A nyár legszebb fotója

2017.08.15. 21:54 patkószeg

20819660_1498621436850910_5649797648963476842_o.jpg

Nem kétséges, hogy az!

(fotó: Supliz Anna)

1 komment

A feszesség kísértése

2017.08.15. 07:14 patkószeg

hungarianrider_zps679c1c75.jpg

Az összeszedettségre törekvő lovas gyakran tapasztalja, hogy a ló feszes mozgással, a hátulsól lábak tolóerejnek erőteljes használatával áll ellen, mozgása eközben lebegőssé, passage szerűvé válik. Annak ellenére, hogy ez nyilvánvaló ellenkezés, mégis nagy a kísértés arra, hogy valamilyen kompromisszumként, a látványos mozgás kedvéért, a passage "tanítása" érdekében a kiképző ezt elfogadja, sőt esetenként támogassa ezt. Nagyon gyakran megfigyelhető ez a díjlovas versenyeken, amikor már a nagydíj kategóriát el sem értő lovak passage szerűen mozognak. De akkor is tetten érhető, amikor kiképzők arról beszélnek, hogy van olyan ló, amelyik a passage feladatot előbb tanulja meg, mint a piaffe feladatot.

Mindez helytelen, mindez a kísértés, a könnyű út elfogadása - a ló ilyenkor nem tol, hanem tologat, ellenkezik, a kiképző ilyenkor arra tanítja lovát, hogyan kell az összeszedettségből kibújnia. A helyes passage csakis a helyes piaffe feladatból következhet, a passage piaffe előre. Mi lesz a nehezebb, hosszabb, nagyobb türelmet kívánó út választásával a különbség? A helytelen passage a feszesség miatt izzadságszagú, feszes szárral, feszes háttal végrehajtott feladat, ami csak karikatúrája a helyes passage végtelen könnyedségéek és harmonikusságának. A helyes passage a lovaglás talán legszebb feladata. 

Szólj hozzá!

Ráhel az első

2017.08.13. 11:36 patkószeg

20773705_759636527574896_2110087856_o.jpg

Balla Ráhel sikeresen bemutatta a kézen történő munka tesztjét. Munkájához ezúton gratulálok és további sikereket kívánok.

A kézen történő munka (munka kantárral) abban különbözik a vezetőszáron végzett munkától, hogy a kiképzőnek nem csak maga felé, hanem a másik irányba is meg kell tudni hajlítani lovát: a vállat be, farat be, farat ki, oldaljárás, perdülés, repulon (eleje körüli fordulat farat be jelleggel) feladatokat lépésben, a külső és belső oldalról, valamint előről (a lóval szemben állva, hátrafelé mozogva), mindkét kézen végre kell tudni hajtani. A teszt során képzői tudást kell bemutatni, azt, hogy a vizsgázó a hosszhajlításokat pedagógiai (lókiképzési) szempontokat figyelembe véve bármely pozícióból képes teljesíteni. A teszt a Sabine Oettel által vezetett Escuela Eqitabilis lovasakadémia tesztsorához illeszkedik, remélem minél többen ott is be tudjátok mutatni.

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált névsora ide kattintva található.

Szólj hozzá!

Vágtaselfie

2017.08.13. 10:31 patkószeg

Megérkeztem Dániába, 14 fok, szakad az eső. Augusztus van... A tengeri átkelés során vihar volt, majd kidobtam a taccsot. Most meg egyedül vagyok és már az első nap rám tört a honvágy. Még jó, hogy Zita itt van. Tudom, hogy kivételesen jó dolgom van, de azért mégis csak 14 fok, szél és eső. (Na jó, most egy kicsit kisütött a nap.) Itt aratáshoz készülődnek. :) Szóval nem véletlen, hogy a Kiskunságról álmodozom. :) Ilyen csak ott lehetséges. Szeretlek Magyarország!!!!

(Nagyképernyőt, hangerőt csutkára!)

Szólj hozzá!

"Koncentrálj, Kisfiam!"

2017.08.10. 08:39 patkószeg

img_5101_1.JPG

Annak idején, amikor Dallos Gyulánál lovagoltam és versenyeztem, a versenynégyszögbe való belovaglás előtti utolsó tanácsa az volt rendszeresen, hogy "Koncentrálj, Kisfiam!" (A három diplomámból már kettőt megszereztem, egyetemi doktor voltam, de még mindig Kisfiamnak szólított. Lehet, hogy ma is így tenne, ha találkoznánk. Gyulával, Beával, Zsófival igen szoros kapcsolatunk volt nem csak nekem, de szüleimnek is.) A "Koncentrálj, Kisfiam!" tanácsra azonban mindig agyvérzést kaptam. Miért nem mond valami konkrét tanácsot? - gondoltam, de mára tudom, hogy én is ezt mondanám. A koncentráció a lovaglás egyik legfontosabb része - amilyen erősen koncentrál a lovas, olyan figyelmet kap vissza lovától.

A fotón Dallos Gyula tart edzést nekem Csongoron, a régi Nemzeti Lovardában, úgy 40 éve... (Lehet, hogy csak 35.) :)

Szólj hozzá!

Gyakornokom Tóth Zsófi

2017.08.09. 14:31 patkószeg

20638432_827985027364067_8111639042258501385_n.jpg

Zsófi, a napokban iskolalovamat, Fiónát lovagolja. A képen a helyesen támaszkodó ló látszik, pontosan ugyanolyan, mint amit a katonai szabályzat előír. Mindez persze távol áll a sportlovaglás "korszerűnek" mondott és a versenyeken preferált formájától:

1. A tarkó a legagasabb pont, a nyak enyhén ívelt, homlokvonal a függőleges előtt.

2. A hátulsó lábakból induló lendület végighalad a lovon és könnyed támaszkodást biztosítva érkezik meg a zablához, a ló szája csukva van, a lendület hatására a ló vesz támaszkodást a lovas kezén, a kapcsolat megteremtése érdekében nem kell a lovas kezének hátrafelé hatnia.

3. A lendület a messzire előrelendülő hátulsó láb látványában és vállak könnyedségében mutatkozik.

4. A könnyed támaszkodás a lendület mellett a helyes egyensúly jele.

5. A jó lovon könnyű szépen ülni... :)

 

Szólj hozzá!

Az igényes lovas: dr. Nagy Sándor piaffe-ja

2017.08.09. 14:18 patkószeg

Dr. Nagy Sándoral harmadik éve dolgozom együtt. Lovával, Kokóval, nem csak, hogy eljutott a piaffe feladat végrehajtásáig, de néhány hete vizsgát is tett. Munkáját az alábbi videó mutatja.

