Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

#nyaraljitthon

2020. június 27. 10:09 - patkószeg

utiterv.png

A jövő héten kislányommal lesétálunk Zerinváry Szilárdhoz, a Nemzeti Lovasakadémia lovastanárához. Két ló, két ember. Fejér megyéből Bács-Kiskun megyébe. #nyaraljitthon Végiglátogatjuk barátainkat úgy, hogy ahová megérkezünk és megszállunk, a következő napon a házigazda is felkerekedik és jön velünk. Szóval, Fakófalva, Kunadacs, Fülöpháza, Ballószög, Jászszentlászló, Kiskunmajsa figyelem! Jövünk!

Szólj hozzá!

„Nem az ősöket..., hanem amit követtek”

2020. június 19. 08:01 - patkószeg

Közismert Kassai Lajos mondása: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek”. Ez a ló- és lovasképzésre is érvényes, ugyanis sem a lovak, sem a lovasok nem olyanok, mint akár száz, vagy százötven éve, így bár elődeink tudásához sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet és nem szabad, mégis gondolataikat, kiképzési technikájukat a jelenkor körülményeihez kell igazítani. Ha az elmúlt évszázadok szakemberei közül bárki „most feltámadna s eljőne közétek” igencsak elcsodálkozhatna, mert megváltozott a ló, megváltozott a lókiképzés körülménye és megváltozott maga az ember is. 

Megváltozott a ló

A lótenyésztés minden korban a felhasználói igényekhez igazodott, azt elégítette ki. Az igények azonban évszázadról évszázadra változtak. Mivel ezek egészen a XX. századig alapvetően katonai jellegűek voltak, ezért a katonai technika változásával együtt a lovakkal szemben támasztott igények is folyamatosan módosultak. A XIX. században például kettős változáson ment keresztül a lótenyésztés: egyrészről a hátaslovakkal szemben egyre nagyobb sebesség és menetteljesítmény-igényt fogalmazott meg a hadsereg, így a kvadratikus formák egyre hátrább szorultak, másrészről az egyre erősebben fejlődő úthálózat hatására a szállítás is hasonló átalakuláson ment keresztül, kialakítva a jukker lovakat a fogathajtásban.

A XX. század elején azután a gépesítés előre haladtával megszűnt a ló katonai, illetve gazdasági alkalmazása, ám nagy szerencsénkre a sport és a lovak sportfelhasználása került egyre inkább előtérbe. Azért szerencsére, mert a sportnak köszönhető, hogy mára nem pusztult ki Európából a ló. A sportfelhasználás azonban teljesen mási igényeket fogalmaz meg, mint a katonaság: például a szervezeti szilárdság, vagy az idegrendszeri stabilitás terén nagy kompromisszumokat is elfogad a korszellem, ha az kiugró teljesítménnyel párosul. Hiába olvasunk ezért például arról, hogy a terepen végzett munka milyen előnyös a fiatal lovak képzése során, ha azt sok esetben mégis csak alapos megfontolás után szabad napjainkban megkezdeni, mivel maga a ló sokszor alkalmatlan a tereplovaglásra, labilis idegrendszerével képtelen a környezet ingereinek befogadására. Az ilyen lónál könnyen adódhat olyan helyzet, amiben elveszti a lovas befolyását lova felett, a tereplovaglás a sokszor és sokhelyen leírt hasznosság helyett pont ellenkezőleg visszavetheti a ló kiképzését, sőt akár veszélyeztetheti ló és lovas testi épségét.

Megváltozott a lókiképzés körülménye

Megváltozott és a különbség a ló életének első napjától, sőt már sokszor magától a fedeztetéstől nyomon követhető, aminek eredményeként a három-négy éves lovak fizikailag és szociálisan határozottan fejletlenebbek elődeink által nyereg alá vett lovaknál. A „háznál” felnövő lovak elegendő hely hiányában fizikailag nem tudnak kellően kifejlődni és sokszor - társak hiányában - szociálisan is fejletlenek, de a ménesi tartásban is igen ritka az, hogy a fiatal lovak a hét hónapos koruktól elkezdendő szakszerű munkát naponta megkapnák. Így a ménesben, a többi ló társaságában szociálisan ugyan kifejlődnek, de tervszerűen végrehajtott napi munka nélkül fizikai fejlődésük nem tekinthető optimálisnak. Sőt! Az elmaradó munka elvadítja a fiatal egyedeket a ló háziállat mivolta ellenére is, így amikor megkezdődne a ló kiképzése, akkor hosszú ideig kell küzdeni azért, hogy egyáltalán elfogadja az embert vezetőjének.

Mindezeken túlmenően a ló kiképzése is individuálissá vált, általános, hogy egyéni lókiképzés zajlik, holott mindenki tudja, hogy a fiatal lovak képzése csoportban történik, mióta világ a világ. Csoportosan sokkal egyszerűbb a kezdő lépések megtétele, a ló fajtársai között nagyobb biztonságban érzi magát, az idősebb lovaktól pedig – azokat megfigyelve – sokkal gyorsabban tanulnak, hamarabb vesznek példát, sokkal gyorsabban értik meg a rendet és saját kiképzőjük elvárásait. Ez úgy a lovardai munkára, mint terepen történő képzésre igaz. A ménesi időszak után, a munkához való szoktatás, mint a lókiképzés első lépése (más néven nevelési időszak) igen megterhelő a fiatal ló számára. Ráadásul mindez általában új helyen, új környezetben történik. Nem véletlen, hogy a katonai szabályzat fiatal lovak csoportos munkába vételét írja elő, idősebb, már tapasztalt vezeték lovak segítségével. Manapság ez szinte elképzelhetetlen, ezért másképpen és sokkal lassabban kell a képzést lefolytatni, hogy a lovat különösebb lelki és fizikai sérülés nélkül lehessen átvezetni ezen az időszakon.

A kiképzés kezdeti lépéseinél a futószárazáshoz három ember szükséges a hagyomány szerint, ami a nyeregbeülés után módosul két ló két emberre (vezetéklovas módszer). A kétemberes futószárazás és lóraülés csak kompromisszum, egyedül pedig (ahogyan a legtöbb esetben történik) jóval nagyobb türelmet és időráfordítást igényel, mint amit elődeink optimálisnak tartottak, legalábbis akkor, ha mindezt kíméletesen és szakszerűen akarjuk végrehajtani. A katonai szabályzatban foglaltak megvalósítására manapság nincs sem mód, sem lehetőség. Mondhatjuk, hogy a világ felgyorsult, megváltozott, csakhogy a teremtő elfelejtett szólni erről a lónak.

Megváltozott az ember

A lovak és a kiképzési körülmények mellett az emberek is megváltoztak. Az ember elidegenedett a természettől és ezért a minőségi lovasképzés első lépése a természetismeret, a ló és ember közötti kommunikáció elsajátítása kell, hogy legyen. Erről a régi lovaskönyvekben mit sem olvashatunk, hiszen a vonatkozó ismeretek tudása mindenki számára természetes volt. De a modern embernek meg kell tanítani a természet törvényeit, meg kell tanítani azt, hogy a ló viselkedéséből mikor milyen üzenetet értsen: mikor bizonytalan a ló, mikor fél, mikor örül, mikor támad, stb. Meg kell tanítani azt is, hogy milyen legyen testi, lelki alapállása, fellépése, amikor lovával foglalkozik. A modern ember annyira távol áll a természettől, hogy észre sem veszi vonatkozó ismereteinek hiányát és mikor problémába ütközik, akkor értetlenkedve a lovat teszi felelőssé!

A természettől való elidegenedés az ember számára nem csak egyfajta vakságot okoz, hanem feszült pörgősséget is. Az embernek meg kell tanulnia a lóval való foglalkozás során, hogy a természet rendje a békességes határozottság.

Az ember abban is változott, hogy nem saját maga boldogságát keresi, célja sokkal inkább az, hogy mások szemében tetszést arasson, így a harmónia keresése egyfajta felszínességbe, formalizmusba torkollik. Ha a felszín, ha a formák rendben vannak, akkor a modern ember számára minden rendben van. De a teremtő erről is elfelejtett szólni a lónak. A ló számára a harmónia a részletekben rejtőzik és az számára fekete-fehér kérdés, vagy megvan, vagy nincs. És hát valljuk be, félig harmónia csak az önálltatás dimenziójában létezik, a természetben nem.

A ló- és lovasképzés legnehezebb kérdése azonban az, hogy nincsenek magasan képzett iskolalovak. Feladatok végrehajtására betanított lovak vannak ugyan, még olyanok is, amik akár magasabb feladatok végrehajtására képesek (pontosabban ahhoz hasonló dolgok végrehajtására), de olyan ló, ami lovasérzést tudna tanítani, az olyan kevés, mint a fehér holló. Napjaink legkiválóbb lovain legfeljebb bizonyos feladatok betanítását tudja elsajátítani a lovas, nem pedig a lókiképzést (ami nem pusztán a feladatok elsajátítását jelenti). Ezért a minőségi lovasképzésben a lovasnak saját magának kell felépítenie jólképzett lovát és a kettő együtt (a ló- és lovasképzés) bizony igen rögös és hosszadalmas folyamat. Ki lehet ezt kerülni készre képzett ló vásárlásával, vagy ki lehet kerülni a lovak addig történő csereberéjvel, amíg olyan különleges adottságú lóba nem botlik a kiképző, ami tehetségénél fogva nem igényli a részletekbe menő kiképzést, de végeredményben a lovas lesz a vesztes, tapasztalatok hiányában lovat képezni, tudását továbbadni, szakmát oktatni, még a látványos eredmények ellenére sem lesz képes. A Nemzeti Lovasakadémián ezért kell az akadémia tagjainak saját képzettségű lóval letenni a gyakorlati vizsgákat...

