Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

A lovaskultúrát mi magunknak kell művelni...

2019. szeptember 05. 08:20 - patkószeg

A lovaskultúrát mi magunknak kell művelni - másra nem mutogathatunk, apelláta nincs. Érv sokféle van, hogy miért nem világszínvonalú jelenleg a magyar ló- és lovasképzés, de mindez csak magyarázkodás, sőt sokszor okoskodás. Álmok kellenek, vágyak és az ezeket megvalósító kitartás, szorgalom, tervszerűség, alázat.

Kitartás és szorgalom, mert a lovasképzés és a lókiképzés évek hosszú során keresztül zajló processz. Nagyon-nagyon hosszú, ne kerteljünk évtizedes(!) folyamat. Minden áldott nap fel kell kelni, neki kell kezdeni és testet, lelket oda kell tenni. Sokszor a miniatűr eredményekkel is elégedettnek kell lenni, sőt, van mikor a helybenjárás is eredmény, hogy aztán ismét előrelépést lehessen elérni. Persze mindezt meg lehet kerülni készre képzett lovak vételével, de ezt ne tévessze senki össze a kultúra művelésével. Minden, magát komolynak tartó lovasnak rendelkezni kell a mesterdarabbal, azzal a lóval, amit saját maga képzett. Ha nincs mesterdarab, azt a lovaskultúrában nem lehet megmagyarázni. A mesterdarab kapcsán az a szerencse, hogy ahhoz nem kell különös feltétel: nem kell különös ló, nem kell különös környezet. A jó ló kiképzéséhez hozzáértés kell, kitartás és szorgalom, nem pedig fedeles, vagy puccos talaj.

Tervszerűség, ami a szakmai hozzáértésből fakad. A ló- és lovasképzés szakma, sokrétű szakma, az állategészségügytől a tartástechnológiáig, a lókiképzéstől az etológiáig, a pedagógiától az anatómiáig. A Nemezti Lovasakadémia közösséggel, tanári karral, elméleti és gyakorlati oktatókkal biztosítja a sokrétű szakmati tudás átadását. Nem csak hallgatóként, az iskolába beiratkozva, de lovasként is bátran ajánlom, hogy szakmai kiívás esetén edző-lovas párosok keressék fel oktatóinkat, akik magas fekészültséggel tudnak segítséget adni a továbblépésre. Egy-egy probléma megbeszélése, szaktanácsadás kérése sem a lovas, sem az edző tekintélyét nem csökkenti, sőt tervszerű munkájukat támasztja alá. (Nincs ez másképp más szakmákban sem. Egy épület komoly alapozási kihívásaira nem tud feltétlenül megoldást mondani a megbízott, egyébként kiváló általános tudással rendelkező tervező, ezért nem különös, ha speciális esetekben szakértőhöz, pl. egy talajmechanikushoz fordulnak az építés során.)

Végezetül az alázat. Az alázat, legfőképpen önmagunkkal szembeni alázat, azaz a problémákkal a kihívásokkal, saját korlátainkkal való szembenézés a legnehezebb. De a legnagyobb lovasemberi érték. Enélkül lehetetlen a fejlődés, enélkül csak a szakmai megrekedés, majd lesüllyedés lehetéses. Az alázat nem meghunyászkodás, az alázat nem kisebbrendűség, az alázat a tisztánlátás, a dolgok reális megiíélésének eszköze.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr8115040648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.