A szakma, valamint a ló iránti kellő alázattal, elkötelezettséggel és igényességgel bárki (!) képes lovának megtanítani a díjlovaglás csúcsfeladatát: a piaffe-ot. A piaffe, mint az ügetés iskolajármódja a lókiképzés komolyabb részének alapfeladata - a passage, a vágta iskolajármódjainak és a levade megkerülhetetlen előfeladata. Segítségével végletesen összeszedhetővé válik a ló.

A felvételből mindenki merítsen motivációt napi munkájához, amihez ez úton is mindenkinek sok erőt és egészséget kívánok. 

Szólj hozzá!

Kunfakó carriere :)

2017.08.08. 06:25 patkószeg

20626455_1437505976285938_2914039836319428360_o.jpg

Jászszentlászlón még nem halt ki a virtus! :)

1 komment

Carriere

2017.08.08. 06:14 patkószeg

_dsc6530_masolat-2.jpg

Írásaimban mindig ragaszkodom az elődök, a lovas mesterek álláspontjához, a cikkek szinte minden mondatának meg tudom mondani szakirodalmi forrását. Hogyan is tehetnék másképp? Ha nagy ritkán mégis saját gondolatot közlök, vagy bizonyos szakkérdésekben saját megközelítést fogalmazok meg, azt kivétel nélkül minden alkalommal jelzem. Az alábbi írás ebbe a kategóriába esik.

Pontosabban nem is saját gondolatot szeretnék közölni, hanem arról a polémiáról, elmélkedésről, illetve a számomra levonható tanulságokról szeretnék beszámolni, ami az elmúlt napokban a carriere jármód kapcsán lezajlott. Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy nem gondolom magam tévedhetetlennek, hiszen a szakkérdések kutatása, vizsgálata nem az a műfaj, ahol már menet közben a végső igazságok birtokában lehetne bárki is, így számomra nem nehézség, akár nagy nyilvánosság előtt is szembenézni a későbbi eredmnyek birtokában nyilvánvalóvá váló esetleges tévedéssel.

Az eszmecsere tulajdonképpen abból indult ki, hogy létezik-e olyan jármód, mint ami a régi százforintos hátoldalán látható. Lotz Károly, a Menekülés a közelgő vihar elől című közismert festményényén ugyanis a lovak egy bizonyos jármód lebegési fázisában láthatóak úgy, hogy az elülső és hátulsó lábaik egymás mellett vannak. Én ezt a mozgást carriere jármódnak azonosítom. Hagyományosan a lovak ilyen ábrázolása nem egyedi, stílszerűen legyen elég itt csak a régi ötvenforintos bankjegyre utalni, alol szintén hasonló pozícióban láthatóak a lovak. A „probléma” az, hogy bár napjainkra a fotózás igen elterjedt, mégsem lehet a fotókon hasonló mozgdulatú lovat fellelni. Ezért fel kell tenni a kérdést, hogy vajon létezik-e ilyen mozdulat, vagy az elmúlt századok festői rossz megfigyelők voltak és hibásan ábrázolták a ló mozgását. Ilyenkor persze sokan Eadweard Muybridge-re szoktak hivatkozni – véleményem szerint hibásan. Muybridge a XIX. század végén elsőként vizsgálta mozgóképfelvétellel a ló mozgását és bizonyította a versenyvágta lebegési fázisának létezését, valamint a jármód négyütemű voltát. De eredménye nem jelenti azt, hogy ne létezhetne az általa megfigyelttől eltérő jármód, nem jelenti azt, hogy ne létezne olyan jármód, mint amit Lotz ábrázol!

Nagyon érdekesek voltak számomra Egyed Anna ló-egészségügyi szakállatorvos felvetései. Az általa mutatott lassított videó felvételeken jól látszik, hogy a kutyánál versenytempóban megjelenik a festményen ábrázolt helyzet, amikor a két elülső és a két hátulsó láb egymás mellé kerül. A lovak azonban másképp mozognak, a napjainkban látható versenyvágta lebegési fázisának nincs olyan pillanata, amikor a lábak egyszerre párosával egymás mellé kerülnének. Anna álláspontja az, hogy a különbség legfőbb oka a testméret és testsúlybeli különbség és a ló ezért nem használja ezt a mozgásformát.

Valami hasonlót persze igen. Nem kétséges ugyanis, hogy álljból, vagy lassú vágtából történő igen erős gyorsításnál a ló mozgása kétüteművé válik: a carriere jármódot ennek megfelelően úgy szokták leírni, hogy azt a startgépből kiugró versenylónál lehet legjobban megfigyelni. De szintén világosan látszik a kétütemű mozgás a barrel racing versenyeken: a hordót megkerülve kétütemben indulnak el a lovak. De ez a mozgás nem azonos a Lotz által ábrázolthoz, ennek a mozgásnak nincs lebegési fázisa. Mesteremnek Sabine Oettelnek is ez az álláspontja: szerinte a redoppból (a vágta igen össszeszedett, szinte állóhelyben végzett jármódjából) történő erőteljes előrelovaglás során a ló kétütemű mozgással indul meg, de ilyenkor a lónak nincs lebegési fázisa. Mindezek alapján azt kellene mondani, hogy a régi művészek hibáztak, a lovak ábrázolása helytelen volt.

Azonban a hagyományos magyar szakirodalomban világosan írnak erről a jármódról. Alistai Máttyus 1828-ban kiadott műve külön fejezetben foglalkozik a carriere jármóddal, amit ő sebes futtatásnak nevez. Olyan jármódról ír, ami a normál vágtától eltérően nem három, hanem kétütemű. Alistai is leírja, hogy a mozgást a startoló versenylovaknál lehet legjobban megfigyelni. Mindezzel együtt a XIX. századi szerző határozottan állítja, hogy a carriere gyorsabb jármód, mint a vágta: „...a futtatás nem egyéb, hanem a lónak legsebesebb vágtatása, melyben csak szaladni tud.” Alistai tehát nem csupán megindulásról tesz említést, hanem olyan mozgásról, amit hosszabb távon is alkalmaztak a korabeli lovasok.

Ugyanezt állítja a Lovaglás, hajtás és málhásállatvezetés című katonai szabályzat a XX. század első felében: „A futtatás a legnagyobb erőfeszítésig fokozott vágta.” A katonai szabályzat ugyan nem írja le a megváltozott lábsorrendet, mégis olyan jármódot ír le, amit vágtából való átmenettel (!) javasol végrehajtani. A futtatás hosszát a szabályzat 250 (!) méterben maximalizálja, a lovak egészségének védelme érdekében és jelzi, hogy lovaglására csak ritkán szabad sort keríteni.

