A két feladat hasonló, mégis ég és föld különbség van a kettő között.
Spanyol lépést akkor hajtja végre a ló, ha megértette gazdája szándékát, hogy lábtövét magasabbra emelje a normálisnál. Persze erő és ügyesség is kell hozzá.
A délceg lépésnél viszont a hátulsó lábak súlypont alá lépése miatt a hátulsó lábakra kerül a ló súlyának többsége, az elülső lábak és vállak megkönnyülnek. A ló magától emeli magasabbra a lábtövét. Ezzel teljesen szemben áll a spanyol lépés, amikor a hátulsó lábak legtöbbször kimaradnak, a lábak magasabbra emelése nem az iskolaegyensúlyból következik.
A spanyol lépés egy bizonyos forma, a délceg lépés masszív tartalom. Mindezzel nem állítom azt, hogy fölösleges a lovat spanyol lépésre tanítani. A lóval való foglalkozás, bármilyen formában erősíti a ló és lovas kapcsolatát, ügyesíti, erősíti a lovat. De a kiképzés szempontjából a délceg lépés a fontos.
A délceg lépés tulajdonképpen passage lépésben.
Érdekes, hogy a passage-nak is két formája van. Az egyik az, amikor csak az ütem lassul le és a ló magasra emeli a lábát, de sok időt tölt a ló a földön. Ez a jármód a spanyol lépéshez hasonlít. Szemben áll ezzel az, amikor a ló a hordozóerő megnövekedéséből kifolyólag az ügetésnél több időt tölt a levegőben. Az igazi passage ilyen.