Iskolaállj (2012. 10. 10.)

2012.11.10. 14:30 patkószeg

Ígértem: időről-időre beszámolok arról, hogyan halad Zita az iskolaállj feladat tanulásával. 2012. november 10-én itt tartunk.

Szólj hozzá!

Hosszhajlítások

2012.11.09. 19:11 patkószeg

A legegyszerűbb hosszhajlítások a két patanyomon végrehajtott fordulatok: az ívek és a körök.

A három és négy patanyomon végrehajtott hosszhajlításokat két csoportra lehet osztani, attól függően, hogy a belső, vagy külső hátulsó lábat léptetjük a súlypont felé.

A vállat be és származékai esetében a belső hátulsó láb lép a súlypont felé. Ezek a hosszhajlítások: a vállat be, eltolódás és az eleje körüli fordulat.

A farat be és származékai esetében a külső hátulsó láb lép a súlypont felé. Ezek a hosszhajlítások: a farat be, a farat ki, az oldaljárás és a hátulja körüli fordulat. Ide tartozik az ellenállításban végrehajtott eleje körüli fordulat is.

A fentiek minden jármódra érvényesek!

Szólj hozzá!

Most akkor ez hogy van?

2012.11.07. 14:03 patkószeg

Mint a verset szoktuk mondani az oldaljárás segítségadását: „félfelvétel, állítás, hajlítás, irányba ülés, irányba nézés, [a lovat] rendeltetésszerűen bekeretelni a lábszárakkal (belső elöl, külső hátul), bekeretelni a szárakkal (külső vezet, belső állít)” (Dallos Gyula).

A tökéletesen kiképzett lónak már nincs szüksége segítségekre, a feladatokat a lovas, kívülről szinte láthatatlan jeleire reagálva hajtja végre. Így az oldaljárás sem „integrálegyenlet” nincs „oldaltléptető külső csizma a heveder mögött”, nincs „előrehajtó belső csizma a hevederen”, nincs „külső szár lezárás”, nincs „testsúly a belső oldalon”, stb. A ló, nyakának legkisebb hajlítására egész testének hajlításával reagál, a vezetést pedig akár a belső szár jelére, a külső szár hatásbahelyezése nélkül lehet végrehajtani!

9 komment

A hippológus II.

2012.11.02. 07:06 patkószeg

Tegnapi bejegyzésemet azzal egészítem ki, hogy Prutkay Zoltán szerénységből állította, hogy egy hippológus van Magyarországon: magát nem említette. A tegnapi írásban a téma miatt nem tudtam arra kitérni, hogy állításával szemben szerintem kettő van: Hecker Walter és Prutkay Zoltán.

Szólj hozzá!

A hippológus

2012.11.01. 09:26 patkószeg

"Magyarországon egy hippológus van: Hecker Walter!" (Prutkay Zoltán).

A hippológiát nem lehet iskolában megtanulni. Ez nem azt jelenti, hogy a hippológusnak ne lenne szüksége sokoldalú és magas szintű képzettségre, azzá mégis egy egész élet és annak számtalan tapasztalata teszi az embert. Hecker Walter, lovak és lovaglás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázata, morális tartása mindannyiunk számára megkérdőjelezhetetlen példa.

Ez a bejegyzés a Zabla és Kengyel tisztelgése a 70 éves Hecker Walter előtt, az alábbiakban a HIPPOLÓGUS szavai olvashatók Pajlócz András lejegyzésében:

Budapesten 1937. július 17-én születtem családunk negyedik gyermekeként. Édesapám Hecker Ádám metodista lelkész Frankfurtban végezte a teológiát. Édesanyám lipcsei születésû.

Családomban lóhoz senki sem kötõdött, ezért volt meglepõ, hogy már kora gyerekkoromtól szerettem volna mindent tudni a lóról. Hamar eldõlt számomra, hogy lovas szakember leszek.

Az első három elemit Budapesten végeztem, majd 1947-ben Nyíregyházára költöztünk. Ott kerültem lóközelbe. Szegény család lévén, nyáron a parasztok között dolgoztam, állatokat őriztem és megismerkedtem a tirpákok nagyszerű lovaival. A 8. osztály elvégzése után csak engem és Balczó Bandi barátomat nem vettek fel a gimnáziumba, mivel mindkettőnk apja lelkész volt. Nagy nehezen sikerült a Debreceni Református Kollégiumba felvételt nyernünk. Ott viszont nagyon sokat kellett értünk fizetni. Ekkor vált előttem világossá, hogy a hatalom nem akar velem foglalkozni, ami azóta is fájó pontja életemnek.

Sikerült a drága debreceni kollégiumból elkerülve a 2. osztályt már Nyíregyházán kezdenem. Itt kerültem testközelbe a lovakkal. Balczó Bandi barátommal kora hajnalban indultunk ki egy biciklin a Licska-kertbe, ahol a fedeztetési állomáson lovagoltunk méneket, persze ápolásuk fejében. Látták a szakemberek, hogy engem komolyan érdekel a ló, ezért vittek csikónyomozásra is. Méneken jártuk be a térséget, hogy a telepen befedezett kancák megellették-e a csikójukat, melyek törzskönyvezés alá estek. Mének áthelyezését is szívesen vállaltam, 50-60 km-re lábon vittem el õket. Rendkívül vonzott a tenyésztés, ezért önmagamtól fektettem fel füzeteket ménekről és kancákról fényképekkel, származási adatokkal, hogy pontosan tudjam kimutatni a mének örökítõ képességét.

Meglepõ módon 1956-ban felvettek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Az egyetemi éveim alatt módom volt lovagolni Bodó Imre irányításával, aki rendkívül mûvelt lovas volt, rengeteget tanultam tõle. Az úgymond „csõdörös lovaglást” nehezen tudta kivasalni belõlem.

Az államvizsga után a dióspusztai telivér ménes törzskönyvezõje lettem. Nagyszerû életem volt Bartha Miklós oldalán, aki korábban a rádiházi ménes tulajdonosa volt. Kiváló lótenyésztõ volt, hatalmas könyvtárát állandóan bújtam. Nagy hálával gondolok most is rá.

A régi méneskari alapokon csodálatosan mûködõ lótenyésztést 1962. január 1-jével átszervezték. Gyakorlatilag szétverték 170 év nagyszerû, átgondolt tenyésztõi munkáját. A méntelepeket megszüntették, a ménesek állományát szétszórták. Állami gazdaságok tulajdonába kerültek a méntelepek. Dióspusztáról a Burgert Róbert vezette Bábolnai Állami Gazdasághoz kerültem. Hárman voltunk lovas szakemberek, amit Burgert luxusnak ítélt, ezért engem növénytermesztési terültre osztott be. Fél évig bírtam ezt a légkört, majd átmentem Jászberénybe, ahol fõállattenyésztõ lettem. Szász Ivánnal nagyszerûen megértettük egymást, a még mûködõ méneskari életben. A méneket alaposan ismertük, hiszen vagy lovagoltuk, vagy hajtottuk õket. Félve, hogy Jászberényt is eléri a gyilkos változás, Bakonypölöskére mentem baromfi oktatónak. A szomszéd településen Devecserben Monspart Gábor volt a virágzó tsz lovasedzõje. Kezei alatt rengeteget tanultam, nem véletlenül nyertem megyei bajnokságokat.