Mégis miért van akkor az, hogy napjainkban még a lóversenyeken sem lehet carriere jármóddal találkozni. Erre talán az a megjegyzés adhat magyarázatot, amit mindkét fent említett szakírásban meg lehet találni. Mind Alistai, mind a katonai szabályzat hangsúlyozza, hogy a jármódott a szárak mérsékelt engedésével, a felsőtest függőleges közelében tartásával kell meglovagolni. Ez szemben áll napjaink gyakorlatával, amikoris a versenylovasok előredőlve, nagy nyakszabadságot biztosítva lovagolnak. A különbség hasonló, mint amilyen eltérést tapasztalunk napjaink és az elmúlt évszázad ugratási stílusában és ami az ugratás napjaink és a hagyományosnak tekinthető megközelítésben van. A kortárs ugrólovasok teljesítményszemléletéből fakadóan campagne ugrást kérnek lovuktól: a lovak a hátulsó lábakról elugorva, az elülsőkön landolnak. Ehhez a lovasoknak előre kell dőlniük, teljes szárszabadságot adva. Régen a szempont a lovak fordulékonyságának fenntartása volt az akadály vétele után, ezért a lovasok iskolaugrásra törekedtek: arra, hogy a hátulsó lábról elugorva a ló négylábra, vagy a hátulsó lábaira érkezzen. Ehhez mérsékelten hátra kellett dőlni a szármérték megtartása mellett.

Mindennek megfelelően a carriere jármódot, illetve annak tanítását a passage jármódhoz tudom hasonlítani. Ahogyan a helyes passage jármódot a piaffe jármód előrelovaglásával kell tanítani, úgy azt képzelem, hogy a carriere jármód a redopp előrelovaglásából fejleszthető ki. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy Lotz ábrázolása helyes volt, a ló képes, a vágtánál gyorsabb kétütemű jármódra néhány száz méter hosszon.

Szólj hozzá!

Címkék: carriere Lovas Nemzet

Oldaljárás: három, vagy négy patanyomon?

2017.08.01. 07:51 patkószeg

20561918_10209312682075704_1622850058_n.jpgSokan úgy gondolják és maga a díjolvas szabályzat is azt állítja, hogy az oldaljárást négy patanyomon kell végrehajtani. Ez téves, hibás gondolat. Az oldaljárás átlóvonalon végrehajtott farat be feladat. A farat be feladt lényege, hogy a ló gerincoszlopának oldalirányú hajlítása mellett a hajlítás szerinti külső hátulsó láb a ló súlypontja felé lépjen. Ez a hajlítás szerinti belső elülső láb irányában van. Ezért ha nem három, hanem négy patanyomon végzi a ló a feladatot, akkor annak semmi értelme nincs, hiszen a ló nem a súlypont felé lép.

A kérdésben Keméry Pál 1954-ben fogalmazta meg nemzeti álláspontunkat: "A farat be gyakorlatnál...a ló hátulját térítjük befelé őgy, hogy a külső hátulsó és a belső elülső láb egyvonalon haladjon."

Persze ebből az is következik, hogy az oldaljárás (farat be, farat ki) során az elülső lábak szinte nem lépnek keresztbe, hanem szinte csak előre lépnek, mivel a vállak a menetirányra csaknem merőlegesen állnak, mint ahogyan azt Keméry (farat ki) ábrája mutatja.

A díjlovas szabályzat "engedményét", hogy a farat be feladatot négy patanyomon kell végrehajtani (amivel tulajdonképpen az elülső lábak keresztbelépését írja elő) csak a látvány szempontja indokolja, az szakmai szempontból nem fogadható el.

Szólj hozzá!

Hát persze, hogy az "Erdélyi Lovasok"!

2017.07.29. 08:40 patkószeg

18952824_10154980846386622_2664217548627521709_n.jpg

Az elmúlt hetekben olyan fotót vadásztam, ami azt lómozdulatot ábrázolja, mint ami a régi százforintoson látható. Vonatkozó posztom ide kattintva található. És hát hol máshol találtam meg? Hát persze, hogy az Erdélyi Lovasok facebook oldalának fejlécén. Nem tudom, milyen lovak láthatóak rajta, de azt gondolom, hogy erdélyi magyar lovak.

Hogy mégis miért nem különös, hogy itt találtam meg, amit mindent felkutatva kerestem. Mert a magyar lovasszív része a carriere jármód. Az a közös kultúránk (az a magyar lovaskultúra), hogy valahol mélyen belül mindannyian azt képzeljük a jó lóról, azt gondoljuk jónak, mint ami a képen látszik. És nehogy azt gondolja bárki, hogy a világ más tájain ez ugyanígy van! Európa nyugati és északi felén egészen mást gondolnak a lóról. Ott más lófajták vannak. Szívük mélyén persze ugyanarra áhítoznak, mint amit mi is szépnek és természetesnek gondolunk. De "bernáthegyi kutyáikkal" hogyan is álmodozhatnának falkavadászatról! :)

Köszönöm a fotót Erdélyi Lovasok. Köszönöm, hogy tartjátok a magyar lovaskultúrát. Hisz a kultúra idehaza is kopik, az eredeti cikk nyomán számtalan támadást kaptam, hogy ilyen mozdulat nem is létezik. De hát persze, hogy van - legalábbis Erdélyben! Lotz Károly mégis jól látta, Jókai mégis jól írta! Legalábbis a képen látható kiscsikó úgy tudja! :)

100ft-2-800x350.jpg

1 komment

A váll túlterhelése

2017.07.29. 08:16 patkószeg

11917668_1031813643517667_4502366820503285065_n.jpg

Nemzeti lovaskultúránk alapvetése, hogy a természetben, mozgás közben a ló a négy lábát egyenlően kívánja terhelni és erre törekszik a lovassal végzett munka közben is. A négy láb egyenlő teherviselését nyakának mozgatásával (felemelésével vagy méyre süllyesztésével, illetve oldalra való elmozdításával) biztosítja. A nyak tevékenységét azért nem korlátozhatja a lovas, mert akkor a ló elveszti egyensúlyozási képességét, elveszti egyensúlyát - elveszti fordulékonyságát, megmerevíti magát, rosszabb esetben túlterheli lábait és megsérül (porcleválás, ín- és izomsérülés). A nyak mindig ott van jó helyen, ahová a ló helyezi, azt önmagában (a lábak tevékenységének figyelembe vétele nélkül) se "mélyre lovagolni", se feligazítani, se oldalra mozdítani nem szabad. 

A négy láb egyenlő teherviselésének megszűnése nem csak úgy állhat elő, hogy a ló az elejére esik (az elülső lábaira jut többletteher), hanem úgy is, hogy az egymás melletti lábak hordanak eltérő terhet. Ilyenkor a ló nyakát oldalra mozdítja, ezzel elveszti egyenességét, sebessége csak durva szársegítségekkel szabályozható, a felvételek "nem mennek keresztül" a lovon és ezért előbb-utóbb az elejére is fog esni.

