Polgár Szinti: Júnó

2012.11.30. 10:19 patkószeg

Az alábbi bejegyzést Polgár Szinti küldte szerkesztőségembe. :)

„A cikk írásra az késztetett, hogy a mai napon meg kellett válnom 5 éve nálam lévő Júnó nevű kancámtól.

Azokat a gondolataimat szeretném megosztani, hogy valójában mennyi mindent köszönhetünk a lovainknak. (Én Júnónak) Természetesen a közhelyeket már mindannyian ismerjük, de ma egy kicsit arra terelném a szót, hogy miért is fontos az, hogy egy fiatal lovasnak lova legyen. Mekkora kincs is ez valójában.

Azoknak a fiatal lovasoknak és szüleiknek írom ezeket a sorokat, akik ló vásárlás, tartás előtt állnak, vagy már éppen kezdik megtapasztalni annak csínját-bínját. Egészen egyszerűen így 5 év távlatából azt tudom mondani, hogy köszönöm ennek a négylábúnak, hogy jobb emberré faragott, megtanított olyan dolgokra, amiket a mai társadalom még csak hírből sem ismer.

Gyakorlatilag én Júnóval nőttem fel. Vagyis inkább mondhatjuk azt is, hogy ő nevelt fel. Mindamellett a sok felülmúlhatatlan lovas érzés, sportteljesítmények és élmény mellett neki köszönhetem azt, hogy megtanultam gondját viselni egy állatnak. Felelősségre, kompromisszumra, alázatra tanított. Tisztelet és bizalom nélkül nincsen együttműködés. Nem hátrálhattam ki a nehéz helyzetekből, akkor sem ha azokért felelős voltam, vagy éppen nem. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy fiatal, öreg, tapasztalt, vagy tudatlan lóról beszélünk, ő volt a partnerem.

Valószínűleg azt is az ő dicséretére mondhatom, hogy nem felesleges dolgokra pazaroltam a tizenéves korszakomat, hanem volt rendes elfoglaltságom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem élek semmiféle függőséget okozó szerekkel, rendesen iskolába járok, kisebb kihágásokon kívül betartom a társadalmi normákat.

Egy ló mellett nincs arra idő, hogy az ember sok haszontalan dolgokkal foglalkozzon…

Azt kell, hogy mondjam ezekre a tiszta dolgokra csakis egy állat képes. Ő nem hazudik, nem ver át szándékosan. Melyik embertársunk az, aki ezeket a tulajdonságokat ugyan így képviseli?

Mindennek ellenére azt látom, hogy a legtöbb fiatal lótulajdonos csupán sporteszközként kezeli társát, számukra kizárólag az a fontos, hogy hogyan dolgoznak lovas alatt, milyen a tartásuk, mennyire elasztikusak, dekoratívak. Kedves lovas társaim remélem, nem kerültök hasonló helyzetbe, mint én. Néha napján köszönjétek meg lovatoknak, hogy ott áll mellettetek és maradéktalanul kiszolgálja a vágyaitokat.”

Szólj hozzá!

Szemléletváltást! II.

2012.11.29. 10:09 patkószeg

A magyar díjlovaglásban jelenleg generációváltás zajlik. Az előző genrációt, Dallos, Kövy, Komjáthy, Lovász képviselte, tagjaik személy szerint közel állnak szívemhez. Évtizedes egyéni tevékenységükről mindannyian csak a tisztelet hangján beszélhetünk, jómagamat először Kövy András ültetett nyeregbe (ez még akkor volt, amikor nemhogy a nagy, de még a kisfedeles sem állt Kaposváron), majd több mint három évtizedig (!) Dallos Gyula tanítványa voltam. Most sem szeretnék a „saját fészkembe piszkítani”. Mégis, ha mérlegét kell vonni, azt a legsommásabban úgy lehet megfogalmazni, hogy generációjuk siralmas állapotokat hagy maga után.

Precízebben fogalmazva, (mert hát nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk fel, hogy ők sem örököltek mosolygósabb helyzetet) azt kell megállapítani, hogy generációjuk nem tudott változást hozni a magyar lókiképzés 70-es évekre kialakult állapotán. Bár Kövy és Komjáthy (Ádám Zoltán révén), Lovász (Szemere Csaba révén) még hozzájutott a magyar hagyományok tiszta forrásához és képzettségük a magyar husztártiszti hagyományok folytatása, maguk, Dallos Gyulával együtt képtelenek voltak az új generáció kinevelésére, a modern magyar lovaskultúra továbbadására – munkájukhoz a feltörekvő fiatalok egyike sem köthető. (Egyedül Kövy lovasa, Buga a szabályt erősítő kivétel.) De hiányoznak azok a 30-as, 40-es, 50-es években járó magas szinten versenyző amatőr lovasok is (az olimpián 70-es éveiben járó versenyző is szerepelt), akik jelenlétükkel, anyagi erejükkel életben tarthatnák, mozgásba hozhatnák a magyar díjlovaglást.

Ám nem csak edzőként, lókiképzőként szintén megállapíthatjuk generációjuk eredménytelenségét, a versenyekről hiányoznak azok a nagydíj kategóriájú, vagy nehéz osztályú, kiképzett, „kész” lovak, amelyek iskolalóként, öreg tanítómesterként, versenyről versenyre örömöt, élményt és tapasztalatot adnának amatőr versenyzőknek. Az amatőrökkel kapcsolatban az az általános gyakorlat alakult ki, amikor is külföldről vetetnek velük nagyértékű, de képzetlen lovakat (A, L, M osztályúakat), majd azokat a lovasokkal együtt próbálják kiképezni. Ennek eredménye volt az idei nemzeti bajnokság, ahol a két érdemi kategóriában (nagydíj kategória, nehéz osztály) írd és mondd 5 (mindenki jól látja öt!) hazai képzésű ló tudott starthoz állni. Itt még egyszer szeretném jelezni, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején ugyan ez volt a helyzet. 1981-ben (ha jól emlékszem) Dallos Gyula legidősebb tanítványként azért lovasított, azért indított a nagydíj kategóriában (akkor még nem így nevezték és a nehéz osztály egy kategóriát képzett a nagydíj kategóriával), hogy ne három, hanem négy startoló legyen a magyar bajnokságon. Most is szeretném ezért köszönetemet kifejezni!

Hogy mi az idős generáció sikertelenségének oka? Sok minden, de talán a legfontosabb az, hogy az idős generáció nem tudott választ adni arra, hogy a versenysportban edzőként, vagy versenyzőként akar részt venni, saját tanítványaikkal folyamatosan konfliktusba, érdekellentétbe kerültek. Legjobb példa erre Pachl Péter, vagy Szeicz Erika sportolói életútja.

12 komment

Szemléletváltást!