A Jászberényi Lótenyésztési Felügyelõségre érkezett az NDK-ból Schwark professzor, akinek németajkú származásomból kifolyólag tolmácsoltam. Végül a professzor meghívott az NDK-ba aspirantúrára. Kemény küzdelmek után fél évre kijuthattam. Itt ismertem meg feleségemet, aki szeretõ társam és két fiam édesanyja lett.

Hazatérésem után 1965 tavaszán a Lótenyésztési Felügyelõségen jelentkeztem, majd a Lóverseny Vállalathoz kerültem. Istállóvezetõ lettem Hajnal Károly oldalán, 600-700 versenyló között dolgoztam, mintegy 10 esztendõn át. Feladatom volt hogy körbejárjam a hazai méneseket és csikókat válasszak a versenypályára. Az elsõ évben nem volt szerencsés a választásom, mert számomra a szép küllemû ló volt a jó ló. Az akkori nagy trénerek tanácsára változtattam szemléletet, ami meghozta a sikereket. Óriási élmény volt számomra több száz nagyképességû lovat együtt látni. Ott töltött utolsó 3 évem, 1972–1975 között boldog, termékeny idõszakom volt, köszönhetõen dr. Fehér Dezsõnek.

Mivel mindig a ló tenyésztése vonzott, elfogadtam dr. Pál János invitálását és 10 év után a Szép utcai Lótenyésztési Felügyelet dolgozója lettem. Csalódás ért, mert nem akartam elhinni, hogy csupán a német nyelvtudásomra volt szükség. Hiába gyártottam ötleteimet, szakmai lehetõséget nem kaptam.

Szerencsémre 1980-ban megörököltem a zseniális Jávor György helyét a Pegazusban, amely 40 lótenyésztõ gazdaságot ölelt fel. Feladatom volt a lovak értékesítése, elsõsorban külföld felé. Kemény munka volt számomra, mert nem lapult bennem kellõ kereskedelmi szemlélet. Közben 1983-ban a Lipcsei Egyetemen védtem meg az angol telivérek versenyképességének öröklõdése tárgyban írott doktori disszertációmat. Magyarországi honosítására azonban még 9 évet kellett várni.

Fordulópont következett be életembe 1984-ben. Ennek elõzménye volt, hogy az akkori mezõgazdasági minisztert, dr. Váncsa Lajost felkereste három lelkes fiatal lovasember. Burucs Balázs, Dallos Gyula és Somlay Tamás felhívták a miniszter figyelmét arra, hogy a magyar lovassport és lótenyésztés sokkal nagyobb eredményekre lenne képes, ha hozzáértõ emberek irányítanák. Így lett dr. Papócsi László a Magyar Lovas Szövetség elnöke, õ pedig engem bízott meg a fõtitkári teendõkkel. Új alapokra lett állítva a Szövetség mûködése a lovas szakágakra osztásnak köszönhetõen. Elindult a fejlõdés, de négy év után a hajszolt életmódomnak köszönhetõen szívritmus zavarok léptek fel nálam. Nyugodtabb munkakört kellett választanom.

Dr. Horn Péter a Pannon Egyetem rektora Kaposvárra hívott 1988-ban. Megalapítottuk a Pannon Lovas Akadémiát, melynek elõször oktatója, aztán docense, majd egyetemi tanára, és végül igazgatója lettem. Nyugdíjazásomig, azaz 15 évig láttam el pozíciómat.

A kezdeti lendületben az volt a célunk, hogy egy új „Örkénytábort” létesítsünk. Magas cél volt és nem sikerült. Korszerû épületeket építettünk, elkészült a fedett lovarda is, de minõségi lovak vásárlására nem volt pénz. Kudarcként éltem át ezt az idõszakot és a mai napig is foglalkoztat. Tartós és korrekt munkakapcsolat kötött össze Kövy Andrással és Komjáthy Györggyel, úgymond jobbkezeimmel. A feszültségeket azonban õk sem tudták megfelelõen kezelni. A sikertelenséget nem az én dolgom megítélni. Nyilván az én hibám is benne van a dologban, ugyanakkor döntõnek érzem, hogy a lovas oktatás gyakorlati megvalósítása elé óriási kövek gördültek. Társadalmi, baráti összefogásban mûködött a lovak beszerzése, fõleg pályáról leadott lovakat kaptunk. Igen jó kapcsolatot alakítottam ki a Német Lovas Szövetséggel, de az együttmûködés hatása a hazai feltételek hiányában csak lábadozott.

Amit valós, kimagasló eredménynek könyvelhetek el, az a magyar nyelvû lovas szakirodalom megszületése. Lóról, lovaglásról 1984-ben nem volt magyar nyelvû könyv. Sokat írtam, fordítottam és elindult útjára a Lovas Akadémia sorozat, amely azóta is keresett és maradandó. Éppen most jelenik meg 14. kötete a fogathajtásról.
Nyugdíjazásom óta munkámat szakirodalmi írások formájában folytatom. Aktív ténykedésem idején több, számomra fontos témát és eseményt nem volt módom kellõ mélységben, illetve terjedelemben kidolgozni. Ezeket pótolom napjainkban.

Egy gondolat erejéig szeretném, ha a hazai lovas oktatás jelenlegi helyzetérõl szólhatnék. Hiányolom annak a rétegnek a képzését, amelyik kultúrált, alapszinten képzett lovasként kívánja szabadidejét eltölteni. Ennek szintjét az aranykalászos gazdatanfolyaméhoz hasonlítanám. Ha ez megvalósul, esti tanfolyamán szívesen tartok majd magam is egy-egy alkalommal elõadást.

A Magyar Lovas Kör megalakulásának rendkívül örültem, nem véletlenül lettem alapító tagja. Azonban megnövekedett feladataim nem tették lehetõvé, hogy szervesen kapcsolódjak be munkátokba. Figyelemmel kísérem tevékenységeteket, és nagy élvezettel olvasom kiadványaitokat. Drukkolok hogy legyen erõtök és energiátok leküzdeni a finanszírozási gondokkal küszködõ mûködéseteket. Személyesen csak ritkán vállalom megjelenésemet, de örömmel segítem továbbra is írásaimmal elismert munkátokat.

Szólj hozzá!

A kis Tuskát felejtsük el!

2012.10.11. 09:12 patkószeg

kistuska.jpgKis Tuskát úgy kb. másfél évtizede ismerem. Édesapja, Tuska Pál hívott meg még annak idején egy military országos bajnokságra a díjlovaglás bírálatára, hogy melyikre, arra pontosan már nem emlékszem. Örömmel fogadtam, hiszen Tuska Pál azon kevés magyar lovasok között van, akik sikeresen teljesítettek olimpiai pályát.