Ezt a helyzetet mutatja a fenti fotó. A ló a jobb vállát túlterheli, túlságosan a belső oldalra dől, ezért balra mozdítja fejét. Olyan, mint a rossz motoros, aki a kanyarokban bizonytalanságától, ügyetlenségétől fogva nem tud együtt mozogni a géppel. A fotón a ló teste is szinte két részre esik szét, a ló válla túlterehelésének eredményeképpen feladja hajlítottságát, fejét rossz irányba billenti. Gerincoszlopa nem képez egységes ívet, tarkójánál kifelé hajlik. "Alul"  befelé dől, "felül" pedig kifelé. Pontosan ugyanez a helyzet, amikor lovaglás közben, például fordulatokban, oldaljárásnál rossz irányba fordítja a ló a fejét. A fej helyzetét a ló hátáról a fülek magasságának vizsgálatával tudja helyesen megítélni a lovas. A fenti képen a jobboldali fülnek mélyebben kellene elhelyezkednie.

Szólj hozzá!

A "vállbefelé járás"

2017.07.27. 11:09 patkószeg

A vállbefelé járás a vállat be feladat hagyományos megnevezése nemzeti szakirodalmunkban. Érdekes kifejezés - szeretem. Azért, mert talán jobban kifejezi a vállat be lényegét. Mert a hajlítottság és a három patanyomon való mozgás csak formai követelménye a feladatnak. A lényeg ugyanis nem ez, hanem a vállak vezethetőségének, ezzel együtt könnyedségének kialakítása és a ló figyelmének a lovas felé fordítása. Mindez különösen látszik a futószáron végzett feladatvégrehajtás során.

A vállat be feladatot futószáron végezhetjük direkt szársegítséggel (a futószár bevezeti a ló vállait), indirekt szársegítséggel (a pálca a ló marja fölött a külső vállra mutatva vezeti be a ló vállát) és belső csizmasegítséggel (a pálca a belső csizma helyére, vagy a belső csípőre mutatva kifelé vezeti a csípőt, ami a vállat befelé vezeti). Ez utóbbi azonban csak akkor "működik", ha a ló ténylegesen elfogadja a belső oldalra ható nyomást. Nem fog eredményre vezetni, ha a ló nem enged a nyomásnak (a csípő nem tér kifelé) és ha csak részben enged a nyomásnak (a csípő kitér, de a vállak is kifelé indulnak). A nyomás helyes elfogadása esetén a csípők kitérésével egyidejűleg a vállak a futószárazó felé indulnak (a külső elülső láb nem kifelé, hanem az íven előre, vagy akár kissé a lovas felé lendül). Ilyenkor a ló önmagától helyes hajlításba kerül, fejét, tekintetét és ezzel együtt a figyelmét a futószárazó felé fordítja, a kiképző pedig általánosságban azt tapasztalja, hogy a vállak megkönnyülnek, ló mozgása felfényesedik: nem gyorsul fel, de mégis szinte el akar repülni.

Szólj hozzá!

Halász Péter vizsgázott

2017.07.24. 08:11 patkószeg

20179814_10210767300911809_967789365_n.jpg

A múlt héten látogatóban jártam Halász Péternél. Lovával, Vaqueroval közösen dolgoztunk. A munka során Péter sikeresen bemutatta a futószárazás tesztjét. Munkájához ezúton is gratulálok.

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált névsora ide kattintva található.

20187924_10210770271946083_798047888_n.jpg

Szólj hozzá!

A vett ló

2017.07.24. 07:29 patkószeg

Irtózom a kiképzetten vásárolt lóval való versenyzéstől. Azért, mert az üzenete legtöbbször hazug, olyan, mintha a mercédeszbe beülő sofőr azt állítaná, hogy tud gépkocsit gyártani, mégpedig a legjobbat. És hát valljuk be: a más által képzett lovon történő versenyzésnek nagy hagyománya van a hazai díjlovaglásban úgy a felnőtteknél, mint a fiatal lovasoknál. Hozadéka pedig semmi. Ugyanis lókiképzést csak lókiképzés során lehet tanulni, márpedig vett lovon ez lehetetlen. 

Szólj hozzá!

Döme felvezette

2017.07.12. 12:36 patkószeg

Homage á Török Gyuri. :)

Szólj hozzá!

Jókai jól írta, Lotz jól festette!

2017.07.09. 15:14 patkószeg

img_6509.JPG

A napokban a Kaisergalopp című blogon posztolt, Lotz Károly alkotásával illusztrált, Jókainak tán csak hisztek cikkemre (a bejegyzés ide kattintva található), illetve a Zabla és Kengyel blogon posztolt Menten kifekszem című írásomra (a bejegyzés ide kattintva található) ismét a hitetlenség áradatát kaptam. Vannak akik képtelenek elfogadni, hogy a carriere a vágtánál gyorsabb kétütemű jármód. Az ellenvetéseket két csoportba lehet osztani:

  1. A carriere jármód nem létezik, a lónak nincs olyan mozdulata, amit Lotz Károly ábrázol, nincs olyan jármód, mint amit Jókai leír, vagyis a ló járásának nincs olyan pillanata, amikor a két elülső lába egymás mellett előre, a hátulsók hátra mutatnak. A lovak ilyen ábrázolása hibás, a lovas szakemberek a ló mozgását szabad szemmel, megfelelő technikai segítség nélkül, nem tudták helyesen megfigyelni. Az álláspont képviselőinek egy része Eadweard Muybridge filmfelvételére hivatkozik.
  2. A vágtának létezik kétütemű "változata", de csak erős gyorsításkor, példlául a versenylovak startjánál, vagy például a hordókerülés utáni gyorsítási szakaszban, de Lotz ábrázolása akkor is hibás, hiszen ezekben az esetekben a hátulsó lábak a "ló alatt" vannak, nem pedig hátranyújtva.

Ad 1. A kérdés vizsgálata során nem lehet Muybridge felvételeire hivatkozni, hiszen azokon a vágta látható és nem carriere. A vágta rövidítésekor és élénkítésekor a lovas előbb négyütemű jármódhoz "jut" (az iskolavágtához és a versenyvágtához), tovább rövidítve, vagy élénkítve a mozgást, a ló kétütemű mozgásra vált (redopphoz/terre a terre-hez és a carriere-hez). A carriere megtartja a versenyvágta lebegési fázisát.

Ad 2. A ló - a többi négylábú állathoz hasonlóan - képes hosszabb távon, akár több száz méter hosszon is carrierben haladni, mint ahogyan azt nemzeti szakirodalmunk leírja.

A carriere jármódot magyarul sebes futtatásnak mondták lovas szakember elődeink.