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Jan Maiburg: lovaskultúránk nagykövete

2020. június 15. 08:16 - patkószeg

82541903_3281089315256744_2577363797517375277_o.jpg

Felbecsülhetetlen az a munka, amit Jan Maiburg, Hazslinszky-Krull Géza tanítványa tesz a magyar lovaskultúráért. A napokban Jan Maiburg részvételével nyilvános beszélgetést lehet meghallgatni a hollandiába szakadt magyar mesterről, a Budapesti Spanyoliskola volt vezetőjéről és tevékenységéről.

Az eseményen való részvételre ide kattintva lehet regisztrálni.

Szólj hozzá!

Trianon: Elcsatolt ménesek

2020. június 04. 07:47 - patkószeg

Ma pontosan száz éve írták alá a trianoni szerződést. Az elcsatolt országrészekkel együtt 176 ménes is elveszett. Az alábbi összegzés Szmrecsányi Veszely Bea, a Nemzeti Lovasakadémia tanárának munkája:

  1. Gömör-Ráhói ménes
  2. Sztárnyai ménes
  3. Nagy-Bánomi ménes
  4. Nagymihályi ménes
  5. Kladzáni ménes
  6. Tornallyai ménes
  7. Bereg-Szent-Miklósi ménes
  8. Homonnai ménes
  9. Parnói ménes
  10. Bereg-Surányi ménes
  11. Somitanyai ménes
  12. Nagy-Lónyai ménes
  13. Gombai ménes
  14. Verdődi ménes
  15. Domanirsi(ezelőtt Galgóczi) ménes
  16. Felsőjattói ménes
  17. Nagybodoki ménes
  18. Dögösi ménes
  19. Szomolányi ménes
  20. Némai ménes
  21. Bagotai ménes
  22. Féltoronyi ménes
  23. Csehi és Puszta-Károlyhalomi ménes
  24. Leéli ménes
  25. Kolthai ménes
  26. Hugó-telepi ménes
  27. Alsó-péli ménes
  28. Uj-barsi ménes
  29. Bars-füssi ménes
  30. Béli ménes
  31. Császtkóczi ménes
  32. Tőkésujfalusi ménes
  33. Tótmegyeri ménes
  34. Deregnyői ménes
  35. Perbenyiki ménes
  36. Alsó-Körtvélyesi ménes
  37. Tőke-terebesi ménes
  38. Tavarnai ménes
  39. Fejszési ménes
  40. Zsombolyai ménes
  41. Istvánvölgyi ménes
  42. Fogarasi Magyar Királyi Állami ménes
  43. Kolozsi Magyar Királyi Állami ménes
  44. Deszki ménes
  45. Gyéri ménes
  46. Bukoveczi ménes
  47. Bocsári ménes
  48. Bobdai ménes
  49. Temesremetei ménes
  50. Varadai ménes
  51. Merczifalvi ménes
  52. Gattajai ménes
  53. Szkulyai ménes
  54. Fólyai ménes
  55. Tövisegyházi ménes
  56. Seprősi ménes
  57. Kisjenői ménes
  58. Mácsai ménes
  59. Ötvenesi ménes
  60. Kétegyházi ménes
  61. Szemlaki ménes
  62. Márai-pankotai ménes
  63. Tövisegyházi Takácsi-féle ménes
  64. Nagyszalánci telivér ménes
  65. Nagyidai ménes
  66. Fövenyesháti ménes
  67. Vojnits Sándor-féle zobnaticzai ménes
  68. Vojnits Simon-féle zobnaticzai ménes
  69. Farkiréti ménes
  70. Bukin-palánkai Állami méncsikótelep
  71. Dolhai ménes
  72. Csomaköz-homoktagi ménes
  73. Erdőszádai ménes
  74. Geszti ménes
  75. Cséhteleki ménes
  76. Urmezői tenyészet
  77. Bályoki ménes
  78. Puszta-atyási ménes
  79. Kis-Szántói ménes
  80. Alcsi-pusztai ménes
  81. Székelyhidi ménes
  82. Bihar-Illyei ménes
  83. Nagykárolyi ménes
  84. Erdődi ménes
  85. Vállaji ménes
  86. Hoszzúfalusi ménes
  87. Pribékfalvai ménes
  88. Kunfalusi ménes
  89. Szilágycsehi ménes
  90. Sülelmedi ménes
  91. Zsibói ménes
  92. Görcsöni ménes
  93. Hadadi ménes
  94. Bonyhai ménes
  95. Széplaki ménes
  96. Szőkefalvi ménes
  97. Kis-teremi tenyészet
  98. Mező-sámsondi ménes
  99. Maros-vécsi ménes
  100. Maros-Keresztúri ménes
  101. Mezőpagocsai ménes
  102. Szetkirályi-féle mező-pagocsai ménes
  103. Sárpataki ménes
  104. Sáromberki ménes
  105. Topliczai ménes
  106. Bodolai ménes
  107. Zabolai ménes
  108. Vargyasi ménes
  109. Szent-Erzsébeti ménes
  110. Bogárfalvi ménes
  111. Székelyudvarhelyi ménes
  112. Fugadi ménes
  113. Alső-Zsuki ménes
  114. Válaszuti ménes
  115. Kolozs-borsai ménes
  116. Bonczhidai ménes
  117. Korpádi tenyészet
  118. Mező-orményesi tenyészet
  119. Szamosfalvi tenyészet
  120. Katarai tenyészet
  121. Felső-zsuki ménes
  122. Szentmihálytelki ménes
  123. Nagy-czégi ménes
  124. Kis-czégi tenyészet
  125. Bethleni tenyészet
  126. Nagy-Iklódi tenyészet
  127. Szurduki ménes
  128. Szent-benedeki ménes
  129. Rója-hidai ménes
  130. Tötöri ménes
  131. Felső-Szőcsi ménes
  132. Vasas-Szentiváni ménes
  133. Csákigorbói ménes
  134. Czégei ménes
  135. Báldi ménes
  136. Mezőszengyeli ménes
  137. Hadrévi ménes
  138. Hezsdáti ménes
  139. Maros-gezsei ménes
  140. Mezőméhesi ménes
  141. Gyéresi ménes
  142. Bányabükki ménes
  143. Mező-Záhi ménes
  144. Dolhai ménes
  145. Csomaköz-homoktagi ménes
  146. Mező-telegdi ménes
  147. Cséhteleki ménes
  148. Urmezői ménes
  149. Emília-majori ménes
  150. Törökbecse-gyöngyszigeti ménes
  151. Kis-Zombori ménes
  152. Csókai ménes
  153. Porgányi ménes
  154. Nagy-Komlósi ménes
  155. Fényi ménes
  156. Török-Kanizsai ménes
  157. Törökbecsei ménes
  158. Jámi ménes
  159. Zombori ménes
  160. Kulai ménes
  161. Roglaticzai ménes
  162. Bába-pusztai ménes
  163. Kamandini ménes
  164. Puszta-antalházi ménes
  165. Irmovai ménes
  166. Radosi ménes
  167. Kelebini ménes
  168. Rasztinai ménes
  169. Törley-féle zobnaticzai ménes
  170. Báró Vojnits-féle roglaticzai ménes
  171. Vojnits Jakab-féle roglaticzai ménes
  172. Vojnits Máté-féle zobnaticzai ménes
  173. Écskai ménes
  174. Beodrai ménes
  175. Karátsonyi Andor-féle beodrai ménes
  176. Bánlaki ménes
Szólj hozzá!

Légy őszinte! (Legalább magadhoz!)

2020. május 10. 07:56 - patkószeg

Kétségtelen az ülés kiemelt fontossága lovaglás közben.

ELVBEN.

De vajon TE milyen fontosságot tulajdonítasz neki? Mennyire használod tudatosan tested lovaglás közben? A feszítést, a lazítást, a súlypontod előre-hátra-oldalramozdítását, a vállaid és a csípőid egymástól független fordítását? Mikor követed puhán a ló hátának lengését, mikor állsz ellen, vagy mikor diktálod TE magad annak mozgását? Mennyire tudsz szárak és csizmák nélkül lovagolni? 

És ha ez számodra nem fontos, miért gondolod azt, hogy lovad megérti szándákod? Miért mutogatsz lovadra, ha közös nyelvetekből csak néhány alapszót ismersz és használsz? Miért csodálkozol, ha ilyenkor ellenálló és nem kellően együttműködő?

Légy őszinte, legalább magadhoz - lovad meg fogja hálálni!

Szólj hozzá!

Mimika és beszéd a lókiképzésben

2020. május 09. 08:44 - patkószeg

Kevés szó esik róla, de a mimika és beszéd megkerülhetetlen része a lókiképzésnek.

A mimika az elsődleges segítségek közé tartozik. Mindenek előtt azt kell megállapítani, hogy maga a ló is kommunkiál az arckifejezésével, ezért a kiképzőnek meg kell tanulnia és fel kell ismernie a különböző lelkiállapotokhoz tartozó lómimikát: a félelmet, az örömet, a feszültséget, az érdeklődést, stb.

