Top 5 lájkolás

2012.12.22. 16:01 patkószeg

Idén az alábbi cikkek voltak a legnépszerűbbek, legalábbis a lájkok száma alapján:

  1. A ló házi állat
  2. Kengyelhossz (sorozat)
  3. Golyó
  4. Hit nélkül nem megy
  5. Természetesen

Így utólag is kellemes olvasgatást kívánok!

Szólj hozzá!

Tolom a rock and rollt! Figyeljetek!

2012.12.18. 13:29 patkószeg

Még egyszer a nehéz osztályról:

„Lovam tudja a sorozatos ugrásváltást, tehát készen áll a nehéz osztályú versenyekre. A perdüléssel ugyan még gondom van, de valahogy majd megfordulok, az úgy sem lényeges.” Így foglalható össze az elmúlt harminc év és napjaink hozzáállása a díjlovaglás nehéz osztályához – és ez micsoda tévedés!

A nehéz osztály lényege az iskolaegyensúly, az önhordás. A probléma az, hogy helyes egyensúly nélkül is végre lehet hajtani nehéz osztályú feladatokat. Ám a helytelen egyensúllyal dolgozó lónál az igazi gondokkal nem az első évben fog szembesülni a „lókiképző”, hanem később, amikor nem érti, hogy az évek során miért fásul el a lova, miért lesz egyre kelletlenebb, miért jönnek a sérülések, miért nem öröm sem lónak, sem lovasnak a napi munka, vagy akár a versenyeken való részvétel.

Mindennek az oka az, hogy a kellő egyensúly hiányában végrehajtott nehéz osztályú feladatok inkább ártanak a lónak, mintsem használnak. A helytelen egyensúlyban lovagolt ló az idő előrehaladtával egyre feszesebb lesz, a kellő egyensúly hiányát folyamatosan az „ötödik lábán” a zablán keresi, ennek eredményeként pedig egyre inkább ellenállóvá, ellenszegülővé válik. Tipikus, hogy ezek a lovak „betonszájúak” lesznek, előbb-utóbb kiskantárral lovagolni már nem is lehet őket. Hány és hány lóra emlékezhetünk, amelyek fiatal korukban rendkívüli adottságokról tettek tanúbizonyságot: nyerték az A, L és még talán az M osztályú versenyeket is, majd évekig „várakoztak” arra, hogy fellépjenek a nehéz osztályba. Végül, ha esetleg eljutottak a nagydíj kategóriáig, akkor ott csak egy-két évig tudtak szerepelni, „nehezen lovagolhatóvá” váltak, előbb visszakerültek a nehéz osztályba, majd „ifilóként” végezték, egyébként szenvedéssel teli sportpályafutásukat.

Ezeknek a lovaknak a jellemzője, hogy csak kettőt említsek: az egyes jármódok bizonytalan lábsorrendje (leginkább lépésben, hátralépésben látszik, de előfordul vágtában, sőt, horribile dictu, ügetésben is), valamint az izzadságszagú perdülés. Hogy miért a perdülés? A perdülés ügyesség (egyensúly) és erő kérdése. Már pedig helytelen egyensúlyban hogyan is fejleszthetné ügyességét (együttműködőkészségének bázisát) a ló, helytelen egyensúlyban hogyan is lehetne azokat az izmokat fejleszteni, amelyekre a könnyedség során szükség lenne?

De, hogy még egyet említsek: nem is tudom, hogy volt-e olyan hazai lovas a legutóbbi balatonvilágosi versenyen, aki a vágta cikk-cakk oldaljárást végre tudta hajtani. A többség minden esetre úgy ért a középvonalon a rövidfalhoz, hogy még nem hajtotta végre a kellő számú vágtaugrást!

A nehéz osztály lényege az iskolaegyensúly, az önhordás, a nehéz osztály kulcsfeladatai pedig a vágtában végrehajtott hosszhajlítások, valamint a perdülés!

Szólj hozzá!

Top 5 video

2012.12.17. 10:24 patkószeg

Saját statisztikámban az alábbiak a legnézettebb videóim 2012-ben. A statisztika kissé csal (ez esetben is), hiszen az év vége felé feltett videók kisebb eséllyel indultak a háziversenyen:

A kitornáztatott ló elengedetten kezdi napi munkáját:

Ugrásváltás kézen:

Iskolaállj:

Spanyol lépés:

Kurázsi, ugrásváltás nyereg és kantár nélkül:


Szólj hozzá!

Iskolaállj (2012. 12. 15.)

2012.12.15. 14:49 patkószeg

Itt tartunk:

Szólj hozzá!

Két mikulás, két krampusz, egy hajtó

2012.12.06. 17:03 patkószeg

mikulások.jpgMegérkeztek!!!

Lovardai mikulás! Illetve két mikulás, két krampusz és egy hajtó. Remélem tényleg azok. Vagy csak duplán látok?! De akkor, hol van a másik hajtó?

A lovak minden esetre kint állnak a szakadó hóban. De továbbra sem értem: abból is kettő van. Akkor most mi a helyzet a látásommal?

Szólj hozzá!

Maszkabál a gyereknapon

2012.12.02. 19:05 patkószeg

A hétvégi, egyébként kiválóan lezajlott lovas világkupán (összehasonlíthatatlanul beelőzte idén a "Stadhallét") ismételten megmutatkozott a magyar lókiképzés, a díjlovaglás helyzete. A magyar élmezőny csak péntekre, a gyereknapra jutott be az arénába, akkor is csak jelmezben! Nem tudom eldönteni, hogy ez szomorú vagy megalázó! Vagy talán van valaki, aki azt gondolja, hogy akárcsak egy néző, legyen az felnőtt vagy gyerek úgy ment haza, hogy megtalálta példaképét: ő díjlovas akar lenni?

