Legutóbbi gondolatmenetemet Artur Kottas-Heldenberg, a bécsi Spanyol Lovasiskola egykori oberberreiterének megjegyzésével zártam a lovak mélyrelovaglásával kapcsolatban: az egyik lovat így, kell lovagolni, a másikat úgy! (http://zablaeskengyel.blog.hu/2010/04/15/rollkur)

Mégis azt gondolom, hogy a végső cél egy percre sem nem veszhet el a kiképző szeme elől: csak az ló lehet helyes egyensúlyban, amelyiknek homlokvonala a függőleges előtt van. A ló ugyanis két módon tudja egyensúlyi helyzetét javítani – a hátulsó lábak fokozott alálépésével, aláugrásával, és nyakának felfelé és hátra történő elmozdításával!

A mélyrelovaglás az izmok nyújtásának eszköze. Fontos szerepe van az elengedtetésben, a ló izmainak ellazításában. A kényelmetlen pozícióba kényszerített nyak azonban a lovas céljával ellenkező eredményt is szülhet, feszességet, merevséget, bizonytalanságot válthat ki a lóban. Ezt ugratás közben lehet igazán megtapasztalni, hiszen ki látott még komoly pályán az akadályok között mélyre, illetve vonal mögé lovagolt lovat? Megmondom: senki! Miért van ez így? Mert az ugrások között nem lehet kamuzni! (Díjlovas négyszögben pedig igen!)

Foto: http://www.scandinavian-dressage.com/images/Rollkur2_300.jpg