2012.11.28. 09:51 patkószeg

Az elmúlt 30 (harminc) évben a magyar lókiképzés (értsd: díjlovaglás) nem tudott csapatot kiállítani nemzetközi versenyre. A kommunista rezsim és Papócsi László teljes támogatásával egyszer, 1981-ben eljutott csapatunk európabajnokságra, de sem előtte (mármint a második világháború óta!), sem utána ez a teljesítmény nem ismétlődött meg; világbajnokságon, olimpián pedig egyszer sem szerepeltünk.

Dallos Gyula ugyan 1993-ban a lipicai európabajnokságon egyéni harmadik helyezést ért el a megváltoztatott szabályrendszer közepette, de (Dallos egyéni teljesítményének elismerése mellett) azt inkább a háta mögött álló, a rendszerváltás átmeneti idejének zavaros és szinte végtelen erőforrásmennyiségnek és ismét Papócsi Lászlónak köszönhetjük, mintsem a magyar lókiképzés kultúrájának.

Szólj hozzá!

Kép a falon

2012.11.27. 10:37 patkószeg

blksdíjlovasoknagyitaskicsi.jpgArra már nem emlékszem pontosan, hogy mikor készült. De arra igen, hogy Szentirmay István, a kép festője, egy olyan versenyre ajánlotta fel az első helyezett számára, ahol szinte biztos volt, hogy Dallos Gyula nyer. Neki készült. A képen három legidősebb tanítványa (akkor még csak mi voltunk azok): Pachl Péter, Bodó Gábor és – középen – jómagam.

Mindez kb. harminc évvel ezelőtt volt. Péter azóta az egyik legjobb díjlovas edző lett, Gábor Svájcban lódoktor, Szentirmay István az ország talán legszínvonalasabb magánménesét alakította ki, belőlem pedig lovardatulajdonos lett. Három barátommal már régen beszéltem, de minden áldott reggel gondolok rájuk. A festmény, illetve annak kópiája lovardám klubhelyiségének legszembetűnőbb falán lóg.

Nem tudom a többiek, hogy vannak, én még a zsebemben érzem a marsallbotot…

Szólj hozzá!

Aki keres - talál!

2012.11.26. 06:42 patkószeg

A ló a lovas legjobb tanítómestere. A "tanítás" a lovas érzésén keresztül érkezik. Az érzést nyitottsággal, alázattal keresni (!) kell és akkor megtalálhatja a lovas: megértheti a képzés, a fejlődés és az együttműködés útját.

Szólj hozzá!

Önhordás, öntartás

2012.11.23. 07:54 patkószeg

Nem is tudom utoljára milyen régen hallottam ezeket a fogalmakat lovasember szájából. Számomra úgy tűnik, hogy a hazai lókiképzők nem is nagyon foglalkoznak az önhordás, vagy az öntartás kérdéskörével, hazai díjlovas versenyen gyakorlatilag nem is lehet találkozni olyan lóval, amelyik önhordásban, öntartásban mozogna.

Hogy honnan jutott eszembe a téma? A héten kaszkadőrökkel volt szerencsém együtt dolgozni. Ott persze minden ló legalább önhordásban mozgott, ami igen tanulságos volt számomra, de hát persze a munkalovaknál nem különleges az önhordás iránti igény... Minden esetre a látottakat, a tapasztaltakat nagyon köszönöm nektek, kedves kaszkadőr barátaim! Külön szeretnék köszönetet mondani Lezsák Leventének, aki lovakat is adott a közös munkához – lovai hibátlan képzettséggel rendelkeznek.

Szóval, az önhordás a lónak az a tanult (!) képessége, amely során arra törekszik lovasával közös súlyát folyamatosan egyensúlyban tartsa. Még egyszerűbben fogalmazva, az önhordásban járó ló önmagától, a lovas segítsége nélkül folyamatosan arra törekszik, hogy ne essen az elejére, képzettségének megfelelő egyensúlyi helyzetét (vízszintes, vagy iskolaegyensúly) megtartsa. A könnyedség a folyamatos önhordásból következik. Az önhordás a lendület eredménye. A ló lendületére nem a nagy iramból, nem a hatalmas mozgásból, nem a különlegesen „aktív” hátulsó lábakból, hanem a rövid jármódok könnyedségéből, az átmenetek egyszerűségéből, puhaságából lehet következtetni. Minél lendületesebb egy ló, annál könnyedebb a támaszkodás az összeszedett jármódokban. A legnagyobb mesterek azért tudják végrehajtani a legmagasabb feladatokat iskolaegyensúlyban, de odadobott száron, mert lovuk lendületét a végletekig fokozzák így azok önhordása is tökéletes.

Az öntartás, az önhordásban és tökéletes elengedettségben mozgó ló sajátja, úgy is mondhatjuk, hogy az öntartás az elengedettség és az egyensúly „eredménye”. Bár az öntartás egy forma, ami után minden lókiképző vágyakozik, mégis az öntartás nem célja, hanem eredménye a kiképzésnek! Óriási a különbség! Az a lovas, akinek a célja az áhított forma és a formába „beleerőlteti” lovát, az merevséget kap eredményül, a merevségbe pedig az egyensúly is odalesz. Az öntartás „magától” jön, az a helyes lovaglás eredménye.

Az önhordás megelőzi az öntartást, önhordásban dolgozhat a ló öntartás, azaz az ideális forma nélkül is. Az ilyen helyzetektől nem kell megijedni, azokat fel kell vállalni. Nem baj, ha a ló nem tökéletes formában mozog, ha tarkója időlegesen nincs hajlítva, mert az egyensúly, az önhordás sokkal fontosabb bármilyen formánál! Ne felejtse senki Maximilian Weyrother tanítványának, Louis Seegernek vonatkozó kiképzési elvét, amelyről a Mélyre, vagy magasra: az itt a kérdés című bejegyzésemben részleteztem.

Szólj hozzá!

Volgai krokodilok

2012.11.22. 11:27 patkószeg

Tegnapi blogbejegyzésemhez szeretném az alábbiakat hozzátenni.

Két krokodil úszik a Nílusban. Feljönnek levegőt venni. Az egyik megszólal:

- Jaj, de gyönyörű ez a Nílus!

Mikor már harmadszor történik ugyanez, a másik is megszólal:

- De a mi Volgánk sem kutya, alezredes elvtárs!

Lehet, hogy ezt a viccet csak azok értik, akik megélték a brezsnyevi időket, ám a célzást talán mindenki. Nemzeti hagyományainkról posztolom az alábbi videót:

Az örkényi honvéd spanyoliskola bemutatója a Nemzeti Lovardában

Szólj hozzá!