Barátaim! Ébresztő! Valamit nagyon-nagyon másképp kellene csinálni!

4 komment

Golyó

2012.11.30. 10:56 patkószeg

golyó.jpgÍrhatnám a „becsületes” nevét, de a lovasok világában mindenki csak így ismeri.

Vagy 25 év után találkoztunk ismét.

Lómasszázzsal (szépen néz ki így leírva, mondhatom) foglalkozik professzionális szinten és én hónapok óta ezt kerestem. No, nem álltam neki a guglizásnak, odáig nem jutottam, csak a fejemben forgattam, hogy a magas szintű elvárásokhoz (már amivel lovunkat szembeállítjuk) nyilvánvalóan mindent meg kell adni. Most itt nem szeretnék hosszasan értekezni a masszás fontosságáról bármely sportban. Sem arról, hogy a modern idők (a régiekre hajazva) szinte elkerülhetetlenné teszik alkalmazását mind a lovasok, mind a lovak számára. (Más sportágak ezzel ugyan így vannak.) Szóval csak forgattam és forgattam magamban a gondolatot, míg a jósors össze nem sodort ismét Golyóval.

Munkáját kipróbáltam. (Masszás: munka előtt, közben, után. Fullos szolgáltatást kaptam.)

Mindenkinek ajánlom!

P.s. : Golyó, másképpen Jani Attila 20/5828068

Szólj hozzá!

Polgár Szinti: Júnó

2012.11.30. 10:19 patkószeg

Az alábbi bejegyzést Polgár Szinti küldte szerkesztőségembe. :)

„A cikk írásra az késztetett, hogy a mai napon meg kellett válnom 5 éve nálam lévő Júnó nevű kancámtól.

Azokat a gondolataimat szeretném megosztani, hogy valójában mennyi mindent köszönhetünk a lovainknak. (Én Júnónak) Természetesen a közhelyeket már mindannyian ismerjük, de ma egy kicsit arra terelném a szót, hogy miért is fontos az, hogy egy fiatal lovasnak lova legyen. Mekkora kincs is ez valójában.

Azoknak a fiatal lovasoknak és szüleiknek írom ezeket a sorokat, akik ló vásárlás, tartás előtt állnak, vagy már éppen kezdik megtapasztalni annak csínját-bínját. Egészen egyszerűen így 5 év távlatából azt tudom mondani, hogy köszönöm ennek a négylábúnak, hogy jobb emberré faragott, megtanított olyan dolgokra, amiket a mai társadalom még csak hírből sem ismer.

Gyakorlatilag én Júnóval nőttem fel. Vagyis inkább mondhatjuk azt is, hogy ő nevelt fel. Mindamellett a sok felülmúlhatatlan lovas érzés, sportteljesítmények és élmény mellett neki köszönhetem azt, hogy megtanultam gondját viselni egy állatnak. Felelősségre, kompromisszumra, alázatra tanított. Tisztelet és bizalom nélkül nincsen együttműködés. Nem hátrálhattam ki a nehéz helyzetekből, akkor sem ha azokért felelős voltam, vagy éppen nem. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy fiatal, öreg, tapasztalt, vagy tudatlan lóról beszélünk, ő volt a partnerem.

Valószínűleg azt is az ő dicséretére mondhatom, hogy nem felesleges dolgokra pazaroltam a tizenéves korszakomat, hanem volt rendes elfoglaltságom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem élek semmiféle függőséget okozó szerekkel, rendesen iskolába járok, kisebb kihágásokon kívül betartom a társadalmi normákat.

Egy ló mellett nincs arra idő, hogy az ember sok haszontalan dolgokkal foglalkozzon…

Azt kell, hogy mondjam ezekre a tiszta dolgokra csakis egy állat képes. Ő nem hazudik, nem ver át szándékosan. Melyik embertársunk az, aki ezeket a tulajdonságokat ugyan így képviseli?

Mindennek ellenére azt látom, hogy a legtöbb fiatal lótulajdonos csupán sporteszközként kezeli társát, számukra kizárólag az a fontos, hogy hogyan dolgoznak lovas alatt, milyen a tartásuk, mennyire elasztikusak, dekoratívak. Kedves lovas társaim remélem, nem kerültök hasonló helyzetbe, mint én. Néha napján köszönjétek meg lovatoknak, hogy ott áll mellettetek és maradéktalanul kiszolgálja a vágyaitokat.”

Szólj hozzá!

Szemléletváltást! II.

2012.11.29. 10:09 patkószeg

A magyar díjlovaglásban jelenleg generációváltás zajlik. Az előző genrációt, Dallos, Kövy, Komjáthy, Lovász képviselte, tagjaik személy szerint közel állnak szívemhez. Évtizedes egyéni tevékenységükről mindannyian csak a tisztelet hangján beszélhetünk, jómagamat először Kövy András ültetett nyeregbe (ez még akkor volt, amikor nemhogy a nagy, de még a kisfedeles sem állt Kaposváron), majd több mint három évtizedig (!) Dallos Gyula tanítványa voltam. Most sem szeretnék a „saját fészkembe piszkítani”. Mégis, ha mérlegét kell vonni, azt a legsommásabban úgy lehet megfogalmazni, hogy generációjuk siralmas állapotokat hagy maga után.

