Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Átengedőség

2015. január 13. 06:39 - patkószeg

xIMG_6525-1_3.jpg

Az átengedőség a lókiképzés legfontosabb fogalma. Talán túlzottan leegyszerűsítőnek hathat a kijelentés, de mégis azt lehet állítani, hogy a lóval való foglalkozás minden pillanatában, mindannyian az átengedőséget várjuk el társunktól.

Átengedő ugyanis a gazdaember lova például akkor, amikor a réten villázgatja a szénát a lovaskocsijára és rászól befogott lovára, hogy néhány lépést húzza előrébb a kocsit, majd álljon nyugodtan tovább, míg megint egy-két lépést tovább kell haladnia. Átengedő a tereplovas, vagy az ugrólovas lova például minden akadály leküzdésekor. Átengedő a díjlovas lova például minden átmenet meglovaglásakor. Mindez magától értetődőnek hathat, ám ha valaki a kezébe veszi és figyelmesen végigolvassa a Magyar Díjlovagló Szabályzatot, akkor a tárgykörben nagy meglepetések érik!

Az nyilvánvaló, hogy a modern díjlovaglás számára is fontos az átengedőség: erre mi sem utal jobban, mint az, hogy a legfontosabb programok, díjlovas tesztek végén, az összbenyomás pontszámai között szerepel az átengedőség külön álló minősítése, felhívva ezzel minden lókiépző, lovas és bíró figyelmét az átengedőség fontosságára. Mindennek ellenére a díjlovagló szabályzatban szinte nem is szerepel az átengedőség fogalma. Az, hogy a szabályzat nem határozza meg azt, hogy mit is ért az átengedőség alatt, az csak egy dolog, de maga a közel 20.000 (húszezer) szóból álló szabályzat is csupán 5 (öt!) alkalommal használja az átengedőség, vagy átengedő kifejezést! (Ebből egy a bírói lapok összbenyomásra vonatkozó szempontok között történő felsorolás!)

Sőt tovább megyek! Míg minden vonatkozó szakirodalom az idomítási skálát tekinti a modern kiképzés legfontosabb alapgondolatának és a kiképzési skála céljaként, vagy eredményeként az átengedőséget fogalmazza meg, addig a szabályzat érdemi része a következő mondatokkal kezdődik (Magyar Díjlovagló Szabályzat, I. fejezet, 1. cikkely): CÉL ÉS ÁLTALÁNOS ELVEK (FEI 401. Cikkely) A díjlovaglás célja a ló kiegyensúlyozott atlétává történő fejlesztése a harmonikus idomítás által. Ennek eredménye, hogy a ló egyidejűleg nyugodttá, hajlékonnyá, elengedetté és hajlíthatóvá, ugyanakkor engedelmessé, figyelmessé és élénkké válik, így a lovas és a ló között tökéletes összhang valósulhat meg. Nem tévedés! A díjlovagló szabályzat a lókiképzés célját a ló atlétává történő kifejlesztésében fogalmazza meg és szót sem ejt az átengedőségről. Talán a magyarázó mellékmondatban használt engedelmesség kifejezés utal az átengedőségre, de az ellentmondás ennek ellenére világos. Ehhez azt lehet hozzátenni, hogy amíg a kiképző nem tisztázza magában az átengedőség mibenlétét, annak fontosságát önmaga és lova számára, addig komoly eredményt elérni nem fog. A klasszikus lókiképzés célja nem több és nem kevesebb, mint a teljes átengedőség! Ezért lehet azt állítani, hogy az átengedőség a lókiképzés legfontosabb fogalma.

Az átengedőséget legegyszerűbben a végletes engedelmességgel lehet meghatározni. (Az angol lovas szaknyelvet, kifejezéskincsét tekintve, nagyon sokszor le szokták szólni, különösen a német szaknyelvvel való összehasonlításban, azonban az engedelmesség, együttműködés kapcsán nagyon érzékletesen fejezi ki fordulatuk a lovas, vagy lókiképző elvárását: nem az obedience, hanem a willing obedience kifejezés az ami az elvárásokat pontosan leírja.) Átengedő tehát az a ló, amely lovasa jelzéseire együttműködően, a lovas szándékainak megfelelően, ellenállás nélkül reagál. Átengedő az a ló, amely mozgását lovasa akaratának megfelelően - átmenet esetleges közbeiktatásával - bármikor, bármely irányban, bármilyen jármódban és iramban megkezdi, vagy folytatja. Átengedő az a ló, amely a feladatokat lovasa akaratának megfelelően hajtja végre mindenfajta ellenállás nélkül. Végül: átengedő az a ló, amelyen a segítségek külső szemlélő számára láthatatlan jelekké finomodnak.

Az átengedőség lényege ellenkezik az "izzadságszaggal". Nem lehet megfelelő minőségű átengedőségről beszélni, ha a lovas tudása látványosan "diadalmaskodik" a ló akaratán. Az átengedőség egyszerűséget, harmóniát takar. Az átengedőség partnerséget jelent ló és lovasa között, az alá-fölérendeltség érzete eltűnik. Ló és lovasa egy lesz, közös fizikummá, egységes akarattá válnak.

Az átengedőségnek két feltétele van: az együttműködési szándék és az együttműködési képesség. Az együttműködési szándékot talán nem kell nagyon magyarázni, de annyit meg kell jegyezni, hogy azt a legkönnyebb kézen dolgozva kialakítani. Ezért van az, hogy a klasszikus lókiképzők nem csak az egyes feladatok tanítása során dolgoznak kézen, hanem akkor is, ha a nyeregben végzett munka során gyengül a ló együttműködési szándéka. Ilyenkor azonnal lóról szállnak, a ló és lovas viszonyát „szemtől-szemben rendezik le”: a követő magatartás kialakítását, a lókiképző „ménesvezéri” pozícióját földről alakítják ki. Természetesen ez nyeregből is működik, kőbe vésett szabályok ezen a területen sincsenek, de a probléma megoldása földről egyszerűbb.

A másik feltételként megfogalmazott az együttműködési képesség bizonyos fizikai és értelmi képességet takar. Azt jelenti, hogy a ló ne csak akarja, de képes is legyen lovasa akaratának végrehajtására, azaz elég erős, elég ügyes legyen, hogy saját és lovasa tömegét lovasa elvárásának megfelelően mozgassa, fordítsa, vagy megállítsa (fizikai képesség), valamint megértse lovasát, értse a közös nyelvet (értelmi képesség).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr297066761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.