Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Összeszedettség kettős értelme

2020. március 05. 08:04 - patkószeg

Az összeszedettség igen bonyolult kérdés, nehéz helyesen elképzelni, még nehezebb megvalósítani. Az összeszedettségnek – ugyanúgy, mint a lovaglásban sok más fogalomnak – külső és belső összetevője van.

A belső összeszedettség

Nem véletlen, hogy az iskolában nem csak a magatartást, hanem a szorgalmat is minősítik. Nem elegendő ugyanis, ha a tanuló jó magatartást mutat, csendben van, nem zavarja az órát, bizonyos tisztelettel viselkedik a tanárok iránt, stb., hanem koncentrált figyelmet és aktív együttműködést, összeszedettséget várnak el tőle. Szó szerint! A tanár a „szedd össze magad” felszólítással próbálja a tanuló kellő hozzáállását megkövetelni – tegyük hozzá, hogy helyesen! Ugyanez áll a lókiképzésben is. Csak a kiképzőjére, lovasára koncentráló, aktívan együttműködő ló tekinthető ideálisnak. Ez a belső összeszedettség.

A koncentráció, a lovasra irányuló figyelem kialakítása, annak kizárólagossága, időhossza csak fokról növelhető és a képzés előrehaladtával, viszonylag hosszú idő alatt, hónapok, évek alatt alakítható ki. Mindez nagy megértést és még nagyobb türelmet igényel, amire csak erős céltudatossággal, lova erős szeretetével válik képessé a lovas.

Külső összeszedettség

Az összeszedettség fogalmának kettős értelme van. Egyik jelentésében az adott jármód iramát fejez ki. Minden jármódnak van munka, közép, nyújtott és összeszedett irama. Így létezik összeszedett lépés, munkalépés, középlépés, nyújtott lépés és ugyanezek a fogalmak használhatóak az ügetés és vágta jármódok kapcsán is. Az összeszedett lépés a munkalépésnél rövidebb iramot jelent.

Másrészről az összeszedettség azt a fogalmat is jelenti, amit a lókiképzés céljaként lehet megjelölni. Helyes elképzelés nélkül az összeszedettség ezen értelmét nehéz megérteni. A lókiképzés célja évezredek óta a fordulékonyság kialakítása. A fordulékonyabb (képzettebb) ló lovasa mindig legyőzi a kevésbé fordulékonyt, még akkor is, ha képzetlenebb vívó. Ugyanis olyan oldalról tud ellenfeléhez fordulni, ami a másik számára védhetetlen, a kevésbé fordulékony ló viszont meg sem tudja közelíteni a fordulékonyt. A magasabb mozgáskultúrával rendelkező ló, könnyedén ki tud térni a kevésbé képzett ló mozgása elől. Szóval a lókiképzés célja évezredek óta a fordulékonyság. Bent Branderup ezért gondolja – szellemesen – azt, hogy a tournament (verseny) kifejezés a lovagi küzdelmek legfontosabb igényéből, a turn (fordulni) szóból vezethető le és így az összeszedettség maga a forudulékonyság.

Ennek megfelelően a lókiképzés ténylegesen nem a hátulsó lábak többletterhelését, hanem az elülső lábak tehermentesítését célozza. Persze ez nem történhet meg a hátulsó lábakra való többletteher felvétele nélkül, de a ló súlyának a hátulsó lábakra való vétele az eszköz, nem pedig a cél. Ebből viszont az következik, hogy nem csak összeszedett iramban lehet összeszedettségről beszélni, hanem munka, közép és nyújtott iramban is megvalósítható az összeszedettség. És igen! A jól képzett ló nyújtott vágtában úgymond „hegyre fel” vágtázik, vállai könnyedek, ennek megfelelően a ló könnyen szabályozható, egyszerűen kifejezve: összeszedett.

A gondolat fordítva is igaz. Ha a vállak nem könnyülnek meg, nem beszélhetünk összeszedettségről, még akkor sem, ha lassú iramban halad a ló. A piaffe például helytelen, ha a ló vállai nem könnyülnek meg. A vállak megkönnyülése nélküli helyben ügetés nem piaffe, hanem csak mozgás állóhelyzetben, vagy igen szerény előrehaladással.

A külső összeszedettség két feltétele

Az összeszedettég nem összepréseltség, sőt a ló összefeszítése megakadályozza, lehetetlenné teszi a ló összeszedését. A ló összeszedettsége (a vállak megkönnyítése, a ló súlyának hátulsó lábaira való vétele) ezzel szemben a felvehetőségen és a lendületen múlik. Többletteher ugyanis két módon kerülhet a hátulsó lábakra: minél inkább hátrább mozdul a ló súlypontja (a súlypont minél inkább az őt alátámasztó hátulsó lábak fölé mozdul), illetve a hátulsó lábak minél inkább a súlypont alá lépnek (az alátámasztás minél inkább a súly alá kerül). Az előbbi a felvehetőség, az utóbbi a lendület.

A ló összeszedésének nehézsége abban áll, hogy csak a lendületes ló vehető fel, ám csak a felvehető ló lehet lendületes. A két fogalom csak egyszerre teljesülhet. Ha a ló nem lendületes (márpedig a képzés elején járó ló nem az), nem lehet felvenni, ha pedig nem felvehető (márpedig a képzés elején járó ló nem az) nem lehet lendületessé tenni. A felvehetőség és a lendület csak egyszerre értelmezhető, csak egyszerre létezhet, a kiképzés során először mégis felváltva kell azokat gyakorolni. Szerény felvehetőség birtokában meg kell kezdeni a lendület kidolgozását, szerény lendület birtokában meg kell kezdeni a felvehetőség iskolázását. Ezügyben nehéz helyzetben van korunk lovasa, mert a lendületet a korszellem összekeveri az ideges szaladással, a felvehetőséget pedig a lassú előrehaladással.

Érző kéz, érző csizma

A problémában a kijáratot (mármint, hogy a lovas helyesen érezze a lendületet és a felvehetőséget) az érző kéz és az érző csizma biztosítja. De mitől is lesz érző a kéz és a csizma. Nem attól, hogy nem vállal konfliktust (a kéz is és a csizma is hathat erősen) és nem attól, hogy mindig puha (az adott pedagógiai helyzetben, mindig enged a lónak). Az érző kéznek és érző csizmának három jellegzetessége van:

  • Ismeri a különböző segítségeket. A kéz ismeri a szár segítségeit, például a német szársegítségeket (engedő, felvevő, ellentartó, kitartó), vagy a különböző csizmasegítségeket, amelyeket alapvetően két csoportba lehet osztani (előrehajtó és oldalt ható).
  • Az adott helyzetben azt a segítséget alkalmazza, amire szükség van, de az adott segítségadás során véletlenül sem „kapcsolódhat be” olyan segítség, amit a lovas nem szándékozott használni. Egyszerre több segítség is alkalmazható. Így például egyszerre lehet adni ellentartó és felvevő segítséget, ám ha ez és csupán ez a lovas szándéka, akkor akaratlanul nem alkalmazhat az ellentartó és felvevő segítség mellett kitartó segítséget is.
  • A lovasnak figyelnie kell a segítségadás hatását, ameddig a ló nem reagált a lovas szándékának megfelelően, addig fenn kell tartani a segítségadást, de reagálás esetén azonnal be kell szüntetni azt.
Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr10015504352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.