Precízebben fogalmazva, (mert hát nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk fel, hogy ők sem örököltek mosolygósabb helyzetet) azt kell megállapítani, hogy generációjuk nem tudott változást hozni a magyar lókiképzés 70-es évekre kialakult állapotán. Bár Kövy és Komjáthy (Ádám Zoltán révén), Lovász (Szemere Csaba révén) még hozzájutott a magyar hagyományok tiszta forrásához és képzettségük a magyar husztártiszti hagyományok folytatása, maguk, Dallos Gyulával együtt képtelenek voltak az új generáció kinevelésére, a modern magyar lovaskultúra továbbadására – munkájukhoz a feltörekvő fiatalok egyike sem köthető. (Egyedül Kövy lovasa, Buga a szabályt erősítő kivétel.) De hiányoznak azok a 30-as, 40-es, 50-es években járó magas szinten versenyző amatőr lovasok is (az olimpián 70-es éveiben járó versenyző is szerepelt), akik jelenlétükkel, anyagi erejükkel életben tarthatnák, mozgásba hozhatnák a magyar díjlovaglást.

Ám nem csak edzőként, lókiképzőként szintén megállapíthatjuk generációjuk eredménytelenségét, a versenyekről hiányoznak azok a nagydíj kategóriájú, vagy nehéz osztályú, kiképzett, „kész” lovak, amelyek iskolalóként, öreg tanítómesterként, versenyről versenyre örömöt, élményt és tapasztalatot adnának amatőr versenyzőknek. Az amatőrökkel kapcsolatban az az általános gyakorlat alakult ki, amikor is külföldről vetetnek velük nagyértékű, de képzetlen lovakat (A, L, M osztályúakat), majd azokat a lovasokkal együtt próbálják kiképezni. Ennek eredménye volt az idei nemzeti bajnokság, ahol a két érdemi kategóriában (nagydíj kategória, nehéz osztály) írd és mondd 5 (mindenki jól látja öt!) hazai képzésű ló tudott starthoz állni. Itt még egyszer szeretném jelezni, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején ugyan ez volt a helyzet. 1981-ben (ha jól emlékszem) Dallos Gyula legidősebb tanítványként azért lovasított, azért indított a nagydíj kategóriában (akkor még nem így nevezték és a nehéz osztály egy kategóriát képzett a nagydíj kategóriával), hogy ne három, hanem négy startoló legyen a magyar bajnokságon. Most is szeretném ezért köszönetemet kifejezni!

Hogy mi az idős generáció sikertelenségének oka? Sok minden, de talán a legfontosabb az, hogy az idős generáció nem tudott választ adni arra, hogy a versenysportban edzőként, vagy versenyzőként akar részt venni, saját tanítványaikkal folyamatosan konfliktusba, érdekellentétbe kerültek. Legjobb példa erre Pachl Péter, vagy Szeicz Erika sportolói életútja.

12 komment

Szemléletváltást!

2012.11.28. 09:51 patkószeg

Az elmúlt 30 (harminc) évben a magyar lókiképzés (értsd: díjlovaglás) nem tudott csapatot kiállítani nemzetközi versenyre. A kommunista rezsim és Papócsi László teljes támogatásával egyszer, 1981-ben eljutott csapatunk európabajnokságra, de sem előtte (mármint a második világháború óta!), sem utána ez a teljesítmény nem ismétlődött meg; világbajnokságon, olimpián pedig egyszer sem szerepeltünk.

Dallos Gyula ugyan 1993-ban a lipicai európabajnokságon egyéni harmadik helyezést ért el a megváltoztatott szabályrendszer közepette, de (Dallos egyéni teljesítményének elismerése mellett) azt inkább a háta mögött álló, a rendszerváltás átmeneti idejének zavaros és szinte végtelen erőforrásmennyiségnek és ismét Papócsi Lászlónak köszönhetjük, mintsem a magyar lókiképzés kultúrájának.

Szólj hozzá!

Kép a falon

2012.11.27. 10:37 patkószeg

blksdíjlovasoknagyitaskicsi.jpgArra már nem emlékszem pontosan, hogy mikor készült. De arra igen, hogy Szentirmay István, a kép festője, egy olyan versenyre ajánlotta fel az első helyezett számára, ahol szinte biztos volt, hogy Dallos Gyula nyer. Neki készült. A képen három legidősebb tanítványa (akkor még csak mi voltunk azok): Pachl Péter, Bodó Gábor és – középen – jómagam.

Mindez kb. harminc évvel ezelőtt volt. Péter azóta az egyik legjobb díjlovas edző lett, Gábor Svájcban lódoktor, Szentirmay István az ország talán legszínvonalasabb magánménesét alakította ki, belőlem pedig lovardatulajdonos lett. Három barátommal már régen beszéltem, de minden áldott reggel gondolok rájuk. A festmény, illetve annak kópiája lovardám klubhelyiségének legszembetűnőbb falán lóg.

Nem tudom a többiek, hogy vannak, én még a zsebemben érzem a marsallbotot…

Szólj hozzá!

Aki keres - talál!

2012.11.26. 06:42 patkószeg

A ló a lovas legjobb tanítómestere. A "tanítás" a lovas érzésén keresztül érkezik. Az érzést nyitottsággal, alázattal keresni (!) kell és akkor megtalálhatja a lovas: megértheti a képzés, a fejlődés és az együttműködés útját.

Szólj hozzá!

