Mint Móricka, mindig ugyan arra tudok csak gondolni: az elengedettségre

Az elengedettség kérdése nem egyszerű. Az elengedettség sokszor kétarcú: olyan, hogy díjlovas bíróként, nyilvános értékelés esetén a lovat elengedettnek minősíteném, ám kiképzőként mégis azt mondanám, hogy az elengedettség terén vannak még tartalékok. Az elengedettség nem fekete-fehér, vemhes-nem vemhes fogalom, azt midig lehet fokozni.

Az elengedettség kapcsán meg kell különböztetni a belső és a külső elengedettséget. A belső elengedettség a lélek békéjét, nyugalmát, a külső elengedettség az izmok lazaságát, az ízületek hajlékonyságát jelenti. A kétfajta elengedettség "kéz a kézben jár". A belső elengedettség növelésével javul a külső elengedettség és fordítva. Hiába végletesen hajlékony a ló, ha a belső elengedettsége elégtelen. Lélekben hiába elegedett végletesen a ló, ha testének izmai nem kellően megdolgozottak. A kiképzőnek minden helyzetben el kell döntenie, hogy a külső, vagy a belső elengedettségen munkálkodik!