Állókép lévén, a fenti képen az nem látszik, hogy a lovak tökéletesen két ütemben mozognak-e, azonban szerintem a 9-es és 5-ös lovak hátulsó lábai egy pillanatban fognak talajra érni (így ezek a lovak nem három és nem négyütemben haladnak, hanem kétütemben), az 1-es, 4-es és 8-as rajtszámú lovak pedig ugyanennek a jármódnak a lebegési fázisát mutatják és világosan azt a mozdulatot produkálják (különösen az 1-es számú versenyló), mint amit Lotz Károly megfestett.

100ft-2-800x350.jpg

A korrektség kedvéért kell megjegyezni, hogy a négyütemű versenyvágtának is van olyan pillanata, mint ami a Lotz képén látható, mint amire Egyed Anna nagyon helyesen rámutatott.

Szólj hozzá!

Ismét vizsgáztak

2017.07.07. 14:04 patkószeg

19787453_10210667052205654_3887644154410129185_o.jpg

Tegnap a Tudatos Lovas Iskola második évfolyamosai elméleti vizsgát tettek. Gratulálok Petrovics Lili, Szabó Emese, Ferenczi Annamari, Maros Ágnes, Piller Pálma, Maros László, Berényi-Üveges Judit, Berényi-Üveges Katalin és Kun Andrea elméleti felkészültségéhez.

Az elmúlt napokban szintén elméleti vizsgát tett Tóth Zsófia, a vezetőszáron történő munka tesztjét pedig sikeresen mutatta be Rozsnyói Döme.

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált névsorát ide kattintva olvashatjátok.

Szólj hozzá!

Köszike! :)

2017.07.07. 07:39 patkószeg

screenshot_2017-07-07_07_21_42.png

Akit érdekel a minőségi lókiképzés, az a Zabla és Kengyelt olvassa! :) Igen, jól látjátok, az oldal kedvelése meghaladta a 75.000 lájkot! Te se maradj le, kövesd az oldat! 

Ha problémád van a lovaddal, ha elakadtál valamivel a képzés során, ha szakmailag előre akarsz lépni, akkor olvasd a blog cikkeit. Témák kereséséhez, használd a blog oldalán található cimkefelhőt és biztosan találsz megoldást. 

A Zabla és Kengyel mellett, idén megindítottam a Kaisergalopp című blogot, amin a lovagláshoz kapcsolódó kultúrális és történelmi cikkeket posztolok, valamint a Lókiképzés Egyszerűen című blogot, ami a lókiképzés egyes kérdéseinek alapjait tárgyalja kezdő lovasok számára.

Szólj hozzá!

Első Csütörtök

2017.07.05. 22:08 patkószeg

 

0303.jpgJúlius 6-án, csütörtökön, 18:00 órai kezdettel kerül megrendezésre az Első Csütörtök. Az eseményen a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda napi munkájába lehet betekintést nyerni. Zazie és Zita lovaimat lovagolni fogom, Fiónával Fister Patrik dolgozik, Buzáttal Tóth Zsófia, Cipúrral pedig Rozsnyói Döme.

Az esemény előtt, 15:00 órától Halász Péter tanítványainak nyilványos elméleti vizsgájára kerül sor. Mindenkit szertettel várok. Belépődíj: 2.000 forint

Szólj hozzá!

Magyar, Bondor, Erdős és a többiek

2017.07.04. 07:23 patkószeg

11012988_1017378008294564_682563544639751174_n.jpg

Ez a cikk az altisztek előtt szeretne tisztelegni, akik egész életüket a lovaknak, a lókiképzésnek, a magyar lovaskultúra művelésének szentelték.

Annak idején, amikor 1979-ben a Budapesti Lovas Klub újdonsült tagjaként (fél éves tagsággal a hátam mögött) bejelentettem, hogy díjlovas szeretnék lenni, mindenki csodabogárnak nézett. De hogyan is jutott odaáig a magyar lovaskultúra, Joszipovich Zsigmond, Hazslinszky-Krull Géza, Keméry Pál országa, ahol a lókiképzés csúcsa mindig is az idomítás volt, hogy megmosolyogják, kissé lenézzék, kézlegyintéssel illessék azt a fiatalembert, aki már fiatal korában erre kötelezi el magát? Manapság persze talán nehéz megérteni az akkori helyzetet, ha kissé leegyszerűsítve, de tényszerűen kell megállapítani, hogy díjlovaglással akkor szinte senki sem foglalkozott: volt négy, tulajdonképpen kivételes helyzetben lévő, állami fizetést és támogatást élvező lovas (Dallos, Kövy, Komjáthy, Lovász) és kész. De még egyszer! Hogyan juthatott idáig a lovas közkultúra?

A második világháborút követő két évtized cezúra volt a magyar lovaskultúrában. A lovas tiszteket, mint a világháborút megelőző időszak elit katonát üldöztetés, sokszor a fizikai megsemmisítés, a halál várta. Az elmaradt 1940-es díjlovas olimpia toronymagas bajnokesélyese Bíró József Árpádot például ávó-s pribékek verték agyon az ÁVH főhadiszállásán, a mai Terror Házában, az Andrássy út 60-ban. De az altisztek sem jártak sokkal jobban, karrierjük kettétört, az ő osztályrészük a mellőztetés a számkivetettség, a lenézés volt. Voltak ugyan néhányan, akik felesküdtek az új rendszernek, belőlük tiszteket faragtak, de az ő életútjuk semmiképp sem tekinthető tipikusnak és talán Kollár Kornél kivételével senki sem tudta véglegesen lemosni magáról a megbélyegzést. Mindenkit idesorolni nyilvánvalóan lehetetlenség, de azért álljon itt néhány név: Szentmihályi János, Szerencsi Sándor, Virág János, Kovács Sándor, Magyar Imre (díjlovas magyar bajnok: 1954, 1957, 1958, 1959, 1960, 1961, 1962, 1963, 1964), Bondor András, Erdős Sándor (díjlovas magyar bajnok: 1955), Tóth István (díjlovas magyar bajnok: 1952, 1953), Kollár Kornél, Lászay József, Víg Béla, Víg Ferenc, Menyhárt Béla (díjlovas magyar bajnok: 1951), Makkos Vilmos, Hársvölgyi József (díjlovas magyar bajnok: 1965, 1966), Somogyi István (díjlovas magyar bajnok: 1954, 1956), Sitkei János, Trókai Béla, Úr László, Hathalmi Sándor.

