A jó vállat be valójában a kiképző fejében dől el, mert nehéz elképzelni és megérteni, hogy a helyes vállat be során a külső váll megkönnyül és a feladat a ló a belső vállát terheli erősebben.

Ezt azért nehéz elképzelni, mert hát hogyan is tudna a hajlítás külső oldala felé mozogni a ló, ha befelé dől. Sokkal egyszerűbb azt elképzelni, hogy a ló a menetirányba, azaz a külső oldal felé dől - de ez helytelen. Ha kifelé dől a ló a vállat be során, akkor az csak hasonlít a vállat be feladathoz, de nem az! A helyes vállt be az, ami Bent Branderup fenti fotóján is látszik: a belső váll (és csípő) lesüllyed, a külső oldal szinte felemelkedik.

A helyesen végrehajtott vállat be feladat segítségével a lovas a ló belső vállára tud többletterhet irányítani. Például a balra kieső váll jobb kézen túlterhelt, nincs meg az egymás melletti lábak teherviselési egyenlősége (sérül a négy láb egyenlő terhelésének elve), ezért ebben az esetben a vállat be feladat tud megoldást hozni a lovasnak, a túlterhelt külső vállról vállat be feladat segítségével tud terhet átirányítani a belső vállra és ezzel kiegyensúlyozni a vállakat, azaz egyenessé tenni a lovat. A vállat be így nyer értelmet: az nem egy látványos mozgás, hanem eszköz a lovas kezében - egyebek mellett - az egyenesség (a lábak egyenlő teherviselésének) kialakítására.

A külső váll könnyedsége persze az átellenes hátulsó láb hordozóerejének megnöveléséből következik. Ezért a jó vállat be feladat a legjobb eszköz a belső láb súlypont felé léptetésére, azaz a lendület kifejlesztésére is. Ez szintén látszik a fenti fotóból.