Futószárazás

2012.11.21. 13:54 patkószeg

Milyen a helyes futószárazás? A futószáras munkával meddig lehet eljutni a lókiképzésben? Mennyire lehet összeszedni futószáron a lovat? Kell-e kikötőszár a futószárazáshoz? Milyenek az aktív hátulsó lábak? Érzékelhető-e a külső szemlélő számára a lendület? Milyen erősen támaszkodik a lendületes ló? Egyáltalán milyen az, amikor a ló elengedett? Mindenre az alábbi videó adja meg a választ!

Szólj hozzá!

Címkék: futószárazás

Együttműködőkészség II.

2012.11.14. 12:33 patkószeg

Tegnapi posztomat (Együttműködőkészség) Lezsák Levente videójával egészítem ki. Nem hiszem, hogy magyarázatot kellene hozzáfűznöm.

Szólj hozzá!

Címkék: együttműködésikészség

Együttműködőkészség

2012.11.13. 11:05 patkószeg

Nem régen posztoltam bejegyzést a bizalomról, most az együttműködőkészségről mellékelem az alábbi videót. A sok tanulságos rész mellett megjegyzem, hogy tudomásom szerint Tászler Melinda az egyetlen aki Magyarországon saját idomításban tud capriole-t bemutatni! Ezúton is gratulálok neki!

Szólj hozzá!

A lovaglás művészete

2012.11.12. 09:18 patkószeg

diszkoszvető.jpgElsős gimnazistaként talán a legnagyobb élményem az volt, hogy megmutatták a művészet hatalmas erejét. Mindmáig emlékszem, hogy mennyire megdöbbentett, mikor elmagyarázták, hogy Müron a diszkoszvetőt olyan pozícióban ábrázolta, ami a valóságban nem létezik, amilyen mozdulatot sportoló a diszkosz elhajítása során soha sem tesz. Mindezt a művész azért tette, hogy a lehető legjobban kifejezze a diszkoszvetés harmóniájának tökéletességét, így a lehető legerősebb érzést váltsa ki a szobor nézőjében.

Miért is jár ez a fejemben nap, mint nap? A lókiképzés egyik legfontosabb feladata az, hogy a lovat meg kell tanítani az iskolaegyensúlyban való mozgásra, arra, hogy saját és lovasa súlyának többségét hátulsó lábain hordja. A tanítás nem öncélú: a ló használati időtartamának lehető leghosszabbra való megnyújtása, valamint az elülső lábak és a hát sérülésmentességének biztosítása csak a helyes egyensúly kialakításán keresztül érhető el. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a lovat nem a lovas súlyával közös mozgásra „tervezték”, a képzés során a természetestől eltérő módon a súly hordását az elülső lábakról a hátulsókra kell áthelyeztetni. Milyen érdekes, hogy mégis az iskolaegyensúlyban mozgó ló, a művészileg kialakított mozgásforma az, ami mindannyiunkat lovasként, nézőkét elbűvöl, ami a ló természetes szépségét, eleganciáját, kirobbanó erejét a lehető legjobban kifejezi!

Nagy dolog a díjugratás, talán még nagyobb a military (hihetetlen élmény végignézni egy terepversenyt), gyönyörű a fogathajtás, de az erő, a könnyedség és az együttműködőkészség harmóniáját a szíve mélyén mindenki az iskolaegyensúlyban mozgó ló képével társítja! Az iskolaegyensúlyban való mozgás kialakítása a lovaglás művészete.

Szólj hozzá!

Iskolaállj (2012. 10. 10.)

2012.11.10. 14:30 patkószeg

Ígértem: időről-időre beszámolok arról, hogyan halad Zita az iskolaállj feladat tanulásával. 2012. november 10-én itt tartunk.

Szólj hozzá!

Hosszhajlítások

2012.11.09. 19:11 patkószeg

A legegyszerűbb hosszhajlítások a két patanyomon végrehajtott fordulatok: az ívek és a körök.

A három és négy patanyomon végrehajtott hosszhajlításokat két csoportra lehet osztani, attól függően, hogy a belső, vagy külső hátulsó lábat léptetjük a súlypont felé.

A vállat be és származékai esetében a belső hátulsó láb lép a súlypont felé. Ezek a hosszhajlítások: a vállat be, eltolódás és az eleje körüli fordulat.

A farat be és származékai esetében a külső hátulsó láb lép a súlypont felé. Ezek a hosszhajlítások: a farat be, a farat ki, az oldaljárás és a hátulja körüli fordulat. Ide tartozik az ellenállításban végrehajtott eleje körüli fordulat is.

A fentiek minden jármódra érvényesek!

Szólj hozzá!

Most akkor ez hogy van?

2012.11.07. 14:03 patkószeg

Mint a verset szoktuk mondani az oldaljárás segítségadását: „félfelvétel, állítás, hajlítás, irányba ülés, irányba nézés, [a lovat] rendeltetésszerűen bekeretelni a lábszárakkal (belső elöl, külső hátul), bekeretelni a szárakkal (külső vezet, belső állít)” (Dallos Gyula).

A tökéletesen kiképzett lónak már nincs szüksége segítségekre, a feladatokat a lovas, kívülről szinte láthatatlan jeleire reagálva hajtja végre. Így az oldaljárás sem „integrálegyenlet” nincs „oldaltléptető külső csizma a heveder mögött”, nincs „előrehajtó belső csizma a hevederen”, nincs „külső szár lezárás”, nincs „testsúly a belső oldalon”, stb. A ló, nyakának legkisebb hajlítására egész testének hajlításával reagál, a vezetést pedig akár a belső szár jelére, a külső szár hatásbahelyezése nélkül lehet végrehajtani!

9 komment

A hippológus II.

2012.11.02. 07:06 patkószeg

Tegnapi bejegyzésemet azzal egészítem ki, hogy Prutkay Zoltán szerénységből állította, hogy egy hippológus van Magyarországon: magát nem említette. A tegnapi írásban a téma miatt nem tudtam arra kitérni, hogy állításával szemben szerintem kettő van: Hecker Walter és Prutkay Zoltán.

Szólj hozzá!

A hippológus

2012.11.01. 09:26 patkószeg

"Magyarországon egy hippológus van: Hecker Walter!" (Prutkay Zoltán).

A hippológiát nem lehet iskolában megtanulni. Ez nem azt jelenti, hogy a hippológusnak ne lenne szüksége sokoldalú és magas szintű képzettségre, azzá mégis egy egész élet és annak számtalan tapasztalata teszi az embert. Hecker Walter, lovak és lovaglás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázata, morális tartása mindannyiunk számára megkérdőjelezhetetlen példa.

Ez a bejegyzés a Zabla és Kengyel tisztelgése a 70 éves Hecker Walter előtt, az alábbiakban a HIPPOLÓGUS szavai olvashatók Pajlócz András lejegyzésében:

Budapesten 1937. július 17-én születtem családunk negyedik gyermekeként. Édesapám Hecker Ádám metodista lelkész Frankfurtban végezte a teológiát. Édesanyám lipcsei születésû.