Önhordás, öntartás

2012.11.23. 07:54 patkószeg

Nem is tudom utoljára milyen régen hallottam ezeket a fogalmakat lovasember szájából. Számomra úgy tűnik, hogy a hazai lókiképzők nem is nagyon foglalkoznak az önhordás, vagy az öntartás kérdéskörével, hazai díjlovas versenyen gyakorlatilag nem is lehet találkozni olyan lóval, amelyik önhordásban, öntartásban mozogna.

Hogy honnan jutott eszembe a téma? A héten kaszkadőrökkel volt szerencsém együtt dolgozni. Ott persze minden ló legalább önhordásban mozgott, ami igen tanulságos volt számomra, de hát persze a munkalovaknál nem különleges az önhordás iránti igény... Minden esetre a látottakat, a tapasztaltakat nagyon köszönöm nektek, kedves kaszkadőr barátaim! Külön szeretnék köszönetet mondani Lezsák Leventének, aki lovakat is adott a közös munkához – lovai hibátlan képzettséggel rendelkeznek.

Szóval, az önhordás a lónak az a tanult (!) képessége, amely során arra törekszik lovasával közös súlyát folyamatosan egyensúlyban tartsa. Még egyszerűbben fogalmazva, az önhordásban járó ló önmagától, a lovas segítsége nélkül folyamatosan arra törekszik, hogy ne essen az elejére, képzettségének megfelelő egyensúlyi helyzetét (vízszintes, vagy iskolaegyensúly) megtartsa. A könnyedség a folyamatos önhordásból következik. Az önhordás a lendület eredménye. A ló lendületére nem a nagy iramból, nem a hatalmas mozgásból, nem a különlegesen „aktív” hátulsó lábakból, hanem a rövid jármódok könnyedségéből, az átmenetek egyszerűségéből, puhaságából lehet következtetni. Minél lendületesebb egy ló, annál könnyedebb a támaszkodás az összeszedett jármódokban. A legnagyobb mesterek azért tudják végrehajtani a legmagasabb feladatokat iskolaegyensúlyban, de odadobott száron, mert lovuk lendületét a végletekig fokozzák így azok önhordása is tökéletes.

Az öntartás, az önhordásban és tökéletes elengedettségben mozgó ló sajátja, úgy is mondhatjuk, hogy az öntartás az elengedettség és az egyensúly „eredménye”. Bár az öntartás egy forma, ami után minden lókiképző vágyakozik, mégis az öntartás nem célja, hanem eredménye a kiképzésnek! Óriási a különbség! Az a lovas, akinek a célja az áhított forma és a formába „beleerőlteti” lovát, az merevséget kap eredményül, a merevségbe pedig az egyensúly is odalesz. Az öntartás „magától” jön, az a helyes lovaglás eredménye.

Az önhordás megelőzi az öntartást, önhordásban dolgozhat a ló öntartás, azaz az ideális forma nélkül is. Az ilyen helyzetektől nem kell megijedni, azokat fel kell vállalni. Nem baj, ha a ló nem tökéletes formában mozog, ha tarkója időlegesen nincs hajlítva, mert az egyensúly, az önhordás sokkal fontosabb bármilyen formánál! Ne felejtse senki Maximilian Weyrother tanítványának, Louis Seegernek vonatkozó kiképzési elvét, amelyről a Mélyre, vagy magasra: az itt a kérdés című bejegyzésemben részleteztem.

Szólj hozzá!

Volgai krokodilok

2012.11.22. 11:27 patkószeg

Tegnapi blogbejegyzésemhez szeretném az alábbiakat hozzátenni.

Két krokodil úszik a Nílusban. Feljönnek levegőt venni. Az egyik megszólal:

- Jaj, de gyönyörű ez a Nílus!

Mikor már harmadszor történik ugyanez, a másik is megszólal:

- De a mi Volgánk sem kutya, alezredes elvtárs!

Lehet, hogy ezt a viccet csak azok értik, akik megélték a brezsnyevi időket, ám a célzást talán mindenki. Nemzeti hagyományainkról posztolom az alábbi videót:

Az örkényi honvéd spanyoliskola bemutatója a Nemzeti Lovardában

Szólj hozzá!

Futószárazás

2012.11.21. 13:54 patkószeg

Milyen a helyes futószárazás? A futószáras munkával meddig lehet eljutni a lókiképzésben? Mennyire lehet összeszedni futószáron a lovat? Kell-e kikötőszár a futószárazáshoz? Milyenek az aktív hátulsó lábak? Érzékelhető-e a külső szemlélő számára a lendület? Milyen erősen támaszkodik a lendületes ló? Egyáltalán milyen az, amikor a ló elengedett? Mindenre az alábbi videó adja meg a választ!

Szólj hozzá!

Címkék: futószárazás

Együttműködőkészség II.

2012.11.14. 12:33 patkószeg

Tegnapi posztomat (Együttműködőkészség) Lezsák Levente videójával egészítem ki. Nem hiszem, hogy magyarázatot kellene hozzáfűznöm.

Szólj hozzá!

Címkék: együttműködésikészség

Együttműködőkészség

2012.11.13. 11:05 patkószeg

Nem régen posztoltam bejegyzést a bizalomról, most az együttműködőkészségről mellékelem az alábbi videót. A sok tanulságos rész mellett megjegyzem, hogy tudomásom szerint Tászler Melinda az egyetlen aki Magyarországon saját idomításban tud capriole-t bemutatni! Ezúton is gratulálok neki!

Szólj hozzá!