Szóval a kis Tuskát, a kis Palit azon az ominózus versenyen ismertem meg: még nem volt tíz éves és korengedéllyel versenyzett. Hosszú idő telt el azóta, de a név változatlan maradt, mindannyian, mondhatom, hogy az egész lovas társadalom Palkót csak, mint a kis Tuska szólította, nevezte. Enyhe „zavart” ugyan okozott a másik Tuska fiú, Péter „színre lépése”, de a lényegen ez sem változtatott.

A hét végén Palkó az országos bajnokságon, talán a legkiegyensúlyozottabb, sokak szerint a legfolyamatosabb versenyzéssel lett második, ami önmagában rendkívül tiszteletre méltó eredmény, különösen a lehetőségeket tekintve. Mindehhez adódik az utolsó versenyszám eseménye, ami kapcsán – diplomatikusan fogalmazva – azt jelenhetjük ki, hogy elpártolt Palkótól a sportszerencse, a teljesítményekben tulajdonképpen a magyar bajnoki cím is benne volt.

Bejegyzésemet azért írom, hogy a furcsa szituációban tanúsított sportszerű magatartásáért a jövőben az ifjabb Tuska kifejezést használjátok, kedves lovasbarátaim, a kis Tuskát felejtsük el!

Szólj hozzá!

Bizalom

2012.10.09. 07:43 patkószeg

Most tudós dolgokat tudnék írni, de asszem fölösleges...

Szólj hozzá!

Kengyelhossz (5/5): A helyes csatolás

2012.10.08. 08:35 patkószeg

Milyen hosszú akkor a helyes kengyelhossz?

Bár egyszerű a válasz, mégis azt kell először megjegyezni, hogy az sok mindentől függ. A közel egyforma magasságú lovasoknak is, testfelépítésüktől függően akár jelentős különbségek mutatkozhatnak a helyes beállítás megválasztásánál.

Hibás az a megközelítés, amelyik az alkar hosszához méregeti felszállás előtt a kengyel hosszát. A szokás a katonák egységes nyergeinek használatakor alakult ki, de akkor is csak nagyon hozzávetőleges útmutatást adott a helyes kengyelhossz beállításához, a mai világban pedig, amikor ezer és ezer fajta nyereggel találkozik a lovas, az alkarhoz való méricskélést el lehet felejteni.

A kengyelhossz beállítása nem esztétikai kérdés! Volt már olyan lovasom, persze hölgy volt, aki azért akart minden áron két-három lukkal hosszabb kengyelt csatolni, mert akkor hosszabbnak tűnik a lába! A díjlovasok nagy része (talán exhibicionizmustól hajtva) a hosszabb kengyelhez (gondolatban) jobb ülést párosít és nem csak fölöslegesen, de hibásan is túlságosan hosszú kengyelt csatol!  Általános elvként tudom megfogalmazni, hogy bármennyire is feszülnek az izmok, határesetben, kevés kivételtől eltekintve a rövidebb kengyelcsatolás a jobb!

A helyes kengyelhossz minden nyeregnél más és más. Díjugrató nyeregben nem lehet "idomítókengyelt" csatolni. Díjugrató nyeregben rövid kengyellel lehet csak helyesen lovagolni, ugyan úgy, ahogyan a síugró cipő alapvetően síugrásra való, lehet próbálkozni benne a sífutással de az csak korlátozott mértékben fog sikerülni. Ha a díjugrató nyeregben a lovas idomítókengyelt csatol, a térde óhatatlanul lekerül a térdtámaszról, azonnal elveszti ülésének szilárdságát!

A válaszadás során ráadásul világossá kell tenni, hogy a kengyelhossz helyes beállítása nem egy életre szól! Az akár napról-napra változhat, sőt akár még egy lovagláson belül is elképzelhető, hogy változik a helyes beállítás!

Van olyan nap, amikor a lovas kissé merevebben kezd, combjának belső izmai nem olyan lazák, mint akár az előző napon a lovaglás befejezésekor. A kengyelhosszon ebben az esetben azonnal rövidíteni kell, nem szabad ragaszkodni semmilyen formához, hiszen a lovas elvesztheti ülése függetlenségét. De az ellenkezője is megtörténhet, a munkanap előrehaladtával, az izmok nyúlásával felmerülhet a kengyelhossz növelésének szükségessége. A napi munka során nem „szégyen” a kengyel rövidítése, vagy hosszabbítása, a helyes beállítást folyamatosan ellenőrizni kell!

Meglepő, de változhat a beállítás a lovas ruházatának változtatásával. Nem mindegy, hogy a lovas lovaglócipő – reitpantalló, lovaglócipő – hopiletben, vagy lovaglócsizmában ül lovára, még akár egy cipőváltás is maga után vonhatja a kengyelhossz változtatását!

A helyes kengyelhossz természetesen függ a ló képzettségétől. Minél képzetlenebb a ló, annál rövidebb kengyelt kell csatolni az ülés helyes pozíciójának felvételéhez. Szintén rövidebb kengyel ajánlatos akkor, ha a lovas erősebb segítségeket kíván adni és hosszabbítani lehet a kengyelt, ha segítségek helyett elegendőek a kívülről szinte láthatatlan jelek adása.

Az átlagos sebesség változtatása szintén a kengyelhossz változtatásának szükségességét vonja maga után. Nagyobb iramnál rövidíteni, alacsonyabb iramnál engedni kell a kengyelhosszon.

A kengyelhossz függ a ló alakjától, ezért ha a lovas másik lóra teszi át nyergét, azon másfajta kengyelhossz lehet kívánatos: a szélesebb lovak hosszabb kengyelt igényelnek, a szerényebb körméretű lovak rövidebbet.

Milyen tehát a helyes kengyelhossz? A válasz egyszerű: olyan, amelyik biztosítja a lovas független ülését!

Szólj hozzá!

Címkék: kengyelhossz

Zita megértette!

2012.10.02. 18:44 patkószeg

zitaegyedül.jpgAz elmúlt napokban hosszas polémia zajlott a Zabla és Kengyel oldalain a passage előkészítéséről A spanyol lépés a passage előgyakorlata című bejegyzésemben foglaltak miatt. Míg az eszmecsere zajlott Zita jelentkezett, hogy vita ide, vita oda, ő azért megpróbálkozna. Ugyan ereje még nem elégséges, az ügyességét is fejleszteni kell, de egyértelmű, hogy érti a passage lényegét és jó szívvel próbálgatta az új feladatot, semmiféle pressziót alkalmazni nem kellett.

A gyakorlást egy időre félrerakom, egy hónap múlva ismét előveszem, ha akkor is megy fényképet is közök!

Szólj hozzá!

Kengyelhossz (4/5): Klasszikus ülés

2012.09.25. 07:12 patkószeg

branderup.jpgA klasszikus ülés a modern üléstől annyiban tér el, hogy a váll – csípő – sarok nem feltétlenül esik egy függőlegesbe.

