„…[a lovasok] már a munkába vétel kezdetén fordítsanak nagy gondot a ló járásának tisztaságára, a lábsorrend egyenletességére. Ehhez mindenekelőtt szükséges, hogy a ló tág keretben, vagyis terjes hosszára kinyújtott nyakkal járjon. A lendületet adó hátulsó lábak csak akkor képesek a súlypont irányában kellőképpen előrelépni, ha ezt az elülső lábak kilépése térben lehetővé teszi. Ez viszont a nyak hosszától függ, mert az elülső láb csak addig tud lépni, ahol egy képzelt vonal a ló orra hegyétől a talajt merőlegesen metszi. Helytelen elgondolás tehát a ló nyakának feligazítása a hátulsó lábak megfelelő mértékű ültetettsége nélkül. A feligazítottság a hátulsó lábak helyes tevékenységéből eredő, az egész lóra vonatkozó állapotot jelenti, s nem csupán a nyak helyzetét fejezi ki. A feligazítást soha nem szabad idő előtt, a kéz hatásával erőltetni….” (Keméry Pál)

Foto: www.lovasszovetseg.hu