Családomban lóhoz senki sem kötõdött, ezért volt meglepõ, hogy már kora gyerekkoromtól szerettem volna mindent tudni a lóról. Hamar eldõlt számomra, hogy lovas szakember leszek.

Az első három elemit Budapesten végeztem, majd 1947-ben Nyíregyházára költöztünk. Ott kerültem lóközelbe. Szegény család lévén, nyáron a parasztok között dolgoztam, állatokat őriztem és megismerkedtem a tirpákok nagyszerű lovaival. A 8. osztály elvégzése után csak engem és Balczó Bandi barátomat nem vettek fel a gimnáziumba, mivel mindkettőnk apja lelkész volt. Nagy nehezen sikerült a Debreceni Református Kollégiumba felvételt nyernünk. Ott viszont nagyon sokat kellett értünk fizetni. Ekkor vált előttem világossá, hogy a hatalom nem akar velem foglalkozni, ami azóta is fájó pontja életemnek.

Sikerült a drága debreceni kollégiumból elkerülve a 2. osztályt már Nyíregyházán kezdenem. Itt kerültem testközelbe a lovakkal. Balczó Bandi barátommal kora hajnalban indultunk ki egy biciklin a Licska-kertbe, ahol a fedeztetési állomáson lovagoltunk méneket, persze ápolásuk fejében. Látták a szakemberek, hogy engem komolyan érdekel a ló, ezért vittek csikónyomozásra is. Méneken jártuk be a térséget, hogy a telepen befedezett kancák megellették-e a csikójukat, melyek törzskönyvezés alá estek. Mének áthelyezését is szívesen vállaltam, 50-60 km-re lábon vittem el õket. Rendkívül vonzott a tenyésztés, ezért önmagamtól fektettem fel füzeteket ménekről és kancákról fényképekkel, származási adatokkal, hogy pontosan tudjam kimutatni a mének örökítõ képességét.

Meglepõ módon 1956-ban felvettek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Az egyetemi éveim alatt módom volt lovagolni Bodó Imre irányításával, aki rendkívül mûvelt lovas volt, rengeteget tanultam tõle. Az úgymond „csõdörös lovaglást” nehezen tudta kivasalni belõlem.

Az államvizsga után a dióspusztai telivér ménes törzskönyvezõje lettem. Nagyszerû életem volt Bartha Miklós oldalán, aki korábban a rádiházi ménes tulajdonosa volt. Kiváló lótenyésztõ volt, hatalmas könyvtárát állandóan bújtam. Nagy hálával gondolok most is rá.

A régi méneskari alapokon csodálatosan mûködõ lótenyésztést 1962. január 1-jével átszervezték. Gyakorlatilag szétverték 170 év nagyszerû, átgondolt tenyésztõi munkáját. A méntelepeket megszüntették, a ménesek állományát szétszórták. Állami gazdaságok tulajdonába kerültek a méntelepek. Dióspusztáról a Burgert Róbert vezette Bábolnai Állami Gazdasághoz kerültem. Hárman voltunk lovas szakemberek, amit Burgert luxusnak ítélt, ezért engem növénytermesztési terültre osztott be. Fél évig bírtam ezt a légkört, majd átmentem Jászberénybe, ahol fõállattenyésztõ lettem. Szász Ivánnal nagyszerûen megértettük egymást, a még mûködõ méneskari életben. A méneket alaposan ismertük, hiszen vagy lovagoltuk, vagy hajtottuk õket. Félve, hogy Jászberényt is eléri a gyilkos változás, Bakonypölöskére mentem baromfi oktatónak. A szomszéd településen Devecserben Monspart Gábor volt a virágzó tsz lovasedzõje. Kezei alatt rengeteget tanultam, nem véletlenül nyertem megyei bajnokságokat.

A Jászberényi Lótenyésztési Felügyelõségre érkezett az NDK-ból Schwark professzor, akinek németajkú származásomból kifolyólag tolmácsoltam. Végül a professzor meghívott az NDK-ba aspirantúrára. Kemény küzdelmek után fél évre kijuthattam. Itt ismertem meg feleségemet, aki szeretõ társam és két fiam édesanyja lett.

Hazatérésem után 1965 tavaszán a Lótenyésztési Felügyelõségen jelentkeztem, majd a Lóverseny Vállalathoz kerültem. Istállóvezetõ lettem Hajnal Károly oldalán, 600-700 versenyló között dolgoztam, mintegy 10 esztendõn át. Feladatom volt hogy körbejárjam a hazai méneseket és csikókat válasszak a versenypályára. Az elsõ évben nem volt szerencsés a választásom, mert számomra a szép küllemû ló volt a jó ló. Az akkori nagy trénerek tanácsára változtattam szemléletet, ami meghozta a sikereket. Óriási élmény volt számomra több száz nagyképességû lovat együtt látni. Ott töltött utolsó 3 évem, 1972–1975 között boldog, termékeny idõszakom volt, köszönhetõen dr. Fehér Dezsõnek.

Mivel mindig a ló tenyésztése vonzott, elfogadtam dr. Pál János invitálását és 10 év után a Szép utcai Lótenyésztési Felügyelet dolgozója lettem. Csalódás ért, mert nem akartam elhinni, hogy csupán a német nyelvtudásomra volt szükség. Hiába gyártottam ötleteimet, szakmai lehetõséget nem kaptam.

Szerencsémre 1980-ban megörököltem a zseniális Jávor György helyét a Pegazusban, amely 40 lótenyésztõ gazdaságot ölelt fel. Feladatom volt a lovak értékesítése, elsõsorban külföld felé. Kemény munka volt számomra, mert nem lapult bennem kellõ kereskedelmi szemlélet. Közben 1983-ban a Lipcsei Egyetemen védtem meg az angol telivérek versenyképességének öröklõdése tárgyban írott doktori disszertációmat. Magyarországi honosítására azonban még 9 évet kellett várni.

Fordulópont következett be életembe 1984-ben. Ennek elõzménye volt, hogy az akkori mezõgazdasági minisztert, dr. Váncsa Lajost felkereste három lelkes fiatal lovasember. Burucs Balázs, Dallos Gyula és Somlay Tamás felhívták a miniszter figyelmét arra, hogy a magyar lovassport és lótenyésztés sokkal nagyobb eredményekre lenne képes, ha hozzáértõ emberek irányítanák. Így lett dr. Papócsi László a Magyar Lovas Szövetség elnöke, õ pedig engem bízott meg a fõtitkári teendõkkel. Új alapokra lett állítva a Szövetség mûködése a lovas szakágakra osztásnak köszönhetõen. Elindult a fejlõdés, de négy év után a hajszolt életmódomnak köszönhetõen szívritmus zavarok léptek fel nálam. Nyugodtabb munkakört kellett választanom.

