Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Mimika és beszéd a lókiképzésben

2020. május 09. 08:44 - patkószeg

Kevés szó esik róla, de a mimika és beszéd megkerülhetetlen része a lókiképzésnek.

A mimika az elsődleges segítségek közé tartozik. Mindenek előtt azt kell megállapítani, hogy maga a ló is kommunkiál az arckifejezésével, ezért a kiképzőnek meg kell tanulnia és fel kell ismernie a különböző lelkiállapotokhoz tartozó lómimikát: a félelmet, az örömet, a feszültséget, az érdeklődést, stb.

A modern lovasképzés kezdő lépése a ló és lovas közötti kommunikáció elsajátíttatása. A Nemzeti Lovasakadémia első éve ezt célozza - az Akadémia év végi gyakorlati vizsgáján az Akadémia tagjai kommunikációs képességeikről kell, hogy tanubizonyságot tegyenek. Ugyanis bármilyen lovaglási, lókiképzési technikát is tanul a lovas, az semmit sem ért, ha nem érti lova üzeneteit, vagy ha saját gondolatait, szándékait nem tudja eljuttatni lovához, mert képtelen kifejezni azt. Kommunikáció nélkül nincs lovaglás, nincs lókiképzés, csak lovon ülés és lóhasználat.

A Nemzeti Lovasakadémia tanmenetének részleteit ide kattintva lehet elolvasni.

 A mimika a lókiképző kommunikációs eszköze. Földi munkánál, kézen, futószáron, stb. a ló látja és figyeli az ember arckifejezését. Olyannyira, hogy ha például valaki napszemüvegben futószáraz, az akár zavarba is ejtheti a lovat, különösen akkor, ha az üveg teljesen átlátszatlan. De a ló hátán is fontos a lovas mimikája, teste követni fogja érzelmeit. A ló érzelmi nyitottságát csak nyílt, érzelmes, fekete-fehér kommunikációval lehet elérni.

A bejegyzés a tegnapi cikk folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A beszéd a másodlagos segítségek közé tartozik, a hangsegítségek része, mégpedig hagyományosan. A lóhoz beszélni kell, ugyanúgy, mint ahogyan azt a kutyánál mindenki természetesnek tartja. A hangsegítségek nélküli lovaglás hagyománya katonai örökség, ezt a hagyományt követi a díjlovas szabályzat, ami tiltja a hangsegítségek használatát. De tisztán kell látni a katonák praktikus döntését, nagyobb létszámban történő lovaglás esetén zavaró lehet és az emberek közötti kommunikációt gátolja, ha lovát mindenki hangsegítségekkel is instruálja. Azonban mára a ló- és lovasképzés egyénivé vált, így a hangsegítségek mellőzésének nincs oka.

Érdekes, hogy a hagyomány futószárazásnál pont az ellenkező, ott például a jármódok megkezdéséhez a jármód nevét szokás hangosan kimondani és a haggal történő élénkítés, a nyelvcsettintés, vagy a hanggal történő nyugtatás is mindenki számára természetes.

Minden feladatra külön hangsegítséget lehet megtanítani. Lóhátról például a vágtabeugratás megtanítása úgy a legegyszerűbb, ha futószáron hangsegítségre ugrik be a ló és azután ugyanazt a hangsegítséget alkalmazza a lovas nyeregből. De én például a hátralépésre a csip-csip hangsegítséget, a piaffe feladatra a cáp-cáp hangsegítséget alkalmazom. A hangsegítség másodlagos segítség, ezért bármilyen hangsegítség bármilyen feladatra alkalmazható, azt a ló és lovas páros egyénileg alakíthatja ki.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr2015673738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.