A klasszikus ülés is balanszülés, a klasszikus ülés is független ülés, használata során nincs szükség arra, hogy a lovas saját testének egyensúlyát a szárakon kapaszkodva biztosítsa.

A klasszikus ülés nem keverendő össze a széküléssel, ami üléshiba.

A klasszikus használata során a lovas testének alátámasztása eltér a modern ülésnél alkalmazottnál. Az eltérés a lovas saját, illetve lóval együttes súlypontjának precíz kontrollálását, a súlypontváltoztatások tökéletes végrehajtását biztosítják.

A klasszikus ülés nem igényel szofisztikált, a modern ülés igényeit kielégítő térdtámaszt. Alkalmazása során a modern ülésnél hosszabb kengyelt kell csatolni, ezzel érhető el ugyanis, hogy a lovas talpa súlypontjának függőlegesétől előrébb kerülhessen.

A klasszikus ülés kengyelcsatolása nem keverendő össze az öncélúan hosszúra csatolt kengyellel. Téves az a gondolkodás, ami a hosszúra csatolt kengyelhez mély ülést kapcsol. A helytelenül hosszúra csatolt kengyel bizonytalan ülést, majd merevséget okoz. A kengyelre a klasszikus ülés használata során is súly kerülhet, a sarkaknak a klasszikus ülés alkalmazása során is a lovas legmélyebb pontjának kell lennie!

modern ülés.jpgA klasszikus ülés és a modern ülés között nincs éles határvonal. A két ülésfajta lényege és céljai közötti különbséget mindezzel együtt hosszan lehetne részletezni, ebben a posztban azonban legyen elég Schaller Gábor modern stílusú ülését bemutatnom: a másik képpel összehasonlítva azt hiszem minden további részletezés fölösleges!

Szólj hozzá!

Címkék: kengyelhossz

Száronlét

2012.09.24. 07:16 patkószeg

A ló akkor van száron, ha a lovas által meghatározott keretet önmagától, a lovas külön erre irányuló segítsége nélkül folyamatosan, puhán kitölti. A keret változtatására a lónak reagálnia kell, a megváltoztatott keretet ugyan úgy ki kell "töltenie". A keret tágítására a lónak nyakának nyújtásával, a keret szűkítésére feligazodással kell reagálnia.

A „régiek” azt állították, hogy helyes száronlét esetén, ha a szárakat egy helyen cérnával helyettesítenénk, azok nem szakadhatnának el. A longitudinális hajlítás nem a szárak hátrahúzásának, hanem a ló laza izomzatának és képzettségének eredménye.

A támaszkodás könnyedsége, a végletekig fokozott puhaság persze csak általánosságban igaz, az nem jelenti azt, hogy egy-egy pillanatra, vagy akár rövid időszakokra kerülhetne erő (akár nagy is) a szárba: a szársegítség igen is része a helyes lovaglásnak, a helyes lókiképzésnek.

A puha kéz, nem az állandóan utána engedő kezet jelenti, a puhaság a kiképzés eredményeként megvalósuló száronlét eredménye. A száronlétnek feltétele az, hogy a lovas határozottan"megmutassa" a keretet lovának.

A helyes száronlét során a ló csak dekákkal támaszkodhat a zablára.

7 komment

Címkék: száronlét

Vágatlanul

2012.09.20. 07:50 patkószeg

A minden nap kellően elengedtetett ló, egy idő után feszességtől mentesen kezdi napi munkáját. Az alábbi videón ez látható. Zita minden izma külön-külön mozog (ez különösen a nyakán látszik), oldalra egyszerűen hajlítható, arra a "mélyüléssel", izmai nyújtóztatásával reagál. Az első lépéstől ütemes, szinte táncol. Én ezt szeretem!

A video vágatlan, az istállóból való kijövetel után a napi munka kezdetét mutatja.

Pityke meg csak ugat és ugat és ugat...

2 komment

Kengyelhossz (3/5): Modern ülés

2012.09.19. 07:29 patkószeg

egon von niendorff.jpgA modern ülés tulajdonképpen nem új keletű, hiszen mióta lovasok kengyelt használnak, azóta létezik. A kifejezés a klasszikus üléstől való eltérést fejezi ki legjobban, alkalmazása széles körben, a díjugratásban megfogalmazott elvárások robbanásszerű növekedésével a XX. század elején terjedt el és szinte teljesen kiszorította a klasszikus ülés használatát. A modern ülést szokták balanszülésnek is nevezni, bár ez nem teljesen találó, hiszen a klasszikus ülés is balanszülés.

Az alábbiakban a kengyelhossz kapcsán, a magam módján elkezdem fejtegetni a modern ülés és a klasszikus ülés közötti különbséget, de mindenek előtt azt kell megjegyeznem, hogy az igazán jó idomítóülésnél nagyon nehéz eldönteni, hogy az vajon modern ülés vagy klasszikus ülés. Vörös Laci barátom anekdotája szerin az ülésekre vonatkozó vita során 100 évvel ezelőtt mindkét párt (mármint a modernisták és a klasszikusok) Josipovich Zsigmond tábornok ülésére, illetve stílusára hivatkozott etalonként, mint a saját stílusuk legnagyszerűbb képviselőjére!

A modern ülés ábrázolására, a helyes kengyelhossz szemléltetésére az egyik legnagyobb klasszikust, Egon von Neindorff képét hozom, csak azért, hogy látható legyen: a jó ülés, a mély ülés, nem egyenlő a túlságosan hosszú kengyellel! Jó ülést, hatékony ülést, csak helyesen beállított kengyelhosszakkal lehet kialakítani!

A balanszülést a magyar szaknyelvben független ülésnek hívják, ami egy kicsit jobban rámutat a helyes ülés egyik leglényegesebb kérdésére. A független ülés kifejezés lovas szaknyelvünk egyik legszebb fordulata, tömörített megfogalmazás: érteni úgy kell, hogy az ülés független. Az ülés akkor független a lovas ülése, ha lovaglás közben a lovasnak nincs szüksége arra, hogy önmaga egyensúlyát a szárakon kapaszkodva tartsa meg. Ez sajnos nem egyszerű kérdés, hiszen a lóra és a lovasra (mozgás közben) nem a statika, hanem a dinamika törvényei érvényesülnek (már ha valaki emlékszik még vonatkozó stúdiumaira).