A lovaglás művészete

2012.11.12. 09:18 patkószeg

diszkoszvető.jpgElsős gimnazistaként talán a legnagyobb élményem az volt, hogy megmutatták a művészet hatalmas erejét. Mindmáig emlékszem, hogy mennyire megdöbbentett, mikor elmagyarázták, hogy Müron a diszkoszvetőt olyan pozícióban ábrázolta, ami a valóságban nem létezik, amilyen mozdulatot sportoló a diszkosz elhajítása során soha sem tesz. Mindezt a művész azért tette, hogy a lehető legjobban kifejezze a diszkoszvetés harmóniájának tökéletességét, így a lehető legerősebb érzést váltsa ki a szobor nézőjében.

Miért is jár ez a fejemben nap, mint nap? A lókiképzés egyik legfontosabb feladata az, hogy a lovat meg kell tanítani az iskolaegyensúlyban való mozgásra, arra, hogy saját és lovasa súlyának többségét hátulsó lábain hordja. A tanítás nem öncélú: a ló használati időtartamának lehető leghosszabbra való megnyújtása, valamint az elülső lábak és a hát sérülésmentességének biztosítása csak a helyes egyensúly kialakításán keresztül érhető el. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a lovat nem a lovas súlyával közös mozgásra „tervezték”, a képzés során a természetestől eltérő módon a súly hordását az elülső lábakról a hátulsókra kell áthelyeztetni. Milyen érdekes, hogy mégis az iskolaegyensúlyban mozgó ló, a művészileg kialakított mozgásforma az, ami mindannyiunkat lovasként, nézőkét elbűvöl, ami a ló természetes szépségét, eleganciáját, kirobbanó erejét a lehető legjobban kifejezi!

Nagy dolog a díjugratás, talán még nagyobb a military (hihetetlen élmény végignézni egy terepversenyt), gyönyörű a fogathajtás, de az erő, a könnyedség és az együttműködőkészség harmóniáját a szíve mélyén mindenki az iskolaegyensúlyban mozgó ló képével társítja! Az iskolaegyensúlyban való mozgás kialakítása a lovaglás művészete.

Szólj hozzá!

Iskolaállj (2012. 10. 10.)

2012.11.10. 14:30 patkószeg

Ígértem: időről-időre beszámolok arról, hogyan halad Zita az iskolaállj feladat tanulásával. 2012. november 10-én itt tartunk.

Szólj hozzá!

Hosszhajlítások

2012.11.09. 19:11 patkószeg

A legegyszerűbb hosszhajlítások a két patanyomon végrehajtott fordulatok: az ívek és a körök.

A három és négy patanyomon végrehajtott hosszhajlításokat két csoportra lehet osztani, attól függően, hogy a belső, vagy külső hátulsó lábat léptetjük a súlypont felé.

A vállat be és származékai esetében a belső hátulsó láb lép a súlypont felé. Ezek a hosszhajlítások: a vállat be, eltolódás és az eleje körüli fordulat.

A farat be és származékai esetében a külső hátulsó láb lép a súlypont felé. Ezek a hosszhajlítások: a farat be, a farat ki, az oldaljárás és a hátulja körüli fordulat. Ide tartozik az ellenállításban végrehajtott eleje körüli fordulat is.

A fentiek minden jármódra érvényesek!

Szólj hozzá!

Most akkor ez hogy van?

2012.11.07. 14:03 patkószeg

Mint a verset szoktuk mondani az oldaljárás segítségadását: „félfelvétel, állítás, hajlítás, irányba ülés, irányba nézés, [a lovat] rendeltetésszerűen bekeretelni a lábszárakkal (belső elöl, külső hátul), bekeretelni a szárakkal (külső vezet, belső állít)” (Dallos Gyula).

A tökéletesen kiképzett lónak már nincs szüksége segítségekre, a feladatokat a lovas, kívülről szinte láthatatlan jeleire reagálva hajtja végre. Így az oldaljárás sem „integrálegyenlet” nincs „oldaltléptető külső csizma a heveder mögött”, nincs „előrehajtó belső csizma a hevederen”, nincs „külső szár lezárás”, nincs „testsúly a belső oldalon”, stb. A ló, nyakának legkisebb hajlítására egész testének hajlításával reagál, a vezetést pedig akár a belső szár jelére, a külső szár hatásbahelyezése nélkül lehet végrehajtani!

9 komment

A hippológus II.

2012.11.02. 07:06 patkószeg

Tegnapi bejegyzésemet azzal egészítem ki, hogy Prutkay Zoltán szerénységből állította, hogy egy hippológus van Magyarországon: magát nem említette. A tegnapi írásban a téma miatt nem tudtam arra kitérni, hogy állításával szemben szerintem kettő van: Hecker Walter és Prutkay Zoltán.

Szólj hozzá!

A hippológus

2012.11.01. 09:26 patkószeg

"Magyarországon egy hippológus van: Hecker Walter!" (Prutkay Zoltán).

A hippológiát nem lehet iskolában megtanulni. Ez nem azt jelenti, hogy a hippológusnak ne lenne szüksége sokoldalú és magas szintű képzettségre, azzá mégis egy egész élet és annak számtalan tapasztalata teszi az embert. Hecker Walter, lovak és lovaglás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázata, morális tartása mindannyiunk számára megkérdőjelezhetetlen példa.