A modern lovasképzés kezdő lépése a ló és lovas közötti kommunikáció elsajátíttatása. A Nemzeti Lovasakadémia első éve ezt célozza - az Akadémia év végi gyakorlati vizsgáján az Akadémia tagjai kommunikációs képességeikről kell, hogy tanubizonyságot tegyenek. Ugyanis bármilyen lovaglási, lókiképzési technikát is tanul a lovas, az semmit sem ért, ha nem érti lova üzeneteit, vagy ha saját gondolatait, szándékait nem tudja eljuttatni lovához, mert képtelen kifejezni azt. Kommunikáció nélkül nincs lovaglás, nincs lókiképzés, csak lovon ülés és lóhasználat.

A Nemzeti Lovasakadémia tanmenetének részleteit ide kattintva lehet elolvasni.

 A mimika a lókiképző kommunikációs eszköze. Földi munkánál, kézen, futószáron, stb. a ló látja és figyeli az ember arckifejezését. Olyannyira, hogy ha például valaki napszemüvegben futószáraz, az akár zavarba is ejtheti a lovat, különösen akkor, ha az üveg teljesen átlátszatlan. De a ló hátán is fontos a lovas mimikája, teste követni fogja érzelmeit. A ló érzelmi nyitottságát csak nyílt, érzelmes, fekete-fehér kommunikációval lehet elérni.

A bejegyzés a tegnapi cikk folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A beszéd a másodlagos segítségek közé tartozik, a hangsegítségek része, mégpedig hagyományosan. A lóhoz beszélni kell, ugyanúgy, mint ahogyan azt a kutyánál mindenki természetesnek tartja. A hangsegítségek nélküli lovaglás hagyománya katonai örökség, ezt a hagyományt követi a díjlovas szabályzat, ami tiltja a hangsegítségek használatát. De tisztán kell látni a katonák praktikus döntését, nagyobb létszámban történő lovaglás esetén zavaró lehet és az emberek közötti kommunikációt gátolja, ha lovát mindenki hangsegítségekkel is instruálja. Azonban mára a ló- és lovasképzés egyénivé vált, így a hangsegítségek mellőzésének nincs oka.

Érdekes, hogy a hagyomány futószárazásnál pont az ellenkező, ott például a jármódok megkezdéséhez a jármód nevét szokás hangosan kimondani és a haggal történő élénkítés, a nyelvcsettintés, vagy a hanggal történő nyugtatás is mindenki számára természetes.

Minden feladatra külön hangsegítséget lehet megtanítani. Lóhátról például a vágtabeugratás megtanítása úgy a legegyszerűbb, ha futószáron hangsegítségre ugrik be a ló és azután ugyanazt a hangsegítséget alkalmazza a lovas nyeregből. De én például a hátralépésre a csip-csip hangsegítséget, a piaffe feladatra a cáp-cáp hangsegítséget alkalmazom. A hangsegítség másodlagos segítség, ezért bármilyen hangsegítség bármilyen feladatra alkalmazható, azt a ló és lovas páros egyénileg alakíthatja ki.

Szólj hozzá!

Kutyaiskolában a második órán... - a lovasok elfelejtették

2020. május 08. 08:52 - patkószeg

Háromfajta lovas létezik:

  • Az iskolalovas üléssel lovagol, a szárakat és csizmákat csak szükség esetén, az ülés segétségeinek megerősítésére, érvényesítésére használja. A szárak és csizmák alaphelyzete tétlen. Mindez azt jelenti, hogy az elsődleges segítségeknek (a testbeszédnek, ló hátán az ülésnek) elsőbbsége van a másodlagos (szár, csizma, pálca, hang) segítségekkel szemben.
    A stílus előnye:
    • Ló és lovas egy testté, egy gondolattá alakul.
    • Biztosítja a lovas testi épségét, még idős korban, hetven, nyolcvan évesen is megmarad lovaglási képessége, teste nem használódik el.
    A stílus nehézsége:
    • Elsajátításához magasan képzett oktatóra van szükség. (Másokat megfigyelve, vagy a lótól, mint a "legjobb mestertől" nem lehet megtanulni.)
    • Elsajátításához magasan képzett lóra van szükség. (Napjainkban, magasan képzett lovak hiányában a lovasnak magának kell a lovát magas szintre képezni.)
    • Elsajátításához hosszabb idő és nagy kitartás szükséges.
  • A campagne lovas egyszerre használja az ülés segítségeit a szárak és a csizmák segítségeivel, számára az elsődleges és másodlagos segítségek egyenrangúak.
    A stílus előnye:
    • Elsajátítása a lovas számára egyszerűbb (de nem egyszerű), tömeges (katonai) képzésben használata ezért indokolt.
    • Ló képzése egyszerűbb és gyorsabb gyorsabb
    • A képzés egyszerűen szabályokba foglalható, mert a másodlagos segítségek tanult nyelvet jelentenek mind a lónak, mind a lovasnak. (Bármilyen másodlagos segítség, bármilyen értelemmel felruházható.)
    A stílus nehézsége:
    • Ló és lovas kapcsolata kiválóvá alakítható, de bizonyos korlátai vannak.
  • A modern lovas nem dolgozza ki az ülés segítségeit, természettől elidegenedve testbeszéde tökéletlen, így lóval való kommunikációjában szinte kizárólag a másodlagos segítségeket, a szárakat és a csizmáit használja. A probléma ezzel az, hogy az elsődleges segítségeket, a testbeszédet (lovon az ülés segítségeit) nem lehet beszüntetni, így, bár a lovas nem figyel ülése segítségeire, azok hatnak és óhatatlanul ellentmondásba keverednek a szárak és csizmák segítségeivel. Ez a lovat összezavarja, ló és lovas kapcsolata zavart lesz, a ló feszültté válik, ló és lovas állandó veszekedésbe süllyed.
Mindezt a kutyaiskolában a második órán tanítják: ember és állat kommunkikációjában az optimális, ha 70% a testbeszéd, 20% a mimika, 10% a beszéd.
Szólj hozzá!

Kikötőszár: Mellőzd, ha teheted!

2020. április 29. 08:04 - patkószeg

 A kikötőszár a lókiképzés egyik legnagyobb szakismeretet kívánó eszköze. Alapvetően biztonsági eszköz, arra való, hogy a nehezen kezelhető, esetlegesen támadólag fellépő lóval szemben a kiképző minimálisra csökkentse a földről, vagy nyeregból végzett munka kockázatát. Használatának célját úgy kell elképzelni, mint az építkezésen alkalmazott védősisakot, magát a munkát nem segíti, de a biztonságot növeli. Ez az oka annak, hogy használtát a katonaságnál előírták, aminél fogva egyfajta hagyománykét tekintünk a futószárazásnál a kikötőszárra és sokan kötelező, megkerülhetetlen felszerelésként tekintenek rá - tévesen. A kikötőszár használatával, annak előnyei mellett, hátrányait is vállalni kell, ezért meg kell fontolni igénybevételének szükségességét. Mindezzel együtt napjainkban tulajdonképpen joggal tekintik a futószárazás alapeszözének, hiszen a természettől elidegenedett ember legtöbbször nem érti a ló jelzéseit és ez félreértéshez, balesethez vezethet, de a képzett lovas csak kivételes helyzetben, megfelelő indokkal és céllal használja a kikötőszárakat.

A kikötőszár előnye:

  • Növeli a biztonságot (a ló szabadságát korlátozza)
  • Rövid távon (!) gyorsítja a kiképzés menetét (normálisnál gyorsabb kiképzési igények esetén)
  • Segítségével kevésbé képzett lovas is befolyást tud szerezn a lovon

 A kikötőszár hátránya:

  • Elfedi a ló és lovas viszonyának problémáit 
  • Lehetetlen a hajlítómunka
  • A ló nyakával nem tud egyensúlyozni, így nem tud egyensúlyba kerülni, a helyes támaszkodást akadályozza
  • A ló érzéketlenedik a szársegítségekre, a helyes támaszkodást akadályozza
  • Hosszú távon lassítja, hátráltatja a kiképzés menetét
Szólj hozzá!

A lókiképzés bázisa a lelki és testi egyensúly

2020. április 08. 11:37 - patkószeg

Egyensúly, békesség nélkül nem működik semmi - a lóval való foglalkozás sem. A nyugalmi helyzet, az állandóság megkerülhetetlen. A lókiképzésben a lelki egyensúlyt a lovas vezető szerepének érvényre juttatása, ménesvezéri helyzetének határozott elfoglalása jelenti. Erről keveset írnak a lovas könyvek, az elődök. Azért mert ötven, száz, kétszáz éve mindez temészetes volt, az emberiség általános ismeretét képezte, magyarázatra nem szorult. Ha valaki mégsem értené, mire gondolok, akkor fáradjon ki a hortobágyi Szent György napi kihajtásra és csodálja meg, hogy ballag a gulya, vagy a nyáj a számadó után. Ott aztán ténylegesen látszik a követő magatartás, a vezető teljes elfogadása.

A testi egyensúly az oldalirányú egyensúlyt (az egyenességet) és a hosszirányú egyensúlyt jelenti, vagyis azt, hogy mind az egymás melletti, mind az egyoldali lábaknak egyenlő terhet kell hordaniuk.

A kiképzésben minden csak ezután következik!

Szólj hozzá!