A modern ülés az az ülésfajta, amikor a kengyelt a lovas saját súlypontja alatt tartja. Ennek az a célja, hogy a könnyítést, a kengyelek helyzetének elmozdítása, illetve a lovas súlypontjának előre mozdítása nélkül lehessen végrehajtani. Ha ugyanis a kengyelek a lovas súlypontja előtt vannak, akkor ahhoz, hogy azokra a lovas a saját súlyát át tudja terhelni (egyszerűen fogalmazva, a kengyelbe tudjon „taposni”) vagy a kengyeleket kell először a súlypont alá hátrahúzni, vagy a lovas súlypontját kell először előremozdítani, különben a könnyítéskor a lovas hátraesik, a nyeregbe huppan, vagy a szárakon kell megkapaszkodnia. A vonatkozó elvárást (egyébként elég pongyolán, de végül is könnyen érthetően) úgy szokták megfogalmazni, hogy a helyes ülésnél a váll, a csípő és a sarok egy függőlegesbe esik. Itt még egyszer aláhúznám, hogy egy-egy pillanatban ennek nem feltétlenül kell ténylegesen fennállnia, hiszen a dinamika szabályai némileg „meghaladják” a statika szabályit! (Primitíven megfogalmazva, gyorsításkor és fékezéskor a 7-es buszon is előre, vagy hátra dőlünk, hogy megtartsuk egyensúlyunkat egy-egy kiragadott „fényképfelvétel” egészen furcsa helyzeteket ábrázolhat.)

Szintén meg kell jegyezni, hogy az „angol” nyergek a modern üléshez készülnek, azokban klasszikus ülést felvenni igen nehéz. Nem kerülhető meg az sem, hogy a lovas nagyságához és testarányihoz(!) megfelelő nyerget kell választani. Nem minden nyereg tud helyes ülést biztosítani, a nyergeket addig kell próbálgatni, amíg a lovas saját testfelépítésének megfelelő nyerget nem talál! A jó nyereg, olyan mint egy jó cipő, nem minden márka és a márkán belül nem minden típus ad megfelelő lehetőséget(!) a helyes ülés kialakítására.

Furcsa lehet, de a helyes ülés kialakításánál első „lépésként” a kengyelekből ki kell venni a lábakat, majd az ülőcsontokkal nyereg legmélyebb pontjára kell helyezkedni. Ezután a térdekkel meg kell „keresni” a térdtámaszt úgy, hogy az nyilvánvalóan jó helyen legyen! A térdnek a térdtámaszon a helye! A túl hosszú (helytelenül beállított) kengyelnek az a jellemzője, hogy ha a lovas könnyít, a térdei a térdtámasz mögé csúsznak. Utolsó mozzanatként a bokát a térd térdtámaszról való elmozdítása nélkül az ülőcsontok alá kell „húzni”. Ekkor mutatkozik meg a helyes kengyelhossz, ami a talp magasságánál két-három ujjnyival feljebb van! Ha ennél hosszabb a kengyel, akkor a talp (az alátámasztás) a súlypont elé kerül, ha rövidebb, akkor a lovas izmai összefeszülnek.

Helyes a kengyelhossz, ha a könnyítéshez a lovasnak sem a bokája, sem a felsőteste nem kívánkozik hátra, illetve előre, azt a lehető legtermészetesebben és egyszerűbben végre tudja hajtani. Ha ez nem sikerül először a kengyeleken kell állítani, ha akkor sem sikerül a nyerget kell kicserélni. Nem minden nyeregben lehet a megfelelő beállításokat megtenni!

Szólj hozzá!

Címkék: kengyelhossz

Kengyelhossz (2/5): Már az ókori görögök is...

2012.09.18. 08:26 patkószeg

A komoly értekezések mindig a „már az ókori görögök is” felütéssel kezdődnek. Ez az, ami ebben az esetben nem helytálló. A kengyel népvándorlás korabeli haditechnikai újítás. Sem az ókori görög, sem az ókori rómaiak nem ismerték. (Mókás ókori kosztümös filmet nézni, ahol kengyelt használnak!) A kengyel használata könnyebbé teszi a lovaglást, hosszabb távon növeli a lovas átlagsebességét, biztosabbá teszi a lovas pozícióját a ló hátán, minden tevékenységhez, így a küzdelemhez is nagyobb mozgásteret biztosít, lehetőséget ad a „könnyítésre”, a ló hátának „pihentetőbb használatára”.

Még komoly lovasemberek is azt állítják, hogy kengyel nélkül ugyan úgy kell tudni lovagolni, mint kengyellel. Ez részben igaz: ugyan úgy kell tudni lovagolni – rövid ideig. Hosszabb távon, hosszabb idő alatt a comb belső izmai elfáradnak, elmerevednek, bármilyen képzett, bármilyen erős legyen is a lovas! A kengyel nélküli lovaglást erőltetni nem lehet, az csak a lovas merevségéhez vezet. Mereven pedig helyes lovassegítségeket adni nem lehet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a lovasnak ne kellene kengyel nélküli gyakorlatokat is végeznie, de csak óvatosan és módjával. A kengyelnek nagyon fontos szerepe van a lovaglás során, amit oktalanság lebecsülni, semmibe venni.

1 komment

Címkék: kengyelhossz

Kengyelhossz (1/5): Horthy és a Képes Krónika

2012.09.17. 14:16 patkószeg

A cím kicsit pontatlan, hiszen pontosan fogalmazva nem a „kengyelhossz”-ról, hanem a kengyelszíj helyes hosszúságúra való beállításáról szeretnék az alábbiakban értekezni, de a hazai lovas zsargon már csak így fejezi ki magát. Meg hát persze bonyolult címmel mégsem kezdődhet az amúgy is csak a szakmát igényesen művelni kívánókat érdeklő poszt! Sőt be kell, hogy valljam, most, így a címet nézegetve még magamnak sem kezd izzadni a tenyerem az izgalomtól. Mégis bele kell, hogy vágjak, hiszen manapság öt díjlovasból négy helytelen kengyelhosszal lovagol és már a felszálláskor vesztes helyzetbe kerül, olyanba, amelyben még esélye sincs a helyes lókiképzésre, sőt még arra sem, hogy az így-úgy kiképzett lovát képzettségének megfelelően lovagolja, azon ne rontson már a felszállás pillanatától kezdve.

horthy.jpgSzóval, ha az a kérdés hogy milyen a helyes kengyelhossz, a jó válasz az, hogy az lehet ilyen is, meg olyan is. A helyes kengyelhossz szélsőséges mértékben lehet különböző! Csak, hogy egy példát említsek, a napjainkban zajló Horthy vita kapcsán az előkerülő lovasképeket nézve az lep meg, hogy Horthy, bár mindig a legtökéletesebb katona imágóját tudta magáénak, mégis minden képen a katonai szabályzattól eltérő üléssel (értsd, annál jóval hosszabb kengyelcsatolással) lovagol. Nem különös? Most akkor a kormányzó helyes, vagy helytelen kengyelhosszal lovagolt? (Nevetséges lenne azt állítani, hogy helytelent használt volna.)

képeskrónika.jpgSőt! Ha már a múltba tekintünk vissza, vajon van-e a kengyelhossz kapcsán magyar hagyomány, kell-e valamihez tartanunk magunkat, vagy csak a nemzetközi trendeket kell-e követnünk? Szintén csak a különös jelzőt tudom alkalmazni arra is, hogy míg a magyar könnyűlovas, lovasíjász hagyományok alapján a modern üléshez közelítő balanszülést feltételezhetnénk elődeink sajátjának, mégis, például a Képes Krónika lapjain szinte kizárólag ennél hosszabb kengyelcsatolást, a klasszikus ülésnek megfelelő hosszúságot ábrázolnak!