Ez a bejegyzés a Zabla és Kengyel tisztelgése a 70 éves Hecker Walter előtt, az alábbiakban a HIPPOLÓGUS szavai olvashatók Pajlócz András lejegyzésében:

Budapesten 1937. július 17-én születtem családunk negyedik gyermekeként. Édesapám Hecker Ádám metodista lelkész Frankfurtban végezte a teológiát. Édesanyám lipcsei születésû.

Családomban lóhoz senki sem kötõdött, ezért volt meglepõ, hogy már kora gyerekkoromtól szerettem volna mindent tudni a lóról. Hamar eldõlt számomra, hogy lovas szakember leszek.

Az első három elemit Budapesten végeztem, majd 1947-ben Nyíregyházára költöztünk. Ott kerültem lóközelbe. Szegény család lévén, nyáron a parasztok között dolgoztam, állatokat őriztem és megismerkedtem a tirpákok nagyszerű lovaival. A 8. osztály elvégzése után csak engem és Balczó Bandi barátomat nem vettek fel a gimnáziumba, mivel mindkettőnk apja lelkész volt. Nagy nehezen sikerült a Debreceni Református Kollégiumba felvételt nyernünk. Ott viszont nagyon sokat kellett értünk fizetni. Ekkor vált előttem világossá, hogy a hatalom nem akar velem foglalkozni, ami azóta is fájó pontja életemnek.

Sikerült a drága debreceni kollégiumból elkerülve a 2. osztályt már Nyíregyházán kezdenem. Itt kerültem testközelbe a lovakkal. Balczó Bandi barátommal kora hajnalban indultunk ki egy biciklin a Licska-kertbe, ahol a fedeztetési állomáson lovagoltunk méneket, persze ápolásuk fejében. Látták a szakemberek, hogy engem komolyan érdekel a ló, ezért vittek csikónyomozásra is. Méneken jártuk be a térséget, hogy a telepen befedezett kancák megellették-e a csikójukat, melyek törzskönyvezés alá estek. Mének áthelyezését is szívesen vállaltam, 50-60 km-re lábon vittem el õket. Rendkívül vonzott a tenyésztés, ezért önmagamtól fektettem fel füzeteket ménekről és kancákról fényképekkel, származási adatokkal, hogy pontosan tudjam kimutatni a mének örökítõ képességét.

Meglepõ módon 1956-ban felvettek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Az egyetemi éveim alatt módom volt lovagolni Bodó Imre irányításával, aki rendkívül mûvelt lovas volt, rengeteget tanultam tõle. Az úgymond „csõdörös lovaglást” nehezen tudta kivasalni belõlem.

Az államvizsga után a dióspusztai telivér ménes törzskönyvezõje lettem. Nagyszerû életem volt Bartha Miklós oldalán, aki korábban a rádiházi ménes tulajdonosa volt. Kiváló lótenyésztõ volt, hatalmas könyvtárát állandóan bújtam. Nagy hálával gondolok most is rá.

A régi méneskari alapokon csodálatosan mûködõ lótenyésztést 1962. január 1-jével átszervezték. Gyakorlatilag szétverték 170 év nagyszerû, átgondolt tenyésztõi munkáját. A méntelepeket megszüntették, a ménesek állományát szétszórták. Állami gazdaságok tulajdonába kerültek a méntelepek. Dióspusztáról a Burgert Róbert vezette Bábolnai Állami Gazdasághoz kerültem. Hárman voltunk lovas szakemberek, amit Burgert luxusnak ítélt, ezért engem növénytermesztési terültre osztott be. Fél évig bírtam ezt a légkört, majd átmentem Jászberénybe, ahol fõállattenyésztõ lettem. Szász Ivánnal nagyszerûen megértettük egymást, a még mûködõ méneskari életben. A méneket alaposan ismertük, hiszen vagy lovagoltuk, vagy hajtottuk õket. Félve, hogy Jászberényt is eléri a gyilkos változás, Bakonypölöskére mentem baromfi oktatónak. A szomszéd településen Devecserben Monspart Gábor volt a virágzó tsz lovasedzõje. Kezei alatt rengeteget tanultam, nem véletlenül nyertem megyei bajnokságokat.

A Jászberényi Lótenyésztési Felügyelõségre érkezett az NDK-ból Schwark professzor, akinek németajkú származásomból kifolyólag tolmácsoltam. Végül a professzor meghívott az NDK-ba aspirantúrára. Kemény küzdelmek után fél évre kijuthattam. Itt ismertem meg feleségemet, aki szeretõ társam és két fiam édesanyja lett.

Hazatérésem után 1965 tavaszán a Lótenyésztési Felügyelõségen jelentkeztem, majd a Lóverseny Vállalathoz kerültem. Istállóvezetõ lettem Hajnal Károly oldalán, 600-700 versenyló között dolgoztam, mintegy 10 esztendõn át. Feladatom volt hogy körbejárjam a hazai méneseket és csikókat válasszak a versenypályára. Az elsõ évben nem volt szerencsés a választásom, mert számomra a szép küllemû ló volt a jó ló. Az akkori nagy trénerek tanácsára változtattam szemléletet, ami meghozta a sikereket. Óriási élmény volt számomra több száz nagyképességû lovat együtt látni. Ott töltött utolsó 3 évem, 1972–1975 között boldog, termékeny idõszakom volt, köszönhetõen dr. Fehér Dezsõnek.

Mivel mindig a ló tenyésztése vonzott, elfogadtam dr. Pál János invitálását és 10 év után a Szép utcai Lótenyésztési Felügyelet dolgozója lettem. Csalódás ért, mert nem akartam elhinni, hogy csupán a német nyelvtudásomra volt szükség. Hiába gyártottam ötleteimet, szakmai lehetõséget nem kaptam.