A „kitérő kezek” kiképzési módszere

2020. április 03. 08:02 - patkószeg

73528744_3012641408750513_1973778055105085440_n.jpgA Nemzeti Lovasakadémia második vizsgaidőszakához ért, amikoris a hallgatók számot adnak az év során megszerzett elméleti és gyakorlati tudásukról. Az Akadémia nemzeti lovaskultúrát oktat annak figyelembevételével, hogy napjainkban a lovasképzést nem lehet szigorúan a hagyományos úton folytatni, hiszen a XXI. századi természettől elidegenedett embernek kezdő lépésként természetismeretet kell tanítani, vagyis azt, hogy megértse a ló viselkedését, megértse a ló szándékait, érzelmeit, ő maga pedig egyértelműen, a ló számára érthetően fejezze ki elvárásait. Egyebek mellet ezért kell az elsőéveseknek kézen dolgozniuk lovaikkal, ezért kell vezetőszáron és futószáron gyakorlati vizsgát tenniük. A másodévesek lóra ülnek és év végére a második vizsgaidőszakban, a ló és lovasképzés immár hagyományos kezdő lépéseként a kitérő kezet módszerének technikáját, illetve annak elsajátítását kell bizonyítaniuk az Akadémia gyakorlati vizsgáján.

Kitérő kezek technikája

68690755_2854471077900881_8384408003020849152_o.jpgA módszerről, mint a fiatal lovak kiképzési technikájáról a Lovaglás és hajtás című könyv a következőket írja a 86. oldalon: „Mindaddig azonban, amíg a nyak teljes hosszára nem nyúlt ki, ne engedjük meg, hogy a ló a zablán határozott támaszt vegyen. A nem teljes hosszára kinyúlt nyakkal felvett támaszkodás a nyakat megrövidíti s elősegíti a megmerevítését. Ez viszont igen megnehezíti a hátulsó lábak kívánatos, térnyerőbb előrelépését. Ezért a ló minden ilyen támaszvétel-kísérletét hiúsítsuk meg azzal, hogy a meglévő szármérték változtatása nélkül, a ló szájával az érintkezést fenntartó kezünk,  – a ló előre és lefelé irányuló húzását a száron – követi, velemegy s annak ilymódon tér ki. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy a ló ne találhasson lehetőséget a visszatartásra és elferdülésre – az előrehajtott hátulsó lábak előrelépését akadályozó megmerevített nyakban, illetve a lovas nem eléggé velemenő kezén.” A gondolat a szerzők számára olyannyira fontos, hogy az megismétlésre kerül a 133. oldalon: „A lovas a ló szájával keressen könnyű érintkezést, de ne engedje meg a lónak, hogy a száron határozott támaszt vegyen. Ennek mindaddig a szár engedésével térjen ki, míg a ló a nyakát teljesen ki nem nyújtotta.

74881513_2991112857570035_8076734541848379392_n.jpgA lókiképzésben a szükséges lépések egymásutánisága, a képzés lépéseinek megértetése lóval (és lovassal), különösen a képzés elején rendkívül fontosak. A kompromisszum nélküli elvszerűség megkerülhetetlen, ellenkezője nem csak ellehetetleníti a képzés sikerességét, de testi és mentális sérülésekhez vezet. A Nemzeti Lovasakadémia másodéves hallgatóinak gyakorlati vizsgájukon arról kell tanúbizonyságot tenniük, hogy megértették, elsajátították és kompromisszumok nélkül alkalmazzák a kitérő kezek technikájával való lovaglást: nem csak értik annak fontosságát, de begyakorolták és reflexszerűen alkalmazzák.

Az előrenyújtott nyak üzenete

91389470_882284758884262_6329515418901807104_n.jpgA fiatal ló képzésének kezdetétől törekedni kell a négy láb egyenlő teherviselésének érvényesítésére. Ez a ló felépítésétől függően eleinte könnyebb, vagy nehezebb, azonban az biztos, hogy el kell érni legalább lépés és ügetés jármódokban a hosszú szárakkal való lovaglás képességét. A hosszú szár abban különbözik az odadobott szártól, hogy azt bármikor hatásba lehet helyezni anélkül, hogy szármértéket kellene igazítani. A hosszú száron történő lovaglás, azaz a folyamatos szársegítség nélküli lovaglás a bizonysága annak, hogy a ló lovassal a hátán is képessé vált egyensúlyának megtartására, hiszen kellő egyensúly nélkül hosszú száron folyamatosan gyorsulna. Ez egyfajta alapegyensúly, ami előbb utóbb bizonyos testi és lelki elengedettséggel is jár. Amennyiben a sebesség tartása mellett a ló előre is nyújtja a nyakát az az egyensúly és elengedettség mellett a ló kezdeti egyenességéről és lendületéről is igazolást jelent. A nyak előrenyújtásával ugyanis csak akkor tudja a ló négy lábának egyenlő teherviselését fenntartani, ha hátulsó lábaival erőteljesebben lép súlypontja felé. Ez a lendület. Persze hiába lesz aktívabb a hátulsó láb, ha rossz irányban lép, azaz ferde a ló. A nyak előrenyújtása csak akkor lehetséges, ha a hátulsó lábak jó irányban fejtik ki tevékenységüket, azaz a ló egyenes.

Lovaglás szétválasztott segítségekkel

84168333_3247480841933234_2693907447734599680_o.jpgA kitérő kezek technikája persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne szársegítségeket használni. De jelenti azt, hogy a szárak alaphelyzete a hatáson kívüli helyzet és minden szársegítséget engedéssel kell befejezni. Továbbá azt, hogy a segítségeket, csak szétválasztva lehet alkalmazni. Ennek legegyszerűbb, legvilágosabb megfogalmazását Kókay Pál adja a Hátulról előre című írásában, amikor is kiképzés ezen szakaszára (!) a szár-csizma, csizma-szár nélküli lovaglást javasolja. Ezt az elvet XXI. századi nyelvezetre lefordítva úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy eleinte a lóra mindig csak egy irányból lehet nyomást eszközölni, a lovas kérése arra korlátozódik, hogy ezekre a nyomásokra engedjen a ló, de nem elvárás a nyomásra való engedés igen precíz szabályozása azaz a ló befolyás alá vétele az ellentétes oldalról: például a vállat lehessen oldalirányba vezetni először direkt majd indirekt módon, vagy a csizma zárására induljon előre a ló, a felvevő segítségre lassuljon. A lovas szinte csak terelgeti a lovat, a külön-külön alkalmazott előrehajtó és felvevő segítségekkel pedig csak bizonyos precizitással határozza meg az iramot, de nem szab keretet a lónak. A ló szárhozlovaglása, azaz a keret meghatározása csak akkor kezdődhet meg, ha a kitérő kezekkel és a szétválsztott segítségekkel való lovaglás már biztonságosan rutinszerűen működik, a ló hosszú száron, előrenyújtott nyakkal mozog, azaz a képzés elején elvárható (a kiképzés ezen szakaszában hagyományosan nyers jelzővel minősített) egyensúlyban, elengedettséggel, egyenességgel és lendülettel jár. A szárhozlovaglás csak fokozatosan, először csak rövid időszakokra és a kitérő kezek technikájához való rendeszeres visszatéréssel vezethető be. Ez lassú, időigényes és nagy türelmet igénylő munka, ami azonban a képzés további menetében rendkívül „megtérülő”.

A nyak mindig jó helyen van!

91457374_260908121584228_8913099703856398336_n.jpgA nyak a ló egyensúlyozási szerve, az mindig jó helyen van. A ló nyakának szárakkal történő formálása lehetetlenné teszi egyensúlyának megtartását, ezért az egyensúlyvesztéshez, merevséghez, a ló testének természetellenes használatához vezet, másrészt lehetőséget ad a lónak az ellenállásra, az ellenkezésre, sőt a ló nyakának szárakkal történő formálása ezt valósággal kikényszeríti (a természetellenes helyzetre a ló ellenkezéssel reagál), ezért a szárak helytelen használata az ellenkezésre tanítja a lovat. A nyak helyes, vagy helytelen helyzete a hátulsó lábak helyes, vagy helytelen tevékenységéről ad tanúbizonyságot, így az együttműködésre, vagy az együttműködési hiányára is jelzést ad. Milyen érdekes, hogy ez ügyben is a részletekből, csupán a nyak helyzetének vizsgálatából a ló egészére, fizikai és mentális tevékenységére is következtetést lehet levonni. Elvszerű megközelítéssel a ló nyakának alakját, előrenyújtott, feligazított, stb. helyzetét csak a hátulsó lábak által kifejtett erő, annak nagyságának vagy irányának szabályozásával lehet megváltoztatni.

Szólj hozzá!

Egyensúlyérzék

2020. március 30. 07:43 - patkószeg

"Helyes egyensúlyérzéken épül fel a lovaglás. Ennek az érzésnek a fejlesztésével válik a lovaglás művészetté." - fogalmaz Keméry Pál huszár ezredes. És, hát így igaz. Könnyed, csak az egyensúlyban lévő ló lehet. Engedelmes, csak az egyensúlyban lévő ló lehet. De a lendület, az elengedettség, sőt a lovaglás összes áhított fogalma is csak az egyensúlyból vezethető le. Ha a lovas nem érzi a ló egyensúlyi állapotát, akkor csak sötétben tapogatózik. Nem tudja, nem tudhatja, hogy miért nem működik egyszerűen lova.

A cikk a Tepsiháthoz tepsiülés című bejegyzés folytatása, amit ide kattintva lehet megtalálni.