Dr. Horn Péter a Pannon Egyetem rektora Kaposvárra hívott 1988-ban. Megalapítottuk a Pannon Lovas Akadémiát, melynek elõször oktatója, aztán docense, majd egyetemi tanára, és végül igazgatója lettem. Nyugdíjazásomig, azaz 15 évig láttam el pozíciómat.

A kezdeti lendületben az volt a célunk, hogy egy új „Örkénytábort” létesítsünk. Magas cél volt és nem sikerült. Korszerû épületeket építettünk, elkészült a fedett lovarda is, de minõségi lovak vásárlására nem volt pénz. Kudarcként éltem át ezt az idõszakot és a mai napig is foglalkoztat. Tartós és korrekt munkakapcsolat kötött össze Kövy Andrással és Komjáthy Györggyel, úgymond jobbkezeimmel. A feszültségeket azonban õk sem tudták megfelelõen kezelni. A sikertelenséget nem az én dolgom megítélni. Nyilván az én hibám is benne van a dologban, ugyanakkor döntõnek érzem, hogy a lovas oktatás gyakorlati megvalósítása elé óriási kövek gördültek. Társadalmi, baráti összefogásban mûködött a lovak beszerzése, fõleg pályáról leadott lovakat kaptunk. Igen jó kapcsolatot alakítottam ki a Német Lovas Szövetséggel, de az együttmûködés hatása a hazai feltételek hiányában csak lábadozott.

Amit valós, kimagasló eredménynek könyvelhetek el, az a magyar nyelvû lovas szakirodalom megszületése. Lóról, lovaglásról 1984-ben nem volt magyar nyelvû könyv. Sokat írtam, fordítottam és elindult útjára a Lovas Akadémia sorozat, amely azóta is keresett és maradandó. Éppen most jelenik meg 14. kötete a fogathajtásról.
Nyugdíjazásom óta munkámat szakirodalmi írások formájában folytatom. Aktív ténykedésem idején több, számomra fontos témát és eseményt nem volt módom kellõ mélységben, illetve terjedelemben kidolgozni. Ezeket pótolom napjainkban.

Egy gondolat erejéig szeretném, ha a hazai lovas oktatás jelenlegi helyzetérõl szólhatnék. Hiányolom annak a rétegnek a képzését, amelyik kultúrált, alapszinten képzett lovasként kívánja szabadidejét eltölteni. Ennek szintjét az aranykalászos gazdatanfolyaméhoz hasonlítanám. Ha ez megvalósul, esti tanfolyamán szívesen tartok majd magam is egy-egy alkalommal elõadást.

A Magyar Lovas Kör megalakulásának rendkívül örültem, nem véletlenül lettem alapító tagja. Azonban megnövekedett feladataim nem tették lehetõvé, hogy szervesen kapcsolódjak be munkátokba. Figyelemmel kísérem tevékenységeteket, és nagy élvezettel olvasom kiadványaitokat. Drukkolok hogy legyen erõtök és energiátok leküzdeni a finanszírozási gondokkal küszködõ mûködéseteket. Személyesen csak ritkán vállalom megjelenésemet, de örömmel segítem továbbra is írásaimmal elismert munkátokat.

Szólj hozzá!

A kis Tuskát felejtsük el!

2012.10.11. 09:12 patkószeg

kistuska.jpgKis Tuskát úgy kb. másfél évtizede ismerem. Édesapja, Tuska Pál hívott meg még annak idején egy military országos bajnokságra a díjlovaglás bírálatára, hogy melyikre, arra pontosan már nem emlékszem. Örömmel fogadtam, hiszen Tuska Pál azon kevés magyar lovasok között van, akik sikeresen teljesítettek olimpiai pályát.

Szóval a kis Tuskát, a kis Palit azon az ominózus versenyen ismertem meg: még nem volt tíz éves és korengedéllyel versenyzett. Hosszú idő telt el azóta, de a név változatlan maradt, mindannyian, mondhatom, hogy az egész lovas társadalom Palkót csak, mint a kis Tuska szólította, nevezte. Enyhe „zavart” ugyan okozott a másik Tuska fiú, Péter „színre lépése”, de a lényegen ez sem változtatott.

A hét végén Palkó az országos bajnokságon, talán a legkiegyensúlyozottabb, sokak szerint a legfolyamatosabb versenyzéssel lett második, ami önmagában rendkívül tiszteletre méltó eredmény, különösen a lehetőségeket tekintve. Mindehhez adódik az utolsó versenyszám eseménye, ami kapcsán – diplomatikusan fogalmazva – azt jelenhetjük ki, hogy elpártolt Palkótól a sportszerencse, a teljesítményekben tulajdonképpen a magyar bajnoki cím is benne volt.

Bejegyzésemet azért írom, hogy a furcsa szituációban tanúsított sportszerű magatartásáért a jövőben az ifjabb Tuska kifejezést használjátok, kedves lovasbarátaim, a kis Tuskát felejtsük el!

Szólj hozzá!

Bizalom

2012.10.09. 07:43 patkószeg

Most tudós dolgokat tudnék írni, de asszem fölösleges...

Szólj hozzá!

Kengyelhossz (5/5): A helyes csatolás

2012.10.08. 08:35 patkószeg

Milyen hosszú akkor a helyes kengyelhossz?

Bár egyszerű a válasz, mégis azt kell először megjegyezni, hogy az sok mindentől függ. A közel egyforma magasságú lovasoknak is, testfelépítésüktől függően akár jelentős különbségek mutatkozhatnak a helyes beállítás megválasztásánál.

Hibás az a megközelítés, amelyik az alkar hosszához méregeti felszállás előtt a kengyel hosszát. A szokás a katonák egységes nyergeinek használatakor alakult ki, de akkor is csak nagyon hozzávetőleges útmutatást adott a helyes kengyelhossz beállításához, a mai világban pedig, amikor ezer és ezer fajta nyereggel találkozik a lovas, az alkarhoz való méricskélést el lehet felejteni.

A kengyelhossz beállítása nem esztétikai kérdés! Volt már olyan lovasom, persze hölgy volt, aki azért akart minden áron két-három lukkal hosszabb kengyelt csatolni, mert akkor hosszabbnak tűnik a lába! A díjlovasok nagy része (talán exhibicionizmustól hajtva) a hosszabb kengyelhez (gondolatban) jobb ülést párosít és nem csak fölöslegesen, de hibásan is túlságosan hosszú kengyelt csatol!  Általános elvként tudom megfogalmazni, hogy bármennyire is feszülnek az izmok, határesetben, kevés kivételtől eltekintve a rövidebb kengyelcsatolás a jobb!

