A lovas súlyos hibája, ha nem tudja elfogadni lova tökéletlenségét és viszonylag jó teljesítés esetén is elégedetlenségével nyomja agyon lovát. Be kell látni, hogy a ló teljesítménye sohasem lehet tökéletes. Ráadásul a teljesítmény viszonylagos, azt a ló képességéhez és képzettségéhez kell viszonyítani. Ami egy fiatal lónál kiválónak minősíthető, az később, a képzés előrehaladtával csak jó, vagy esetleg elégtelen is lehet, a lovasnak igen csak sok szempont figyelembevételével kell mérlegelni kell az egyes feladatok végrehajtását, mert a cél nem maga a feladat, hanem a ló képességeinek fejlesztése, ló és lovas közötti harmónia kiteljesítése. A kiképzés csak a tökéletlenség elfogadásával tud egyről kettőre haladni, a tökéletesség hajszolásával viszont megreked.

A tökéletlenség elfogadásának hiánya a lovas alázatának hiánya, hiszen maga a lovas sem tökéletes és tökéletlen lovasként hogyan is lehetne a lótól tökéletességet elvárni.

Mindez persze nem jelenthet elvtelenséget. A kiképzési elvek a lovas legerősebb mankói, hogy a ló nevelése a helyes úton haladjon, ugyanis lehetetlenség minden helyzetre, minden problémára előre felkészülni. Számtalanszor adódik a lovas számára ismeretlen, még meg nem tapasztalt helyzet, amikor pont az elvek ismeretének birtokában tudja felismerni az adott problémát és annak megoldási módját.