Az ellentmondás azonban az, hogy az egyensúlynak nincs érzése, érzése az egyensúlytalanságnak van! Az egyensúly érzése, az egyensúlytalanság érzésének hiánya. Az egyensúly érzése a semmi érzése, márpedig az érézés során valamit szeretne érezni a lovas, holott a semmit kell keresnie. A semmi érzése pedig a magabiztosság nélküli lovast még bizonytalanabbá teszi. Olyanná teszi, mint a viccben a skótot, aki nem hiszi el, hogy a hűtőgépben az a pici-pici lámta biztosan elalszik-e, ha becsukja az ajtót.

De ezzel nincs mit tenni, mert a "harmónia a diszharmónia teljes hiánya"- Bent Branderup szerint. Szóva keressétek a SEMMI érzését! :)

Szólj hozzá!

Tepsiháthoz tepsiülés

2020. március 28. 07:33 - patkószeg

A napokban írtam arról, hogy a hátból járó ló felemeli és megszélesíti a hátát. Ilyenkor egyfajta tepsi érzése van az ülésnek, a ló háta elcsendesedik és rendkívül kényelmessé válik. (A cikk ide kattintva olvasható.) Ló és lovas összhangja, egymásrahatása azonban azt kívánja, hogy a lovas az ülésével is ehhez a megváltozott helyzethez igazodjon, a megszélesedést és a kényelmes ringást a lovas ülésének is le kell követnie. Az ülésnek kifejezetten meg kell szélesedni és mindenfajta feszességtől, illetve az ülést biztosító izomtevékenységtől mentessé kell válnia. A lovast ténylegesen (!) csak az tarthatja a nyeregben, hogy középen ül és ezt csak akkor tudja megtenni, ha nagyon erős önkontroll és önfegyelem gyakorlásával képessé válik minden izmának ellazítására még nagyobb iramban is. Az önkontroll és önfegyelem azért fontos, hogy lovaglás közben ülése egyensúlyának fenntartása mellett csak akkor és csak azt az izmát feszítse meg, amire a lóval való kommunikációjára szükség van. Ez igen sok gyakorlást, igen sok odafigyelést és önvizsgálatot kíván.

A cikk a Háromféle egyensúly - és azok sorrendje című poszt folytatása, amit ide kattintva lehet olvasni.

Az ilyen ülésre csak a ló hátának ellazulása esetén képes a lovas. Merev lovon nem lehet lazán ülni. A probléma ezért az, hogy az ilyen ülést csak igen jól képzett, elengedetten mozgó iskolalovon lehet megérezni, márpedig manapság nem lehet ilyen lovat kipróbálni és ha a lovas nem tapasztalja meg a tepsihát érzését képzett lovon, akkor nem lesz elképzelése arról, hogy mit keressen saját lován, milyen irányba képezze lova hátának tevékenységét. A folyamat persze saját magát erősíti: a hát felemelésével, ellazulásával a lovas lehetőséget kap ülésének kiszélesítésére és ellazítására, ami persze visszahat a lóra, testét még harmonikusabban fogja használni, hátát méginkább felemeli, ellazítja és előbb-utóbb mindez sajátjává, alapjellemzőjévé válik. A hát és ezzel együtt a törzs elengedtetése megkerülhetetlen a ló teljes testének elengedtetése, az átengedőség elérésének iskolázása során.

Szólj hozzá!

Három egyensúly - és azok sorrendje

2020. március 26. 18:34 - patkószeg

Mozgás közben a ló lábait egyformán kívánja terhelni, a négy láb egyenlő súlyt hord. Keméry ezt úgy fogalmazza meg, hogy mind az egymás melletti, mind az azonos oldali lábpárok egyenlő terhet viselnek. A kétfajta teheregyenlőség, az oldal és hosszirányú egyensúly azonban nem teljesen "egyenrangú".

Az egymás melletti lábak egyenlő terhelése, az oldalirányú egyensúly az egyenesség. Ha nem jut egyenlő teher az egymás melletti lábakra, akkor a ló ferde. A ferdeségben pedig nem tud végighaladni a ló gerincoszlopán az erő, nem csak a lovas, de maga a ló sem tudja hosszirányú egyensúlyát szabályozni. A ferdeségben a ló végletesen ügyetlenné válik, a ferde ló óhatatlanul az elejére esik.

A cikk a Puha kéz, vagy érző kéz című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

Az oldalirányú egyensúly azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a hosszirányú egyensúlynak, annak, hogy az egyoldali lábak is egyenlő terhet horjanak, ez azt jelenti, hogy az egyenes a ló is járhat az elején. A hosszirányú egyensúly akkor áll fenn, ha a hátulsó lábak előre- és hátralendülésének szöge egyenlő.

A kiképzés kezdetén a cél az, hogy a ló megtanulja önállóan (!) tartani egyensúlyát lovasa súlyával terhelten is. Ezt elérendő a lovas az úgynevezett szétválasztott segítségek technikájával lovagol (csizma szár - szár csizma nélkül). Ha ez az önállóság kialakult akkor a kiépzés a következő fázisába lép, ki kell alakítani a szárak és a csizmák hatásának egyensúlyát. Ez a szárhozlovaglás, aminek az eredménye a száronlét.

Szólj hozzá!

Puha kéz, vagy érző kéz?

2020. március 26. 08:27 - patkószeg

A merev kéznek a puha kéz nem az ellentettje, hanem a párja. Míg a merev kéz képtelen engedni, addig a puha kéz nem meri felvállalni a pedagógia szükséges konfliktuasait, így a merev kézre nem tud, a puha kézre nem kell engednie a lónak. A lókiképzés szempontjából mind a kettő helytelen, a lovas szándékaivan ellentétes hatást kiváltó tevékenység.

A cikk a Fatökű című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A pedagógia, a nevelés, így a lókiképzés is a rend és a fegyelem megteremtésével kezdődik. Rend és fegyelem nélkül nincs figyelem, nincs aktív, szorgalmas együttműködés, ezek nélkül pedig nincs fejlődés, nincs egyről kettőre való haladás. Persze a rend és a fegyelem kialakítása óhatatlanul konfliktusokkal jár, mégpedig elkerülhetetlen, megkerülhetetlen konfliktusokkal. A rend és fegyelem kialakítása nélkül nincs mihez igazodnia a lónak, az előbb-utóbb bizonytalanná, ellenkezősség válik. A nyitott öklök, az öklökből kicsúszó szárak, az állandőan engedő kéz nem segíti a ló fejlődését. Nem a kéznek, hanem a lónak kell puhának lennie.

Mind a merev, mind a puha kéz ellentettje az érző kéz. Nem kell félni a nagy szárerőtől. Az nyilván nem jó, de a lovas nem lehet konfliktuskerülő. Az érzést a cél kell, hogy vezérelje - amit a puha együttműködésben lehet meghatározni, ez pedig a képességen (az egyensúlyon) és a szándékon (az együttműködésen) múlik. A kettő persze szoros kapcsolatban van, hiszen egyensúly nélkül a ló nem tud együttműködő lenni és fordítva az ellenkezésre csak egyensúlyának feladásával képes a ló. Az érző kéz ezért egyszerre határozott, de elfogadó (szeretetteli), elfogddó (szeretetteli), de határozott. :)

1 komment

Fatökű

2020. március 25. 07:03 - patkószeg

Már bocsánatot kérek, de ezt másképpen nem lehet tömören kifejezni. Laczi Tibortól, a Budapesti Lovasklub megkérdőjelezhetetlen szaktudású ifiedzőjétől hallottam a kifejezést kb. negyven évvel ezelőtt. Akkor jót nevettem rajta, mert azt hittem, hogy csak egy vaskos megjegyzés hangzott el, de nem, az ominózus szó lovas szakkifejezés.

Létezik ugyanis a fakezű lovas kategória. Fakezű az olyan lovas, aki érzés nélkül használaja kezeit. A lovas kezei ugyanis nem csak arra valók, hogy azokkal segítségeket, jelzéseket adjunk a lónak, hanem a jó kéz érzi is a lovat. Ez azt jelenit, hogy információt is képes szerezni a ló aktuális elengedettségéről, egyenességéről, egyensúlyáról, lendületéről, stb. Érzés nélküli kézzel nem lehet finoman lovagolni, érzés nélküli kézzel csak a durvaság dominálhat.

A cikk a Nyersegyensúly című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A csizma is lehet érző. Sokszor megfigyelhető, hogy ugyanazt a lovat lovagolva az egyik lovas érzékeny reagálást tud elérni csizmáival, míg a másik nem. Az érzéketlen csizma ugyanis érzéketlen lovat eredményez. A facsizma fordulatot nem használja a szaknyelv, a fogalmat a befolyás nélküli csizmával szokás kifejezni. Az érző csizma ugyanazokat az érzésket képes megérezni, mint az érző kéz.

Fatökű az a lovas, aki az ülésével képtelen érzékelni a ló állapotát. Az érzést hosszú tanulási folyamat eredményeként tudja megszerezni a lovas. Kitartó munkára és jó mesterre van szükség hozzá, aki lassanként rávezeti a lovast a különböző érzések megismerésére és használatára. 

Szólj hozzá!

