nem a súlypont alá lép aktívabban hanem a belső első vagy hátsó mellett lévő lábak irányába lép el. Akkor a külső oldali csizmával keretet kell tartani vagyis meg kell állítani a rossz irányba elmozdulást. Erre szolgál a kerettartó csizmasegítség.

Belső csizma

Ez maga a hajlító csizma a belső oldalon Inside Lower Leg-nek hívja, e körül kell, hogy meghajoljon a ló. Helye nagyjából a heveder helyen van és e körül kell, hogy meghajoljon a ló. Amellett hogy kifejezett szerepet kap a belső ülőcsont a lábon lévő izmok nem szabad hogy feszesek legyenek. A felső test enyhe rotációjával kicsi feszülés jön létre a belső ülőcsonton és enyhe könnyülés a külsőn mely nagyban elősegíti a megfelelő hajlítást. A rotáció fentről kell hogy lefelé haladjon miközben ügyelni kell rá hogy a külső ülőcsont ne nyomódjon előre.

Külső csizma

A külső oldali hajlító csizma. Külső oldalon hajlítja a lovat úgy, hogy hátrébb van mint a belső csizma természetesen. Közben a külső oldalon nem szabad hogy le legyen nyomva a csípőcsont. A ló kezdeti lazításánál fel is lehet emelni többször a külső oldali ülőcsontot így jelezve a lónak szándékunkat a hajlításra.

Megelőző csizma

Megelőző csizma segítség ami azt gátolja, hogy a ló a hátsó lábával túlságosan ferdén belépjen maga alá. Ugyanígy ezt a külső oldalon is. Belső oldalon ezt a belső csizma segítséggel tudom gátolni külsőm pedig a külsővel. Ezt angolul preventing leg-nek hívják mert ez meg kell előzze nehogy megtörténjen.

Összeszedő csizma

Összeszedő csizma mely feladata rövidíteni a hátsólábak hátrafelé tolásának a többletét. Hasonlít a direkt csizmához a jeladási módja, annyi a különbség, hogy ezt a csizmasegítséget korábban adom már amikor felemeli a hátsó lábát a talajtól. Akkor adjuk amikor a lovas belső csípőcsontja utoljára van magasan!! Pl: összeszedett ügetésbe, piaff stb..

Ezek a csizmasegítségek nem egyenlő erősségűek. De befolyással vannak egymásra. A lovas magas szintű koncentrációját igénylik és kiváló ütemérzéket.

Cseppentő Réka írása

1 komment

Őszi egyhetes kurzusok, akár Fiónával, az iskolalovammal

2017.08.30. 07:37 patkószeg

Szeptembertől novemberig ismét indulnak az egyhetes kurzusaim. Ne késlekedj, vágj bele!

1599782_10154079775958169_955101891410557865_o.jpgA lovasérzés azért fontos, mert a ló hátán a lovas nem látja a lovát, arról, hogy mi és milyen minőségben "történik" csak lovasérzésén keresztül tájékozódhat. Helyes lovasérzés nélkül ezért nem lehet helyesen lovagolni.

Sokszor azt tapasztalom, hogy a lovasérzésre, mint született adottságra hivatkoznak. Ez nem így van: a lovasérzés tanulható. Ugyan úgy, mint más érzések. Illatról például sok étel felismerhető. Egy ausztrál nem biztos, hogy felismeri a töltöttkáposzta jellegzetes szagát, de megtanulhatja, ha megismeri az ételt és hozzá kapcsolja az érzéseit. Az érézés tanulható, de először ismeretek kellenek hozzá.

13130997_10154231120958169_9203097192148757431_o.jpgA lovasérzéssel is ez a helyzet. A helyes lovasérzésekre elméleti ismeretek alapján talál rá a lovas. Bizonyos érzéseket persze véletlenül is fellelhet a lovas, bizonyos érzésekre a lova is rávezetheti, bizonyos érzésekre magától is rájöhet. De vajon honnan tudhatja, hogy megélt érzése helyes, vagy sem, honnan tudhatja, hogy vannak-e még további más (számára ismeretlen) érzések is? Csakis az elméleti tudás alapján. Az alapján az elméleti tudás alapján, amit a lovas mesterek évszázadok, évezredek alatt összegyűjtöttek, megtapasztaltak, generációról generációra továbbadtak.