4 komment

Címkék: kengyelhossz

Tegnap még nyár volt...

2012.09.13. 10:37 patkószeg

Tegnap még nyár volt, de azért remélem, hogy még sokára lesz, míg a fedettbe szorulunk. Minden de én, azokban a legmelegebb napokban nem dolgoztam Zitával. A mostani időkre vártunk, a munka most, hogy nincs olyan kíméletlen meleg, könnyebb és édesebb. Legalábbis nekünk...

2 komment

Cirkusztrot

2012.09.12. 15:08 patkószeg

Középügetés: “A munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód de „kerekebb”, mint az utóbbi. A ló tiszta és mérsékelten hosszabb lépéshosszal, a munkaügetéshez hasonlóan egyértelműen a hátulsó lábakból eredő lendülettel halad előre. A lovas megengedi a lónak, hogy száron maradva a homlokvonal az összeszedett ügetéshez és a munkaügetéshez képest valamivel a függőlegesnél előrébb kerüljön, egyidejűleg engedi, hogy a ló nyakát és fejét könnyedén leengedje. A patadobbanásoknak egyenletesnek kell lenniük, a ló mozogjon egyensúlyban és könnyedén.”

A közfelfogással szemben Zita középügetése különösen azért tetszik, mert a szabályzatban leírtak megtartása mellett, az iram növekedésével nem változik mozgásmechanizmusa: elülső lábait nem kezd látványosan „dobálni”. Annak idején Christine Stückelbergertől láttam olyan középügetést, amikor a fokozás csal oldalról volt észlelhető, a ló annyira „nem dobálta az elejét”, hogy előröl vagy hátulról nem is látszott a fokozott iramban való mozgás. (Christine Stückelberger edzője, Georg Wahl persze a bécsi spanyoliskola oberbereitere volt, aki még a régi szemlélettel vezette a lókiképzést, mert hát a nagyobb iram változatlan mozgással való végrehajtására csak a teljesen elengedett ló képes…)

A középügetés fals végrehajtását a régiek cirkusztrotnak nevezték. A ló elöl mutogat, hátulsó lábaival viszont sokszor még a patanyomot sem tudja átlépni, ennek eredményeként az iram nem növekszik, „fél óráig tart” míg átér a ló az átlóvonalon. A cirkusztrot egyértelműen feszességet, durva kiképzési hibát jelez.

Szólj hozzá!

Itt tartunk...(II.)

2012.09.11. 14:36 patkószeg

012.JPGElőző cikkemben ígérteknek megfelelően mindenkit értesítek, akit illet, hogy Zita lovammal itt tartunk! A fénykép minőségéért mindenkitől elnézést kérek! (A lovarda nagy ablakai mindenhol ellenfényt adtak, bárhová is álltam a lóval.)

Aki nem értené, miről van szó: a ló lábait kell nézni és a nyaka hajlékonyságát! :)

Feligazítottság, ültetettség sajna még nincs, de a progresszióról folyamatosan beszámolok a továbbiakban.

Szólj hozzá!

Statisztika

2012.09.06. 13:01 patkószeg

Mindenek előtt, a Zabla és Kengyel részéről szeretnék gratulálni Komjáthy Györgynek, a díjlovaglás új magyar bajnokának. Munkájával, kitartásával, akaraterejével méltán szolgát rá bajnoki címére. Gratulálok Németh Gábornak is, aki „felért” a nagydíj kategóriába.

- - -

A szeptember elején megrendezett magyar díjlovagló bajnokságon a bajnoki kategóriában (nagydíj kategóriában) két, azaz két „darab” induló volt. Az utolsó pillanatban hosszas telefonos könyörgésre (már ahogyan felénk a zuhanyhíradóból hallatszik) ugyan Ács Robi elhozott két lovat munkahelyéről, a neves németországi eladóistállóból, de hát ez persze nem tekinthető a magyar lókiképzés, a magyar díjlovas kultúra részének. Ha Ács Robi nem tesz szívességet, idén nem lehetett volna bajnokságot rendezni! Sportszerűségéért mindannyian hálásak lehetünk!

Szinte teljesen ugyan ez volt a helyzet a nehéz osztályú bajnokságban: ott a nyolc indulóból három német lovas volt, két lovat ismét Ácsék hoztak, a magyar lovassportot három ló képviselte.

A két érdemi kategóriában így, írd és mond öt darab ló indult!

Néhány hete, a balatonvilágosi verseny után írt bejegyzésem miatt kritikát kaptam, mert úgymond „fanyalogtam” a magyar lovasok teljesítménye láttán, és a verseny „statisztikai adataira” hívták fel a figyelmem. A magam részéről továbbra is azt gondolom, hogy valamin változtatni kellene.

(A változtatást persze önvizsgálattal kellene kezdeni!)

3 komment

Lovas nemzet

2012.09.03. 09:47 patkószeg

Mészáros Gyula:"Naponta egyre jobban eltávolodunk valaha meg volt "Lovas Nemzeti" státuszunktól... De ha tisztulunk emberileg és egyre nagyobb alázatot mutatunk akkor még lehetünk lovas emberek!"

Gyula, saját megjegyzéséhez az alábbi videót csatolta:

A magam részéről azt tudom hozzáfűzni, hogy sajnálni magunkat, hivatkozni a körülményekre, sokkal egyszerűbb, mint az alázat felvállalása!

Szólj hozzá!

Lendkerekes autó

2012.08.21. 17:46 patkószeg

lendkerekes autó.jpgA lendkerekes autóval való játék egyik legizgalmasabb része (ha még emlékszik egyáltalán valaki) bekukucskálni a belsejébe: vajon hogyan működik, mitől szalad az autó. A lendkerék kívülről legtöbbször észrevehetetlen, a kisautót valami misztikus, láthatatlan dolog tartja mozgásban még akkor is, amikor annak már régen meg kellett volna állnia.

A lókiképzésben a lendület szintén misztikus, hovatovább az egyik legmegfoghatatlanabb fogalom! Mindenek előtt azért, mert a lovaglási értelemben vett lendületnek semmi köze a köznapi értelemben vett lendülethez, sőt a két fogalom hasonló szóalakja zavaró, mondhatnánk megtévesztő, hiszen míg a hétköznapi szóhasználatban a lendület nagysága a sebességgel arányos, addig a lovaglásban ennek a kifejezésnek semmi köze a ló sebességéhez, azaz iramához! Ennek ellenére a legtöbb lovas lendületes lovaglás helyett nagy iramot lovagol, sokszor még a helyes ütemet is feladják, siettetik lovukat. Ez még a legnagyobb kategóriákban versenyzőkre is igaz, alapos megrökönyödésemre a legutóbbi balatonvilágosi versenyen például a nagydíj kategóriában láttam minden egyes vágtaugrásra történő ugrásváltást végrehajtani erős munkavágtából! A lendület és az iram összekeverésének hibáját egyébként a díjlovas bíráskodás és a versenyek közönsége határozottan erősíti, a puccos, sokszor erőltetett mozgás érdemtelen túlpontozásával. lendületesnek való beállításával. Azt, hogy az ilyen pontozás során tulajdonképpen milyen elvárás kerül érvényesítésre, persze egyik szabályzat sem írja le, sőt az egyes szövetségek között (vesd össze a F.E.I. és az egyes amerikai lovasszövetségek díjlovagló szabályzatát) a lendület meghatározására igen eltérő definíciókat lehet találni.