Nyersegyensúly - Jankovics Marcell érti

2020. március 23. 11:54 - patkószeg

90712572_207780707162873_4220375417854361600_n_1.jpgLovas nemzet vagyunk. Tegnap egészen világosan és ismételten szembetalálkoztam azzal, hogy nemzeti kultúránkban valahol mélyen, de egyértelműen ott van a lóval való helyes bánásmód ismerete, attól függetlenül, hogy valaki szakértője a lókiképzésnek, vagy sem.

Tegnap reggel a nyersegyensúly fontosságáról írtam. (Az írás ide kattintva olvasható.) Arról, hogy az igényes kiképzés első lépésként meg kell tanítani a lovat egyensúlyban járni a lovas súlyának terhe alatt. Ez a nyersegyensúly, ami kissé leegyszerűsítve arról ismerszik meg, hogy a ló a szárak folyamatos használata nélkül is tartja sebességét és menetirányát. Ebben az állapotban a ló hátulsó lábai az alaphelyzethez képest egyenlő szöggel lendülnek előre és hátra - ez a vállai megkönnyülését eredményezi, amit délceg járása (magasabbra emelkedő lábtöve) jelez. Ennek az egyensúlyi helyzetnek (és szárkezelésnek) azután végig kísérnie az évek hosszú során át tartó kiképzést, hogy az a ló alapjellemzőjévé váljon, amikoris azt már használati, vagy vízszintes egyensúlynak nevezzük.

Délelőtt kint szakadt a hó, bent kisfiammal, Vincével diavetítőn Jankovics Marcell a Só című meséjét néztük. És hát mi jött szembe? Persze hogy a királyfi nyersegyensúlyban/használati egyensúlyban lévő lovával, hiszen másképpen nem is lehet ábrázolni a magasan képzett lovast és lovat. Hogy Jankovics Marcell ezt honnan tudja? Onnan, hogy ő testestől-lelkestől a magyar kultúrában gyökerezik! Kultúránk minden tagja - lettlégyen a kultúra felkent papja, mérnök, ács, zöldséges, vagy akár filosz - szíve mélyén érti és tudja azt, hogy hogyan kell kinéznie a jólképzett lónak, milyen izmainak kel kifejlesztve lennie, milyen tartással kell járnia, miképpen kell ülnie a lovasnak, hogyan kell helyesen használni a szárakat. Ha a diafilm készítője napjaink lovasairól vett volna példát, a fenti mesekép bizonyosan nem így nézne ki. De Jankovics Marcell nem a természettől elidegenedett XX.-XXI. századi megközelítést, hanem ezredéves hagyománunkat, szakmai tudásunkat alkalmazta, ábrázolta - helyesen. És valljuk be! Mégha ilyen stílusú lovaglással negyven-ötven éve nem is lehet találkozni, a mesebeli lovast és ábrázolását mindannyian teljesen helyénvalónak látjuk. Mert ez nem mese, hanem ez a jó és ez a természetes.

Szólj hozzá!

Nyersegyensúly

2020. március 23. 07:17 - patkószeg

Minannyian a kezünkkel vagyunk a legügyesebbek. Lovaglás közben ezért nagy a kísértés a szárak fokozott használatára - helytelenül. A szárak csak másodlagos segítségnek számítanak az ülés elsődleges segítségével szemben, ezért a szárak túlhasználata kommunikációs zavarhoz vezet, a ló félreérti lovasa szándékát és kezdeti, természetes helyzetéről szép lassan átszokik a szárak folyamatos használatára, azaz előredől. Ha a lovas is félreérti a helyzetet (az előredőlést hibásan támaszkodásnak véli), akkor elveszett a lehetősége a helyes lókiképzésnek. Egyensúly hiányában a ló csak küzdeni fog lovasa ellen, merevvé, izgatottá válik, sérülékenysége megnő, használati időtartama radikálisan csökken.

A cikk a Mélyen előre című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A helyes lókiképzés első lépése a nyersegyensúly megtalálása és annak alaptulajdonsággá nevelése. Ez mind a fiatal lovak képzésére, mind az elrontott lovak utóidomítására vonatkozik. A nyersegyensúlyt úgy lehet leírni, hogy a lovas szinte szárak használata nélkül is tud lovagolni. Nem azt jelenti, hogy a lovas sohasem használ szársegítségeket, hiszen azokra az ülés segítségeit megerősítendően szükség van, de azt jelenti, hogy a szárak használata nélkül a ló többé-kevésbé tartja iramát, menetirányát, jármódját. Beavatkozásra (lovas szaknyelven segítségre, így szársegítségre is) csak akkor van szükség, ha a ló magától megváltoztatta iramát, menetirányát, vagy jármódját és a lovas vissza akarja állítani az eredeti helyzetet, vagy a lovas akarja saját szándékának megfelelően változtatni azokat. Szársegítséget ilyenkor is csak az ülés segítségének elégtelensége, annak érvényrejuttatásának céljából lehet adni.

Persze a nyersegyensúlyt megtalálni lovanként igen különböző lehet. Van olyan ló, ami felépítésétől fogva lovassal a hátán is könnyen rátalál, hiszen ez a természetes helyzet, de van ló ami csak hosszabb tanítási idő után képes nyersegyensúlyban mozogni. Lovassal a hátán minduntalan az elejére esik, előredől, iramát növeli. Az ilyen lónál a fokozatosság elvét kell érvényesíteni, eleinte sikernek számít, ha néhány lépésre fel tudja adni a lovas a szárak használatát, majd mikor a ló elveszti egyensúlyát, a lovas beavatkozik (szárakkal is) és helyreállítja azt és ismét hatáson kívül helyezi a szárakat.

A nyersegyensúlyban a ló fokozottan reagálóvá válik lovasa testúlysegítségeire, ezért az ülés elsődlegességét tudja lovának és saját magának tanítani (a kéz ügyességével szemben).

A lovaglás minden napján le kell ellenőrizni, hogy szárak nélkül is tartja-e egyensúlyi helyzetét a ló. Erre a bemelegítés lehetőséget ad. Ha szárak folyamatos használata nélkül nem tarja egyensúlyát a ló, akkor nem lehet továbblépni, nem lehet és nem szabad mást gyakorolni.

Szólj hozzá!

Mélyen, előre

2020. március 21. 07:57 - patkószeg

A nyak úgynevezett leejtése, a mélyen előrenyújtott pozíciója egyszerre testi és lelki állapotot jelez.

Test, mert a nyak előrenyújtásához lendületre, a hátulsó lábak erőteljes súlypont felé lépésére van szükség, különben a ló elveszti egyensúlyát. Azonban nem szabad feledni, hogy a lovaglásban a jóhoz sokszor igen közel áll a rossz. A ló megérti és teljesíti a lovas kérését és ideig-óráig előrenyújtja lendület nélkül is (hiszen háziállat és hatezer éve arra tenyésztik, hogy a gazda minden kérését teljesítse), de a harmónia hiánya (az egyensúly, a négy láb egyenlő terhelésének hiánya) vagy tönkreteszi a lovat, vagy a ló számára vállalhatatalan helyzet végül a ló számára kényszerűen ellenkezésbe torkollik. A lovas nem érti, hogy miért zsémbes, miért ellenkezős a lova, holott pont ő tanítja, készteti a lovat az ellenkezésre, ő kényszeríti ki az ellenkezést. Ennek az ellenkezésnek a legbarátságosabb formája a merevség, de a lovas értetlensége esetén egyre erősebb eszközökhöz kell a lónak fordulnia saját testi épségének megvédése, a természetes helyzet visszaállítása érdekében, durvább helyzetben visszatartósság, vagy elrohanóssá, esetenként ágaskodová válik a ló. A helyzetet fel nem ismerő lovas persze rendszeresen maga is egyre erősebb "segítségekhez" folyamodik, egyre erősebb szerszámokat használ (zablák, kikötőszárak, durvaság, takarmánymegvonás, drogok - az emberi elme végtelenül kreatív), de ezzel megoldásra nem fog jutni.

A cikk a Tepsihát című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

Lelki, mert a nyak leejtése azt jelzi, hogy a ló és lovas párosban nem ő, hanem a lovas felelős a biztonságért, így az adott helyzetben elfogadja lovasának döntéseit, megbízik benne. Ez egyfajta önbizalmat is jelent. Minél nagyobb a ló önbizalma, annál könyebb a ló és lovas közötti bizalmi helyzetet, a lovas vezető pozícióját kialakítani. Ebben az esetben sem a forma, hanem a tartalom a fontos. Nem elég a nyak leejtése, de azt laza izmokkal kell megtennie a lónak. Izmai ellazítása nélkül nem teljes a helyzet elfogadása, az első adandó alkalommal, a környezet első kihívására a ló fel fogja vágni fejét. A folyamatos feszültség, mégha kicsi is, bizonytalanságba és ezzel együtt ilyedős helyzetbe hozza a lovat.

Mindezekért a nyak helyes mélyen előrenyújtása csak a testi és lelki feltételek együttes megteremtése esetén lehetséges.

Szólj hozzá!

Tepsihát

2020. március 19. 22:56 - patkószeg

A "szőrös" nyeregben lovagolok nap, mint nap. Nem a különlegességet keresem benne és nem az öncélú kengyelnélküliséget, hanem az érzést. Azt, amit azután a normál, angol nyeregben is képes leszek megérezni. A "szőrörösben" minden sokkal elsősebben érződik, használatával egyszerűbb az érzéseket megtalálni. A hát elengedettségét, illetve annak lassú változását is.

