Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Vállat be

2019. március 12. 06:15 - patkószeg

vallat_be_dsc9772.jpgA vállat be feladat fogalmát William Cavendish, Nevcastle hercege tette közzé a XVII. században. A gyakorlat végrehajtását körön írta le, egyenes vonalon történő változatát Robichon de la Guérinière publikálta egy évszázaddal később. Mindez persze nem jelenti azt, hogy elődeik ne ismerték volna a feladatot, hiszen a ló összeszedéséhez megkerülhetetlen a hosszhajlítások lovaglása, hanem azt jelenti csupán, hogy a korábbi szerzők nem szándékoztak nyilvánosan beszélni a vállat be fontosságáról, mivel a minőségi lókiképzés katonai titok volt. És, hát a vállat be talán a legfontosabb feladat a ló kiképzése során. A régi mesterek szemében az idomítás sarokköve, tartóoszlopa, az összes lovaglási feladat szülő anyja volt. A XX. század egyik legnagyobb kiképzője Nuno Oliveira nevezte a lovaglási problémák aszpirinjének.

A vállat be feladatnak két jellemzője van:

  • A ló hosszhajlításban és

  • három patanyomon jár, mégpedig úgy, hogy a hajlítás szerinti belső hátulsó láb a külső elülső nyomában halad.

Ha a ló a vállat be feladatot a hosszúfal mentén végzi, akkor fejével nem a menetirányba, hanem a lovarda belseje felé fordul, vállait szintén elfordítja a menetiránytól, míg csípői merőlegesek a hosszúfalra, így elülső lábai keresztbe lépnek, míg hátulsó lábai egyenesen járnak. Mivel a ló követi a lovas fejének, vállának, csípőjének mozgását és azokkal mindig párhuzamos helyzetet vesz fel, ezért a vállat be feladat során a lovasnak szintén a lovarda belseje felé kell fordítania fejét és vállait, míg csípőjét a hosszúfalra merőlegesen kell tartania. A szárak és csizmák feladata másodlagos.

A feladatot a modern díjlovaglás három patanyomon hajtja végre, ám a klasszikus lovaglás a négy patanyomvonalú figurát is ismeri. Ha a feladat inkább a két patanyomon történő mozgáshoz közelít és nem teljesen három patanyomon kerül bemutatásra, azaz a külső elülső lábat a lovas nem vezeti teljesen a belső hátulsó elé, a belső hátulsó láb a két elülső közé lép, akkor azt vállat előre feladatnak nevezzük.

Ha a lovarda fala a hajlítás belső oldalán van, akkor a feladatot vállat ki feladatnak nevezzük. A vállat be feladatot körön és átló vonalon is végre lehet hajtani. Ha az úgynevezett eleje körüli fordulat hajlításban kerül bemutatásra, akkor az szintén vállat be jellegű feladat.

A vállat be hosszhajlítás, az a ló elengedettségét, egyenességét és egyenúlyi helyzetét javítja. A ló elengedettségét azzal elrősíti, hogy az oldalirányú hajlításban a ló testének izmai a külső oldalon megnyúlnak, ezért hiba, ha a hosszhajlítás nem a külső oldal izmainak nyújtásával, hanem a belső oldal összetolásával valósul meg. A kikötőszárak használatának ez az egyik legfőbb veszélye. Az oldalirányú nyomásra való engedés szintén növeli a ló elengedettségét.

_dsc9375.jpgAz egyenesre állítást a vállat be feladat azzal szolgálja, hogy helyes végrehajtása esetén a hajlítás szerinti külső vállat könnyíti, arról terhet irányít át a belső vállra. Például jobb kézen lovagolva, a balra kieső váll túlterheli a bal vállat, ilyenkor vállat be feladat segítségével lehet a ló oldalirányú egyensúlyát helyreállítani, a két váll terhelését egyenlővé tenni. A jó vállat be végrehajtása esetén a külső váll annyira megkönnyül, hogy a külső elülső lábtövét a ló magasabbra emeli, így a külső szemlélő is láthatja, hogy a lovas helyes vállat be feladatot, vagy csak ahhoz hasonló mozgást lovagol. A vállat be feladatnak így az a lényege, hogy a ló nem a menetirányba, a külső oldal felé, hanem pont ellenkezőleg a belső oldal felé dől! Azért nehéz lónak(!) és lovasnak elképzelni helyesen a feladatot, mert hát hogyan is lehet a hajlítás külső oldala felé mozogni úgy, hogy a ló a belső oldal felé dől? És hát első megközelítésben az lenne logikus, hogy a ló a testsúlyát a menetirányba helyezné. Azonban az könnyen belátható, hogy kifelé dőlés esetében a belső hátulsó láb képtelen a súlypont alá lépni, képtelen többlet terhet felvenni, mert ilyenkor a belső hátulsó láb ugyan a külső elülső láb irányába lép, de csak a súlypont felé és nem a súlypont alá, hiszen a kifelé dőlő test elmozdul az őt alátámasztani kívánó belső hátulsó láb fölül. Kifelé dőlés esetén a hátulsó láb képtelen a ló alá kerülni. A külső elülső láb magasabbra emelkedésében a külső váll megkönnyülését lehet látni, ezt pedig a belső hátulsó láb súlypont alá lépése okozza. A jó vállat be szinte olyan, mint mikor a motorcsónak befelé dőlve fordul a vízen, miközben kissé kifelé csúszik az ívből. Mindez persze el is dönti a szokásos kérdést, hogy a vállat be feladatban melyik oldalt kell terhelnie a lovasnak. A belsőt. A hosszhajlítás miatt a belső oldal eleve lesüllyed, mivel a gerincoszlop a hajlítás belső oldala felé elcsavarodik és ezt erősítve a lovas a belső ülőcsontját kell, hogy terhelje. Miután a vállat be egyik legfontosabb célja a külső váll könnyítése, az ülés pozícióját megváltoztatni nem szabad, a feladat végrehajtása során a többletteher a belső oldalon van.

Szóval a jó vállat be feladatot először talán futószárazás során lehet megérteni. Valószínűleg nem véletlen, hogy William Cavendis körön íra le a feladatot. A lónak a lovas felé kell a köríven mozognia, ez azt jelenti, hogy mozgás közben a külső elülső lábnak nem egyenesen előre, henem a köríven kell lendülnie. A lónak úgymond “befelé, kiképzője felé kell gondolkodnia”, úgy kell a köríven mozognia, mintha a kiképző felé akarna mozdulni. Az egyenesen előre lendülő, vagy kifelé lépő láb azt jelzi, hogy a ló a külső oldalra dől. Ha a "befelé gondolkodás" egyértelmű, a ló a köríven a futószárazó felé mozog, akkor a belső csizma irányába ható nyomás vállat be helyzetet alakít ki, úgy, hogy közben a kiképző felé történő mozgás nem változik. A vállat be ebben a megközelítésben csak annyiban különbözik a farat be feladattól, hogy a farat be feladatban a ló csípője is a kiképző irányában mozdul. A vállat be így félig farat be, ezért van az, hogy a féloldalazást (mint átló vonalon végzett farat be feladatot), vállat be feladatból szokás kezdeni.

A vállat be feladat végül segítséget ad a ló egyensúlyának javításában, a belső hátulsó láb súlypont alá léptetésével. Emiatt a vállat be feladat a legfontosabb eszköz a ló lendületének kiakakítása során. Miután a ló nyakának előrenyújtása a lendület eredménye, ezért a ló végleges szárhozlovaglásában megkerülhetetlen a vállat be feladat alkalmazása.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr2914683698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.