Szerencsémre 1980-ban megörököltem a zseniális Jávor György helyét a Pegazusban, amely 40 lótenyésztõ gazdaságot ölelt fel. Feladatom volt a lovak értékesítése, elsõsorban külföld felé. Kemény munka volt számomra, mert nem lapult bennem kellõ kereskedelmi szemlélet. Közben 1983-ban a Lipcsei Egyetemen védtem meg az angol telivérek versenyképességének öröklõdése tárgyban írott doktori disszertációmat. Magyarországi honosítására azonban még 9 évet kellett várni.

Fordulópont következett be életembe 1984-ben. Ennek elõzménye volt, hogy az akkori mezõgazdasági minisztert, dr. Váncsa Lajost felkereste három lelkes fiatal lovasember. Burucs Balázs, Dallos Gyula és Somlay Tamás felhívták a miniszter figyelmét arra, hogy a magyar lovassport és lótenyésztés sokkal nagyobb eredményekre lenne képes, ha hozzáértõ emberek irányítanák. Így lett dr. Papócsi László a Magyar Lovas Szövetség elnöke, õ pedig engem bízott meg a fõtitkári teendõkkel. Új alapokra lett állítva a Szövetség mûködése a lovas szakágakra osztásnak köszönhetõen. Elindult a fejlõdés, de négy év után a hajszolt életmódomnak köszönhetõen szívritmus zavarok léptek fel nálam. Nyugodtabb munkakört kellett választanom.

Dr. Horn Péter a Pannon Egyetem rektora Kaposvárra hívott 1988-ban. Megalapítottuk a Pannon Lovas Akadémiát, melynek elõször oktatója, aztán docense, majd egyetemi tanára, és végül igazgatója lettem. Nyugdíjazásomig, azaz 15 évig láttam el pozíciómat.

A kezdeti lendületben az volt a célunk, hogy egy új „Örkénytábort” létesítsünk. Magas cél volt és nem sikerült. Korszerû épületeket építettünk, elkészült a fedett lovarda is, de minõségi lovak vásárlására nem volt pénz. Kudarcként éltem át ezt az idõszakot és a mai napig is foglalkoztat. Tartós és korrekt munkakapcsolat kötött össze Kövy Andrással és Komjáthy Györggyel, úgymond jobbkezeimmel. A feszültségeket azonban õk sem tudták megfelelõen kezelni. A sikertelenséget nem az én dolgom megítélni. Nyilván az én hibám is benne van a dologban, ugyanakkor döntõnek érzem, hogy a lovas oktatás gyakorlati megvalósítása elé óriási kövek gördültek. Társadalmi, baráti összefogásban mûködött a lovak beszerzése, fõleg pályáról leadott lovakat kaptunk. Igen jó kapcsolatot alakítottam ki a Német Lovas Szövetséggel, de az együttmûködés hatása a hazai feltételek hiányában csak lábadozott.

Amit valós, kimagasló eredménynek könyvelhetek el, az a magyar nyelvû lovas szakirodalom megszületése. Lóról, lovaglásról 1984-ben nem volt magyar nyelvû könyv. Sokat írtam, fordítottam és elindult útjára a Lovas Akadémia sorozat, amely azóta is keresett és maradandó. Éppen most jelenik meg 14. kötete a fogathajtásról.
Nyugdíjazásom óta munkámat szakirodalmi írások formájában folytatom. Aktív ténykedésem idején több, számomra fontos témát és eseményt nem volt módom kellõ mélységben, illetve terjedelemben kidolgozni. Ezeket pótolom napjainkban.

Egy gondolat erejéig szeretném, ha a hazai lovas oktatás jelenlegi helyzetérõl szólhatnék. Hiányolom annak a rétegnek a képzését, amelyik kultúrált, alapszinten képzett lovasként kívánja szabadidejét eltölteni. Ennek szintjét az aranykalászos gazdatanfolyaméhoz hasonlítanám. Ha ez megvalósul, esti tanfolyamán szívesen tartok majd magam is egy-egy alkalommal elõadást.

A Magyar Lovas Kör megalakulásának rendkívül örültem, nem véletlenül lettem alapító tagja. Azonban megnövekedett feladataim nem tették lehetõvé, hogy szervesen kapcsolódjak be munkátokba. Figyelemmel kísérem tevékenységeteket, és nagy élvezettel olvasom kiadványaitokat. Drukkolok hogy legyen erõtök és energiátok leküzdeni a finanszírozási gondokkal küszködõ mûködéseteket. Személyesen csak ritkán vállalom megjelenésemet, de örömmel segítem továbbra is írásaimmal elismert munkátokat.

Szólj hozzá!

A kis Tuskát felejtsük el!

2012.10.11. 09:12 patkószeg

kistuska.jpgKis Tuskát úgy kb. másfél évtizede ismerem. Édesapja, Tuska Pál hívott meg még annak idején egy military országos bajnokságra a díjlovaglás bírálatára, hogy melyikre, arra pontosan már nem emlékszem. Örömmel fogadtam, hiszen Tuska Pál azon kevés magyar lovasok között van, akik sikeresen teljesítettek olimpiai pályát.

Szóval a kis Tuskát, a kis Palit azon az ominózus versenyen ismertem meg: még nem volt tíz éves és korengedéllyel versenyzett. Hosszú idő telt el azóta, de a név változatlan maradt, mindannyian, mondhatom, hogy az egész lovas társadalom Palkót csak, mint a kis Tuska szólította, nevezte. Enyhe „zavart” ugyan okozott a másik Tuska fiú, Péter „színre lépése”, de a lényegen ez sem változtatott.