Zita lovam háta születetten kissé merev, gerince felfelé kiáll, éveken át olyan érzés volt rajta, minha egy pengén ülnék. Eleinte ügetésben kifejezetten rázott, sokszor nem volt egyszerű mozgását puhán követni. Ennek megfelelően a háta könnyen elfáradt, éveken át maximun heti két-három alkalommal tudtam ráülni, mert a mindennapos lovaglással háta fáradtá és érzékennyé vált. Voltak olyan évek, amikor negyedévente pihentetni kellett, nem lehetett ráülni.

A cikk az Elengedettség fokozatai című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

Azonban a törzs és a hátizmok ellazításával háta fokozatosan megváltozott.

  • Megváltozott az alakja.
    Ezt a "szőrös" nyeregben figyelemmel lehetett követni. A kiálló gerinc fokozatosan eltünt, kétoldalt izmok emelkedtek fel és a háta megszélesedett, lapossá vált, olyan lett mint egy pad. El is neveztem magamban tepsihátúnak.
  • Megváltozott a mozgása.
    Az alak változásával párhuzamosan elcsendesedett a háta, a kemény, erőteljes mozgás lágy ringássá alakult. Megszünt a lovaglás sport jellege, mára a kényelmes mozgás miatt erőkifejtés nélkül lehet a hátán ülni, lovaglás közben olyan, mintha egy karosszékben ülnék. Zita hátán bárki tud tanügetni.
  • Megváltozott a terhelhetősége.
    A változás eredményeként minden nap lovagolhatok rajta, a hát fáradságának semmilyen jele sincs.
  • Megváltozott a lelkisége.
    Zita elnyugodott, látványosan magabiztosabb lett.

Angol nyeregben a törzs és a hátizmok ellazulását az alakváltozásból nem, csupán a hát mozgásának megváltozásából lehet megérezni. A nyerget azonban folyamatosan ellenőrizni kell, hogy passzol-e a ló megváltozott alakjához. Nehogy maga a nyereg legyen akadálya a tepsihát kialakulásának, a hát és a törzsizmok ellazulásának.

Szólj hozzá!

Az elengedettség fokozatai

2020. március 18. 11:05 - patkószeg

Az elengedettségnek négy fokozata van:

  • Lazítottság állapota: A mozgásszervek elengedettek
  • Kezdetleges elengedettség: Megjelenik a hátulsó lábak tolóereje
  • Fokozott elengedettség: Az elengedettség a ló törzsére is kiterjed
  • Teljes elengedettség: A ló testének egésze elengedetté, a ló átengedővé válik

A lóval való munka során figyelni kell, hogy a képzés általánosságban melyik fokozatát érte el az elengedettségnek (hol tart a kiképzés), illetve, hogy a napi munka során az elengedettség miképpen alakul.

A cikk a Lélek megmunkálása című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

Az átengedőség feltétele a teljes elengedettség. Ezért a lovas számára feltétlenül fontos az elengedettség érzése, hiszen látni, nem látja a ló hátáról a lovat. :) Az elengedettséget érzi:

  • A kéz: A ló nagyon kicsi szársegítségekre is reagál, azokkal szemben a legkisebb ellenállást sem érezhető, közben a kéz figyeli és érzi a nyak, tarkó, állkapocs izmainak lazaságát.
  • A csizma: A ló nagyon kicsi csizmasegítségekre is reagál, azokkal szemben a legkisebb ellenállás sem érezhető.
  • Az ülés: A ló háta megszélesedik, a ló a csizmák közé dagad, a ló háta rendkívül kényelmessé válik minden jármódban, a ló az ülés segítségeire reagál. Az elengedettségre különösen jó visszajelzés, ha az ülés megérzi a zárt pocíció ellentettjét és annak kiképzési fontosságát, a nyílt ülést. (Például, hogy ló a lovas ülése elé csak nyílt ülés alkalmazásával kerülhet.)
Szólj hozzá!

A lélek megmunkálása

2020. március 17. 23:31 - patkószeg

A belső elengedettség a nyugodt élénkséggel jellemezhető. Van olyan ló, amelyiknél a nyugodság, van amelyiknél az élénkség megteremtése okoz nehézséget. Mindkettőt egyfajta önbizalomhiánnyal is le lehet írni, kihívást jelentő körülmények között a lovas befolyását, ló félénkké, ijedőssé válik. Más szóval a ló elveszti átengedőségét.

A cikk a Test, vagy lélek című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A belső elengedettség kialakítása, mondhatnánk a feltétlen engedelmesség kialakítása a fegyelmen keresztül érhető el. A rend, az együttműködés, a vezető (jelen esetben a lovas) tisztelete, az iránta érzett bizalom a fegyelemből ered. Minél pontosabban tudja meghatározni a lovas lovának menetirányát és sebességét, annál fegyelmezettebb a munka. A nagy pontosság eleinte viszonylag alacsony iramban valósítható meg, ló és lovas eleinte csak igen lassú iramban (egészen lelassított lépésben) tudja érzékelni a pontosság és a pontatlanság közötti, sokszor csak árnyalatnyi különbséget. A lónak meg kell értenie és el kell fogadnia, hogy lovasa utasítása nélkül nem változtathatja sem a sebességét, sem a menetirányát. A másik fele a dolognak persze az, hogy ha a lovas meg tudta szabni lova sebességét és menetirányát akkor a szárakat és csizmáit hatáson kívül kell helyeznie. Ez nagy gyakorlatot kíván amihez fesztelen és független ülés szükséges. A lovas a szárakat és csizmáit csak akkor helyezheti hatásba ha sebességet, vagy menetirányt akar változtatni, vagy ha a ló önmagától, önhatalmúlag megváltoztatja sebességét, vagy menetirányát és a lovas korrigálni akarja azt.

A fegyelem hatására a ló nyugodtan élénkké válik, a ló figyelme a könrnyezet ingerei felől egyre inkább lovasa felé fordul, izmai ellazulnak, nyakát leejti. Mozgásába teljes teste részt kezd venni, háta felemelkedik, loovasa ülése a alatt megszélesedik, kényelmessé válik, irányításához szükséges segítségek mértéke nagyságrendekkel (!) csökken. A ló a lovas csizmái közé dagad, elkezdi hajtatni magát. Az ilyen lovon könnyű szépen ülni.

Szólj hozzá!
Címkék: elengedettség

Test, vagy lélek?

2020. március 17. 07:44 - patkószeg

A ló együttműködése az elengedettség iskolázásávanl fejleszthető. És hát félreértés ne essék, nem a teljesítmény, nem bizonyos feladatok végrehajtása (ugrásváltás, féloldalazás, középügetés, ilyen-olyan méretű ugrás teljesítése) hanem az együttműködés - összhang ló és lovas között - a kizárólagos célja a lókiképzésnek.

A nagy kérdés persze, hogy az elengedettség iskolázása során a külső, vagy belső elengedettség, azaz a test, vagy a lélek a fontosabb. Melyik van előrébb, melyikkel kell kezdeni? Egyáltalán van-e sorrend közöttük, ha egyszer világosan hatnak egymásra: a test ellazítására a lélek elnyugszik és fordítva, a lélek megnyugváskor a test ellazul. A válasz nem egyszerű és nem egyértelmű. Az biztos, hogy mindkettővel igen hosszantartóan és alaposan kell foglalkozni, különben nem lesz maradéktalan sem a napi munka, sem a kiképzés menete. Mindenesetre a lélek talán egy orrhosszal előrébb van, hiszen izgatott ló izmai biztosan feszesek, a feszes ló viszont nem biztos, hogy izgatott.

De mit írnak a sorrendről az elődök, mi olvasható ki a szakirodalomból? Nem sok minden, hiszen ez egy "korszerű" kérdés, csak a XXI. századi természettől elidegenedett ember számára értelmezhető. Az elődöknek, az ötven, száz, kétszáz évvel ezelőtti embernek nem volt kérdéses természetismeret, nem volt kérdéses az, hogy miképp kell a lóval (háziállattal) bánni, mitől lesz az nyugodtan együttműködő. Erről nem volt mit írni, az evidenciát hiábavalóság lett volna ragozni. Számunkra azonban mindez végiggondolandó kérdés. :) Ezt én (aki Budapest belvárosában nőtem fel és világ életemben azt hittem, hogy a Kis körutat csak útlevéllel lehet átlépni) igen könnyen jelenthetem ki.

Szólj hozzá!
Címkék: elengedettség

Összeszedettség kettős értelme

2020. március 05. 08:04 - patkószeg

Az összeszedettség igen bonyolult kérdés, nehéz helyesen elképzelni, még nehezebb megvalósítani. Az összeszedettségnek – ugyanúgy, mint a lovaglásban sok más fogalomnak – külső és belső összetevője van.

A belső összeszedettség

Nem véletlen, hogy az iskolában nem csak a magatartást, hanem a szorgalmat is minősítik. Nem elegendő ugyanis, ha a tanuló jó magatartást mutat, csendben van, nem zavarja az órát, bizonyos tisztelettel viselkedik a tanárok iránt, stb., hanem koncentrált figyelmet és aktív együttműködést, összeszedettséget várnak el tőle. Szó szerint! A tanár a „szedd össze magad” felszólítással próbálja a tanuló kellő hozzáállását megkövetelni – tegyük hozzá, hogy helyesen! Ugyanez áll a lókiképzésben is. Csak a kiképzőjére, lovasára koncentráló, aktívan együttműködő ló tekinthető ideálisnak. Ez a belső összeszedettség.

