Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Elengedettség vagy egyensúly?

2013. február 15. 07:33 - patkószeg

A lókiképzés egyik legnehezebb feladata az, hogy csak hosszú munkával lehet elérni a kellő elengedettség és a kívánt egyensúly egyidejű megvalósulását.

A megfelelő egyensúly elérését, a súlypont hátrafelé való tolódását a ló két módon tudja elérni: a hátulsó lábízületek fokozott hajlításával, valamint a nyak és tarkó fel, illetve hátraigazításával. Mindkettő az izmok határozott rövidülését feltételezi. Az elengedettség viszont az izmok nyújtásával jár: a hátulsó lábak ízületei kevésbé lesznek hajlítottak, a hát és nyakizmok meghosszabbodásával pedig a tarkó előre és mélységi irányba mozdul. A lókiképzés során nem kell attól tartani, ha esetenként nem áll fenn a kívánt egyensúlyi helyzet és az elengedettség egyidejűsége, tudatosan néha fel lehet vállalni az egyik vagy másik hiányát! A képzés egyes szakaszaiban vagy a végsőkig fokozott elengedettség felől kell közelíteni a helyes egyensúly megtalálásához, vagy a kellő egyensúlyi pozíciót felvéve kell az elengedettséget „keresni”.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr875081396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kandare 2013.02.15. 08:08:38

A leírtakkal én vitatkoznék, mert úgy érzem, hogy némi fogalom zavar van. Amit leírtál az valójában a feligazítás elérési módjairól szól: úgy mint relatív (hátulsó lábak aktiválása) és abszolút ("a nyak és tarkó fel, illetve hátraigazításával") feligazítás. Egy ló lehet tökéletes horizontális egyensúlyban a feligazítás és az összeszedettség hiányában is. Elengedett azonban nem lehet olyan ló, amely nincs egyensúlyban, hiszen akkor az azt jelenti, hogy az elejére esik és a lovas kezét használja az ötödik lábként, illetve szár mögé (nem keverendő azzal, hogy csak vonal mögé)kerül. Ugyan sokan vitatják az abszolút feligazítás létjogosultságát, de valójában a legtöbb ló esetében szükséges(ellenkezőjét állítani némi álszentségre vallana). Tény azonban, hogy az abszolút feligazítás átmenetileg az elengedettség kárára mehet.

kandare 2013.02.15. 08:52:33

Úgy is fogalmazhatnék, hogy az egyensúlyvesztés mindig feszességet okoz. Az abszolút feligazítással pedig átmenetileg megbontom a ló addigi horizontális egyensúlyát (már ha addig volt neki).

kandare 2013.02.15. 12:42:29

Úgy gondolom, meg kell még jegyezni, hogy az abszolút feligazítás sokszor szükséges, de csak rávezetésre és/vagy korrektúrára. Ha a lovas hosszú távon ilyen módon kívánja fenntartani a feligazítottságot illetve később az összeszedettséget az feszességhez, beejtett háthoz és hátra kimaradó hátulsó lábakhoz vezet.

patkószeg 2013.02.18. 08:22:05

@kandare: Tetszik, amit írsz, véleménykülönbség nincs köztünk! Egy kivételével, fogalmi zavar nincs: olvasd el Bodó Imre vonatkozó cikkét!

kandare 2013.02.18. 20:43:33

Fogalmi zavar alatt én azt értettem, hogy az írásban összemosódik az egyensúly, a feligazítás és összeszedettség fogalma, kapcsolata. Természetesen könnyen lehet, hogy csak én értelmeztem rosszul a leírtakat.

patkószeg 2013.02.21. 09:46:20

@kandare: igen, az egyensúly kérdését, a fogalom megértése miatt önállóan lehet és néha kell tárgyalni. A feligazítás, az összeszedettség a helyes egyensúly elérésének, a ló kiképzésének módszere, ami az alaphelyzetet: a megfelelő egyensúlyi helyzetet fenntartja, vagy helytelen egyensúlyi helyzetet változtatja. Az egyensúly a lovat, vagy a ló és lovas párost minősíti, a feligazítás, az összeszedés a módszer. Néha persze a két dolog összemosódik, de a tisztánlátás kedvéért a cikkben csak az alaphelyzetet, illetve annak egyes részeit taglaltam, a kiképzés lehetőségeit nem kívántam részletezni.
Nem is kell! Hiszen a természetben is a ló néha akár a végletekig hátra veszi a súlypontját. Például, ha egy csődör egy lovardába belépve új környezetbe kerül, akkor nyakát, tarkóját a lehető legmagasabbra emeli, akkor az egyensúlyát változtatja meg, súlypontját eltolja hátrafelé. Persze erre is azt szoktuk mondani, hogy feligazodik, de nem gondolom, hogy az esemény leírásakor, ne lehetne csupán az egyensúlyi helyzet változását taglalni anélkül, hogy fogalmi zavarba kerülne a leíró!
:)