A hét végén Palkó az országos bajnokságon, talán a legkiegyensúlyozottabb, sokak szerint a legfolyamatosabb versenyzéssel lett második, ami önmagában rendkívül tiszteletre méltó eredmény, különösen a lehetőségeket tekintve. Mindehhez adódik az utolsó versenyszám eseménye, ami kapcsán – diplomatikusan fogalmazva – azt jelenhetjük ki, hogy elpártolt Palkótól a sportszerencse, a teljesítményekben tulajdonképpen a magyar bajnoki cím is benne volt.

Bejegyzésemet azért írom, hogy a furcsa szituációban tanúsított sportszerű magatartásáért a jövőben az ifjabb Tuska kifejezést használjátok, kedves lovasbarátaim, a kis Tuskát felejtsük el!

Szólj hozzá!

Bizalom

2012.10.09. 07:43 patkószeg

Most tudós dolgokat tudnék írni, de asszem fölösleges...

Szólj hozzá!

Hirdetés

lovasblog

Gőblyös István: Lovakról, lovasokról - lovaknak lovasoknak

E-mail a szerzőnek

Kövess!

 

Friss topikok

  • -Roy-: Bár én nem számítok lovasnak, mert csupán belekóstoltam ebbe a világba, de az olvasottak, a szavaz... (2014.09.22. 20:54) Shagya, vagy lipicai?
  • Tibor Tóth: Azért a végén ott van a jutalomfalatka is. ;-) :-D (2014.09.16. 10:39) Munka fiatal lóval
  • Tibor Tóth: Gratulálunk, és további sok sikert kívánunk! (2014.09.16. 10:33) Új a király! (Illetve a királynő!)
  • kandare: Még mielôtt a lovas a nyomást növelné, azért nem árt ha felteszi magának a kérdést, hogy milyen ok... (2014.09.10. 18:25) A ménesvezér (II.)
  • Zoltán Szalontai: Nagyszerű dolog értelmes, a sajátjától eltérő lovaglási stílusra érdeklődve, nyitottan tekinteni k... (2014.09.02. 09:53) Blues a pokolban

Címkék

akadály (2) alázat (1) Andrássy (1) átengedőség (4) Bad Füssing-i levelek (8) ballotade (3) Baucher (1) bértartás (28) Branderup (7) campagne lovaglás (1) capriole (3) carré (1) carriere (2) combból jár (1) cordeo (1) courbette (2) croupade (3) dámanyereg (4) délceglépés (3) díjlovaglás (35) díjugratás (5) dopping (1) durvaság (1) egyenesség (3) egyensúly (4) együttműködésikészség (2) elengedettség (10) engedelmesség (1) falkade (1) farat be (5) felelős lettél (1) felfényesedett mozgás (1) feligazítás (3) féloldalazás (1) felvétel (3) fiatal ló képzése (7) fogathajtás (1) frederiksborgi ló (1) futószárazás (6) göblyös (24) hagyományőrzés (1) hagyomány kötelez (4) Hanthy (1) hátból jár (1) helyes ülés (1) hiperinflexió (1) hosszhajlíás (4) ideális lóméret (1) Iskoalugrás (2) iskolaállj (10) iskolaegyensúly (3) iskolafeladat (3) iskolafelvétel (2) iskolajármód (3) iskolalépés (9) iskolalovaglás (5) iskolavágta (5) jármódok anyja (2) kajászó szentpéterpuszta (28) kapicán (7) Keméry (2) kengyelhossz (5) kétütemű lépés (1) kikötőszárak (2) klasszikus lókiképzés (1) knabstrupper (1) Kókay (2) koncentráció (1) konchajlítás (1) középügetés (2) lábsorrend (1) LDR (1) lendület (5) lépés (2) levade (3) (35) lókiképzés (31) lótartás (31) lovaglás (57) lovassport (41) Lovas Élet (9) Lovas Nemzet (3) ló a lovas ülésén (1) Magasházy (1) mélyen - előre (1) mélyre lovaglás (2) mély nyak (2) ménesvezér (1) mezair (2) military (6) modern és klasszikus (2) Moys (3) mslt (7) munka kézen (1) nagykantár (2) nehéz osztály (1) nemzeti lovaskultúránk (1) női nyereg (2) nyílt szakmai est (1) nyílt szakmai nap (1) oldaljárás (1) önhordás (2) öntartás (1) összeszedettség (5) osztrák-magyar hajlítás (1) Pados (1) passade (1) passage (5) Pegazus (1) perdülés (1) pesade (5) piaffe (10) puhaság (1) redopp (11) repulon (1) repulon passade (1) rollkur (1) Sabine Oettel (8) sarabande (1) Seeger (1) segítségek (1) spanyol lépés (3) Steinbrecht (1) súlypontáthelyezés (1) száronlét (3) szártartás (1) szár mögött (1) Szent György (1) szinkronizáció (1) támaszkodás (2) Tászler Melinda (1) természetes (1) terre-a-terre (12) teszt (2) Tünde (4) ügetés féllépés (1) ugrásváltás (8) ugrásváltás kézen (1) ütem (1) vágta (2) vállat be (5) vezetés kézen (1) videónapló (3) vonal mögött (1) Weyrother (3) Zazie (7) Zita (5) Címkefelhő

Utolsó kommentek