A koncentráció, a lovasra irányuló figyelem kialakítása, annak kizárólagossága, időhossza csak fokról növelhető és a képzés előrehaladtával, viszonylag hosszú idő alatt, hónapok, évek alatt alakítható ki. Mindez nagy megértést és még nagyobb türelmet igényel, amire csak erős céltudatossággal, lova erős szeretetével válik képessé a lovas.

Külső összeszedettség

Az összeszedettség fogalmának kettős értelme van. Egyik jelentésében az adott jármód iramát fejez ki. Minden jármódnak van munka, közép, nyújtott és összeszedett irama. Így létezik összeszedett lépés, munkalépés, középlépés, nyújtott lépés és ugyanezek a fogalmak használhatóak az ügetés és vágta jármódok kapcsán is. Az összeszedett lépés a munkalépésnél rövidebb iramot jelent.

Másrészről az összeszedettség azt a fogalmat is jelenti, amit a lókiképzés céljaként lehet megjelölni. Helyes elképzelés nélkül az összeszedettség ezen értelmét nehéz megérteni. A lókiképzés célja évezredek óta a fordulékonyság kialakítása. A fordulékonyabb (képzettebb) ló lovasa mindig legyőzi a kevésbé fordulékonyt, még akkor is, ha képzetlenebb vívó. Ugyanis olyan oldalról tud ellenfeléhez fordulni, ami a másik számára védhetetlen, a kevésbé fordulékony ló viszont meg sem tudja közelíteni a fordulékonyt. A magasabb mozgáskultúrával rendelkező ló, könnyedén ki tud térni a kevésbé képzett ló mozgása elől. Szóval a lókiképzés célja évezredek óta a fordulékonyság. Bent Branderup ezért gondolja – szellemesen – azt, hogy a tournament (verseny) kifejezés a lovagi küzdelmek legfontosabb igényéből, a turn (fordulni) szóból vezethető le és így az összeszedettség maga a forudulékonyság.

Ennek megfelelően a lókiképzés ténylegesen nem a hátulsó lábak többletterhelését, hanem az elülső lábak tehermentesítését célozza. Persze ez nem történhet meg a hátulsó lábakra való többletteher felvétele nélkül, de a ló súlyának a hátulsó lábakra való vétele az eszköz, nem pedig a cél. Ebből viszont az következik, hogy nem csak összeszedett iramban lehet összeszedettségről beszélni, hanem munka, közép és nyújtott iramban is megvalósítható az összeszedettség. És igen! A jól képzett ló nyújtott vágtában úgymond „hegyre fel” vágtázik, vállai könnyedek, ennek megfelelően a ló könnyen szabályozható, egyszerűen kifejezve: összeszedett.

A gondolat fordítva is igaz. Ha a vállak nem könnyülnek meg, nem beszélhetünk összeszedettségről, még akkor sem, ha lassú iramban halad a ló. A piaffe például helytelen, ha a ló vállai nem könnyülnek meg. A vállak megkönnyülése nélküli helyben ügetés nem piaffe, hanem csak mozgás állóhelyzetben, vagy igen szerény előrehaladással.

A külső összeszedettség két feltétele

Az összeszedettég nem összepréseltség, sőt a ló összefeszítése megakadályozza, lehetetlenné teszi a ló összeszedését. A ló összeszedettsége (a vállak megkönnyítése, a ló súlyának hátulsó lábaira való vétele) ezzel szemben a felvehetőségen és a lendületen múlik. Többletteher ugyanis két módon kerülhet a hátulsó lábakra: minél inkább hátrább mozdul a ló súlypontja (a súlypont minél inkább az őt alátámasztó hátulsó lábak fölé mozdul), illetve a hátulsó lábak minél inkább a súlypont alá lépnek (az alátámasztás minél inkább a súly alá kerül). Az előbbi a felvehetőség, az utóbbi a lendület.

A ló összeszedésének nehézsége abban áll, hogy csak a lendületes ló vehető fel, ám csak a felvehető ló lehet lendületes. A két fogalom csak egyszerre teljesülhet. Ha a ló nem lendületes (márpedig a képzés elején járó ló nem az), nem lehet felvenni, ha pedig nem felvehető (márpedig a képzés elején járó ló nem az) nem lehet lendületessé tenni. A felvehetőség és a lendület csak egyszerre értelmezhető, csak egyszerre létezhet, a kiképzés során először mégis felváltva kell azokat gyakorolni. Szerény felvehetőség birtokában meg kell kezdeni a lendület kidolgozását, szerény lendület birtokában meg kell kezdeni a felvehetőség iskolázását. Ezügyben nehéz helyzetben van korunk lovasa, mert a lendületet a korszellem összekeveri az ideges szaladással, a felvehetőséget pedig a lassú előrehaladással.

Érző kéz, érző csizma

A problémában a kijáratot (mármint, hogy a lovas helyesen érezze a lendületet és a felvehetőséget) az érző kéz és az érző csizma biztosítja. De mitől is lesz érző a kéz és a csizma. Nem attól, hogy nem vállal konfliktust (a kéz is és a csizma is hathat erősen) és nem attól, hogy mindig puha (az adott pedagógiai helyzetben, mindig enged a lónak). Az érző kéznek és érző csizmának három jellegzetessége van:

  • Ismeri a különböző segítségeket. A kéz ismeri a szár segítségeit, például a német szársegítségeket (engedő, felvevő, ellentartó, kitartó), vagy a különböző csizmasegítségeket, amelyeket alapvetően két csoportba lehet osztani (előrehajtó és oldalt ható).
  • Az adott helyzetben azt a segítséget alkalmazza, amire szükség van, de az adott segítségadás során véletlenül sem „kapcsolódhat be” olyan segítség, amit a lovas nem szándékozott használni. Egyszerre több segítség is alkalmazható. Így például egyszerre lehet adni ellentartó és felvevő segítséget, ám ha ez és csupán ez a lovas szándéka, akkor akaratlanul nem alkalmazhat az ellentartó és felvevő segítség mellett kitartó segítséget is.
  • A lovasnak figyelnie kell a segítségadás hatását, ameddig a ló nem reagált a lovas szándékának megfelelően, addig fenn kell tartani a segítségadást, de reagálás esetén azonnal be kell szüntetni azt.
Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Piaffe-reszelés

2020. február 26. 09:04 - kszpp

A piaffe nem helybenügetés! Az állóhelyben történő mozgás, nem piaffe, még akkor sem, ha az ügetés lábsorrendjében történik. A piaffe célja a vállak megkönnyítése, a hátulsó lábak fokozott terhelése, abból a célból, hogy fordulékonnyá váljon a ló. Ez a tényleges célja az összeszedésnek. Ha a vállak nem könnyülnek meg, akkor a ló nem összeszedett, mégha lassú iramban, vagy állóhelyben is mozog. A piaffe gyakorlása azt célozza, hogy lassú mozgás közben a ló képessé váljon az összeszedettségre, vállainak megkönnyítésére, hogy ugyanerre képes legyen egyre nagyobb sebességgel is. A vállak megkönnyülésével végrehajtott ügetés (az iskolaegyensúlyban végzett ügetés) az iskolaügetés. A helyes piaffe-ra képtelen ló, képtelen az iskolaügetésre, hiszen ha lassú iramban képtelen a ló az iskolaegyensúly tartására, akkor hogyan lehetne képes arra "normális", azaz összeszedett iramban.

Míg a piaffe célja az iskolaegyensúly kialakítása lassú iramban, addig a passage célja az ügetés ütemének szabályozhatósága, hogy azután az iskolaügetésben a ló helyes egyensúllyal és helyes ütemmel mozogjon. Az ügetésnek ezért három iskolajármódja van: a piaffe (normál ütem, lassú iram), a passage (normál iram, lassú ütem) és az iskolaügetés (normál ütem, normál iram). A piaffe és a passage célja a helyes iskolaügetés kialakítása! Az iskolaügetés fotón, rajzon, stb. nem különböztethető meg a passage-tól, hiszen az álló képen nem látszik az ütem, ami a két jámód különbsége.

Az iskolaügetés azonban nem végcél. A kiválóan képzett lovas végül nem ügetésben, hanem vágtában szeretne lovával mozogni. Vágtában a piaffe párja a redopp, a passage párja az iskolavágta.

A helyes összeszedés ügetésben, azaz a helyes piaffe kialakítása igen sok és hosszadalmas munkát igényel. Állóhelyben megtanítani mozogni a lovat nem nagy kunszt. A vállak megkönnyítése viszont igen. Az iskolaegyensúly elérése akkor siekrülhet, ha a ló teljesen elengedett a piaffe feladat során és teljesen egyenes. Ezért a piaff feladatban is képesnek kell lennie a lovasnak hajlítottan egyenes helyzetre, vállat be helyzetre és farat be helyzetre, valamint az összes átmenetre: áll-piaffe-állj, lépés-piaffe-lépés, ügetés-piaffe-ügetés, vágta-piaffe-vágta. Természetesen az iskolaegyensúly birtokában ezek az átmenetek megtartják iskolajellegüket a "másik" jármódban, ezért az átmenetek iskolaállj, iskolalépés, iskolaügetést és iskolajármódokat jelentenek, illetve eredményeznek.

Ezeknek a feladatoknak a gyakrolását szeretném a hétvégi Dahlgren kurzuson Christofertől kérni. A kurzus részleteit ide kattintva lehet megtalálni.

Szólj hozzá!