A helyes kengyelhossz minden nyeregnél más és más. Díjugrató nyeregben nem lehet "idomítókengyelt" csatolni. Díjugrató nyeregben rövid kengyellel lehet csak helyesen lovagolni, ugyan úgy, ahogyan a síugró cipő alapvetően síugrásra való, lehet próbálkozni benne a sífutással de az csak korlátozott mértékben fog sikerülni. Ha a díjugrató nyeregben a lovas idomítókengyelt csatol, a térde óhatatlanul lekerül a térdtámaszról, azonnal elveszti ülésének szilárdságát!

A válaszadás során ráadásul világossá kell tenni, hogy a kengyelhossz helyes beállítása nem egy életre szól! Az akár napról-napra változhat, sőt akár még egy lovagláson belül is elképzelhető, hogy változik a helyes beállítás!

Van olyan nap, amikor a lovas kissé merevebben kezd, combjának belső izmai nem olyan lazák, mint akár az előző napon a lovaglás befejezésekor. A kengyelhosszon ebben az esetben azonnal rövidíteni kell, nem szabad ragaszkodni semmilyen formához, hiszen a lovas elvesztheti ülése függetlenségét. De az ellenkezője is megtörténhet, a munkanap előrehaladtával, az izmok nyúlásával felmerülhet a kengyelhossz növelésének szükségessége. A napi munka során nem „szégyen” a kengyel rövidítése, vagy hosszabbítása, a helyes beállítást folyamatosan ellenőrizni kell!

Meglepő, de változhat a beállítás a lovas ruházatának változtatásával. Nem mindegy, hogy a lovas lovaglócipő – reitpantalló, lovaglócipő – hopiletben, vagy lovaglócsizmában ül lovára, még akár egy cipőváltás is maga után vonhatja a kengyelhossz változtatását!

A helyes kengyelhossz természetesen függ a ló képzettségétől. Minél képzetlenebb a ló, annál rövidebb kengyelt kell csatolni az ülés helyes pozíciójának felvételéhez. Szintén rövidebb kengyel ajánlatos akkor, ha a lovas erősebb segítségeket kíván adni és hosszabbítani lehet a kengyelt, ha segítségek helyett elegendőek a kívülről szinte láthatatlan jelek adása.

Az átlagos sebesség változtatása szintén a kengyelhossz változtatásának szükségességét vonja maga után. Nagyobb iramnál rövidíteni, alacsonyabb iramnál engedni kell a kengyelhosszon.

A kengyelhossz függ a ló alakjától, ezért ha a lovas másik lóra teszi át nyergét, azon másfajta kengyelhossz lehet kívánatos: a szélesebb lovak hosszabb kengyelt igényelnek, a szerényebb körméretű lovak rövidebbet.

Milyen tehát a helyes kengyelhossz? A válasz egyszerű: olyan, amelyik biztosítja a lovas független ülését!

Szólj hozzá!

Címkék: kengyelhossz

Zita megértette!

2012.10.02. 18:44 patkószeg

zitaegyedül.jpgAz elmúlt napokban hosszas polémia zajlott a Zabla és Kengyel oldalain a passage előkészítéséről A spanyol lépés a passage előgyakorlata című bejegyzésemben foglaltak miatt. Míg az eszmecsere zajlott Zita jelentkezett, hogy vita ide, vita oda, ő azért megpróbálkozna. Ugyan ereje még nem elégséges, az ügyességét is fejleszteni kell, de egyértelmű, hogy érti a passage lényegét és jó szívvel próbálgatta az új feladatot, semmiféle pressziót alkalmazni nem kellett.

A gyakorlást egy időre félrerakom, egy hónap múlva ismét előveszem, ha akkor is megy fényképet is közök!

Szólj hozzá!

Kengyelhossz (4/5): Klasszikus ülés

2012.09.25. 07:12 patkószeg

branderup.jpgA klasszikus ülés a modern üléstől annyiban tér el, hogy a váll – csípő – sarok nem feltétlenül esik egy függőlegesbe.

A klasszikus ülés is balanszülés, a klasszikus ülés is független ülés, használata során nincs szükség arra, hogy a lovas saját testének egyensúlyát a szárakon kapaszkodva biztosítsa.

A klasszikus ülés nem keverendő össze a széküléssel, ami üléshiba.

A klasszikus használata során a lovas testének alátámasztása eltér a modern ülésnél alkalmazottnál. Az eltérés a lovas saját, illetve lóval együttes súlypontjának precíz kontrollálását, a súlypontváltoztatások tökéletes végrehajtását biztosítják.

A klasszikus ülés nem igényel szofisztikált, a modern ülés igényeit kielégítő térdtámaszt. Alkalmazása során a modern ülésnél hosszabb kengyelt kell csatolni, ezzel érhető el ugyanis, hogy a lovas talpa súlypontjának függőlegesétől előrébb kerülhessen.

A klasszikus ülés kengyelcsatolása nem keverendő össze az öncélúan hosszúra csatolt kengyellel. Téves az a gondolkodás, ami a hosszúra csatolt kengyelhez mély ülést kapcsol. A helytelenül hosszúra csatolt kengyel bizonytalan ülést, majd merevséget okoz. A kengyelre a klasszikus ülés használata során is súly kerülhet, a sarkaknak a klasszikus ülés alkalmazása során is a lovas legmélyebb pontjának kell lennie!

modern ülés.jpgA klasszikus ülés és a modern ülés között nincs éles határvonal. A két ülésfajta lényege és céljai közötti különbséget mindezzel együtt hosszan lehetne részletezni, ebben a posztban azonban legyen elég Schaller Gábor modern stílusú ülését bemutatnom: a másik képpel összehasonlítva azt hiszem minden további részletezés fölösleges!

Szólj hozzá!

Címkék: kengyelhossz

Száronlét

2012.09.24. 07:16 patkószeg

A ló akkor van száron, ha a lovas által meghatározott keretet önmagától, a lovas külön erre irányuló segítsége nélkül folyamatosan, puhán kitölti. A keret változtatására a lónak reagálnia kell, a megváltoztatott keretet ugyan úgy ki kell "töltenie". A keret tágítására a lónak nyakának nyújtásával, a keret szűkítésére feligazodással kell reagálnia.

A „régiek” azt állították, hogy helyes száronlét esetén, ha a szárakat egy helyen cérnával helyettesítenénk, azok nem szakadhatnának el. A longitudinális hajlítás nem a szárak hátrahúzásának, hanem a ló laza izomzatának és képzettségének eredménye.

A támaszkodás könnyedsége, a végletekig fokozott puhaság persze csak általánosságban igaz, az nem jelenti azt, hogy egy-egy pillanatra, vagy akár rövid időszakokra kerülhetne erő (akár nagy is) a szárba: a szársegítség igen is része a helyes lovaglásnak, a helyes lókiképzésnek.

A puha kéz, nem az állandóan utána engedő kezet jelenti, a puhaság a kiképzés eredményeként megvalósuló száronlét eredménye. A száronlétnek feltétele az, hogy a lovas határozottan"megmutassa" a keretet lovának.