Azután a hetvenes évek közepén-végén bizonyos változás történt: a lovassportot és ezen belül a díjlovaglást már egyre inkább pusztán sportnak és nem „úri” sportnak kezdték tekinteni. Volt katonatisztek természetesen nem kerülhettek a lovassport fővonalának közelébe sem, de az altiszteket az árnyékban itt-ott megtűrték. Erre a furcsa helyzetre talán a legtalálóbb példa az, hogy azalatt a három évtized alatt, amit Dallos Gyula lovasaként töltöttem el, egyszersem hangzott el Erdős Sándor neve, mint azé a szakemberé, aki az első magyar bajnoki címéhez eljuttatta a későbbi örökös bajnokot.

A kultúra utolsó megtestesítői

Pedig hát az altisztek a hagyományos magyar lovaskultúra igen magas szintű művelői voltak. Feladatkörükbe az általános katonai/rendőri/csendőri elöljárói feladatkörön túlmenően a legénység és a legénységi lovak kiképzése, a lóállomány egészségi állapotának, valamint a tartástechnológiai rend fenntartása tartozott. Hozzáértésük, lovaglási, lovas- és lókiképzői gyakorlatuk megkérdőjelezhetetlen magasságokban volt. Példaképeik, mestereik a legmagasabb képzettségű katonatisztek voltak. Legismertebb kiképzőhelyük a hajmáskéri kiképzőbázis jutasi telephelye volt, amit tulajdonképpen az altisztek „örkénytáborának” is tekinthetünk. Örkénytáborban altisztképzés nem zajlott, de altiszti szolgálat jelen volt, így lekiválóbbjaik még munka közben láthatták a XX. század legnagyobb magyar lókiképzőit, dolgozhattak velük együtt, tanulhattak tőlük. A budapesti spanyoliskolában szolgálatot teljesítő altisztek például Hanthy László és Hazslinszky-Krull Géza tanítványai voltak. Ez volt az alpja az altisztek verenyzői sikereinek az ötvenes és hatvanas években.

A kultúra örökülhagyásának sikertelensége

Az altisztek megbecsülése mellett azonban fel kell tenni a kérdést, hogy hihetetlen szaktudásuk ellenére miért nem tudták „reprodukálni” saját generációjukat, miért nem tudtak magukhoz hasonló lovas nemzedéket kinevelni? Bár teljeskörű választ ez a cikk nyilvánvalóan nem adhat, mégis több okot kell feltétlenül megemlíteni. Ezek között mindenképpen az első a már fent említett mellőztetésük, a hetvenes és nyolcvanas években színre lépett lovas generáció féltékenyége, kishitűsége, alázatának hiánya. A lovas tisztek hiányában a szakmában még jelen lévő altisztek elutasításával az új generáció hatalmas öngólt rugott és autodidakta kategóriába, kultúrális gyökértelenségbe lökte önmagát. (Segítőként persze fel szokás sorolni egy-két tisztet, vagy altisztet akik az új generáció körül megjelentek, de azok hogy, hogy nem sohasem a lókiképzés fősodorvonalából érkeztek.)

Másodszor meg kell említeni a szakmai elutasításra adott gyakori reakciót: „Az ezeket csak nem fogom oktatni!” hozzáállást, amit bár érzelmileg és a kort, a kommunista környezetet figyelembe véve teljesen meg lehet érteni, de a magyar lovaskultúra fenntartása szempontjából mégsem lehet teljesen egyértlműen értékelni.

De nem szabad azt sem felejteni, hogy az altisztek középfokú végzettségű szakemberek, akik a legénységi ló- és lovasképzést bizonyos egyszerűsítéskkel, az ökölszabályok érvényesítésével gyakorolták. Gyakorlati tudásuk szinte semmiben sem maradt el a felsőfokú (akadémiai) végzettségű tisztekétől, de elméleti képzettségükben jelentős különbség volt. Ez volt az oka a híres – hírhedt fordulatnak: „Ezt nem tudom elmagyarázni, de ha felülök megmutatotm.”

Magyar Imre

Az egész generációból külön ki kell emelni Hazslinszky-Krull Géza legkedvesebb tanítványát Magyar Imrét. Különös érzékenysége, gondolkodásra, az elméleti kérdésekre való nyitottsága, Hazslinszky-Krull Gézával való igen hosszú és közeli szakmai kapcsolata a lovas tisztekéhez hasonló szaktudásra vezette. A budapesti spanyoliskola főidomárja volt, olyan színten, amit - altiszti fokozata ellenére - a bécsi lovas mesterek, Alois Podhajsky és Gottlieb Polak nyilvános elismerését is kivívta. Lovasemberhez méltó, meg nem alkuvó, sokszor szókimondó természete azonban nem kedvezett sem maga, sem családja számára a második világháborút követő évtizedekben. Kimagasló sportolói és lókiképzői eredményessége volt csupán az egyetlen „fegyvere”, amivel saját és családja egzisztenciáját fenn tudta tartani. Kilencszer volt magyar díjlovagló bajnok, elnyerte az „örökös magyar bajnoki” címet, legnagyobb nemzetközi eredményeként 1964-ben megnyerte az olimpia főpróbájának számító aacheni verseny nehéz osztályú számát.

1 komment

Címkék: Lovas Nemzet Magyar Imre Kovács Sándor Erdős Sándor Szentmihályi János Szerencsi Sándor Virág János Bondor András Kollár Kornél Lászay József Víg Béla Víg Ferenc Menyhárt Béla Makkor Vilmos Hársvölgyi József Somogyi István Sitkei János Trókai Béla Úr László Hathalmi Sándor

Doktor Veszely Bea

2017.06.30. 21:38 patkószeg

11402519_977698802269949_4117161899216776690_o_1.jpg

Ha bárkinek kérdése van lovasábrázolás-ügyben (márpedig sokaknak van) forduljon dr. Veszely Beához.

A régi lovasábrázolások lábsorrendjének helyességét sokan tagadják. A modern idők lovasai, akik csupán a három alapjármódot művelik, az iskolajármódokat pedig hírből sem ismerik, hajlamosak arra, hogy a régi lovasábrázolásokon látható mozgásformákat a képzelet szüleményének, vagy a művészi szabadság termékeinek minősítsék. Veszely Bea, Szemléletváltozások a lovas portré megjelenésében a (poszt) kortárs művészetben címmel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában napokban megvédett doktori értekezése mindezt cáfolta. A doktori értekezés az alábbi téziseket fogalmazta meg:

  1. Az iskolajármódok ősidők óta a művelt lovas jelképei.
  2. A ló mozgásának fotókkal, illetve mozgóképpel történő vizsgálata semmifajta újdonságot nem hozott a szakemberek számára az egyes jármódok lábsorrendjét illetően.
  3. A XXI. század művészete sem nélkülözi a lovasábrázolást.
  4. A kentaur szimbóluma azt átlényegülést fejezi ki, amikor ló és lovas harmóniája valami különleges egységgé formálja párosukat és szakralitás szinte kézzel fogható.

