A ló, mint minden más élőlény, „jobb kezes”, vagy „balkezes”, teste aszimmetrikus, természetesen ferde valamelyik irányban. A ló teste, gerincoszlopa születéstől fogva hajlított. Egyesek ezt a méhen belüli ferdeséggel, mások azzal magyarázzák, hogy a lovat ápolója, vezetője, kiképzője mindig balról közelíti.
A ferdeség vizsgálata során megkülönböztetjük a belső, homorú és a külső, domború oldalt. A ló a két oldalra nem egyformán dolgozik, a lovas a két oldalon teljesen eltérő érzést tapasztal. A ferdeségnek megfelelően a belső oldalon az izmok rövidebbek, feszesebbek, erősebbek, a külső oldalon nyújtottabbak, lazábbak, erőtlenebbek. Míg természetes ferdeség belső oldalán nem akar támaszkodást venni a ló, addig a külső oldalon merev kontaktust érez a lovas. A természetesen ferde ló egyenes vonalon egész testét, így nyakát is kissé ferdén tartja. (A ló hátulsó lábai természettől fogva kissé szélesebben állnak, mint az elülsők, ezért az egyenesre állított ló hátulsó lábai sem tudják tökéletesen követni az elülsők nyomvonalát. A ferde lónál azonban a domború oldalon lévő elülső láb az azonos oldalon lévő hátulsó láb nyomvonalát közelíti, vagy teljesen azelőtt van, míg a másik elülső a két hátulsó között mozog.)
A fordulatokban a ló válla a természetes ferdeség szerinti külső oldal felé kiesik, ezért a belső oldal felé kissé nehezebben fordítható, míg a külső oldal felé való forduláskor befelé törekszik. A belső oldal felé a ló könnyebben hajlítható, a külső oldal felé hajlított ló kevésbé nyúlik lefelé és előre a zabla irányába. Így például a jobbra ferde ló látszólagosan könnyebben lovagolható a jobb kézen. A ló a külső oldalon „támaszkodik”, a belső oldal „puha”, a lovas könnyen úgy vélheti, hogy a kiképzés a helyes úton halad. Ugyan ez áll a hosszhajlításokra: az ilyen lónál jobbra egyszerűbb végrehajtani a vállat be feladatot, az oldaljárást viszont a bal kézre könnyebb.
A ló egyenesre lovaglásának elhanyagolása súlyos képzési problémákhoz vezet minden szakágban: például ugratáskor a ferde ló szinte mindig a merev oldal felé tör ki.
A lovas szakemberek évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy a lovak többsége „jobb kezes”, vagy „balkezes”, a természettől fogva jobbra, vagy balra ferdülnek. Érdekes hogy véleményük megoszlik: Antoine de Pluvinel (1552 – 1620), François Robichon de La Guérinière (1688-1751), Gustav Steinbrecht (1808 – 1885) egybehangzóan állítják, hogy a lovak általában balra ferdék. Ugyan ezt állítja napjaink egyik legnagyobb mestere, Philippe Karl (1947) is. Ezekkel ellentétes Wilhelm Müseler (1887 – 1952) véleménye, amit Dr. Reiner Klimke (1936 – 1999) is oszt.
A lényeg persze az, hogy természetes ferdeségének megszüntetésére, a tényleges és relatív egyenesség kialakítása érdekében minden ló testreszabott képzést igényel.