A helyes száronlét során a ló csak dekákkal támaszkodhat a zablára.

7 komment

Címkék: száronlét

Vágatlanul

2012.09.20. 07:50 patkószeg

A minden nap kellően elengedtetett ló, egy idő után feszességtől mentesen kezdi napi munkáját. Az alábbi videón ez látható. Zita minden izma külön-külön mozog (ez különösen a nyakán látszik), oldalra egyszerűen hajlítható, arra a "mélyüléssel", izmai nyújtóztatásával reagál. Az első lépéstől ütemes, szinte táncol. Én ezt szeretem!

A video vágatlan, az istállóból való kijövetel után a napi munka kezdetét mutatja.

Pityke meg csak ugat és ugat és ugat...

2 komment

Kengyelhossz (3/5): Modern ülés

2012.09.19. 07:29 patkószeg

egon von niendorff.jpgA modern ülés tulajdonképpen nem új keletű, hiszen mióta lovasok kengyelt használnak, azóta létezik. A kifejezés a klasszikus üléstől való eltérést fejezi ki legjobban, alkalmazása széles körben, a díjugratásban megfogalmazott elvárások robbanásszerű növekedésével a XX. század elején terjedt el és szinte teljesen kiszorította a klasszikus ülés használatát. A modern ülést szokták balanszülésnek is nevezni, bár ez nem teljesen találó, hiszen a klasszikus ülés is balanszülés.

Az alábbiakban a kengyelhossz kapcsán, a magam módján elkezdem fejtegetni a modern ülés és a klasszikus ülés közötti különbséget, de mindenek előtt azt kell megjegyeznem, hogy az igazán jó idomítóülésnél nagyon nehéz eldönteni, hogy az vajon modern ülés vagy klasszikus ülés. Vörös Laci barátom anekdotája szerin az ülésekre vonatkozó vita során 100 évvel ezelőtt mindkét párt (mármint a modernisták és a klasszikusok) Josipovich Zsigmond tábornok ülésére, illetve stílusára hivatkozott etalonként, mint a saját stílusuk legnagyszerűbb képviselőjére!

A modern ülés ábrázolására, a helyes kengyelhossz szemléltetésére az egyik legnagyobb klasszikust, Egon von Neindorff képét hozom, csak azért, hogy látható legyen: a jó ülés, a mély ülés, nem egyenlő a túlságosan hosszú kengyellel! Jó ülést, hatékony ülést, csak helyesen beállított kengyelhosszakkal lehet kialakítani!

A balanszülést a magyar szaknyelvben független ülésnek hívják, ami egy kicsit jobban rámutat a helyes ülés egyik leglényegesebb kérdésére. A független ülés kifejezés lovas szaknyelvünk egyik legszebb fordulata, tömörített megfogalmazás: érteni úgy kell, hogy az ülés független. Az ülés akkor független a lovas ülése, ha lovaglás közben a lovasnak nincs szüksége arra, hogy önmaga egyensúlyát a szárakon kapaszkodva tartsa meg. Ez sajnos nem egyszerű kérdés, hiszen a lóra és a lovasra (mozgás közben) nem a statika, hanem a dinamika törvényei érvényesülnek (már ha valaki emlékszik még vonatkozó stúdiumaira).

A modern ülés az az ülésfajta, amikor a kengyelt a lovas saját súlypontja alatt tartja. Ennek az a célja, hogy a könnyítést, a kengyelek helyzetének elmozdítása, illetve a lovas súlypontjának előre mozdítása nélkül lehessen végrehajtani. Ha ugyanis a kengyelek a lovas súlypontja előtt vannak, akkor ahhoz, hogy azokra a lovas a saját súlyát át tudja terhelni (egyszerűen fogalmazva, a kengyelbe tudjon „taposni”) vagy a kengyeleket kell először a súlypont alá hátrahúzni, vagy a lovas súlypontját kell először előremozdítani, különben a könnyítéskor a lovas hátraesik, a nyeregbe huppan, vagy a szárakon kell megkapaszkodnia. A vonatkozó elvárást (egyébként elég pongyolán, de végül is könnyen érthetően) úgy szokták megfogalmazni, hogy a helyes ülésnél a váll, a csípő és a sarok egy függőlegesbe esik. Itt még egyszer aláhúznám, hogy egy-egy pillanatban ennek nem feltétlenül kell ténylegesen fennállnia, hiszen a dinamika szabályai némileg „meghaladják” a statika szabályit! (Primitíven megfogalmazva, gyorsításkor és fékezéskor a 7-es buszon is előre, vagy hátra dőlünk, hogy megtartsuk egyensúlyunkat egy-egy kiragadott „fényképfelvétel” egészen furcsa helyzeteket ábrázolhat.)

Szintén meg kell jegyezni, hogy az „angol” nyergek a modern üléshez készülnek, azokban klasszikus ülést felvenni igen nehéz. Nem kerülhető meg az sem, hogy a lovas nagyságához és testarányihoz(!) megfelelő nyerget kell választani. Nem minden nyereg tud helyes ülést biztosítani, a nyergeket addig kell próbálgatni, amíg a lovas saját testfelépítésének megfelelő nyerget nem talál! A jó nyereg, olyan mint egy jó cipő, nem minden márka és a márkán belül nem minden típus ad megfelelő lehetőséget(!) a helyes ülés kialakítására.

Furcsa lehet, de a helyes ülés kialakításánál első „lépésként” a kengyelekből ki kell venni a lábakat, majd az ülőcsontokkal nyereg legmélyebb pontjára kell helyezkedni. Ezután a térdekkel meg kell „keresni” a térdtámaszt úgy, hogy az nyilvánvalóan jó helyen legyen! A térdnek a térdtámaszon a helye! A túl hosszú (helytelenül beállított) kengyelnek az a jellemzője, hogy ha a lovas könnyít, a térdei a térdtámasz mögé csúsznak. Utolsó mozzanatként a bokát a térd térdtámaszról való elmozdítása nélkül az ülőcsontok alá kell „húzni”. Ekkor mutatkozik meg a helyes kengyelhossz, ami a talp magasságánál két-három ujjnyival feljebb van! Ha ennél hosszabb a kengyel, akkor a talp (az alátámasztás) a súlypont elé kerül, ha rövidebb, akkor a lovas izmai összefeszülnek.

Helyes a kengyelhossz, ha a könnyítéshez a lovasnak sem a bokája, sem a felsőteste nem kívánkozik hátra, illetve előre, azt a lehető legtermészetesebben és egyszerűbben végre tudja hajtani. Ha ez nem sikerül először a kengyeleken kell állítani, ha akkor sem sikerül a nyerget kell kicserélni. Nem minden nyeregben lehet a megfelelő beállításokat megtenni!

Szólj hozzá!

Címkék: kengyelhossz

Kengyelhossz (2/5): Már az ókori görögök is...