Az egyhetes képzés az igényes lovasok lehetősége. A hét során a kiképzés elveiről, érzésekről beszélek, beszélgetünk ezért különös képzettségre sem a ló sem a lovas részéről nincs szükség. Az elhangzottakat persze gyakorlatban is végigvesszük: álló helyben, vagy lassú mozgás közben a legnehezebb feladatokra is képes még a szerényebb képzettséggel rendelkező ló és lovas - az érzések pedig ugyan azok, mint a nagyobb iramokban, magasabb jármódokban.

20638432_827985027364067_8111639042258501385_n_1.jpgAz egyhetes képzés vasárnapi érkezéssel kezdődik, hogy a ló hétfő reggel nyugodtan kezdhesse a közös munkát. A napi együttlét reggel nyolckor kezdődik, Zitával való foglalkozásomat lehet végigkövetni. Kilenctől tizenegy óráig elméleti képzés zajlik. Hétfőtől péntekig minden napnak saját tananyaga van, amit fotókkal videókkal demonstrálok. Az elméleti rész után a képzésben résztvevő lóval gyakorlatban is megvalósítjuk az elhangzottakat. A munka a ló és a lovas koncentrációs képességétől függőnen negyven-kilencven perces. Végül fiatalabb lovammal, Zazie-val dolgozom, amit szintén követhet a képzésen résztvevő.


Az egyhetes képzés péntek délután zárul. Új lehetőség: A képzésre nem feltétlenül kell lovat hozni, azt Fiónával, az iskolalovammal is el lehet végezni. Távolról érkező résztvevőknek szállás rendelkezésre áll. Részvétel előzetes egyeztetés alapján: +36303831375

Szólj hozzá!

Szirtes sejtés

2017.08.29. 09:20 patkószeg

13450825_1321352367879434_6852692273974014656_n.jpg

A matematikában sejtésnek nevezzük az olyan állítást, ami a matematikai logika eszközeivel formálisan nem bizonyított, mégis erősen valószínű. Úgy látszik a lókiképzésben is létezik ilyesmi.

Szirtes Bence vetette fel, hogy a lovak természetes ferdesége balra kieső vállal, jobbra kieső csípővel érzékelhető. Bence sejtése az, hogy ha a ló ellenkezik, akkor a természetes ferdeséggel ellentétesen jobbra kezd vállazni, csípője pedig balra esik ki. Érdekes, de sokszor én is ezt tapasztalom.

5 komment

Campagnekiképzés

2017.08.22. 08:34 patkószeg

0303.jpg

Az összeszedés formális célja a hátulsó lábak ízületeinak meghajlítása. Ez két lépésben történik: a csípőízület majd és a térd, csánk meghajlításával. A térd és csánk hajlíása a vonatkozó ínredszer miatt egyszerre történik. A csípőízület hajlítása a hátulsó láb hosszan előrelendítésével történik. A csípőízület meghajlítása előfeltétele a térd és csánk ízület meghajlításának. A három ízület egyszerre történő hajlítása a konchalítás.

A csípőízület halítása, a hátulsó láb súlypont alá léptetése képesség és szándék kérdése. Ki kell nyújtani a hátulsó láb izmait és inait (képesség) és kellően szorgalmassá kell tenni a lovat, hogy az alálépést önmagától, folyamatosan biztosítsa. A térd és a csánk meghalítása ugyanis a súlypont felé lépő hátulsó lábakra történő súlyfelvétellel (felvétellel, paráddal) történik és az összeszedés kezdeti szakaszában a felvevő segítésggel egy időben nehéz fenntartani a hátulsó lábak hosszan súlypont felé történő lépését. A hátulsó lábak képességének és szándékának kialakítása a campagnelovaglás. A campagnekiképzés a német idomítási skála logikája szerint a lókiképzés második szakasza, a tolóerő kifejlesztésének szakasza. 

Szólj hozzá!