Néhány napja az egyik legmagasabb képzettségű hazai díjlovas bíró munka közben nézte a lovamat. A feladatok precíz végrehajtása, a könnyedség, a vállak szabadsága rendkívül tetszett neki, ám a dicséret mellett a hátulsó lábak „nagyobb aktivitását” hiányolta. E témakörben mindenkinek melegen ajánlom, hogy nézzen meg egy előadást, vagy munkát a bécsi spanyoliskolában, ahol „díjlovas szemszögből” megítélve lesajnálható módon, „lendületszegényen” „csoszognak” a lovak, bár nekem ne mondja senki, hogy magasiskolát kelő lendület nélkül az ott látható színvonalon lehet művelni!

A lendület kapcsán oly nagy a bizonytalanság, hogy (horribile dictu) vita zajlik arról, hogy vajon a lebegési fázis nélküli jármódoknak van-e egyáltalán lendületük. Az egyik párt azt állítja, hogy a nincs, de sokan, még a legnagyobb kiképzők közül is vitatják ezt az álláspontot. Nuno Oliveira például határozottan állítja, hogy a lépésnek igen is van lendülete és hát, tekintettel a mester kvalitásaira, emellett mégsem lehet csak úgy elmenni!

De visszatérve a lendület meghatározására. A legtöbb szabályzat homályosan a hátulsó lábak földről történő energikus eldobbantásában, azok súlypont felé való lépésében határozzák meg a lendületet, de ez nyilvánvalóan homályos megfogalmazás, azon túl, hogy ebből a kutya sem ért semmit, egyebek mellett nem veszi figyelembe például a lovak alapadottságait, született mozgáskultúrájukat. Emiatt, az ekzaktságot nélkülöző definíció miatt gondolja a legtöbb díjlovas, bíró, és néző azt, hogy a nagy mozgású ló lendületes, a kisebb mozgással rendelkező ló kevésbé az. Holott ez nincs így! Mennyivel precízebb (és most ismét Nuno Oliveirát kell idéznem) a mester megfogalmazása, aki azt a lovat tekintette lendületesnek, amelyik a lovas külön erre irányuló segítsége nélkül fenntartotta szorgalmas iramát és ütemét. (Milyen érdekes, hogy az idomítási skálában a lendületet a száronlét előzi meg, ami Kókay Pál szerint az, ha a ló a lovas külön erre irányuló segítsége nélkül önállóan kitölti a lovas csizmája, ülése és a szárak által meghatározott keretet!) Tovább menve, Nuno Oliviera szerint az a lendületes ló, amely az átmenetek során nyakát se fel se lefelé nem kívánja elmozdítani. (Persze azért mert helyes egyensúlyban jár.)

Mindezekért úgy vélem, hogy a lendület megléte, vagy hiánya nem feltétlenül látszik kívülről. Azt ténylegesen csupán a lovas érzi. Csak ő tud belekukucskálni saját „lendkerekes autójának belsejébe”, a külső szemlélő számára a kérdés talány, misztikum marad, vagy érzékeljük azt, hogy valami láthatatlan erő fenntartja a ló mozgásenergiáját, vagy azt érzékeljük, hogy mindez hiányzik, a lendkerekes autóból hiányzik a lényeg.

2 komment

Frakk, a macskák réme

2012.08.20. 08:35 patkószeg

frakk.jpgMint ahogyan azt mindannyian tudjuk, kutyatulajdonos kétfajta van: a károly bácsik és a többiek. A károly bácsikat leginkább arról lehet felismerni, hogy kutyájuk tiszta erővel a pórázba dől, és ennek ellenére folyamatosan rohan előre. Pedig a kutyák laza pórázon való vezetése nem atomfizika, a kutyaiskolák legegyszerűbb feladatai közé tartozik. Még a legfiatalabbak is könnyű szerrel meg tudják tanítani kedvenceiknek az odafigyelés rendjét, azt, hogy az iramot önállóan a gazdi elvárásához kell igazítani.

Milyen érdekes, hogy a lovasoknál ez nem áll! A helyes támaszkodás erőssége folyamatosan polémia tárgya, még a magukat legkomolyabb lovasnak, illetve lókiképzőnek tartó lovasok is csak a szár folyamatos kitartásával tudják szabályozni lovaik sebességét (még akkor is, ha az ellenkezőjéről vannak meggyőződve – nézzétek csak lovaik száját), az összeszedett jármódokat pedig a dagadó alkarok, feszülő bicepszek jelzik.

Pedig hát a helyes összeszedettséget, az ületetettséget csak rendkívül könnyed támaszkodás, szinte „lötyögős” szárak használata mellett lehet kialakítani. A rövid iramot a szár visszahúzásával elérni, illeteve fenntartani nem lehet. Azt csak a károly bácsik próbálják! A szár folyamatos használata merevséghez, ferdeséghez, a helyes egyensúly elvesztéséhez vezet, mely eredményeként a ló inkább növelni kívánja iramát, egyre izgatottabb, idegesebb lesz. A helytelen szárhasználat tipikus eredménye az, amikor minden egyes munkanapon a kezdetben jókedvű és együttműködő ló a munka végére engedetlen, ellenszegülő és izgatott lesz, egyre jobban törekszik előre, egyhelyben nem akar megállni. Ez az a ló, amelyik hosszabb távon „butává”, „nehezen lovagolhatóvá” válik, fiatal kori csodálatos mozgása beszűkül. A lomha, a lovassegítségekre, külső ingerekre érzéketlen ló legtöbbször szintén a helytelen szárhasználat „eredménye”. A helyes szárhasználat az egyik kulcsa a ló engedelmessé, élénkké és robbanékonnyá történő kiképzésnek.

A folyamatosan felhúzott szájsarkokról, a feszítőzablától tátogó szájakról, a dagadó bicepszerkől nekem Károly bácsi és Frakk, a macskák réme jut eszembe. Másnak is a rajzfilmet idézze!

2 komment

Szódával elmegy!

2012.08.14. 17:18 patkószeg

Nem tökéletes, de szódával elmegy!

Szólj hozzá!