2012.09.18. 08:26 patkószeg

A komoly értekezések mindig a „már az ókori görögök is” felütéssel kezdődnek. Ez az, ami ebben az esetben nem helytálló. A kengyel népvándorlás korabeli haditechnikai újítás. Sem az ókori görög, sem az ókori rómaiak nem ismerték. (Mókás ókori kosztümös filmet nézni, ahol kengyelt használnak!) A kengyel használata könnyebbé teszi a lovaglást, hosszabb távon növeli a lovas átlagsebességét, biztosabbá teszi a lovas pozícióját a ló hátán, minden tevékenységhez, így a küzdelemhez is nagyobb mozgásteret biztosít, lehetőséget ad a „könnyítésre”, a ló hátának „pihentetőbb használatára”.

Még komoly lovasemberek is azt állítják, hogy kengyel nélkül ugyan úgy kell tudni lovagolni, mint kengyellel. Ez részben igaz: ugyan úgy kell tudni lovagolni – rövid ideig. Hosszabb távon, hosszabb idő alatt a comb belső izmai elfáradnak, elmerevednek, bármilyen képzett, bármilyen erős legyen is a lovas! A kengyel nélküli lovaglást erőltetni nem lehet, az csak a lovas merevségéhez vezet. Mereven pedig helyes lovassegítségeket adni nem lehet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a lovasnak ne kellene kengyel nélküli gyakorlatokat is végeznie, de csak óvatosan és módjával. A kengyelnek nagyon fontos szerepe van a lovaglás során, amit oktalanság lebecsülni, semmibe venni.

1 komment

Címkék: kengyelhossz

Hirdetés

lovasblog

Gőblyös István: Lovakról, lovasokról - lovaknak lovasoknak

E-mail a szerzőnek

Kövess!

 

Friss topikok

  • Tibor Tóth: Azért a végén ott van a jutalomfalatka is. ;-) :-D (2014.09.16. 10:39) Munka fiatal lóval
  • Tibor Tóth: Gratulálunk, és további sok sikert kívánunk! (2014.09.16. 10:33) Új a király! (Illetve a királynő!)
  • kandare: Még mielôtt a lovas a nyomást növelné, azért nem árt ha felteszi magának a kérdést, hogy milyen ok... (2014.09.10. 18:25) A ménesvezér (II.)
  • Zoltán Szalontai: Nagyszerű dolog értelmes, a sajátjától eltérő lovaglási stílusra érdeklődve, nyitottan tekinteni k... (2014.09.02. 09:53) Blues a pokolban
  • patkószeg: A legnehezebbet kérdezted! A legkomolyabban azt tudom válaszolni, hogy ügyeskedj! Az egyik lovon í... (2014.09.02. 06:30) Az összeszedettség

Címkék

akadály (2) alázat (1) Andrássy (1) átengedőség (4) Bad Füssing-i levelek (8) ballotade (3) Baucher (1) bértartás (28) Branderup (7) campagne lovaglás (1) capriole (3) carré (1) carriere (2) combból jár (1) cordeo (1) courbette (2) croupade (3) dámanyereg (4) délceglépés (3) díjlovaglás (35) díjugratás (5) dopping (1) durvaság (1) egyenesség (3) egyensúly (4) együttműködésikészség (2) elengedettség (10) engedelmesség (1) falkade (1) farat be (5) felelős lettél (1) felfényesedett mozgás (1) feligazítás (3) féloldalazás (1) felvétel (3) fiatal ló képzése (7) fogathajtás (1) frederiksborgi ló (1) futószárazás (6) göblyös (24) hagyományőrzés (1) hagyomány kötelez (4) Hanthy (1) hátból jár (1) helyes ülés (1) hiperinflexió (1) hosszhajlíás (4) ideális lóméret (1) Iskoalugrás (2) iskolaállj (10) iskolaegyensúly (3) iskolafeladat (3) iskolafelvétel (2) iskolajármód (3) iskolalépés (9) iskolalovaglás (5) iskolavágta (5) jármódok anyja (2) kajászó szentpéterpuszta (28) kapicán (7) Keméry (2) kengyelhossz (5) kétütemű lépés (1) kikötőszárak (2) klasszikus lókiképzés (1) knabstrupper (1) Kókay (2) koncentráció (1) konchajlítás (1) középügetés (2) lábsorrend (1) LDR (1) lendület (5) lépés (2) levade (3) (35) lókiképzés (31) lótartás (31) lovaglás (57) lovassport (41) Lovas Élet (9) Lovas Nemzet (3) ló a lovas ülésén (1) Magasházy (1) mélyen - előre (1) mélyre lovaglás (2) mély nyak (2) ménesvezér (1) mezair (2) military (6) modern és klasszikus (2) Moys (3) mslt (7) munka kézen (1) nagykantár (2) nehéz osztály (1) nemzeti lovaskultúránk (1) női nyereg (2) nyílt szakmai est (1) nyílt szakmai nap (1) oldaljárás (1) önhordás (2) öntartás (1) összeszedettség (5) osztrák-magyar hajlítás (1) Pados (1) passade (1) passage (5) Pegazus (1) perdülés (1) pesade (5) piaffe (10) puhaság (1) redopp (11) repulon (1) repulon passade (1) rollkur (1) Sabine Oettel (8) sarabande (1) Seeger (1) segítségek (1) spanyol lépés (3) Steinbrecht (1) súlypontáthelyezés (1) száronlét (3) szártartás (1) szár mögött (1) Szent György (1) szinkronizáció (1) támaszkodás (2) Tászler Melinda (1) természetes (1) terre-a-terre (12) teszt (2) Tünde (4) ügetés féllépés (1) ugrásváltás (7) ugrásváltás kézen (1) ütem (1) vágta (2) vállat be (5) vezetés kézen (1) videónapló (3) vonal mögött (1) Weyrother (3) Zazie (7) Zita (5) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Tibor Tóth: Azért a végén ott van a jutalomfalatka is. ;-) :-D (2014.09.16. 10:39) Munka fiatal lóval
  • Tibor Tóth: Gratulálunk, és további sok sikert kívánunk! (2014.09.16. 10:33) Új a király! (Illetve a királynő!)
  • kandare: Még mielôtt a lovas a nyomást növelné, azért nem árt ha felteszi magának a kérdést, hogy milyen ok... (2014.09.10. 18:25) A ménesvezér (II.)
  • Zoltán Szalontai: Nagyszerű dolog értelmes, a sajátjától eltérő lovaglási stílusra érdeklődve, nyitottan tekinteni k... (2014.09.02. 09:53) Blues a pokolban
  • realcowboy: Kedves István! örülök, hogy jól érzeted magad más típusú lovakon is. Hidd el, a kor előrehaladtáva... (2014.09.02. 09:15) Blues a pokolban
  • Utolsó 20