A parti vitorlások

2017.08.19. 07:13 patkószeg

A parti vitorlás az az ember a ki a partról remekül meg tudja mondani, hogyan kell állítgatni a vitorlákat, merre kell navigálni, stb., stb. A parti vitorlásnak vannak mindig a legjobb szakmai teóriái. A parti vitorlásnak mindig vannak indokai saját sikertelenségére: a szakmai meg nem értés, a pozíciókban lévők hozzá nem értése, a nemzeti széthúzás, Mohács, Trianon, a minket mindenki bánt, a bezzeg külföldön, a rossz időjárás, a jó időjárás, az éppen akkor sántult le, sorolhatnám. A parti vitorlás az, akitől nem lehet megkérdezni sem azt, hogy ki a mestere, sem azt, hogy hol vannak a mesterien kiképzett lovai, lovasai. A parti vitorlás az örök újrakezdő, az örök reménykedő, a parti vitorlás: az örök MAJD MOST!

Pedig hát okos ember hülyéskedik...

Szólj hozzá!

A nyár legszebb fotója

2017.08.15. 21:54 patkószeg

20819660_1498621436850910_5649797648963476842_o.jpg

Nem kétséges, hogy az!

(fotó: Supliz Anna)

1 komment

lovasblog

Gőblyös István: Lovakról, lovasokról - lovaknak lovasoknak

E-mail a szerzőnek

Kövess!

 

Friss topikok

  • M János: Minden sportágban a célnak megfelelő öltözet alakult ki. Pédául lovaglás során a kengyelszíj dörzs... (2017.10.18. 06:39) Lendület
  • M János: " egyszerre lép a gáz- és a fékpedálra" Ez jó! (2017.10.16. 06:41) Egybevágó segítség
  • M János: Khmmm. "A díjlovat nem hajtja az a menekülési kényszer" vagy " A természetellenes mozgásokra...tan... (2017.10.15. 10:04) Jááááj, more, mit találtam!!!
  • M János: "Nemzeti hagyományaink szerint a szárakat úgy kell tartani, "mintha abban két pohár víz lenne". Mi... (2017.10.09. 20:39) A hagyományőrző kéztartás
  • M János: Nagyon egyet értek, kivéve: „akkor a ló a zablán könnyed támaszkodást vesz.” azt jelenti, hogy a l... (2017.10.05. 18:54) Amikor a ló támaszkodást vesz...