A hosszhajlítás célja

2012.08.13. 07:51 patkószeg

A lovak hosszhajlítása hármas célt szolgál:

A hosszhajlítás a külső oldalon nyújtja az izmokat, elengedteti a lovat. Az izmok nyújtásával javul a ló mozgásminősége, gyorsul az izmok regenerálódó képessége, csökken a sérülések veszélye, gyorsul az izmok növekedése. A hosszhajlítás eredményként a ló képessé válik arra, hogy fejét és nyakát mélyre és előre nyújtsa, hátulsó lábaival hosszabbakat lépve kialakítsa megfelelő egyensúlyi helyzetét.

A hosszhajlításokkal a hátulsó lábakat külön-külön lehet erősíteni és mozgáskultúrájukat fejleszteni: a vállat be esetén a belső hátulsó, farat be esetén a külső hátulsó láb súlypont felé való léptetését különállóan lehet gyakorolni, mielőtt sor kerülne mindkét hátulsó lábnak a súlypont felé való egyszerre történő léptetésére.

A hosszhajlítás segítséget ad az egyenesség egészen precíz kialakítására, nem csak arra, hogy az elülső lábak a hátulsó lábak előtt haladjanak, hanem arra is, hogy a ló két oldalának izmai egyformán legyenek nyújtva, erősítve és ügyessé téve.

Szólj hozzá!

A hajlékony ló

2012.08.08. 16:18 patkószeg

Az alábbi videó mutatja, hogy a helyesen képzett ló, tarkójának valamelyik irányba történő állítására egész testének hajlításával reagál. A hosszhajlítás kizárólag a hajlítás szerinti belső szár hatásbahelyezésével történik! A hajlékony ló az egyoldali szársegítség hatására tarkójától farokrépájáig meghajlítja gerincoszlopát.

Szólj hozzá!

Hirdetés

lovasblog

Gőblyös István: Lovakról, lovasokról - lovaknak lovasoknak

E-mail a szerzőnek

Kövess!

 

Friss topikok

  • kandare: A zabát elég nehéz a ló szájába helyezni úgy, hogy csak a hordászra hasson, és nem is lehet cél. A... (2014.08.27. 10:12) A kapicán használatáról
  • delejezoe: Bár ez nem egy részletekbe menő tankönyv, hanem egy blog, én most hadd menjek a részletekbe. :) Eg... (2014.08.04. 11:57) Iskolajármódok
  • kandare: @delejezoe: ugyan! Egy vacak olimipiai szint megütése egy 10 éves mongol kisgyerek számára semmisé... (2014.07.29. 22:14) Légy befogadó!
  • Bertalan Zsolt: A véleményem szerint: A lovas helyes ülése 75%-ban a mentális állapotból illetve 25%-ban a ló előr... (2014.07.28. 20:57) Nicsak, nicsak!
  • kandare: A klasszikus lókiképzés a 3! féle lépést különböztet meg: Természetes lépés: amely minden, még nye... (2014.07.18. 08:13) Teszt az iskolajármódokról

Címkék

akadály (2) alázat (1) Andrássy (1) átengedőség (4) Bad Füssing-i levelek (8) ballotade (3) Baucher (1) bértartás (28) Branderup (7) campagne lovaglás (1) capriole (3) carré (1) carriere (2) combból jár (1) cordeo (1) courbette (2) croupade (3) dámanyereg (4) délceglépés (3) díjlovaglás (35) díjugratás (5) dopping (1) durvaság (1) egyenesség (3) egyensúly (4) együttműködésikészség (2) elengedettség (10) engedelmesség (1) falkade (1) farat be (5) felelős lettél (1) feligazítás (3) féloldalazás (1) felvétel (3) fiatal ló képzése (7) fogathajtás (1) frederiksborgi ló (1) futószárazás (6) göblyös (24) hagyományőrzés (1) hagyomány kötelez (4) Hanthy (1) hátból jár (1) helyes ülés (1) hiperinflexió (1) hosszhajlíás (4) ideális lóméret (1) Iskoalugrás (2) iskolaállj (9) iskolaegyensúly (3) iskolafeladat (3) iskolafelvétel (2) iskolajármód (3) iskolalépés (9) iskolalovaglás (5) iskolavágta (5) jármódok anyja (2) kajászó szentpéterpuszta (28) kapicán (7) Keméry (2) kengyelhossz (5) kétütemű lépés (1) kikötőszárak (2) klasszikus lókiképzés (1) knabstrupper (1) Kókay (2) koncentráció (1) konchajlítás (1) középügetés (2) lábsorrend (1) LDR (1) lendület (2) lépés (2) levade (3) (35) lókiképzés (31) lótartás (31) lovaglás (57) lovassport (41) Lovas Élet (9) Lovas Nemzet (3) ló a lovas ülésén (1) Magasházy (1) mélyen - előre (1) mélyre lovaglás (2) mély nyak (2) mezair (2) military (6) modern és klasszikus (2) Moys (3) mslt (7) munka kézen (1) nagykantár (2) nehéz osztály (1) nemzeti lovaskultúránk (1) női nyereg (2) nyílt szakmai est (1) nyílt szakmai nap (1) oldaljárás (1) önhordás (2) öntartás (1) összeszedettség (4) osztrák-magyar hajlítás (1) Pados (1) passade (1) passage (5) Pegazus (1) perdülés (1) pesade (5) piaffe (10) puhaság (1) redopp (11) repulon (1) repulon passade (1) rollkur (1) Sabine Oettel (8) sarabande (1) Seeger (1) segítségek (1) spanyol lépés (3) Steinbrecht (1) súlypontáthelyezés (1) száronlét (3) szártartás (1) szár mögött (1) Szent György (1) szinkronizáció (1) támaszkodás (2) Tászler Melinda (1) természetes (1) terre-a-terre (12) teszt (2) Tünde (4) ügetés féllépés (1) ugrásváltás (7) ugrásváltás kézen (1) ütem (1) vágta (2) vállat be (5) vezetés kézen (1) videónapló (3) vonal mögött (1) Weyrother (3) Zazie (7) Zita (5) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • kandare: A zabát elég nehéz a ló szájába helyezni úgy, hogy csak a hordászra hasson, és nem is lehet cél. A... (2014.08.27. 10:12) A kapicán használatáról
  • Bertalan Zsolt: ... Ha a ló száron van,akkor csak hátrafelé történő kézmozdulattal tud az ember a hordászra hatni.... (2014.08.26. 21:12) A kapicán használatáról
  • Csigás Zoltán: @patkószeg: Világos, csak jártamban keltemben elég sok lovardában jártam, és sokszor találkoztam "... (2014.08.16. 17:17) A kapicán használatáról
  • patkószeg: @Csigás Zoltán: Nehéz néha azokat a tömör kifejezéseket megtalálni, amelyek minden szempontból meg... (2014.08.16. 14:32) A kapicán használatáról
  • Csigás Zoltán: @patkószeg: Szerintem nem is létezik a lóval kapcsolatosan "igazán" amerikai eszköz, sem kifejezés... (2014.08.16. 14:28) A kapicán használatáról
  • Utolsó 20