Veszely Bea doktori értekezése és mestermunkája summa cum laude minősítést kapott.

Szólj hozzá!

A katonaló nem volt "fogyóeszköz"!

2017.06.25. 10:40 patkószeg

A lovaskatona legfontosabb "fegyvere" maga a ló volt. A jobban képzett ló és lovas párossal szemben esélytelen volt a jobb vívó, mert az összeszedhetőséggel együtt ugrásszerűen nő a ló fordulékonysága, így a képzett lovat a kevésbé képzett egyszerűen nem tudja megközelíteni, a jobban képzett lóval viszont a képzetlenebbet bármely oldalról, például a védekezés szempontjából kiszolgáltatott irányból is meg lehet támadni. A jobb lovas mindig diadalmaskodik, mégha rosszabb vívó is ellenfelénél. A minőségi katonaló kiképzésére ezért nem sajnáltak időt, energiát áldozni - az akár 10 (!) évig is eltarthatott. Igaz utána 10-15 év használat következett.

Igen, a lókiképzés akár évtizedes munka is lehet. Nehéz ezt napjainkban elképzelni, amikor a jobb lovak kiképzése legfejjebb 3-4 év. Az a ló, amelyik 8-10 éves korára nem tud a legmagasabb kategóriában versenyezni, az "komoly" lovasnál szóba sem jöhet. Igaz, hogy ezután csak 3-4 év csúcsteljesítményű használat következik, de hát ezzel nem foglalkozik senki. Napjainkban a 13-15 éves lovak már a "lejtőn", ha nem a kukában (gyengébb lovasnál, bérlovardában, stb.) vannak. Persze élesen szembenáll ezzel saját, nemzeti hagyományunk, például Bodó Imre - közismert cikkében - a lókiképzés egyik legfontosabb céljaként a hosszú használati élettartamot jelöli meg. (Persze ez nem csak a lovaglásban van így, régen egy jobb lovaglónadrág, vagy egy csizma fél életen át szolgált, ma pedig kész csoda, ha egy évnél tovább kitartanak.)

A jólkiképzett katonaló igen nagy érték volt. Bent Branderup mesélte, hogy feljegyzést olvasott a svéd királyról, akinek lengyelországi hadjárata során megségült a lova. Valamiért nem volt idő otthonról képzett lovat hozatni, ezért megvette az egyik tábornoka lovát. A feljegyzés szerint a ló ára egy akkori üzletház 7 (!) évi árbevételének megfelelő összeg volt. El tudja valaki képzelni, hogy egy lóért egy pláza (Tesco, Auchan, stb.) 7 évi árbevételének megfelelő összeget fizessenek? Nehéz, de ha a történetet napjaink csúcsteljesítményű fegyverével, például egy harci helikopter árával helyettesítjük be, akkor már egyből nem irreális az összeg. Éppen ezért a jólképzett ló még a küzdelem során sem volt "fogyóeszköz", a jólképzett lovat mindkét fél óvta. Egyrészről azért mert a ló felé irányuló támadás óhatatlanul megosztotta a támadó figyelmét és ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozta volna magát, másrészről az elesett lovas lova a győztest illette.

Azt, hogy a képzett ló mekkora előnyt jelent a küzdelemben, hogy a képzett lovat a szerényebb mozgáskultúrával rendelkező ellenfél nem tudja megközelíteni, illetve a képzett lóval bármely oldalról lehet támadni, az alábbi vidó szemlélteti. A küzdelem során a bika valójában esélytelen, így az ténylegesen nem is küzdelem, csak megalázó cicázás, egyszerűbb kifejezéssel: mészárlás.

1 komment

Horsemanship része a klasszikus képzésnek

2017.06.24. 10:14 patkószeg

Semmi új nincs a nap alatt, nagyot téved az, aki azt gondolja, hogy az emberiség 6.000 évnyi lóval való foglalkozása után bármi újat lehet kitalálni. Persze a modern ember kellően önhitt és műveletlen - okosabbnak gondolja magát mindenkinél, különösen az elődöknél, de gyakran azoknál is, akik az övéktől eltéről tapasztalatokkal rendelkeznek. És hát ahogyan lenni szokott, az önhittség előbb utóbb a másik lovas lenézésébe torkollik.

A félreértések elkerülése végett kell jelezni, hogy a klasszikus lókiképzés része a horsemanship sőt, az a fiatal lóval való munka megkerülhetetlen része. Ezt elődeink tudták. Persze a kalasszikus írásokban nem lehet sokat olvasni róla, hiszen a horsemanship száz évvel ezelőtt, a temészettől még nem elidegenedett ember kultúrájának szerves része volt. A leadership, a ménesvezérség elérése, a követő magatartás kialakítása nem csak a lovak, de minden háziállat kapcsán nyilvánvaló technikája volt az állatokkal végzett munkának. És ez az állatokkal nem versenyzői (teljesítmény és haszonelven működő) gondolkodásnak és viselkedésnek mindmáig része. Nehogy már azt gondolja valaki, hogy a hortobágyi csikósnak magyarázni kelljen, hogy mi a horsemanship, vagy a hatökröt hajtó gazdának azt, hogy mi a leadership. A teljesítmény és haszonelven működő lovast persze mindez nem érdekli és idegen számára, hiszen nem egy életen át akar lovával együttműköni, csak a következő versenyen, vagy addig, ameddig valakinek el nem adja. De például a gazdaember ezt nem teheti meg: havonta, évente nem cserélheti le, nem kukázhatja ki a lovát, mint ahogyan azt a "modern ember", a "sportlovas" gátlás nélkül megteszi.

Szóval a horsemanship természetes része a klasszikus lókiképzésnek. Elődeink a horsemanshippelést a lókiképzés munkához szoktatási szakaszának nevezték.

1 komment

Tudatom

2017.06.23. 14:36 patkószeg

Tudatom mindenkivel, akit illet, hogy Dr. Nagy Sándor a tegnapi napon piaffe vizsgát tett kézen. Munkájához, elért eredményéhez ezúton is gratulálok. Közösségünk tagjainak aktualizált listáját ide kattintva található.

Szólj hozzá!

lovasblog

Gőblyös István: Lovakról, lovasokról - lovaknak lovasoknak

E-mail a szerzőnek

Kövess!