Címkék

akadály (2) akadémista stílus (1) alázat (1) állítás (1) Andrássy (1) átengedőség (7) Bad Füssing-i levelek (10) ballotade (3) Baucher (1) Bécsi Spanyoliskola (1) bértartás (28) Bocskai (2) Bondor András (1) Bóta András (1) Branderup (19) brida ülés (3) campagne lovaglás (1) capriole (3) carré (1) carriere (4) combból jár (1) combból járás (1) cordeo (1) courbette (2) croupade (3) Cseppentő (1) csizmasegítségek (1) Dalghren (3) dámanyereg (4) délceglépés (3) descente de jambes (1) descent de maines (1) díjlovaglás (35) díjugratás (5) dopping (1) durvaság (1) egybevágó segítség (2) egyenesség (7) egyensúly (4) egykezes lovaglás (1) együttműködésikészség (2) elengedettség (14) engedelmesség (2) Erdős Sándor (1) Erős (1) falkade (1) farat be (5) felelős lettél (1) felfényesedett mozgás (1) feligazítás (3) féloldalazás (1) felvétel (5) ferdeség (1) fiatal ló képzése (7) fogathajtás (1) frederiksborgi ló (1) futószáras munka tesztje (2) futószárazás (9) gineta ülés (2) göblyös (24) Hadik András (3) hagyományőrzés (1) hagyomány kötelez (4) hajlítás (1) Hanthy (1) Hársvölgyi József (1) használati ló (3) hátból jár (1) hátból járás (1) Hathalmi Sándor (1) hát elengedtetése (3) helyes ülés (1) hiperinflexió (1) hordozóerő (1) Horthy (1) hosszhajlíás (4) ideális lóméret (1) idomítási skála (1) Iskoalugrás (2) iskolaállj (19) iskolaegyensúly (3) iskolafeladat (3) iskolafelvétel (2) iskolajármód (4) iskolalépés (10) iskolalovaglás (5) iskolavágta (5) jármódok anyja (2) Josipovich (2) kajászó szentpéterpuszta (28) kapicán (7) Keméry (2) kengyelhossz (5) kétütemű lépés (1) kézen végzett munka tesztje (2) kikötőszárak (6) klasszikus lókiképzés (1) knabstrupper (1) Kókay (2) Kollár Kornél (1) koncentráció (1) konchajlítás (1) Kovács Sándor (1) középügetés (2) közösségünk címmel rendelkező tagjai (1) különválasztott segítség (1) kunfakó (3) kunkötés (1) lábsorrend (1) Lászay József (1) LDR (1) lendület (8) lépés (2) levade (7) (35) lókiképzés (31) lókiképzés egyszerűen (2) lótartás (31) lovaglás (57) lovasakadémia (6) lovasérzés (9) lovassport (41) Lovas Élet (11) lovas fogalomtár (1) Lovas Nemzet (38) ló a lovas ülésén (1) Magasházy (1) magasiskola (1) Magyar Imre (1) Magyar Lovaskultúra Napja (2) Makkor Vilmos (1) Marius Schneider (1) mélyen - előre (1) mélyre lovaglás (2) mély nyak (2) ménesvezér (1) Menyhárt Béla (1) mezair (3) military (6) modern és klasszikus (2) Moys (3) mslt (7) munka kézen (3) nagykantár (2) nehéz osztály (1) Némethy Bertalan (1) nemzeti lovaskultúránk (1) női nyereg (2) Nuno Oliveira (2) Nyári lovasakadémia (1) nyílt szakmai est (1) nyílt szakmai nap (1) oldaljárás (1) önhordás (2) öntartás (2) Örkény (1) összeszedettség (6) osztrák-magyar hajlítás (1) Pados (1) passade (1) passage (9) Pegazus (1) perdülés (1) pesade (7) piaffe (14) pilár (2) puhaság (1) Rákóczi (1) redopp (15) repulon (1) repulon passade (1) rollkur (1) Sabine Oettel (9) sarabande (1) Seeger (1) segítségek (2) Sitkei János (1) Somogyi István (1) spanyol lépés (3) Steinbrecht (1) Stenbeck (1) súlypontáthelyezés (1) szárhasználat (1) száronlét (8) szárra állítás (1) szártartás (1) szár mögött (1) Szentmihályi János (1) Szent György (1) Szerencsi Sándor (1) szinkronizáció (1) Szirtes Bence (1) támaszkodás (2) Tászler Melinda (1) természetes (1) terre-a-terre (15) teszt (4) tolóerő (1) Trókai Béla (1) Tünde (4) Tuska (1) ügetés féllépés (1) ugrásváltás (9) ugrásváltás kézen (1) Úr László (1) ütem (1) vágta (3) vállat be (5) vezetés kézen (1) videónapló (3) Víg Béla (1) Víg Ferenc (1) Virág János (1) vonal mögött (2) Weyrother (3) Zazie (7) Zita (5) Zrínyi (5) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • M János: Minden sportágban a célnak megfelelő öltözet alakult ki. Pédául lovaglás során a kengyelszíj dörzs... (2017.10.18. 06:39) Lendület
  • M János: " egyszerre lép a gáz- és a fékpedálra" Ez jó! (2017.10.16. 06:41) Egybevágó segítség
  • M János: Khmmm. "A díjlovat nem hajtja az a menekülési kényszer" vagy " A természetellenes mozgásokra...tan... (2017.10.15. 10:04) Jááááj, more, mit találtam!!!
  • M János: "Nemzeti hagyományaink szerint a szárakat úgy kell tartani, "mintha abban két pohár víz lenne". Mi... (2017.10.09. 20:39) A hagyományőrző kéztartás
  • M János: Nagyon egyet értek, kivéve: „akkor a ló a zablán könnyed támaszkodást vesz.” azt jelenti, hogy a l... (2017.10.05. 18:54) Amikor a ló támaszkodást vesz...
  • Utolsó 20