 

Friss topikok

  • Filep Kálmán Csaba: Vajon melyik magyar festő lenne ma képes ezt a jelenetet megfesteni.A csapat büszke lehet a teljes... (2017.08.16. 12:29) A nyár legszebb fotója
  • Filep Kálmán Csaba: A ló mozgása rendezi a lovas ülését.Nagyon tanulságos felvétel (2017.08.10. 09:50) Kunfakó carriere :)
  • Filep Kálmán Csaba: Vitathatatlan az "en carrier"-ben mozgása a felső képen lónak és csikónak (menekülnek az ember nem... (2017.07.29. 17:44) Hát persze, hogy az "Erdélyi Lovasok"!
  • Sipka Ágnes: Kedves István! Hársvölgyi Józseffel kapcsolatban szeretnék Írni. 1969-ben, 15 évesen kinyomoztam, ... (2017.07.13. 11:41) Magyar, Bondor, Erdős és a többiek
  • magyar_lovaskultura: Gondolom az angol nyelvi környezetben "natural horsemanship" nevű jelenségről beszélsz. A "horsema... (2017.06.27. 15:41) Horsemanship része a klasszikus képzésnek

Címkék

akadály (2) akadémista stílus (1) alázat (1) állítás (1) Andrássy (1) átengedőség (7) Bad Füssing-i levelek (10) ballotade (3) Baucher (1) Bécsi Spanyoliskola (1) bértartás (28) Bocskai (2) Bondor András (1) Bóta András (1) Branderup (19) brida ülés (3) campagne lovaglás (1) capriole (3) carré (1) carriere (4) combból jár (1) combból járás (1) cordeo (1) courbette (2) croupade (3) Cseppentő (1) csizmasegítségek (1) Dalghren (3) dámanyereg (4) délceglépés (3) descente de jambes (1) descent de maines (1) díjlovaglás (35) díjugratás (5) dopping (1) durvaság (1) egybevágó segítség (1) egyenesség (7) egyensúly (4) együttműködésikészség (2) elengedettség (14) engedelmesség (2) Erdős Sándor (1) Erős (1) falkade (1) farat be (5) felelős lettél (1) felfényesedett mozgás (1) feligazítás (3) féloldalazás (1) felvétel (5) ferdeség (1) fiatal ló képzése (7) fogathajtás (1) frederiksborgi ló (1) futószáras munka tesztje (2) futószárazás (9) gineta ülés (2) göblyös (24) Hadik András (3) hagyományőrzés (1) hagyomány kötelez (4) hajlítás (1) Hanthy (1) Hársvölgyi József (1) használati ló (3) hátból jár (1) hátból járás (1) Hathalmi Sándor (1) hát elengedtetése (3) helyes ülés (1) hiperinflexió (1) hordozóerő (1) Horthy (1) hosszhajlíás (4) ideális lóméret (1) idomítási skála (1) Iskoalugrás (2) iskolaállj (19) iskolaegyensúly (3) iskolafeladat (3) iskolafelvétel (2) iskolajármód (4) iskolalépés (10) iskolalovaglás (5) iskolavágta (5) jármódok anyja (2) Josipovich (2) kajászó szentpéterpuszta (28) kapicán (7) Keméry (2) kengyelhossz (5) kétütemű lépés (1) kézen végzett munka tesztje (2) kikötőszárak (6) klasszikus lókiképzés (1) knabstrupper (1) Kókay (2) Kollár Kornél (1) koncentráció (1) konchajlítás (1) Kovács Sándor (1) középügetés (2) közösségünk címmel rendelkező tagjai (1) különválasztott segítség (1) kunfakó (3) kunkötés (1) lábsorrend (1) Lászay József (1) LDR (1) lendület (8) lépés (2) levade (7) (35) lókiképzés (31) lókiképzés egyszerűen (2) lótartás (31) lovaglás (57) lovasakadémia (6) lovasérzés (9) lovassport (41) Lovas Élet (11) lovas fogalomtár (1) Lovas Nemzet (37) ló a lovas ülésén (1) Magasházy (1) magasiskola (1) Magyar Imre (1) Magyar Lovaskultúra Napja (2) Makkor Vilmos (1) Marius Schneider (1) mélyen - előre (1) mélyre lovaglás (2) mély nyak (2) ménesvezér (1) Menyhárt Béla (1) mezair (3) military (6) modern és klasszikus (2) Moys (3) mslt (7) munka kézen (3) nagykantár (2) nehéz osztály (1) Némethy Bertalan (1) nemzeti lovaskultúránk (1) női nyereg (2) Nuno Oliveira (2) Nyári lovasakadémia (1) nyílt szakmai est (1) nyílt szakmai nap (1) oldaljárás (1) önhordás (2) öntartás (2) Örkény (1) összeszedettség (6) osztrák-magyar hajlítás (1) Pados (1) passade (1) passage (9) Pegazus (1) perdülés (1) pesade (7) piaffe (14) pilár (2) puhaság (1) Rákóczi (1) redopp (15) repulon (1) repulon passade (1) rollkur (1) Sabine Oettel (9) sarabande (1) Seeger (1) segítségek (2) Sitkei János (1) Somogyi István (1) spanyol lépés (3) Steinbrecht (1) Stenbeck (1) súlypontáthelyezés (1) szárhasználat (1) száronlét (8) szárra állítás (1) szártartás (1) szár mögött (1) Szentmihályi János (1) Szent György (1) Szerencsi Sándor (1) szinkronizáció (1) Szirtes Bence (1) támaszkodás (2) Tászler Melinda (1) természetes (1) terre-a-terre (15) teszt (4) tolóerő (1) Trókai Béla (1) Tünde (4) Tuska (1) ügetés féllépés (1) ugrásváltás (9) ugrásváltás kézen (1) Úr László (1) ütem (1) vágta (3) vállat be (5) vezetés kézen (1) videónapló (3) Víg Béla (1) Víg Ferenc (1) Virág János (1) vonal mögött (2) Weyrother (3) Zazie (7) Zita (5) Zrínyi (5) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Filep Kálmán Csaba: Vajon melyik magyar festő lenne ma képes ezt a jelenetet megfesteni.A csapat büszke lehet a teljes... (2017.08.16. 12:29) A nyár legszebb fotója
  • Filep Kálmán Csaba: A ló mozgása rendezi a lovas ülését.Nagyon tanulságos felvétel (2017.08.10. 09:50) Kunfakó carriere :)
  • Filep Kálmán Csaba: Vitathatatlan az "en carrier"-ben mozgása a felső képen lónak és csikónak (menekülnek az ember nem... (2017.07.29. 17:44) Hát persze, hogy az "Erdélyi Lovasok"!
  • Sipka Ágnes: Kedves István! Hársvölgyi Józseffel kapcsolatban szeretnék Írni. 1969-ben, 15 évesen kinyomoztam, ... (2017.07.13. 11:41) Magyar, Bondor, Erdős és a többiek
  • magyar_lovaskultura: Gondolom az angol nyelvi környezetben "natural horsemanship" nevű jelenségről beszélsz. A "horsema... (2017.06.27. 15:41) Horsemanship része a klasszikus képzésnek
  • Utolsó 20